Aurora P. Hill: Csillagos ösvényen (Serbeniai Krónikák 1.) c. könyv értékelése

csillagos.jpg

Tegnap befejeztem Aurora P. Hill: Csillagos ​ösvényen (Serbeniai Krónikák 1.) sorozat első részét, de sajnos nem teljesen lett a kedvencem, pedig nagyon szerettem volna, hogy az legyen. Nem így alakult. Örülök, hogy ezt is elolvashattam, Aurora P. Hill írónő tollából íródott történetet, és az általa felépített új világot. :) Köszönöm az írónőnek, hogy én is részt vehettem az utazókönyv eseményén. :) A borítóját viszont imádom, főleg a csillagos ég miatt. :) ❤

Fülszöveg:

"Te mit tennél, ha az életed egyetlen másodperc alatt gyökeres fordulatot venne? Elfogadnád, hogy fontosabb vagy, mint azt valaha hitted? Elbírnád az erőt, ami téged választott?

Jóra használnád?

Az árva Gabrielát sosem hordta tenyerén az élet, ráadásul akaratán kívül csillagok közötti viszályba keveredik. Hiába tiltakozik ellene, minden jel arra mutat, hogy fontos szereplője lett egy addig elhallgatott történetnek.
Egy, a semmiből felbukkanó fiú kérdés nélkül a segítségére siet, és Gabriela a sok furcsa élmény ellenére érzi, hogy követnie kell megmentőjét. Nincs más választása, mert életben akar maradni, és mert rájön, hogy mindennek oka van, ami vele történik. Ahogy egyre több kérdésre választ kap, tudja, eljött az idő valami visszafordíthatatlant cselekedni…

Minden út az első lépéssel kezdődik, minden új sors egy döntéssel.

Te rálépnél az ösvényre?"

Értékelés:

Szeretem a fantasyt, és habár volt elég sok kaland a könyvben mégis hiányzott nekem az izgalom, és a pörgés. Egy-egy részénél majdnem elaludtam a könyv fölött, annyira lassan haladtam vele, és a sztori is belassult egy picikét. Ennél egy kicsit többre számítottam volna, ha már fantasy műfajban íródott, de mégsem volt olyan rossz. Bár ez idáig még nem olvastam epikus fantasyt. Lehet ezért is haladtam vele olyan lassan, mint szerettem volna, meg az is közre játszott, hogy nem mindig szeretem a hosszú fejezeteket, és az E/1-ben íródott köteteket jobban is szeretem olvasni, de legalább akadnak benne kedvenc jelenetek, szereplők és párbeszédek is azért. :D

A sztori végül is elég jó, tetszeni tetszett is, de nem annyira, hogy kijelenthessem, hogy a kedvencemmé vált, de alig várom a folytatást. Nagyon érdekes a világ felépítés, és a karakterek is abszolút kidolgozottak, szerethetőek, és jó volt megismerni őket, és a köréjük felépített új világot is. De azért hiányzott nekem az izgalom, és a Tuga felőli veszély helyzet. Nem igazán éreztem, hogy mekkora veszélyt jelent a szereplőkre, egy idő után, teljesen el is felejtettem őt, csak amikor újra felbukkant a történet folyamán, nem értettem miért rettegnek tőle annyira, na meg a Tanácstól. XD Vártam volna végre valami átütő izgalmat velük kapcsolatban, de ez leginkább váratott a legvégére, de akkor sem éreztem a szereplőkön a káoszt.  Bár, azt hozzá kell tennem, hogy már az elején rájöttem, hogy Gabriela hova valósi, és ki is az anyja igazából, szóval nem ért meglepetésként, amikor kiderültek a dolgok vele kapcsolatban. :D

