Stephen King: Minél véresebb c. könyv értékelése
Január nyolcadikán fejeztem be az egyik októberi olvasmányomat, Stephen King: Minél véresebb c. novellás kötetet. Habár nem mindegyik novella részlet lett a kedvencem, de King bácsiban egyáltalán nem csalódtam. Imádom a stílusát, és ahogy megfog egy-egy történetet, alig várom, hogy még több történetét megismerhessem. :D
Fülszöveg:
„Bravúros történetmesélés, amelyet minden olvasó vár.” – PUBLISHERS WEEKLY
Stephen King legújabb kötetében ezúttal négy lenyűgöző kisregény kapott helyet. A Mr. Harrigan telefonja a fiatal Craig és a magának való, idős Mr. Harrigan barátságát meséli el. Miután a fiú elveszti és eltemeti öreg mentorát, különös üzenetek érkeznek a telefonjára, amelyek végérvényesen megváltoztatják az élét. A Chuck életé-ben a világ összeomlani látszik, az internet leáll, az emberek kétségbeesetten próbálnak túlélni, csak egy bizonyos Chuckot éltetnek a városban mindenfelé. A kötet legformabontóbb és legmeglepőbb írásából megismerhetjük a titokzatos idegen életét. A Minél véresebb kisregényében gyanús körülmények között bomba robban egy iskolában. A híradásokat figyelve Holly Gibney gyanús nyomokat vesz észre és a tettes nyomába ered, miközben fény derül az évek óta lappangó, félelmetes titokra. King ebben az írásában a Mr. Mercedes és A kívülálló világába tér vissza, a folytatásból pedig megtudhatjuk, hogyan alakult a magánnyomozó további élete. A patkány hőse a kiváló novellista, Drew Larson, aki egy váratlan ihlet hatására családja erdei házába vonul, hogy megírja élete első regényét. A munka azonban lassan halad, ráadásul a férfi lázas betegen a hegyen reked egy viharban. Az ítéletidőben végül megment egy patkányt, és a váratlan látogatóval töltött éjszaka után hihetetlen erőre kapva befejezi élete fő művét. A sikernek azonban ára van, és Drew kénytelen szembenézni a következményeivel.
A népszerű és legendás szerző csodálatos karrierje során újra és újra visszatér a rövidebb lélegzetvételű művekhez, és bizonyítja, hogy mind a mai napig képes különleges alkotásokkal meglepni olvasóját.
Értékelés:
A Mr. Harrigan telefonja novella részlet nekem sokkal jobban tetszett, izgalmasabb volt, és igazán kedvelhetőek voltak a karakterek is, főleg Craig, meg az apja, és Mr. Harrigan, na meg a házvezetőnője volt az, akit én meg kedveltem. Elég érdekesen kezdődik a sztori, tetszett, hogy E1 szemszögből meséli el Craig a történteket, hogy hogyan is ismerkedett meg Mr. Harrigannel, és mik történtek utána. Abszolút érdekes volt, bírtam az apja humorát, és Mr. Harrigan-ét, néha olyan fura volt, de tetszett. Szeretem King bácsi stílusát, most is nagyon tetszett, de azért egy kicsit most haragudtam is rá, mert elő járatban bedob egy ilyen sztorit, mint Mr. Harrigan-ét, aztán jön két másik, ami olyan sz.r, hogy csak egy két fejezetet tudtam belőle elolvasni. De egyáltalán nem okozott csalódást, mert habár a másik két novella nem tetszett, jött rá a negyedik novella részlet, A patkány, ami megint nagyon tetszett nekem. Csak azt sajnálom, hogy a két középső nem nyerte el a tetszésem, pedig nem rosszak, csak uncsik és vontatottak, ezért nem is haragszom annyira, mint előtte. Lehet nem voltam a kellően rájuk hangolódva, a Chuck életére, és a Minél véresebb novella részletre...
