Még októberben kezdtem el, és fejeztem is be Serena Valentino: Herceg vagy Szörnyeteg c. kötetet. A náthától ezt sem tudtam időben értékelni, és bejegyzést írni itt a blogon, pedig már nagyon szerettem volna, és most végre sikerül. :)

Fülszöveg:

Értékelés:

Nekem ez része nem igazán tetszett annyira, mint a Ki a legszebb c. könyv, ami a Gonosz mostoháról szólt. Ez a Herceg vagy Szörnyeteg, nem teljesen tudott meggyőzni. Olykor a Herceg, olyan gőgös tudott lenni, mindenkivel, még a neki dolgozókkal is. Mindenkit lenézett, aki nem ütötte meg azt a szintet, amit ő. De nála sokkal jobban utáltam a 3 velejéig gonosz boszorkányt… A húguk sokkal szimpatikusabb volt, mint az a három. Ők engem nagyon idegesítettek, már a Ki a legszebben is, nem csak ebben a részben.

Ebben a részben egy kicsit több szerephez is jutottak, nem úgymint a királynőénél, kb majdnem annyit, mint a Herceg. Azért jó volt belelátni a Szörnyeteg előtti időkben, hogy milyen is lehetett a Herceg, még mielőtt minden megváltozott volna, az átoknak köszönhetően, és ő méltóságának a gonoszkodása miatt, mert annyira kegyetlen tudott lenni néha… hiú, és gyűlölködő, szívtelen, gőgös, de részben meg is érdemelte, mert másképpen sosem változik meg. Kirké jól tette, amit tett…

A három boszorkán kívül még Gastont és Maestro-t, utáltam a legjobban, a mesében se szerettem. Habár ebben a történetben Gaston a másik oldalát, a baráti oldalát is megmutatja, de a végére nekem akkor sem volt szimpatikus. De azért ehhez a három boszorka manipulációja is hozzájárult a végére, bár így sem igazán sajnálom, hogy nem lett a kedvencem.  Lumiere, Cogsworth, Mrs. Potts, és Belle habár keveset szerepeltek benne, őket imádtam. :D Egy kicsit kár, hogy Belle olyan keveset kapott, habár a Ki a legszebben, Hófehérke se jutott több szerephez, de jó volt ez így. :D Pflanzét imádtam! Az elejétől a végéig, imádtam. :D

Hajnalcsillag Tulipántot sajnáltam a legjobban, azért, ahogy a Herceg sokszor elbánt vele, habár csak szóban, de akkor is. Annyira undok volt vele, és szívtelen, pedig ő is szerette őt, ahogy anno Kirké, de még ő sem tudta megváltoztatni, csak egy másik nő kellett hozzá... :D Az írónő stílusa viszont még mindig tetszik, és a történet vezetése is, alig várom, hogy még több könyvét olvashassam, habár ez csalódás volt…

Kedvenc idézeteim:

„Miféle nő az, aki kész ilyen könnyedén feláldozni a saját szabadságát, hogy megváltsa az apjáét? A Szörnyeteg eltűnődött, hogy vajon ő képes lenne-e hasonló önfeláldozásra. Vagy úgy egyáltalán: a szeretetre.” (7-8. oldal)

„Vért és csontokat akart látni, a húsuk ízét érezni a nyelvén. Ha a karmával felhasítaná a torkukat, soha többé nem kellene gúnyos rikácsolásukat hallgatnia.” (13. oldal)

„– Ne játszadozz itt velem, te fehérnép!” (32. oldal)

„– Próbáld csak, próbáld csak, senki sem sír utánad!
Most már a saját tengelyük körül pörögtek, mint a búgócsigák, ruhájuk úgy bomlott ki körülöttük, mint elfajzott virágok egy furcsa kertben. Kántálásuk egy pillanatra sem szűnt:
– Próbáld csak, próbáld csak! Senki nem sír utánad!
– Nővéreim, kérlek, hagyjátok abba! – csattant fel Kirké.
– Most tényleg komolyan kéne vennem ezt az egészet? Ugyan már, Kirké! Azt hiszed tán, hogy én is őrült vagyok, mint a viháncoló nővéreid?
Ám mielőtt a Herceg még egy szót szólhatott volna, hirtelen a kőfalnak nyomva találta magát, Kirké tenyerével a torkán. A lány hangja úgy sziszegett, akár egy óriáskígyó.
– Ne merészeld becsmérelni a nővéreimet! És igen, jobb, ha komolyan veszed mindazt, amit mondtam! Jól vésd az eszedbe, mert az életed múlik rajta! Az átok kimenetele most már a te kezedben van. Válassz bölcsen, Herceg: változz meg, és tiéd a megváltás. Vagy válaszd a kegyetlenséget és a hiúságot, és szenvedj örökké! – Ezzel elengedte.” (43. oldal)

