R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona c. könyv értékelése
Ma hozok egy újabb értékelést R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona c. könyvéről, amit az imént fejeztem be. Már nem ez volt az első könyvem az írónőtől, és talán nem is az utolsó, de ez sajnos nem igazán lett a kedvencem. Jónak jó volt, és tetszett is, de nem avanzsálódott a kedvenceim egyikévé. Pedig reménykedtem benne, mert az eleje egészen jól kezdődött, és a folyatás sem volt rossz, de Caroline nem teljesen győzött meg engem.
Fülszövege:
Barcelona és a szerelem íze…
Caroline Wood a londoni női magazin, a CBM főszerkesztőjének asszisztense.
Nem túl változatos munkája mellett hobbiból gasztroblogot vezet, melyben próbálja kiélni az írás és a finom ételek iránti szenvedélyét.
Az álma az, hogy a jövőben íróként dolgozhasson a neves újságnál, és ezt a főnöke előtt sem titkolja.
Mivel 35 éves korára még mindig nem fedezték fel páratlan írói tehetségét, és boldog feleség sem lett belőle, tudja, tennie kell valamit az álmai megvalósításáért.
Úgy dönt, hogy karrierjét és szerelmi életét egyetlen zseniális húzással pörgeti fel, ezért gondol egy merészet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát.
Egyedül.
Barátai féltik a magányos utazástól, de Caroline biztos benne, hogy Barcelonában rengeteget tanulhat önmagáról, és az új, életre szóló élmények mellett olyan blogot írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, mely végre felnyitja a főszerkesztő szemét is.
Egyedül azonban még enni is unalmas, így egy szerinte korszakalkotó ötlettől vezérelve egy társkereső oldalon spanyol randipartnereket választ magának.
Mindennapra egyet, így rögtön két legyet üt egy csapásra…
Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára az áttörést, a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is…
R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal napjaink Barcelonájába ruccan ki, és egy humoros, vérbeli romantikus történettel örvendezteti meg olvasóit.
Értékelés:
Kezdetben szimpatikus volt, és erős csajszinak gondoltam, aki még bevállalós is, hisz bevállalta, hogy egy vadidegen országba, vadidegenekkel random a társkeresőn kiszemelt spanyol, vagyis katalán pasikkal találkozzon, és belőle írja meg élete egyik legmenőbb cikkét, de egyik pasitól a másikig a legpocsékabb randik voltak. Közben megismerkedett egy angol félistennel, akibe totál belezúgott, és ha nem a londoni érzelmileg defektes pasija után sírt a szája, akkor azért, mert nem kaphatja meg az angol félistent, mivel a kapcsolati státusza foglalt volt...
Ha meg nem ezek miatt sírt a szája, akkor a randijai miatt, és a cikkei miatt, amit a főnökasszony annyira várt már, és hát ezt már a vége felé nagyon untam, főleg, hogy részegen képes lett volna még beleugrani egy másik spanyol félisten ölébe is, hogy vele verje ki a fejéből a másik pasit, de ez sem jött össze. A vége pedig egészen klisés volt, mert persze, hogy utána rohan majd az ő imádott szőke férfi félistene, hogy együtt ügessenek el a naplementébe. XD
Tom viszont szimpatikus volt, egy igazi alfahím, bár Carlos is annak tűnt, mert mind a két pasit bírtam, és Lizzyt is. Bent már kevésbé. XD A randis pasik pedig kész vicc volt, rendesen kiégett Caro tőlük, ahogy én is, mert pusztító volt, egytől egyig. XD De az részben igaz a könyvre, hogy olykor vicces volt, és voltak benne jó poénok, de a romantika, és a gasztronómia hót kevés volt, vártam volna egy kicsit többet, ha már Caro megakarta ismerni a Spanyol kultúrát és ízeket, de ebből nagyon kevés jött le, inkább a pusztító randik, és a hős lovagi imádata volt többségben, meg eleinte olyan után futott, aki nem is foglalkozott vele igazából...