Chuck élete novella, azért kevésbé volt rossz, de azért annyira jó sem volt, inkább felejtős. Nekem annyira nem jött be, olyan felesleges, olyan semmilyen. Unalmas, és vontatott. Engem nagyon idegesített ez a történet, alig bírtam haladni vele, egy-egy fejezet után félre kellett raknom, mint a Minél véresebb novella részletnél is. Azt hittem, már sosem lesz ennek vége. A zenés-táncolós jelenet részlet viszont tetszett, az tette hangulatossá a sztorit, bár nem tartott sokáig, de az jó volt benne. Meg amikor a nagyszüleiről mesélt, meg a házukról, Chuck. Akár ez is jó lehetett volna, de nekem nem jött be ez a sztori, nagyon zavaros volt. De gyorsan túltettem magam rajta, csak aztán jött rá a Minél véresebb c. novella, és már nem igazán volt kedvem olvasni, csak részletekben tudtam befejezni ezt a novella részletet is. A patkány c. novella kész felüdülés volt, a sok uncsi részlet után. :D Pörgős volt. De azért kíváncsi vagyok a többi kötetére is King bácsinak. :D
A Minél véresebb novella nem igazán jött be nekem. Annyira idegesítő volt Holly, meg az egész társaság, úgy egyben az egész sztori. Olyan fura. De lehet azért is, mert nem olvastam még A kívülálló és a Mr. Mercedes köteteket, és nem értettem ennek a novella részletnek az atmoszféráját, pedig akár tetszhetett is volna, de nem így jött össze, sajnos. Olvastam a többi értékelőnél láttam, A kívülálló és a Mr. Mercedes c. könyveket le spoilerezte ezzel King bácsi, bár még nem olvastam ezt a két könyvet, de addigra, mire sorra kerül, biztos elfogom felejteni, mert nem volt túl maradandó annyira, mint a Mr. Harrigan telefonja, vagy A patkány. :D Nekem csak egyetlen személy volt ebből a részletből a kedvencem, és az pedig, Henry bácsi volt az, akit imádtam, a többieket annyira nem. Holly anyjától még én is sikító frászt kaptam volna. XD
A patkány viszont tetszett, érdekes volt, a szereplők is szimpatikusak voltak. Bár a boltosok nem annyira, de Drew-t, és Lucy-t meg a gyerekeiket megszerettem. :) Érdekes egy történet volt, a könyvírásról, meg a bonyodalmairól, hogy mennyire rágörcsölt Drew az egészre, de végül csak összeállt a fejében a sztori. :D Bár nem ment simán minden, mert a környezet, és a körülmények is nehezítették neki, de azért csak megcsinálta. :D A farmház helyszíne is jó volt, meg az egész sztori. Nagyon hangulatos volt a kezdettől egészen a végéig. Ez A patkány ugyanannyira tetszett, mint Mr. Harrigan telefonja, csak kár, hogy a másik két novella nem jött be, mert akkor megkaphatná a max csillagot, de így csak négyet kap. Imádom Stephen King munkásságát, habár nem sok könyvét olvastam még, de igyekszem bepótolni, először is azokkal, amik a polcomon várakoznak egy ideje.
Kedvenc idézeteim:
„Apám is mindig ugyanúgy reagált rá: nevetett és kedélyesen a szemét forgatta.