„– Meglehet, hogy mégis volt valami a süketelésében – mondta a Herceg. – Úgy tetszik, rengeteget változtam a kép elkészülte óta. Nézd csak a szememet a képen! Sehol egy szarkaláb, de ha rám nézel, olyan, mintha öt évnél is többet öregedtem volna.
– Ugyan Herceg, úgy beszélsz, mint valami nőszemély. Még hogy szemráncok! Legközelebb majd azt kérdezed, hogy milyen színű alsószoknya megy legjobban a kék ruhádhoz! Megkérdezzem esetleg a tündérkeresztanyádtól…? – A Herceg felkacagott, de a nevetése nem szívből jött. Gaston folytatta: – Jobb dolgunk is van, mint hogy egész nap itt kotyogjunk, mint holmi vén tyúkok.” (50. oldal)

„– Olyan ez, mint egy álom!” (58. oldal)

„– Talán igazad van, de azért mégis szeretnék megismerkedni vele.
– Biztos vagyok benne, hogy rém unalmasnak találnád, mert folyton csak könyvekről, tündérmesékről meg versekről csacsog!
– Úgy látom nagyon is jól ismered a hölgyet, Gaston – bólintott sokatmondó kacsintás kíséretében a Herceg.
– Fájdalom, igen. A pár perc alatt, amennyit az imént együtt töltöttünk, másról sem tudott beszélni.” (66. oldal)

„Mást sem utált jobban, mint az olyan lányokat, akiknek mindenről volt véleményük.” (95. oldal)

„– Tehát rájöttél az agyafúrt tervemre? Micsoda ravasz leányzó vagy!” (100. oldal)

„[…] Jót tenne önnek a napfény és egy kis friss levegő!” (121. oldal)

„– És reméljük, hogy képes lesz megtörni az átkot.
A Herceg érezte, hogy valami elpattan az agyában. Szeme tágra nyílt, érezte, ahogy felhorgad benne a düh. Megtörni az átkot?! Azt reméli, hogy képes leszek megtörni az átkot!
– Mintha lenne olyan pillanat, amikor képes vagyok másra gondolni, mint arra, hogy hogyan törjem meg ezt a nyomorult átkot! Tűnj előlem, mielőtt lesújtok rád!
Lumiere lassan hátrált a gyűlölködő szavak elől.
– Bocsánat uram, én nem…
– Kifelé!” (130. oldal)

„– Nehéz sajnálni azokat, akik szánt szándékkal rohannak a katasztrófába. Ők önmaguk legnagyobb ellenségei, drágám. Ők okozzák a bajt saját maguknak. Nem érdemlik meg a szánalmadat.” (136. oldal)

„[…] mindenki különcnek tartotta, mert folyton olvasott, és nem úgy viselkedett, mint a többi lány. Na, és akkor mi van, ha ő inkább olvasni szeretett a hercegnőkről ahelyett, hogy ő maga is azzá akart volna válni? Hálás volt az apjának, mert megengedte neki, hogy úgy beszéljen és éljen, ahogyan szeretne. Hagyta, hogy önmaga legyen. Kevés fiatal lánynak adatott meg ez a szabadság, és Belle lassan kezdte kapiskálni, hogy milyen ritka és csodálatos életet is élt egészen mostanáig.” (150-151. oldal)

„– Akkor hát, legyen a tiéd.
A Szörnyeteget teljesen váratlan érzés kerítette hatalmába. A terve, aminek az volt a célja, hogy közelebb hozza őket egymáshoz, hátha sikerül megtörni az átkot, végül egészen más eredményt hozott. Valamit, amit nem is értett.
Jólesett boldoggá tenni a lányt.
– Jaj, annyira köszönöm!
A könyvek! A könyvek tették boldoggá.” (154. oldal)

Könyv adatai:

Könyv:  Serena Valentino Herceg ​vagy Szörnyeteg? (Gonosztevők 2.)

Kiadó: Manó kiadó

Kiadás éve: Budapest, 2021

Oldal szám: 184. oldal

Kötés: Puhatáblás

Fordította: Halmai Gergely

ISBN: 9789635840496

Ajánlom: Azoknak, akik szeretik az ehhez hasonló könyveket.

Ennyi csillagot adok rá:

Az előző rész:

A folytatások:

Végszó:

Sajnos, ez nekem most nem jött be, de remélem a következő jobban fog tetszeni, mint ez. Az írónő stílusa tetszik, ahogy a sztori is jó, de nekem mégsem volt elég, meg túl kevés oldalas ráadásul, bár az előző rész sem volt túl sok. :D

További jó olvasást, szép estét!

Smurfettereads