Nemrég befejeztem Holly Jackson: Jó kislányok rossz viszonyok (Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz 2.) c. kötetet, aminek már az első része is nagyon tetszett. Már kíváncsian várom a harmadik részét, hogy hogyan alakul a továbbiakban Pip és Ravi sorsa.

Fülszöveg:

Értékelés:

A sztori nekem tetszett, izgalmas volt végig követni a nyomozást, egy csomó minden kiderült, még olyan titok is, ami nagyon meglepett engem is, nem is számítottam rá, meg Pip és Ravi sem, hogy sötét titkok is lappanganak a háttérben... Imádom Ravit és Pipet, annyira jól kijönnek egymással, még akkor is, ha vitatkozásig fajul el a szócsatájuk. Imádom, amikor viccelődnek, főleg Ravi poénjait szeretem a legjobban, olyan aranyos egy srác, még kibírja Pip mogorva pillanatait is. :D Connor, akit szintén nagyon megkedveltem, meg az anyukáját, Joanna-t. Mind a ketten jó fejek, ahogy Cara, Victor és Jamie is. Szerethetőek a karakterek, mint a történet is, és az írónő stílusa is még mindig nagyon tetszik, alig várom, hogy olvashassam a következő részt, mert így nem érhetett véget, ahogy. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, hogy hogyan is alakul a karakterek sorsa, és arra is, hogy mi fog még történni ezek után...

Ez a része is nagyon izgalmas volt. Tetszettek az illusztrációk, az interjúk, párbeszédek, csavaros fordulatok, események, amik még engem is megleptek, de nagyon jó volt újra belecsöppenni Pip életébe, még akkor is, ha nem volt mindig könnyű neki, én nagyon élveztem követni a nyomozásait. Annak ellenére, hogy még középiskolás nagyszerű nyomozó válna belőle. :D Habár az anyukája néha szigorú vele, de én őt is megkedveltem, Victort meg imádom, majdnem annyira, mint Ravit. :D Nagyon szerethető karakterek, és a történet is nagyon szerethető, izgalmas, és a humor is tetszik. :D Holly Jackson profi, imádom a stílusát, és ahogy felépíti a történeteket, habár eddig csak ez a második kötetem tőle, de nem is az utolsó. :D Szórakoztató, és egyszerűen letehetetlen ez a kötet, úgy olvastatja magát, amit nagyon szeretek a könyvekben. :)

Kezdetben Pip eltökélte, hogy többé soha nem nyomoz a saját bőrére, túl sokat kockáztatott, és túl nagy volt a tét, amikor belekeveredett az Andie Bell utáni nyomozásba, és a szüleinek se tetszett, amilyen megszállott lett tőle, főleg az anyjának nem. De eltűnt az egyik közeli barátja, és megígérte a családjának, hogy segít megtalálni őt, bármi áron, csak azzal nem számolt, hogy ez az eltűnés sokkal bonyolultabb lesz, mint amilyennek elsőre látszik. Nagyon sajnáltam Pipet is a történtek miatt, és Stanley-t és Jamie-t is, bárcsak másképp lett volna vége, és az a szemét nem úszta volna meg a dolgot… Eljátszotta Pip előtt, hogy megbízhat benne, miközben egy aljas hazudozó volt, de részben megértettem, hogy csak a bosszú miatt tette, amit tett… Remélem, a következő részben megbűnhődik a tettéért…

Azok, akik felesküdtek az emberek védelmére, nem foglalkoztak a kis kockázatú eltűnésekkel, mint Pip egyik közeli barátja eltűnésével. Nem könnyű feladat elé nézett most sem, próbálták félrevezetni, fenyegető üzenetekkel eltávolítani a nyomozástól, aztán rá kenni az egészet, mintha ő tervelte volna ki az egész eltűnést, hogy minél népszerűbb legyen a podcastje, de erről szó sem volt.  Ahogy egyre mélyebbre ássa magát, annál sötétebb titkokra bukkan rá, és ez most sem volt másképp. Valakinek az élete múlik rajta, hogy Pip felgöngyölítse a közeli barátja eltűnését, és az idő is ellene játszik… Ez a nyomozás is kockázatokkal jár, ami eleinte sima eltűnésnek tűnt, a végére valakinek az életébe kerül.

