Tomcsik Nóra: A változások kora c. értékelésem
Ma újabb értékeléssel jövök. Nemrég fejeztem be Tomcsik Nóra: A változások kora c. könyvet, ami egy kicsit másabb volt, mint a Tél Berlinben, amit először olvastam az írónőtől, de ez is nagyon tetszett nekem. :) Érdekes volt, és izgalmas is, ahogy végig követhettem a karakterek sorsát, és részese lehettem ennek az utazásnak, és kalandnak, amit nagyon élveztem ismét. :)
Fülszövege:
"Anglia az 1910-es évek hajnalán.
A szegény sorsú Henry, abban a reményben, hogy pénzt és rangot szerezve elveheti a gróf kisasszony Sarah-t, Londonba utazik. Sarah azonban választás előtt áll. Az egyszerűbb életet választja-e Henryvel, vagy elfogadja a birtok új örökösének, Jacobnak házassági ajánlatát és ezzel a grófnői címet? Bátyja, George ugyanis lemond örökségéről és papnövendék lesz Lancesterben, ahol hamarosan megismeri a tragikus körülmények közt elárvult, ám mindig derűs Annát. Mindeközben George és Sarah húga, a bájos és lázadó kamasz, Charlotte arról álmodozik, hogy Henry egy nap őt veszi el feleségül.
Mind az öten más-más tervekkel és ábrándokkal vágnak neki a körülöttük egyre gyorsabban változó világnak, ahol a társadalmi elvárások és előítéletek mellett leginkább önmagukkal kell újra és újra megküzdeniük.
A dolgok aztán váratlan fordulatot vesznek, mikor Henry New Yorkba érkezve radikális, rendszerellenes szervezkedések és lázongások közepébe csöppen. Az egyre aggasztóbb történések után Henry kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy mindez csupán valami sokkal veszedelmesebb esemény előszele, mely így vagy úgy, de majd mindannyijuk életét megváltoztathatja."
Értékelés:
Eleinte lassan haladtam vele, de aztán egyre jobban beszippantott, olvastatta magát, sőt a vége felé már alig bírtam letenni, annyira kíváncsi voltam, hogy alakulnak az események. Fordulatos volt, szórakoztató, lendületes, tele kalandokkal. :) Az írónő nagyon jól megírta, és a karakterek is nagyon jól ki lettek dolgozva, ahogy az események is. Sok olyan információ morzsákat elrejtett az írónő, amik nagyon érdekesek voltak, sokszor mosolyt csaltak az arcomra, bár volt olyan karakter, akit legszívesebben el rugdaltam volna onnan. :D Sajnos nem mindenki lett a kedvencem, de voltak olyanok, akik lélekmelengetőek voltak, legalábbis számomra néha tanulságos volt, és elgondolkodtatott egy-egy párbeszédük, leginkább ez Robert atya, Peter atya és Thewlish kapitány nevéhez fűződik. A meglátásaik, a véleményük, vagy egy-egy jó tanácsuk nekem is ugyanúgy jól esett, ahogy Henrynek és George-nak. :)
Elsőnek talán Henryt emelném ki, aki nekem nagyon szimpatikus volt. Nem volt egyszerű élete, sokszor megvetették, lenézték, és bántották, mert nem gazdag családból való, de ennek ellenére nagyon bátor volt, és hű barátaihoz. Bármire képes volt, hogy elérje a céljait, de sokszor került bajba a büszkesége miatt, vagy éppen veszélybe sodorta magát akaratlanul is. De mindent megtett, hogy valóra váltsa az álmait, és méltónak találják őt egy grófkisasszony szerelmére. :)
A második kedvenc karakterem George volt, ő is igyekezett teljesíteni az álmait, kiállt a barátja mellett, a húgai mellett, bár sokszor kételkedett benne, hogy helyesen cselekszik-e, amikor végre eldöntötte mivel szeretne foglalkozni, de a szülei, legalábbis az anyja, megpróbálta lebeszélni róla, de hajthatatlan volt. Az ő meglátásai is nekem szimpatikusak voltak, csak néha túl gőgös volt, és arrogáns, de még így is nagyon megszerettem. :) Lassacskán ő is ugyanúgy kezdett változni, ahogy Henry is. Nagyon tetszett a kettejük karakter fejlődése, főleg az, ahogy kiálltak egymás mellett, és végig kitartottak, bár a világuk megpróbálta őket szét választani, de ők igaz barátok voltak. :)
Sarah, Charlotte, és Anna is szimpatikus volt nekem. :D Habár Sarah kicsit másabb volt, néha önzőbbnek tűnt, és tartózkodónak. Sokszor nem tudtam eldönteni mit is akar igazán, vagyis kit akar. A vége felé már két fiú közt őrlődött, és bevallom cseppet sem sajnáltam érte. Jó párszor türelmetlennek tűnt, és azt éreztem rajta, hogy inkább választaná a kötelességet, mint a szerelmet, és a közepe felé egy kicsit zavart már a személyisége, amikor a másik srác is bekerült a képbe. De a két másik lány, akik nagyon is szerethetőek voltak. Annát és Charlotte-t már a legelején megszerettem, ők igazán szórakoztatóak voltak, és nagyon jó fejek. :)
A McAdams szülők közül, csak az apát tudtam megkedvelni, az anyjuk volt az, akit legszívesebben fel rugdostam volna, de Lady Susanne-t, a nagynénit nagyon bírtam. :D Sőt még Stewart szülőket is nagyon megszerettem, habár egy kicsit csalódott vagyok a velük történtek miatt... Ezen kívül még a muzsikus színész triót is megkedveltem. :D
Azt hiszem majdnem mindenkit megkedveltem, de azért voltak kivételek. XD Ms. McAdams, Lady Greenwood, Jacob Kerrich, Barrington, Edward Parker, Jane Weiss, Jamal... Na őket végképp utálom.