– Smucig gazember – mondta egy nap. Talán tizenegy lehettem, olyan két éve érkezhettek ezek a borítékok. – Éhbért fizet neked, és még a jutalommal is fukarkodik.” (9. oldal)„– Valóban jól olvas, de elsősorban nem ezért akarom felfogadni. Beleéli magát, még akkor is, amikor nem érti, mit olvas. Ez figyelemre méltó. Nem lenyűgöző, de figyelemre méltó.” (16. oldal)
„Olyan volt, mint az öreg aggszűz nagynéni, aki hatvan év absztinencia után próbaképpen megkóstolja a brandyt, és szinte egyik pillanatról a másikra úri alkoholista lesz.” (32. oldal)
„A film múló dolog, viszont a könyv, a jó könyv örök vagy majdnem az. Sok jó könyvet olvastál nekem, de van még, ami megírásra vár. Csak ennyit mondok erről.” (43. oldal)
„[…] Én abban hiszek, hogy ne üssem az orrom olyasmibe, amit nem értek. Nagyanyám szokta mondani, hogy az ember csak akkor kérdezzen, ha tényleg tudni akarja a választ.” (70. oldal)
„– Tudom, hogy nehéz, fiacskám, nekem is nehéz, de én is csak ennyit tudok. Az élet egy rejtély. És a halál is az.” (99. oldal)
„– Csak neked mondom, de úgy énekelsz, ahogyan az öregek dugnak.
[…]
– Mintha tudnád, majompopó.” (107. oldal)„– Született tehetség vagy.” (116. oldal)
„[…] Senki nem támadhat meg büntetlenül.” (136. oldal)
„– Kurva kellemes karácsonyt nekik – mondja Pete, ahogy csütörtök reggel elindul bánattal és bosszússággal teli aktatáskával.” (153. oldal)
„– Holly? Megint túlpörögsz?
– Igen. Túl sok stressz, túl kevés pihenés.
– Engedd el.
– Jó. – Jó tanács. Meg is akarja fogadni.” (166. oldal)„[…] Készüljön fel, mert meg fog döbbenni, ifjú hölgy.” (197. oldal)
„Csak már nincs benne a szíve, és a szív nélküli szeretet, olyan, mint egy lánc, mindkét végén bilinccsel. Szét tudná törni a láncot? Lerázni a bilincset? Talán.” (208. oldal)
„Á, egy író nehéz élete, gondolja.” (225. oldal)
„– Ideje felkelni és tökön ragadni a világot.” (225. oldal)
„Mintha az autópályán elszenvedett balszerencse kárpótlása lenne, kiszúr egy autót, ami éppen kiáll a Frederick-épület elől. Megvárja, amíg eltűnik, akkor óvatosan betolat a helyére, nem törődve a farokfejjel, aki mögötte rátenyerel a dudára. Kevésbé feszült körülmények között a folyamatos dudálás hatására talán hagyta volna a parkolóhelyet, de nem lát másikat a közelben. Maradna a parkológarázs, valószínűleg annak is csak valahol a tetején, és Holly túl sok filmben látta már, hogy mi minden történhet nőkkel parkológarázsokban. Főleg sötétben, és bizony már sötét van.
A dudáló elrobog mellette, amint Holly bérelt autója elég helyet hagy, de a farokfej – nem férfi, nő – azért lelassít és felemelt középső ujjal kíván kellemes karácsonyt.” (251. oldal)„– Jó kislány. Félsz, ugye, kis barátnőm? Azt szeretem. – Mélyet lélegzik, mintha a lány rémületét szívná be. – Félj is. Nem kéne itt lenned, de örülök, hogy itt vagy.
[…]
– Fincsi vagy.” (260. oldal)„– Most csókolj meg, de mintha komolyan gondolnád.” (293. oldal)
„Eszébe jutott egy előadás, amit az angol tanszék szponzorált öt-hat évvel korábban, Jonathan Franzen beszélt telt ház előtt a regényírás művészetéről. Azt mondta, hogy a regényírás élményének csúcsa azelőtt érkezik el, mielőtt még az író hozzálát, amikor még minden csak a képzeletben létezik. „Akármilyen tisztán megvan a fejünkben, írás közben elvész”, mondta Franzen.” (301. oldal)
„– A könyv még jól megy? Remélem. Remélem, hogy megéri az aggodalmat.
– Jól megy. – Ebben Drew már egyáltalán nem volt biztos, de mi mást mondhatna? Megint kezdődik a szar, Lucy, és már beteg is vagyok? Ez megnyugtatná?