Jó volt velük nyomozni ismét, habár Ravi néha nem volt jelen, mert bírósági peren járt, hogy aztán Pippel ki tudják beszélni az aznapi podcast újabb adásában a történteket... De amikor becsatlakozott a történetbe, mindig megtudott nevettetni, egyszerűen imádom ezt a srácot. Olyan vicces, és olyan cuki, főleg Pippel. :)

Kedvenc idézeteim:

 „Másképp cseng a hazugság a szájából. A hangja alig változik, de mégis észlelhető: elmélyül, majd élessé, akadozóvá válik, a ködösítésen átvillan az igazság. Ezt hiszed, ugye? Mindenki azt hiszi, hogy felismerné a gyilkost.” (9. oldal)

„– Az első: A félresiklott igazságszolgáltatás nyomában. Mi a… Ravi, látom, hogy röhögsz.
– Csak ásítottam, becsszóra!
– Nos, akkor a másodiktól se leszel elragadtatva, ugyanis így szól:_ Egy lezárt ügy: Az Andie Bell-akta…_ Ravi, hagyd abba!
– Mi…? Sajnálom, nem tehetek róla. – A fiú úgy kacagott, hogy potyogtak a könnyei. – Csak ugye… a sok jó tulajdonságod ellenére, Pip, egyvalami hiányzik belőled…
– Hiányzik? […] – Hiányzik belőlem valami?
– Igen – bólintott a fiú, és a lány villámló szemébe nézett. – A rámenősség. Mondhatni, szinte egyáltalán nem vagy az, Pip.
– Egy frászt nem vagyok az.
– Vonzani akarod a hallgatókat, felcsigázni őket. Legyen a címben olyan szó, mint „gyilkos” vagy „halott”.
– De az olyan szenzációhajhász!
– És pontosan erre van szükség ahhoz, hogy az emberek végig is hallgassák – magyarázta a fiú.” (14. oldal)

„– Na, abból tudod, hogy befutottál, ha mém lett belőled.” (34. oldal)

„[…] Az elmúlt fél évben a testsúlyával is meggyűlt a baja. Én bizonygattam neki, hogy nem számít, csak az a lényeg, hogy egészséges legyen és jól érezze magát a bőrében, de… nos, tudod, a világ mindenkit meg akar szégyeníteni, aki egy bizonyos súly fölött van.” (78. oldal)

„– Mi a faszt keres ott? – Felhorkant. – Tudta, hogy nem látják szívesen, Senki sem látta szívesen.
[…]
– Mert az a fajta alak, aki azt csinál, amit akar, nem számít, kinek árt vele – jegyezte meg.” (141. oldal)

„– És mi van a kockázattal, Victor? […]
– Minden kockázattal jár – mondta a férje. – Az is, ha átmegyünk az úton. Akkor se lenne ez másként, ha újságíró lenne vagy rendőrtiszt.” (148-149. oldal)

„– Ez egy az egyben Stella… csak szőkén. De miért?
– Mert a szőkék állítólag jobban szeretnek szórakozni […]
– Nos, te barna vagy, és kifejezetten utálod a szórakozást, úgyhogy igazad lehet.” (192-193. oldal)

„– Az idősebb generáció – legyintett Pip lemondóan – egyszerűen nem érti a pizsama vonzerejét.” (203. oldal)

„– Ha a rendőrség semmit sem hajlandó tenni, akkor az ember kénytelen a végzősök segítségét kérni.” (273. oldal)

„– Na, mi legyen? – kérdezte Ravi. – Közvetett vagy közvetlen megközelítés?
– Mi a különbség? – érdeklődött Connor újra normális hangnemben.
– A közvetett, ha idekint maradunk, elrejtőzünk, megvárjuk, hogy elmenjen az illető, akkor lessük meg, hogy ki az – magyarázta Ravi. – A közvetlen pedig, nos, ha most rögtön bemasírozunk megnézni az illetőt és elbeszélgetünk vele. Én magam a rejtőzködés híve vagyok, de van itt velünk egy született masírozó, úgyhogy…
– Közvetlen – jelentette ki Pip eltökélten, ahogy Ravi várta. – Nincs vesztegetni való időnk. Gyertek. Halkan – tette hozzá, mert a közvetlen megközelítéshez nem kell feltétlenül lemondani a meglepetés erejéről.
Elindultak együtt a ház felé, minden lépés egy másodperc volt.
– Csipet csapat, hajrá! – súgta Ravi Pipnek. Cara meghallotta és önkéntelenül felhorkant.
– Azt mondtam, halkan. Elég a viccekből és a röfögésből.” (283. oldal)