Kedvenc idézeteim:
"– Erős vagy. Csak azt az egyet ígérd meg, hogy megtanulod félretenni a büszkeségedet.
– Nem fogom hagyni, hogy lenézzenek – jelentette ki Henry az állát felszegve.
– Sokan lenéznek majd, de lesznek, akik segítenek. Ha azonban rendre kijössz a sodrodból, amikor valaki jobban becsmérel a kelleténél, akkor csak megnehezíted az életedet – figyelmeztette az atya.
– Miért nekem kell elviselnem, hogy semmibe vesznek? (…)
– El kell tűrnünk a megaláztatásokat, ettől válunk erőssé – jegyezte meg Robert atya, és belekortyolt az italába. – Ne foglalkozz azzal, mit gondolnak rólad ismeretlen emberek, akik csak a látszat alapján ítélnek!" (14. oldal)"– Ha a barátság igaz barátság, akkor újra és újra összeérnek ezek az utak, bármily távol is kezdődjenek. Tanulj a barátodtól, ahogy majd ő is tanulhat tőled, George! Légy segítségére, ha baj van, imával és a tetteiddel is! (…) – A világi kapcsolataink, ha valóban szereteten alapulnak, a javunkra válhatnak, de vigyázz! Légy teljesen biztos abban, hogy az út, amire léptél, a te utad, mert ennél sokkal nagyobb kétségeid is lesznek a jövőben!
(…)
– Csak imádkozz többet, és hamar meg fogod látni, hogy nincs min aggodalmaskodnod!" (94. oldal)"– Jobb néha elfogadni azt, aminek születtünk, mint folyvást új utakat keresnünk – jegyezte meg az öreg. – Nem biztos, hogy megéri hiú ábrándokat kergetni." (145. oldal)
"Nem akart kevesebb lenni annál, mint amire lehetősége adódhatott, de túl nagy erőfeszítésébe került, hogy eljusson idáig, és úgy érezte nem szabad visszafordulnia." (165. oldal)
"– Túl hamar semmit sem szabad feladni.
– Nem. De túl sokáig sem lehet hiú ábrándokat kergetni, nem igaz?
– Fiatal vagy még. Élvezd az életet! (…) – Most menj, és pihend ki magad!
– Rendben – bólintott Henry, és nagyot ásítva kinyújtózkodott. Most döbbent csak rá, mennyire álmos.
– És Henry! (…) – Nem kell folyton meghallani, ha valaki rajtad köszörüli a nyelvét. De az sem árt, ha te is megválogatod, mivel vágsz vissza.2 (168-169. oldal)"– Az a dolgod, hogy megismerd önmagad és megtanuld legyőzni a gyengeségeid. Most lehetőséget kaptál rá, hogy továbblépj ezen az úton.
(…)
– Ne késlekedj. (…) – Az alázathoz vezető legfontosabb lépés, ha beismerjük hibáinkat." (234-235. oldal)"– Ez a te történeted. Rajtad múlik, mi lesz a vége.
(…)
– Igazad van a világ kegyetlen, az emberek rosszak, de ez sosem szegheti a kedvedet. Ne törődj a világgal! Csak a magad sorsáért vagy felelős.
– Így van! (…)
(…) – Sokkal nehezebb így boldogulni, mint azt hittem.
(…) – Nos, akkor járj emelt fővel, mert ha idáig eljutottál, akkor nincs miért szégyenkezned! Bátran vállald, amit kapsz!" (266-267. oldal)"– Csak légy óvatos! Az ilyen játékok sosem vezetnek jóra." (284. oldal)
"– Nem jó, ha az ember magában tartja a fájdalmait. (340. oldal)
"– Nem szabad ilyen borúsan látni a dolgokat. Ez még nem a világ vége." (341. oldal)
Könyv adatai:
Könyv: Tomcsik Nóra: A változások kora
Kiadó: Magánkiadás
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 400. oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789631270242
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó:
Szóval, nekem ez is nagyon tetszett, és örülök, hogy elolvastam. :) Alig várom a folytatását, és persze az írónő legújabb történeteit. :) Én ezt a könyvet is bátran ajánlom nektek, megéri elolvasni. :) További szép estét könyvmolyok!
