M. J. Arlidge: Ecc pecc c. könyv értékelése
Alig pár perce befejeztem M. J. Arlidge: Ecc pecc című könyvét, és jövök az első értékelésemmel a blogra. Eddig csak Moly.hu-n írtam értékelések az elolvasott könyveimről, de most már ideje ezt is kipróbálni. :D Nos, akkor lássuk mit hozok ki belőle. :D
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ez él, az meghal.
Más választás nincs.
A lány félholtan jött ki az erdőből.
A története hihetetlen volt. Mégis igaz.
Minden egyes iszonyú szava.
Pár nap múlva előkerül egy másik kétségbeesett megmenekült – lassan összeáll a séma. Az áldozatokat kettesével rabolják el, és szörnyű választás elé állítják őket: ölsz vagy megölnek.
Az életedet vagy az eszedet veszítenéd el inkább?
Helen Grace felügyelő a démonait legyűrve kapaszkodik fel a csúcsra.
A láthatatlan szörny utáni nyomozás során felmerül, hogy a megoldás kulcsa a túlélőknél – a gyilkos eleven névjegyeinél – lehet.
És hiába jár sikerrel, újabb ártatlanok halnak meg…
M. J. Arlidge tizenöt éve dolgozik a televíziós dráma műfajában. Az utóbbi öt évben olyan bűnügyi sorozatok gyártásában vett részt az ITV számára, mint a Torn vagy a The Little House, legújabban pedig az Undeniable, amelyet 2014 tavaszán sugároztak. Jelenleg A néma szemtanú epizódjait írja, de eredeti bűnügyi sorozatokon is dolgozik angol és amerikai tévécsatornáknak.
Bemutatkozó thrillere, az Ecc, pecc iránt világszerte érdeklődtek a kiadók. Ebben lépteti színre Helen Grace felügyelőt, aki a folytatásban – Pop Goes the Weasel – is főszerepet kap.
Értékelés:
Nagyon kíváncsi voltam már erre a könyvre, és úgy szólván ezzel átléptem az egyik komfortzónám, a horror zsánerrel, krimit már többször olvastam, és eddig csak horrorfilmeket néztem. :D Abból is jó sokat. :D A filmek szempontjából eléggé kritikus vagyok a horror témájúakat érintve, de ez a könyv tetszett, habár nem lett konkrét kedvenc karakterem, de azért Helen Grace-t kicsit megkedveltem, és Charlie-t is, Markkal együtt, bár nem vagyok tőlük nagyon elragadtatva.
Ahhoz képest, hogy rajta van a horror címke is, egy kicsit több izgalmat vártam, több akciót. A nyomozónő Helen, többször zsákutcába futott, és olyat gyanúsított, akit nem is igazán kellett volna. Egy csöppet csalódott vagyok a végével is kapcsolatban, a krimis részeket, azt nagyon jól kiemelte az író, sőt a leírás is tetszett, de valamiért mégis többet vártam. Zavar, hogy pár karakter szálát, akik belekeveredtek szintén a sorozatgyilkos utáni keresésbe, nem igazán lett el varrva a szálaik, mert nem derül ki mi lett velük. Se Whittaker-é, se Mickery-é, és annyi karaktert felvonultatott az író, majdnem mindenkinek volt saját szemszöge, de leginkább a domináns Jake-é lepett meg. Az meg még jobban, hogy Helen miért is járt hozzá...
Nem akarok túl spoilerezni, ezért nem is igazán fogom kifejteni a cselekményt, de ennél tuti, hogy egy kicsit többet vártam volna, és több izgalmat. Oké, voltak benne olyan izgik, mint pl az elrablások, és persze az, hogy eldöntsék ki él, és ki hal meg, de az már cseppet sem számított, hogy aki túléli milyen lelki sebeket szenved el, alapjában véve egy darabka a lelkéből, és a testéből, ott a helyszínen marad, és a vesztessel hal, mert ez egy durva játékon alapul, amit egy fegyver dönt el, ki az a bátor, vagy szerencsétlen, aki meghúzza a ravaszt, és azzal a tudattal alszik el utána, ha egyáltalán sikerül neki.
Ahogy lassan haladt előre a cselekmény a maga útján, és ahogy kiderült pár dolog az elrablásokról, és párszor sok mellékutca volt, vagy zsákutca, azért csak meglett az igazi gyilkos, habár pont ez a része meglepett nem számítottam rá, bár konkrét sejtésem nem volt, hagytam, hogy az író, és Helen vigyen egyik helyről a másikra, egyik tetthelyszínről a másikra, és lassacskán csak kiderültek a tények, bár a vége a lezárás nem túl szimpi. Sajnálok egy két karaktert, de leginkább talán Markot, ő végképp nem érdemelt rosszat, és Charlie sem azért, se Helen, de hát mindennek van következménye, akár jó vagy rossz döntéseket hoz az ember egyszer... Az illető csak rossz színben látta, ami anno történt, és hát nem bocsátott meg egykönnyen, de a nyomozók csak elkapták, még akkor is, ha néha későn értek oda...
Végül is az író jól megoldotta, de azért ennél jobb is lehetett volna. Azt végképp furcsállottam hogy a fejezet részeket konkrétan feldarabolta, és 394. oldal és 117. fejezet lett a végeredménye, még sose olvastam hasonló fejezetű könyvet, alig 400 oldalasként, ez enyhén megdöbbentett, de legalább gyorsan lehet vele haladni, ha pörögnek a lapok, és az események magukkal viszik az olvasót, én mindenesetre nem teljesen éreztem ezt, de azért jó volt. :)
Kedvenc idézeteim:
"Néha olyan érzés volt, mintha egy másik bolygón lennénk, ahol mérföldekre sincs más emberi lény." (10. oldal)
"Törékeny dolog a bizalom – nehéz elnyerni, könnyű elveszíteni. Már nem vagyok biztos semmiben." (12. oldal)
"Ez sok szenvedéssel járt – nem rossz értelemben –, de nehéz elérni, hogy ne szenvedjen az, akit nem szeretnek. Úgy formálta ki magát, hogy megtanulta szabályozni és felhasználni a fájdalmat, kezelni a szorongásait és elűzni a démonjait olyan módszerekkel, amelyek izgalmasak voltak, úgy neki, mint másoknak." (234-235. oldal)
"Keserű pirula volt ez, de le kellett nyelni, mert kritikussá vált a helyzet. Van az úgy az életben, hogy ételt kell tenned a kézbe, amelyik beléd mart." (344. oldal)
"Nem volt győzelem. Nem volt boldogság." (381. oldal)
Könyv adatai:
Könyv: M. J. Arlidge: Ecc pecc (Helen Grace1.)
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 394. oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789636899530
Hány éves kortól ajánlom: 16 és 18 élet év, na meg persze, aki nem fél a vértől, és a horror meg a krimi címkéktől, meg, ami még rajta található a könyv molyos oldalán. :P
Mennyi csillagot adnék rá? Hááát...:)
Végszó:
De azért nagyon kíváncsi vagyok a következő részre is, hogy még mit tud villantani az író. A munkássága, és a stílusa bejövős, és bátran ajánlom azoknak is, akik tervezgetik elolvasni ezt a könyvet, és az értékelésem se szegte el a kedvüket a könyvtől, mert azért vannak benne olyan részek, amiékért érdemes elolvasni, és tenni vele egy próbát, mert sose tudni, hogy mit hoz a jövő. :) Ezzel az utolsó mondattal zárom is a soraimat, köszi, hogy elolvastátok az értékelésemet, és remélem azért tetszett is. :) További jó olvasást!