A helyszínek leírások is tetszettek nekem, főleg Serbenia, és Morava leírása, annyira hangulatos volt, és ahogy viszonyulnak a természethez az ott élő emberek, azokat a részeket, nagyon szerettem olvasgatni, meg Aslios és Gabriela közös jeleneteit, főleg az utolsó előttit Hanalinnal. :D Nagyon tetszett nekem az a jelenet, olyan szép volt. :D Ahhoz képest, hogy hosszú könyv, engem ez a része nem igazán zavart, nem ezért haladtam vele olyan lassan, mire sikerült befejeznem. :D Ajánlani, ajánlom azoknak, akik szeretik a hasonló történeteket. :)

De azért vannak még olyan dolgok, amikre még kíváncsi vagyok, vele kapcsolatban, és érdekel, hogy ki is az apja, meg a további kalandok is izgatják a fantáziámat, főleg, ahogy a véget ért ez a rész, nagyon nem szeretem a függővéget, pont a legjobbkor ért véget… De szerencsére eddig az írónő, senkit sem ölt meg. XD Aurora P. Hill stílusa nekem tetszik, első könyvnek nem is olyan rossz könyv ez, csak kár, hogy engem nem győzött meg annyira, hogy a kedvencemmé váljon, de a kövi részt azért olvasni akarom. :D Azért, mert megszerettem az Asliossal közös részeket Gabrielával, egytől egyig imádom, a srác abszolút a kedvencemmé vált. :D Ahogy Hanalin is, Morgan, Moram, Ardo, Danaus, Rona, Aya, Frena, Raza, Barul, Nadi, Dromnis, Boti és Bytner úr is, őket hamar sikerült megkedvelnem, csak Gabrielát nem igazán még, de talán majd a következőben. :D Szerettem a Ronával és Ayával való részeket, vagy csak Gabriela és Morgan még az elején, a kutyus nagyon szerethető, mint Hanalin is. :D

Kedvenc idézeteim:

„– A vacsora tálalva, uram – nevetett a lány, és egy kis tálkába szórta az összes kutyakekszet.” (14. oldal)

„Azzal töltötte az idejét, hogy belelapozott szinte minden könyvbe, ami érdekesnek tűnt, hátha megjön a várva várt isteni szikra.
Az ódon könyvtárban, amely az Intézethez tartozott, rengeteg könyv volt, de senki nem járt be olvasni. Pontosabban senki más, csak Gabriela. A lány nem bánta, mert mindenkinél jobban kiismerte magát a polcok között, és akkor jött le ide, amikor csak akart.” (39-40. oldal)

„– Egyetlen választásotok van – szólt ellenfeleihez. – Távozzatok! Ha nem működtök együtt, kénytelenek leszünk erőszakhoz folyamodni. A lány velünk jön.
A férfi felnevetett, és arcán minden érzelem megtalálható volt, kivéve az együttműködést. Intett a kezével, mire a farkasok elfoglalták a helyüket az ellenséges csapat két oldalán.
– Túl naiv vagy, kölyök – nevetett fel érdes hangon, és előhúzott egy embernagyságú íjat, amit eddig a hátán viselt. Ismét jelzett valamit, és a farkasok félkör alakban álltak fel egymás mellett.” (51. oldal)

„– Boti, nem illik fiatal hölgyeket letámadni! – feddte meg a macskát a bácsi, de az rá se hederített. – Hiába, vén kandúr már ő is – nevetett fel, és amint Gabriela kiegyenesedett, szakértő pillantásokkal végigmérte a lányt.” (87. oldal)

„– Tudod, aki Batman és Pókember világában nőtt fel, annak holmi vándorlélek nem okoz meglepetést. […] – Majd egyszer elmesélem, kik ők. Nagyot fogsz nevetni.
– Alig várom. – Aslios is mosolyra húzta a száját.
A lány ekkor gyanakodva felkiáltott:
– Hé! Ez nem azt jelenti, hogy tudsz gondolatot olvasni, ugye?
A fiú kacagott.
– Hanalinét biztosan tudom, ha engedi, de a tiédet nem. Létezik viszont az a helyzet is, ha egy vándorlélek birtokosaként engednéd, hogy a vándorlelkeink megbeszéljék egymás közt a gondolatainkat. Különös, igaz?
– Az.” (100. oldal)