– Jól van – Lucy sóhajtott. – Idióta vagy, de szeretlek.
– Én is szer… – A szél huhogott, és hirtelen nem maradt más fény a házban, csak az ablakon át beszűrődő tompa, vizes derengés. – Lucy elment a villany. – Nyugodtan hangzott, ami jó.
– Nézz be a fészerbe, ott talán van egy Coleman lámpa…
Újabb kabócaciripelés hallatszott, aztán csend lett. Visszatette a kagylót a villára. Magára maradt.” (324. oldal)„– Keményen dolgoztál, és eleinte jól dolgoztál. Sínen voltál, száguldottál. Aztán jöttek a bibik, nem igaz? Mint korábban. Ne keseredj el, az önjelölt regényírók az egész világon ugyanabba a falba ütköznek. Tudod te, hány félkész regény lapul fiókokban és iratszekrényekben? Több millió.
– A betegség baszott be.
– Gondolj vissza. De légy őszinte. Már előtte elkezdődtek a gondok.
[…]
– Szétesik a szelektív figyelmed – mondta a patkány. – Állandóan ez történik veled. Legalábbis a regényeknél. Nem egyszerre történik, de ahogy nő a könyv, és elkezd lélegezni, egyre több döntésre van szükség, és a szelektív figyelmed erodál.
A patkány négy lábra ereszkedett, és papus íróasztalának szélére kocogott, ott megint felült, mint a pitiző kutya.
– Minden írónak más a szokása, másképp jön lendületbe, és más sebességgel dolgozik, de egy regény megírásához elengedhetetlen, hogy hosszabb periódusokban az elbeszélésre fókuszáljon.
Ezt már hallottam, gondolta Drew. Szinte szóról szóra. De hol?
– A fókuszált periódusok, a képzelet szárnyalása, minden egyes pillanatában az író minimum hét döntést meg kell hozzon a szavak, kifejezések és részletek kiválasztása tekintetében. A tehetséges írók szinte tudatos megfontolás nélkül is jól döntenek; ők az elme profi kosarasai, akik a pálya bármely pontjáról bedobják a labdát.
Hol? Kik?
– A tudatos rostálás történik, ez az alapja annak, amit kreatív ír…
– Franzen! – bődült el Drew, és hirtelen felült, amitől fájdalom nyilallt a fejébe. – Ez hangzott el Franzen előadásán. Szinte szóról szóra!
A patkány ignorálta a közbeszólást.
– Te képes vagy erre a rostálásra, de csak rövid löketekben. Amikor regényt próbálsz írni, ami a sprint és a maraton közti különbség, a folyamat mindig összeomlik. Látod az összes lehetséges kifejezést és részletet, de az ezt követő rostálás már nem megy. Nem a szavakat veszíted el, hanem a helyes szó kiválasztásának képességét. Jónak tűnnek, rossznak tűnnek.” (332-333. oldal)„– Bújj be ide, Mister.” (341. oldal)
Könyv adatai:
Könyv: Stephen King: Minél véresebb
Kiadó: Európa, Budapest
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 358. oldal
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789635043927
Ajánlom: Mindenkinek, aki szereti a novellákat, és Stephen King könyveit! :)
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó:
Az első és az utolsó novella részlet nekem sokkal jobban tetszett, mint a két középső, de Stephen King stílusát imádom. :) Alig várom, hogy még többet olvashassak tőle, remélem azok is tetszeni fognak majd, amik már a polcomon csücsülnek az írótól. :) Sajnálom, hogy a Minél véresebb, nem lett abszolút a kedvenceim egyike, de így is jó volt. Sokkal jobban tetszett a Mr. Harrigan telefonja, mint a Netflixes filmadoptáció. :D A könyv után azt is megnéztem, de jobban örültem volna, ha King bácsi írja a forgatókönyvet...
További szép estét!
