Értékelés:

A sztori nekem tetszik, az elképzelés is, és a cselekmény is, meg az események fordulata is. Izgalmas volt, és rejtélyes. Helen Grace-t kezdem már egyre jobban kedvelni, bár még nem annyira, hogy a kedvencemnek mondhassam, annyira belevaló ez a nő, és ezt nagyon bírom benne, hogy ennyire elszántan nyomoz. A végére mindig helyére kattan nála valami, ami felett elsiklottak nyomozás közben, és végül minden apró kis mozaikkocka a helyére kerül, teljes egész lesz a kirakós darabjai, aztán már meg is van az igazi tettes vagy tettesek. :D Ezt nagyon szeretem benne, és azt is, ahogy kiáll a barátai mellett, főleg Charlie mellett, amikor nagy szüksége van rá, ott van mellette. Charlie-t is nagyon kedvelem, az őszintesége, és a kedvessége miatt is, annyira bátor, és szerethető a karaktere, de azért ő is be tud keményedni, ha muszáj. Sanderson nyomozó is nagyon szimpatikus nekem. :)

Emilia-t pedig még mindig nagyon nem bírom. Jó újságírónő, de azért, ami sok az sok. Értem én, hogy ki akar törni, hogy népszerű legyen, de ez, amit sokszor művel a háttérben, bárkin átgázolna, hogy az övé legyen a legütősebb sztori, mindegy neki, hogy kit tapos el. Nem hiába ellenségek még mindig Helennel… És most ezt az új kapitányt nem tudom, hogy hová tegyem… Az előzőnél sokkal kedvesebb Helennel, és mindenben támogatja, de tuti, hogy akar valamit tőle, vagy általa, de azért jobban bírom őt, mint az előző nőt, aki Helen felettese volt. :D

Elsőre még én sem tudtam eltalálni ki lehet az igazi sorozatgyilkos, és hogy mi lehet az indítéka, amiért elkezdett gyújtogatni, más családokat tönkretéve ezzel, hogy szétzúzza az addigi felépített életüket. De a végére már kezdett értelmet nyerni, és legszívesebben kirángattam volna a lapok közül azokat a szülőket, akik leginkább felelősek voltak a gyilkos tetteiért… Főleg két személyt, akik még meg is játszották magukat, miközben egy aljas alkoholista volt mindkettő, szégyellhetnék magukat, főleg az anya… Hogy lehet valaki ennyire aljas? Aztán még ő kezd el bőgni, amikor tönkreteszi a saját gyereke életét, miközben csak saját magára gondol, nem törődve a gyereke érzéseivel…

Kedvenc idézeteim:

„A padlásszoba lángokban állt. Olyan gyorsan történt az egész, hogy még nem tudta feldolgozni az események sorát. Szokás szerint aludni tért, de nem sokkal később arra ébredt, hogy sivítanak a füstjelzők. Kábán és szédelegve kikászálódott az ágyból, és a karjával hadonászva próbálta elhessegetni a szobát betöltő sűrű füstöt. Mindhiába.” (5-6. oldal)

„Egyszerűen nem volt más választása. Most bátornak kell lennie, így hát előrelépett, és az anyjáért kiáltva leugrott a párkányról.” (6. oldal)

„– Ki a fene maga? Nem tartózkodhat itt.
[…]
– Helen Grace felügyelő, Súlyos Bűncselekmények Osztály, és minden jogom megvan…
– Az sem érdekel, ha maga Sherlock Holmes. Az a tető bármelyik másodpercben beszakadhat, és nem akarom, hogy a közelben álljon valaki, amikor ez megtörténik.” (14-15. oldal)

„[…] de amíg élet van, addig remény is.” (21. oldal)

„– Verbuváljon ide néhány civil ruhás rendőrt, és tegyenek pár kört a tömegben. Hozzanak fényképezőgépet, és készítsenek felvételeket. Keressünk gyanús viselkedésformákat, figyeljük meg azokat, akik kameráznak vagy telefonos felvételt készítenek. Az is érdekel, nem maszturbál-e…
– Tessék?
– Az is érdekel, aki maszturbál, vagy túlzott izgalmat árul el a helyszínen. Megértette?” (31. oldal)

„Kapd össze magad, kisanyám, mormolta, aztán kinyitotta az ajtót és bement.” (34. oldal)

„– Nem beszélhetsz így velem! Soha többé ne beszélj így velem!” (56. oldal)

„– Azt hiszem, itt az ideje egy kis csevegésnek, nem gondolja?” (84. oldal)

„– Ez csak természetes. Aranyból van a szíve, nem igaz?” (87. oldal)

„Elege volt a kompromisszumokból és a félmegoldásokból. Azt akarta, hogy egyszerű, nyílt és boldog legyen az élete, de a valóságban távolról sem volt ilyen.
Mostanában mintha egyik miniválságtól evickélne a másikig, miközben keveset nyer, senkinek nem tesz a kedvére, és olyan választások elé kerül, amelyekből mindenképp vesztesként jön ki.
Tudná jobban csinálni? Vagy mindig is így lesz? Talán az a könyörtelen igazság, hogy bármit tesz, és bárhogyan próbálkozik is, ebből az ördögi körből nem fog tudni kilépni.” (94. oldal)