„– Mi a… – Ravi leengedte a karját, a szeme elsötétült, mély érzelmek kavarogtak benne. – Mit művelsz?
– Nem tudom.
– Akkor most mi van, az egész világot gyűlölni akarod, engem is beleértve?
– Talán – bólintott a lány.” (324. oldal)

„– Bocs, hogy rajtad vezettem le.
– Semmi baj – mondta Ravi.
– De igen, baj. – Pip megrázta a fejét. – Nem volt jogom dühösnek lenni rád. Azt hiszem, leginkább magamra voltam dühös. És nem csak azért, ami ma történt. […] Mindenkit meg akartam győzni arról, hogy én valójában nem ilyen vagyok, hogy magammal is el tudjam hitetni. De most már úgy gondolom, hogy én tényleg ilyen vagyok. És lehet, hogy önző vagyok és hazug, és dőre és megszállott és nem zavar, ha rossz dolgok történnek, amíg én okozom őket, és álszent vagyok, és lehet, hogy egyik sem jó, de akkor is jó érzés. Végre önmagam lehetek, és remélem, nem bánod, mert… én is szeretlek.
Alighogy elhallgatott, Ravi két tenyere közé fogta a lány arcát, a hüvelykujjával letörölte az esőt az ajkáról, felemelte az állát és megcsókolta. Hosszan és szenvedélyesen, nedves arcuk egymáshoz simult, mindkettejüknek mosolyra húzódott a szája.
Ám a mosoly végül eltűnt, amikor Ravi elhúzódott.
– Meg is kérdezhettél volna. Én pontosan tudom, hogy ki vagy. És szeretem, aki vagy. Szeretlek.” (336-337. oldal)

„– Tudom, milyen érzés – jegyezte meg Nat. – Ez a harag. Amikor legszívesebben porig égetnéd a világot, és csak néznéd a lángokat.” (340. oldal)

„– Tudom, hogy ez nem kifogás, de nem a legjobb helyen, nem a legjobb emberek között nőttem fel. Mindent tőlük tanultam, és próbálom kitörölni, amit tanítottak nekem: azokat a nézeteket, gondolatokat. Próbálok jobb ember lenni.” (387. oldal)

„A gondolatai már nem összekuszálódtak,
lemorzsolódnak
róla,
mint a hamu.” (407. oldal)

„– Megígérsz nekem valamit? Megígéred, hogy jó életet élsz? Teljes, boldog életet. Élj jó életet, az ő kedvéért, mert ő már nem teheti meg.
[…]
– Megígérem – mondta. – De te is?
– Igyekszem.” (419. oldal)

Könyv adatai:

Könyv:  Holly Jackson: Jó ​kislányok, rossz viszonyok (Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz 2.)

Kiadó: Kolibri, Budapest

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 428. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634379928

Fordította: Horváth M. Zsanett

Illusztrálta: Priscilla Coleman

Borító: Imádom, az első rész borítója is nagyon tetszett, mindegyik nagyon illik a kötet belsejéhez. :)

Ajánlom: 17 éves kortól, azoknak is, akik szeretik Holly Jackson köteteit és stílusát, meg azoknak, akik szeretnének megismerkedni vele. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Előző rész:

Következő rész:

Végszó:

A sorozat első része hamar a kedvencemmé vált, főleg egy olyan karakter, mint Pip és Ravi, akik végig fenntartották az érdeklődésemet a folytatások iránt, egyszerűen imádom őket. :D Már a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz teljesen lenyűgözött Pip, ahogy sorra vette a nyomokat, a bűnösök után, sokkal jobban, mint azok, akik nem fel kellett volna göngyölíteni egy 5 évvel ezelőtti nyomozást, de Pip azt is megoldotta, habár nem kímélték szegényt. :/ Ahogy ebben a kötetben is, megpróbálták megtéveszteni, elijeszteni, hogy ne nyomozzon tovább egy jó barátja eltűnése után, mert veszélyes, de Pip nem adta fel, csakhogy, nem mindenki volt az, akinek elsőre látszott... És ahogy az előző nyomozás, úgy ez is súlyos következményekkel járt, ami megrengette Pip világát. Egy újabb titokra derült fény, olyanra, amire még én sem számítottam, nemhogy Pip vagy Ravi... De ezt a kötetet is csak ajánlani tudom, ahogy az első részt is, és alig várom, hogy a befejező kötetet is olvashassam. :) Holly Jackson stílusát imádom, ismét jól felépítette a sztorit, és ismét nagyon izgalmas volt végig követni a szereplőket ezen az úton. :)

További szép estét!

Smurfettereads