Marissa Meyer: Heartless - Szívtelen c. kötetét, még márciusban kezdtem el, de csak május elején tudtam befejezni, ami végül is tetszett nekem, szórakoztató volt, voltak karakterek, akiket megkedveltem, és maga a történet is tetszik nekem. :) 2018ban jelent meg először a Könyvmolyképző gondozásában, azóta több utánnyomást is kapott, és új borítót is. A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek.

Fülszöveg:

Értékelés:

A sztori nagyjából ismerős volt az Alice csodaországból, de én csak abból a meséből a filmeket, meséket láttam, a könyvet még nem olvastam, de kíváncsi vagyok rá is, egyszer lehet, hogy el is olvasom. Tetszett az írónő stílusa, és ahogy megragadta a már ismert történetet, és csavart rajta egy kicsit, bár a vége kiszámítható volt, hogy nem happy enddel zárul, bár kinek mi a happy end. Én teljesen mást vártam volna legszívesebben, de a sors már előre így írta meg, Catherine, Jest, a Kalapos, és a Holló történetét, ahogy a Nővérek is előre megjósolták, hogy elkerülhetetlen a sors, bárhogy próbálnak kitérni előle. Ez most is bebizonyosodott…

Vigyorit imádtam, ő az egyik nagy kedvencem a regényben, meg Jest meg a Holló, és a Kalapos Cilindrián, meg talán Catherine és Mary-Ann voltak azok, akiket egy kicsit közelebb kerültek hozzám. A Királyt megvetettem, mert annyira unszimpatikus volt szegény, és annyira tehetetlen, megértettem, miért ódzkodott annyira tőle Catherine, Jest ezerszer jobb volt nála, még a Holló is, akit szintén nagyon megkedveltem. Tetszett a világ felépítése, a helyszínek leírása, olvasás közben még én is el tudtam képzelni magam előtt, és ez adott egy pluszt a történetnek is.

Végig hangulatos volt, és jó volt végig követni a karaktereket ezen az úton, bár nem teljesen lett a kedvencem ez a könyv, de örülök, hogy végre elolvastam, olyan sokáig várt szegény a sorára, de egy kihívás miatt, végre sorra került. Bár én egy kicsit többet vártam volna, ha már arról volt szó a fülszövegben, hogy megszégyenítették a „kis” Királyt. Több kalandot vártam volna, nem csak félelmet attól, hogy milyen jövő várhat Catherine-re és a többiekre, ha eljön a vég. Bár a labirintusos rész nekem tetszett, főleg a leírása, meg a Nővérek és a kút miatt is. Az elején még elég lassan akart beindulni a sztori, de a vége felé már alig bírtam kapkodni a fejem, hogy mi történik.

Catherine szüleit, ki nem állhattam, főleg azt az álszent anyját, fú úgy nyakon tudtam volna egyszer kétszer ütni, hogy csak úgy nyekkent volna azzal a nagy arcával előre. Végig gyűlöltem őket, pedig az apja eleinte kedvesnek tűnt, olyan csendes, visszahúzódónak, de amint ellenszegült a lányuk, már kinyílt neki is a csipája… Sir Peter, Peter és a felesége se lett a kedvencem, főleg Peter, Peter. A feleségét, nagyon sajnáltam, hogy egy ilyen férj mellett ragadt, aki így bánik vele, de azért a nő sem volt egy álszent. Egyébként elég hamar rájöttem a legendás Gruffacsór titkára, nem volt túl nagy meglepetés, előbb leesett, mint Catherine-nek, hogy ki is az. Bár azt nem tudtam, hogy mitől vált azzá, az aki Gruffacsórrá vált, de tetszett a leírása, bár nem volt hátborzongatóan rémisztő. :D

Nem tudom, miért, de a szülőket se, se a Szív Királyt nem tudtam megkedvelni, a szülők idegesítőek voltak, a cukormáz, nebáncsvirág kis Király meg full nyálgép, túl nemtörődöm volt, neki csak a jó szórakozás számított, ha már beütött a krach, akkor senkinek se hívták, azt nagyon bírtam, amikor megrémült még Catherine-től is. XD Ahogy az egész Szív Királyság rettegett tőle, még a nagypofájú szülei is. XD Na, az vicces volt! Azokon a jeleneteken jókat nevettem, de nagyon fájt a szívem, ahogy Catherine-nek is. De azt sajnáltam, hogy a vége így alakult, jobban örültem volna, ha szép happy endet kap, de a címéből kiindulva, sejtettem, hogy nem lesz túl jó vége…

Kedvenc idézeteim:

 „– Ne merészeld! A Király ünnepségére készültek, te csirkefogó!
Vigyori bajsza megrezzent.
– A Király? Már megint?
[…]
– Úgy gondoltam, egyet meghagyok neki, a többit pedig fel lehet szolgálni a lakomán. Olyan boldoggá teszi őfelségét, amikor sütök neki valamit. És ha a király boldog…
– Boldog az egész királyság is – ásította Vigyori, ám eszébe sem jutott eltakarni a száját, így Cath kénytelen volt grimaszolva elé tartani a kezét, nehogy a borzalmas tonhalszag elérje a pitéket.” (11. oldal)

„– Büszke macska vagyok, nem pedig haszonállat.
Duzzogva eltűnt.
– Ne légy már ilyen sértődős! Csak viccelek.” (15. oldal)

„– Ettél belőle, Vigyori?
A macska ciccegett egy sort.
– Egy egész pitét megettem, kedveském. Ellenállhatatlan volt.
Cath a fejét rázta.
– Inkább malacnak kellett volna születned!
– Milyen közönséges vagy! – Vigyori fordult egyet a levegőben, úgy mozdult, ahogyan egy uszadék fa hánykolódik a tengeren, majd az immáron üres tálcával együtt köddé vált.
– Mégis mi bajod a malacokkal? – vonta kérdőre Cath a levegőt. – Szerintem a kismalacok majdnem olyan cukik, mint a kiscicák.
– Ezt inkább meg sem hallottam.” (61. oldal)

„– Hát lehetséges? Egy valódi hölgy, aki így nevet? Azt hittem, csak a mesében léteznek. Hadd halljam újra!
– Szó sem lehet róla! […] – Elég legyen! Még csak nem is volt annyira vicces, és most olyan kellemetlenül érzem magam.
A fiú arcára közömbös arckifejezés ült, ám szemében még mindig a vidámság szikrái táncoltak.
– Nem állt szándékomban megbántani. Egy magamfajtának az ilyen nevetés többet ér minden aranynál. Életcélom lesz, hogy ismét hallhassam. Minden egyes nap, ha ön is úgy akarja. Nem is… inkább mindennap kétszer, és legalább egyszer még reggeli előtt.” (73. oldal)

„[…] Remélem, élvezni fogja a mély lélegzetvételeket a hazaút során!” (82. oldal)

„– Hát, három napod van, hogy gondolkodj. Talán annyi idő alatt meglágyul a szíved.” (95. oldal)

„– Jóságos ég, mi ez a csodás illat?
Cath elugrott a konyhapulttól. Vigyori – vagyis inkább Vigyori feje – kitöltötte a falon lógó kakukkos órát, az óramutatók a bal fülére és a bajszára mutattak, jelezve, hogy épp most múlt délután kettő.
– Szia, Vigyori! – vonta fel a szemöldökét Cath. – Nagyon remélem, hogy nem etted meg a kakukkot.
[…]
– Még csak véletlenül sem – felelte –, bár azt be kell vallanom, hogy most épp azon tanakodom, vajon hány olyat tudnék észrevétlenül megenni, amikor hátat fordítasz.
Cath gyanakvón figyelte a macskát.
– Jaj, jól van, na! Végül is nem érdekel, hogy észreveszed-e vagy sem.
– A Királynak csinálom őket.
Vigyori a szemét forgatta: pupillái úgy jártak ide-oda, mint ahogyan egy kisgyerek labdája pattog összevissza.
– Mindig mindent a Királynak csinálsz.
Cath vigyorogva felkapta a nyomózsákot, egy konyharuhába törölte a fölösen kinyomódott habot, és folytatta a habcsókkészítést.
– Meg akartam köszönni, hogy felfordulást okoztál a bálon. Tökéletesen időzítetted.
– Ez a legtöbb tettemre igaz.” (117. oldal)

„– Igen, de… megmentették, nem igaz? Úgy hallottam, hogy a herceg kifejezetten hősiesen viselkedett. Tényleg a szörnyeteg és ön közé vetette magát?
Margaret megmerevedett.
– Inkább arról volt szó, hogy nem tudott elég gyorsan elmenekülni. Az az ember nagyjából annyira kecses, mint egy vaddisznó.
Cath hunyorgott.
– Ami azt illeti, a vaddisznók kifejezetten gyorsak és atletikusak tudnak…
– Ó, hát itt van! Integess gyorsan, vagy azt fogja hinni, hogy róla beszélünk.” (126. oldal)

„– Szép ütés – dicsérte Cath.
– Be kell vallanom, hogy nem az a fajta úriember vagyok, aki csak úgy hagyja, hogy a hölgyek könnyedén nyerjenek.” (151. oldal)