„– Aztán meg ne tudjam, te lány, hogy töröd magad azok miatt a férfiak miatt!” (121. oldal)

„[…] De a bátorság ilyen formája mindig csodálatra készteti az embereket, még abban az esetben is, ha az illető gondolkodás nélkül cselekedett. Tudod, a szív mindenkinek mást súg, és neked elég vakmerő ösztöneid vannak – jegyezte meg Frena mosollyal az arcán.” (160. oldal)

„– A jelek szerint helyén van a szíved.” (160. oldal)

„– Mitől lesz erős az ember? […] – Nem a fizikai adottságok teszik az önfeláldozást vagy a merészséget. Attól leszel erős, hogy az élet akadályokat gördít eléd, és még ha nem is tudod átlépni azokat, a legjobb tudásod szerint megpróbálod őket kikerülni, vagy elég gyakran hátra kell hagynod magadból valamennyit, hogy továbbmehess. Ám ez sohasem veszteség, hiába tűnik annak. Ha úgy gondolsz rá, mint az életedet szétromboló tényre, akkor gyenge ember vagy. Ha viszont előnyödre fordítod a veszteségedet, valahogy képes vagy egyensúlyt teremteni magadban, akkor lélekben erős vagy. És ha ezen felül még tettekkel is bizonyítasz, akkor jutalmat kapsz.” (165. oldal)

„– Nem tudom, miért vagy ennyire makacs.
– Nem vagyok az. Csak azon kell gondolkodnom, mivel foglalhatom le magam elkövetkezendő éveimben. És amikor megpillantottam Atrát, arra gondoltam, hogy szívesen lovagolnék.
Dromnis felnevetett.
– A vitézkedés nem pusztán lovaglásból áll. Kiképzések, harcok, külön életmód család nélkül… Erre vágysz?
Gabriela megállt egy bokor mellett.
– Talán maga ezt akarta?
A férfi is megtorpant.
– Én választottam ezt az életet. És szeretem. Szeretek segíteni.
– Én is szeretnék.
– Akkor van bennük valami közös. Csakhogy én a lovamról segítek, te pedig a földről. […] – Ha jól tudom, Ronánál laksz. Megvárom, amíg bezárod az ajtódat.
– Most le akar rázni? – nézett a lány nevetve, mert látta, hogy a férfi is mosolyog.
– Igen, kis hölgy. Ne faggass már tovább! – Dromnis legyintett egyet, Atra pedig megrázta a sörényét. – Szép estét!
– Magának is.” (173. oldal)

„– Figyelj rám! Mesélek neked valamit. Hallottál már az angyalokról? – Lein a fejét csóválta. – Az angyalok olyan lények, akiket csak nagyon ritkán látunk, mert általában láthatatlanok. A hátukon fehér szárnyakat viselnek, és tudnak repülni is. Kedvesek, megbízhatóak és szeretnek minket. Sokkal többen vannak, mint mi, és egy gyönyörű helyen élnek. Megvan a maguk külön társadalma, és több millió angyal vigyáz az emberek. Mindenkire egy. – Felemelte az ujját, és élvezte, hogy Lein tátott szájjal hallgatja. – Mindenkinek van egy angyala, aki óvja élete minden egyes percében, tanácsot ad, természetesen hangtalanul, és ha vége az életnek, elkíséri a hosszú úton.
– Tényleg? – Lein szeme kikerekedett. – Még csak nem is hallottam az angyalokról. Tényleg így van?
– Hogy mennyire igaz, amit mondok, döntsd el te – hagyta rá Gabriela.” (211-212. oldal)

„– Kedvességgel nem élsz sokáig, nekem elhiheted.” (241. oldal)

„– És annak sem örülnének, ha megtudnák, hogy egy szempillantás alatt a felesége lettem egy suhancnak!
– Suhanc? – Dicrom elnevette magát. – Ugyan, kedvesem, ha tudnád, ki vagyok, hidd el, nem ezt mondanád.” (248-249. oldal)