„Mi az ördögöt képzelnek ezek? Tényleg ennyire ki vannak éhezve a szórakoztatásra, hogy az életüket és a gyerekeik életét is kockáztatják egy kis ingyen izgalomért?” (116-117. oldal)

„– Itt találták meg az áldozatot, a szoba közepén. Az a legvalószínűbb, hogy a füst és a pánik együttes hatására lebénult. Gyakori ilyen helyzetekben. A lakástűz az a valami, ami másokkal történik. Amikor velünk történik, az embereknek leblokkol az agyuk, elvesztik a tájékozódási képességüket.” (149. oldal)

„Annyi szaron kell átgázolnunk, olyan sok kis méltánytalanság ér bennünket az igazán nagy igazságtalanságok mellett. Olyan sokszor borít el a sötétség, akár akarod, akár nem. De van néhány dolog, amit uralni tudsz. Uralni tudod önmagadat. Uralni tudod az érzéseidet. És ha elég okos vagy, uralni tudsz más embereket.
Ha kilépsz önmagadból. Amikor többé válsz önmagadnál. Azt hitték, hogy értéktelen vagy. Azt hitted, hogy értéktelen vagy. De egyszerre minden értelmet nyer, átveszed az uralmat, és egy kínzóan rövid pillanatig tudod, hogy mit jelent Isten arcába nézni.” (158. oldal)

„[…] Amint látja, nekem is megvan a magam baja. Tudom, milyen érzés, amikor az élet hátba szúrja az embert.” (180. oldal)

„– Dobj el mindent, és ezt figyeld!” (197. oldal)

„[…] Soha ne érezze magát zavarban, ha nyíltan és őszintén beszél velem.” (211. oldal)

„– Gyere huncut kislány, ideje ágyba bújni.” (226. oldal)

„– Te most hízelegsz, szívem? […] – Idd meg a bort, és menjünk fel. Megengedem a fürdővizet, és ketten is elférünk a kádban, ha van kedved hozzá…” (246. oldal)

„– Rohadna meg. Ha fáj az igazság, ne tegyen fel kérdéseket.” (268. oldal)

„Egyedül járkált a síneken, kihívásnak tekintve a szemből közeledő vonatot. Hogy ne unatkozzon, próbatételek elé állította magát, például eldöntötte, hogy elmegy egy bizonyos pontig a síneken, akár jön közben vonat, akár nem. Soha nem jött, így nem kellett kiállnia a bátorságpróbát, hogy kiderüljön, bírja-e idegekkel. De mindig úgy gondolta, hogy kitartana, ha úgy alakul.
Ám most más volt a helyzet, érezte a sínek vibrálását, és másodpercekkel később már hallotta is a közeledő vonat eltéveszthetetlen moraját. Olyan érzése volt, hogy e pillanatban nem ronthat el semmit, és hangosan felnevetett – csak nem ő hívta ezt a vonatot? Csak nem úgy táncol végre a világ, ahogy ő fütyül? Ez persze képtelenség, de jó volt erről fantáziálni. Leállt hallgatózni, élvezte a hangerő lassú, de folyamatos növekedését, ahogy zakatol felé a vonat.
Most már látta is, úgy száz méterre előtte tűnt fel a kanyarban, hogy aztán egyenesen felé robogjon a kiegyenesedő síneken. De ő még mindig nem mozdult. Úgy érezte, hogy ura a helyzetnek, mintha a vonat csak egy szereplő lenne a filmjében.” (345. oldal)

„Hát, most már létezem.” (392. oldal)

„Sokba került nekik az az egyetlen részeg, védekezés nélküli dugás.” (409. oldal)

Könyv adatai:

Könyv:  M. J. Arlidge Hazudsz, ​hazudsz (Helen Grace 4.)

Kiadó: GABO, Budapest

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 432. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634064527

Fordította: Turcsányi Jakab

Borító: Tetszik, de a belseje sokkal jobb. :D

Ajánlom: Azoknak, akik szeretik M. J. Arlidge stílusát.

Ennyi csillagot adok rá:

Előző részek:

Következő részek:

Különálló kötet:

Végszó:

A sorozat első négy része közül engem csak az Üsd, vágd, A babaház, és a Hazudsz, hazudsz c. kötetek tudtak igazán rabul ejteni, habár az első része az Ecc, pecc c. kötet is jó volt, csak túl lassú, és akkor még annál a kötetnél zavart, hogy annyi szereplő szemszögéből meséli el M. J. Arlidge a történetet, de a következő részeknél már nem igazán zavart, csak rá kellett hangolódnom a szerző stílusára, ami megtörtént, és már izgatottan várom, miket tartogat a következő kötetekben. :D

További szép estét!

Smurfettereads