„– Jaj, ne legyél már ilyen pesszimista!” (170. oldal)

„– Tudtam, hogy úgyis rájön a megoldásra.
A Kalapos felnyögött, és átvette a cilinderét az Óriáskígyótól, aki odanyújtotta neki az asztal közepéről.
– Jobb lenne, ha nem tennénk úgy, mintha a hölgy kivételes tehetség lenne. Hiszen csak elmondta egy altatódal utolsó sorát. – Felkapta a botját, háromszor a földre vert vele, és elkiáltotta magát: – Ki akar a bolond nyomdokába lépni, lusta banda? Mozgás!” (204. oldal)

„– Ne hagyja, hogy erőszakoskodjon!” (207. oldal)

„A rózsa vörös, az ibolya kék,
Még a bajuszomat is levágatnám magácskáért!
Akarata ellenére is az emlékezetébe véste a rövidke strófát, és többször is a hányinger kerülgette, amikor eszébe jutott a rím.” (247. oldal)

„– Jóságos ég, Cilindrián! És én még azt hittem, hogy nem kedvel engem.
– Az, hogy ajándékot készítek valakinek, még nem jelenti azt, hogy kedvelem, kisasszony.” (275. oldal)

„– A hírnév elillan. A profit nem.” (276. oldal)

„– Imádom, hogy ilyen optimista vagy, mindig is nagyon szerettem ezt benned, de úgyis nemet mondanak. Te is pontosan jól tudod, mint én.” (319. oldal)

„– Nálam elvi kérdés, hogy nem üzletelek gerinctelen teremtésekkel. Csak semmi kígyó. Semmi csúszós angolna. És a legrosszabból, a megbízhatatlan nőszemélyekből sem kérek. Nyugodtan játssza a szemérmest, Pinkerton kisasszony! Higgyen csak a saját ártatlanságában! De ön is éppolyan jól tudja, mint én, hogy legalább egy szívet össze fog törni, és én nem akarom, hogy ezentúl bármilyen közöm legyen magához.” (342. oldal)

„– Akkor főleg nem érdemes egy ártatlan embert üldöznie. Mégis miért teszi? Mert csorba esett a büszkeségén?
– Miféle büszkeségen? – rakta keresztbe Vigyori a lábát. – A mi királyunk egy közönséges idióta.
Cath arcán halovány mosoly ült ki.
– Ehhez kétség sem férhet.” (415. oldal)

„– A tanulság, természetesen, persze az, hogy a kalitkába zárt kanári nem eszik viperák kezéből.” (420. oldal)

„– Ne kínlódj már ilyen látványosan! Majd megyek én.” (448. oldal)

„A Nővérek szavai kavarogtak a fejében. Mészáros, mártír, monarcha, megbolondult.
– Nehogy átmenjetek akár egyetlen ajtón is! – kiáltotta hátra Cilindrián. Nem lassított, és kezdték szem elől veszíteni a labirintus árnyaiban. – Figyelmeztettek, most már csak meg kell fogadnunk a tanácsukat.” (469-470. oldal)

„– Én mindig jövök valahonnan és megyek valahova, kedvesem. Hiszen csak így tudok elillanni az Idő elől.” (481. oldal)

„Szent pite, hiszen a halállal nézett farkasszemet!” (503. oldal)

„Nincs olyan férfi – még egy idétlen, üresfejű király sem –, aki feleségül akarna venni egy olyan lányt, aki korábban visszautasította őt. Sőt, megszégyenítette. Egy olyan lányt, akiről mindenki úgy tartotta, hogy nincs ki mind a négy kereke.
Ám a Király meghunyászkodó, gerinctelen alak volt.” (518. oldal)

„– Korán érkeztem volna? Nem tudtam, hogy vársz rám.
– Mindig várok valakire. Valaki mindig jön és megy, jön és megy.” (531. oldal)

„– Nonszesz – suttogta, csak úgy csikorgott a szó. – Nonszesz az egész és minden egyéb, majd nonszesz újra és újra! Itt mindenki bolond, nem tudtad?” (539. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Marissa Meyer: Heartless - Szívtelen

Kiadó: Könyvmolyképző, Szeged

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 558. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634572527

Fordította: Szabó Krisztina

Borító: A borítója szép :)

Ajánlom: Bárkinek, fiataloknak. :D

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Ez volt az első kötet, amit Marissa Meyer írónőtől olvastam, és talán nem is az utolsó. Kíváncsian várom a következő kötetét, ami majd a kezembe kerül, hogy az is ugyanilyen jó lesz-e. :D

További szép estét!

Smurfettereads