Kristin M. Furrier: A Társalkodónő c. könyv értékelése
Nemrég befejeztem Kristin M. Furrier: A Társalkodónő c. könyvet. Ez volt az első könyvem az írónő tollából, és egy kicsit csalódott vagyok, mert nem igazán tetszett nekem ez a történet.
Fülszöveg:
Emma Watton walesi otthonának minden szegletében a megelégedést kutatja. Lelke nyughatatlan, vágyik mindarra, ami a 19. századi nemesek fényűző életét jellemzi, elszegényedett családja azonban nem tudja biztosítani számára a kor kívánalmait. Az örök elégedetlenség mégis hajtja Emmát, aki mindent elkövet, hogy kitörjön a nyomorból. Vajon elérheti valaha is az álmait?
Értékelés:
Emma nagyon bosszantott engem, a viselkedésével, a megszólalásaival, egyszerűen nem találtam semmit, amivel azonosulni tudnék vele, és így megkedvelni sem tudtam, sajnos, pedig akartam. Én próbálkoztam, de Emma viselkedése, kiborító. Lehet, hogy csak én vagyok vele ilyen szőrösszívű, de nem igazán tudott meghatni a szenvedéseivel, és a „szörnyen szegényes” sorsával. Annyira untatott szegény leányzó, hogy nem igen volt kedvem olvasni, de csak tovább olvastam, hogy minél előbb befejezhessem, és túl legyek rajta.
Azt leszögezném, nem az írónő hibája, mert a korraj, és az 1800as évek divatja, viselkedési normák, párbeszédek, ruhák, annyira hitelesen fel lettek építve, mintha én is ott sétálnék a régi utcákon a karakterekkel. Megjelentek a szemeim előtt, és elvittek magukkal erre az útra, ami egy kissé döcögősen indult, de lehet, hogy pont én nem voltam kellő hangulatban, hogy még jobban be tudjon szippantani a sztori, és hátha akkor jobban sikerült volna azonosulnom, Emmával, de nem így történt, sajnos. Pedig próbálkoztam, de nem jött össze.
A korraj viszont tetszett, hitelesen fel lett építve minden, ami abban az időben volt normális, és elvárt viselkedési norma, nem úgy, mint a mostani időkben. Rettentően sajnáltam, Agnest, őt egy kicsit jobban meg tudtam kedvelni, mint mondjuk Emmát, bár eléggé beképzelt volt, hisz ő egy dúsgazdag család sarja volt, míg Emma elszegényedett nemesek sarja. Leginkább ezért sem értettem egyet Emmával. Amilyen lekezelő tudott néha lenni, értem én, hogy aggódott az anyja egészségéért, de azért akkor sem kellett volna így viselkednie az apjával, ami történt a vége felé… De végül csak megkapta a maga jussát, hisz mindig arra várt…
Annyira egy hazug, önző és irigy volt, a vége felé, már azt sem tudta eldönteni, hogy mit akar valójában, de vége egész drámai húzás volt. Csak megkapta, amit annyira akart, míg a családja ugyanúgy maradt, mint volt. Nem értettem egyet Emmával, és a döntéseivel, de ha neki így volt jó, hát akkor csinálja. Vártam volna, hogy mi lesz közte és Sir Williams között, de nem igazán kaptam megfelelő választ, bár az is egy válasz volt, hogy semmi. XD Bírtam a fickót, meg a stílusát. :D
Azt nem mondom, hogy az írónőtől nem fogok többet olvasni, mert szerintem fogok, mert tetszett a stílus, ahogy felépítette a karaktereket, és a 19. századot, plusz igazán szépen ír, és fogalmaz, szóval erre egy rossz szavam se lehet. Nem is ez miatt, nem lett a kedvencem, hanem Emma viselkedései, de ez nem az írónő hibája, ismét leszögezem. Ez most nem lett a kedvencem, de kíváncsi vagyok az írónő munkásságával, szeretném megismerni a többi történetét is, ami már megjelent, és ami meg fog jelenni a jövőben, szóval nem mondok nemet, a következő regényre sem az írónőtől. :)
Kedvenc idézeteim:
„– És ugyan melyik lányomról beszél, jó uram? Mert bár a mondanivalója kecsegtető, nem nagyon tűnik ki, hogy mely gyermekemre gondol.” (11. oldal)
„Anyám szerint túl sokat álmodozom, ami nem válik hasznomra, ám én ezektől az álmoktól vagyok boldogabb. Mit boldogabb! Ezek a percek éltetnek.” (16. oldal)
„Ha tudná, mennyire gyűlölök most is itt lenni, és mások kedvében járni! A saját életemmel kellene foglalkoznom, nem másokéval.” (43. oldal)
„Ugyan kinek kéne egy hozomány nélküli lány? Hiába a nemesi származás, az önhibájukból lecsúszott lordoknak semmivel sincs jobb hírük, mint az elszegényedett nemeseknek.” (53. oldal)
„[…] Ám ne feledje, az élet édesen szép!” (92. oldal)
„Ó, ha csak egy kicsit változtathatnék a múlton – sóhajtottam magamban, de nem, akkor sem tenném.” (162. oldal)
Könyv adatai:
Könyv: Kristin M. Furrier: A Társalkodónő
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: Bakháza, 2022
Oldal szám: 210. oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786156373885
Illusztrálta: Magyar Beatrix
Ajánlom: Azoknak, akik szeretik a hasonló műfajban íródott könyveket, és persze az írónő munkásságát. :)
Ennyi csillagot adok rá:
Az írónő már megjelent kötetei:
Antológia:
Végszó:
Azért sajnálom, hogy nekem nem lett kedvenc, mert tetszik az írónő írói stílusa, szeretek új hazai írókat és újabb történeteket megismerni, de ez most nem úgy sikerült, ahogy azt reméltem. De azért kíváncsi vagyok az írónő többi könyvére is. :)
További jó olvasást mindenkinek! Szép estét!
