Colleen Hoover: Without Merit - Merit nélkül c. könyv értékelése
Sziasztok kedves olvasóim! Az imént fejeztem be Colleen Hoover: Without Merit - Merit nélkül c. könyvet, és bevallom még mindig nem igazán tudom mit is gondoljak erről a könyvről, és erről a bizonyos családról, szereplőiről. Eléggé furcsák, és néha-néha bizarr volt, ahogy egymással viselkedtek, és nem igazán győztek meg engem. Úgy érzem ez a kötet nem lett a kedvenceim egyike, pedig imádom az írónőt, meg a könyveit is, de ez nem fogott meg úgy, ahogy a többi.
Fülszövege:
„Nem azért születünk a világra, hogy a szüleink pontos másává váljunk. Mindenki más formában tapasztalja meg a békét.”
A Voss család sok mindennek mondható, csak normálisnak nem.
Egy átalakított templomban élnek, a rákból gyógyult édesanya a szuterénben lakik, az apa feleségül vette az édesanya ápolónőjét, a négyéves kisöcs semmit sem ehet, ami finom, és semmit sem tehet, amit élvez, a két idősebb testvér pedig dühítően tökéletes.
Aztán még ott van Merit. Merit trófeákat gyűjt, amiket nem ő nyert, és titkokat, melyek megőrzésére a családja kényszeríti. Miközben a város régiségboltjában kutat a következő trófeája után, rátalál Saganre. A fiú bölcsessége és javíthatatlan idealizmusa lenyűgözi és elvarázsolja, amíg rá nem döbben, hogy Sagan nem lehet az övé. Merit teljesen bezárkózik, családját csak a partvonalról szemléli, de a titkon, ami a tudomására jut, a világ egyetlen trófeája sem képes enyhíteni.
Meritnek elege lesz a hazugságokból, és úgy dönt, szétzúzza a boldog családi illúziót, majd örökre maga mögött hagyja. Ám az igazság kimondása megdöbbentő következményekkel jár.
Szívbe markoló történet – a hazugságok mélyére ás, melyek összetartják a családot, és megmutatja a szeretet erejét.
Szívet tépő történet a család lehúzó, de egyben felemelő erejéről és az összetartozásról.
Szereted az érzéki, de tartalmas könyveket?
Vidd haza nyugodtan, tetszeni fog!
Fiatal nőknek, felső korhatár nélkül!
Értékelés:
Merit teljesen kívülállónak érzi magát a családja között, és ahogy halad a történet, csatlakozik két újabb karakter is Sagan, és Luck, Merit úgy fordul el a saját kis világába. Mindenkiről megvan a véleménye, sőt gyűlöli, megveti a családját az eltitkolt titkok miatt, de egyszer nála is betelik a pohár, onnantól egy sor hibát követ el, de azt nem ismeri fel, hogy neki is szüksége lenne segítségre. Folyton csak ítélkezik, de nem látja a fától az erdőt a saját depressziós viselkedésétől, ahogy mindenkit eltaszított magától. Legszívesebben mindenkit elkerült volna, ha tehette volna, de aztán lassacskán csak javul a családja és közte a kapcsolat. Mindegyik szereplőnek van valami defektje, ami őket furává, és egy kicsit bizarrá teszi őket, bár egyik sem rossz, végül is nem utálom őket, csak nem lettek a szívem csücskei.
Az apjuk, és az anyjuk egy erős kérdőjel nálam, velük kapcsolatban sokkal többet megszerettem volna tudni, meg Victoriáról is. De ez nem igazán jött össze. Moby hihetetlenül cuki kis srác volt, nekem ő abszolút kedvencem lett, sőt őt sajnáltam a legjobban, amiért belekerült ebbe a bizarr, és fura családba.
Na, és Sagant. Róla is szerettem volna egy kicsit többet megtudni. Őt is ugyanúgy sajnáltam, főleg, miután kiderült pár dolog a múltjával kapcsolatban, és a családjáról. :/
Honort, Utah-t elsőre se sikerült megkedvelnem, de még a végére sem. Ők ketten, olyan semmilyenek voltak. Luck, meg a cseppet sem hétköznapi viselkedése, amikor bekerült a sztoriba, még egészen vicces volt, és szórakoztató, de aztán ő is olyan más lett...
De a sztori nem volt olyan rossz, végül is tetszeni tetszett, sőt érdekes volt végig követni, ezt a fura családot, akik eltérnek a normalitástól, mert időközben valahogy elveszítették, és ezért mindenki olyan különösen viselkedett a másikkal, néha egészen nem törődöm módjára, főleg az anyjuk, és az apjuk...
Kedvenc idézeteim:
"Olvastam egyszer egy idézetet, ami így szólt: „Úgy élj, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de érezzék a hiányodat ott, ahonnan elmész.”" (52. oldal)
"Vajon észrevenné bárki, ha megszöknék? Valószínűleg igen, csak senkit sem zaklatna fel." (133. oldal)
"Leteszem a telefonom, és lekapcsolom a villanyt. Koromsötét lesz a szobámban. Se ablak, se kinti fény. Semmit sem látok. A nap folyamán most először érzek valami halvány békét.
Kíváncsi vagyok, ilyen-e a halál. A semmi." (155. oldal)"Ez a család pontosan olyan ocsmány, mint amilyennek az egész város hiszi, talán rosszabb is. Elegem van belőlük, a titkokból és a hazugságokból, és elegem van abból, hogy a házban mindenki titkát én őrzöm!
(…)
Nem kell több!" (172. oldal)"– Előfordul, hogy hiába próbálkozunk, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk!
(…)
– A rossz döntéseknek általában nincsenek rózsás következményei, apa!
(…)
– Éppen erről beszélek!"(+18)
"– Csak a rend kedvéért: helyesen „bekaphatod” és nem „benyalhatod”!" (282. oldal)– Látod? (…) Valamilyen szinten mind elcseszettek vagyunk!" (302. oldal)
"– Ez nem igazság! Én a kiskutyákkal akarok összeházasodni!
– Korán megtanulod, hogy az élet nem igazságos – nevetek." (315. oldal)
Könyv adatai:
Könyv: Colleen Hoover: Without Merit - Merit nélkül
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadó éve: 2021
Oldalszám: 328 oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633997918
Fordította: Szarvas Szilvia
Hány éves kortól ajánlanám: Fiatal felnőttek
Mennyi csillagot adok rá:
Végszó:
Szóval, azért tetszett a könyv nekem is, mert a történet jó volt, csak eleinte haladtam vele nagyon lassan, de a vége felé már olvastatta magát. Nem csalódtam az írónőben, de ezeket a karaktereket most nem igazán sikerült megkedveltetnie velem, amit sajnálok. Mobyt és Sagant. Ja és a kis Wolfgang nagyon cuki kutyus, de sajnálom őt is, nem ezt érdemelte volna, főleg, ahogy beszéltek róla sokszor. :/ További jó éjt, és szép estét nektek könyvmolyok. Jó olvasást, olvassatok sokat!