De azért örülök, hogy sort kerítettem erre a könyvre is, és lehet, hogy fogom még folytatni a sorozatot, de azt, hogy mikor arról fogalmam sincs, majd talán egyszer sorra kerülnek. :D
Kedvenc idézeteim:
"Valamit igen vacakul csinálhatok, ha még mindig nem sikerült találnom egy hozzám illő pasit, akivel boldogan tervezgetnénk a jövőt. Már azon is gondolkodtam, hogy valószínűleg nem született még meg az a magas, szőke/barna, széles vállú, jóképű, kék/barna/zöld/szürke szemű atléta, aki okos, jó a humora, fejlett az érzelmi intelligenciája, és halálosan szerelmes belém. Éppen belém, én pedig belé, mert lássuk be, nem lényegtelen az sem, hogy én mit érzek. Nem vagyok kapcsolatfüggő, de most már épp ideje lenne találkoznom valakivel, aki legalább annyira érdekel, hogy egy második randira is legyek hajlandó elmenni." (12. oldal)
"(…) és a huszonévesek kicsit kelendőbbek, mint a roggyant harmincasok.
– Te roggyant harmincas? Nyugodtan letagadhatsz tíz évet, úgy nézel ki, mint egy tini. Irigylem is azt a hamvas kis pofádat, babám!" (37. oldal)"– Én se tudom. Amikor először találkoztunk, olyan melegem lett, hogy legszívesebben ledobtam volna az összes ruhámat ott a lépcsőházban. És ezt éreztem mindig, ha találkozom vele. Mintha a látványától tüzet fognék.
– Nem tudom, akarnék-e folyton izzadni, ha meglátom a pasimat… mint egy korai klimax…" (63. oldal)"– Ez már valami! Életed kalandja előtt állsz, szivi!" (101. oldal)
"– Ne haragudj, hogy ezzel traktáltalak…
– Nem haragszom. (…) Érthetetlen számomra, miért tartanak ki a nők az olyan férfiak mellett, akik szívatják őket." (150-151. oldal)"– Ez valóban hatékony lehet… De talán egyszer szerelmes lesz, és nem akarja majd, hogy az egy-két éjszakás kalandja eltűnjön a süllyesztőben.
– Tetszik neked? (…)
– Szerintem minden nőnek tetszene, én sem vagyok kivétel. Nagyon szexi az olyan férfi, aki tud főzni, ért a borokhoz és a nőkhöz. Ráadásul ilyen veszélyesen vonzó.
– Vonzó…" (201-202. oldal)"– Nekem élmény volt hajnalban látni téged. Sosem találkoztam még ilyen izgatott nővel hajnali ötkor… Persze, akkor még nem tudtad, hová viszlek. És nem láttam volna az álmos szemedet sem, ha…
– Hát nem – nevettem fel, aztán elkomorodtam. – Rosszul viselem a „mi lett volna, ha…” kérdést. Jobban szeretem megvalósítani azokat a dolgokat, melyek piszkálnak, és megélni a pillanatokat, ahelyett hogy később azon rágjam magam, mit szalasztottam el." (214. oldal)"Az esélytelen, plátói szerelmeknél nincs szánalmasabb, kész szenvedés." (226. oldal)
"Akkor csak a zene és a testünk ringatózása érdekelt, ahogy tökéletes összhangban simultunk bele a pillanatba, és nem létezett rajtunk kívül más." (236. oldal)
"Igazi alfahím, aki tudja, mi kell egy nőnek!" (302. oldal)
Könyv adatai:
Könyv: R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 364
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155929649
Azoknak ajánlom, akik szeretik a laza könnyed romantikus regényeket.
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó:
Köszönöm, ha végig olvastátok a bejegyzéseimet, ezzel el is köszönök mára. :) További jó olvasást könyvmolyok, olvassatok sokat, és olvassatok hazait is. :D