„– Nem nem el… Nem tudom elhinni… Egy egyszerű lány vagyok.
– Tévedsz. Ha egy átlagos ember lennél, most nem lennénk itt mi ketten. Sem Aslios, sem Rona, sem Serbenia nem létezne a számodra, csak a megszokott életed. Morgan sem lenne. Én sem lennék. Úgyhogy kijavítalak, és azt mondom, hogy egyike vagy azoknak, akik a legkülönlegesebbek ebben az életben.” (263. oldal)

„[…] Légy szófogadó és ne nagyon ugrálj!” (280. oldal)

„– Rendben. De semmi kaland mára, te lány!” (302. oldal)

„– Örömmel meghívnálak hozzánk, de most ez lehetetlen – tette hozzá szomorúan Ydmaida.
Gabriela felsóhajtott, és a lány vállára tette a kezét.
– Figyelj! Őszintén mondom, hogy minden bajom ellenére te vagy az egyetlen, akinek a társasága nem kényszerít rám semmiféle kötöttséget. Ezt jó lenne, ha észben tartanád. A meghívást nem felejtem el.” (316. oldal)

„– Van két fülem és van két szemem. Amit a szememmel nem látok, azt meghallom a fülemmel, és amit nem hallok a fülemmel, azt meglátom a szememmel.” (339. oldal)

„Csodaszép volt a táj. A nap éppen lebukott a távoli hegylánc mögött, fölötte már fodrozódtak a felhők. Egy sziklaperemen álltak, ami kinyúlt egy mély szakadék fölé. Fák ezrei terültek el a perem alatt, végtelen erdővé varázsolva a völgyet, aminek a közepén egy folyó húzódott. Olyan volt, akár egy fényes szalag, amin megcsillant a lenyugvó nap utolsó fénye. A lány nem tudta, hol vannak. Fákon kívül semmit sem látott, vagyis nagyon messze lehettek Moravától.” (357. oldal)

„Hirtelen egy hullócsillag szelte keresztül a telepöttyözött égboltot, és a lány visszafojtotta a lélegzetét. Nem bírt megszólalni a csodálattól, és csak azt kívánta, bárcsak Aslios is érezné, amit ő most.
– Gabriela! – A fiú megborzongott mögötte. – Mi volt ez?
– Micsoda? – értetlenkedett a lány, még mindig az égre meredve.
– Olyan volt, mintha a fejedben lettem volna… Mindent éreztem, amit te.
– Hanalin! Ne add ki minden titkomat!
A lány egyáltalán nem bánta, de azért kissé megrovón pillantott a vándorlélek felé. Az vidáman felnyerített, és még gyorsabban szárnyalt.
– Amióta Moram és Hanalin találkoztak, egész gyorsan és egyszerűen egy hullámhosszon vagyunk – jegyezte meg a fiú némi tűnődés után.
– Gondolom, ez normális.” (372. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Aurora P. Hill Csillagos ösvényen (Serbeniai Krónikák 1.)

Kiadó: Magánkiadás

Kiadás éve: 2021

Oldal szám: 406. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9783950510409

Ajánlom: 14+ éves kortól, és azoknak, akik szeretik a fantasy történeteket. :)

Ennyi csillagot adok rá:

218298810_236826468275832_8567489469361056729_n.jpg

Serbeniai krónikák következő része:

serbenia2.jpg

Végszó:

Sajnálom, hogy nekem nem lett a kedvenc könyvem, de örülök annak, hogy megismerhettem, egy újabb hazai szerző kötetét, történetét, világát, stílusát, és szereplőit. :) Annak ellenére, hogy nehezen haladtam vele, élveztem az olvasását, mert egy teljesen más világot mutatott nekem, más helyszínekkel, más karakterekkel, akik igazán kedvelhetőek, szerethetőek. Mindegyikük nagyon kedves, kivéve a "gonoszabb" karaktereket, habár engem nem igazán tudtak meggyőzni, hogy tényleg gonoszak-e, ezért kíváncsian várom a folytatásokat, remélem tartogat még izgalmakat, Gabriela és Aslios kalandos útja. :D

Smurfettereads