Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban c. könyv értékelése
Ma egy újabb értékelésével jövök, amit az imént fejeztem be: Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban c. könyvéről. Ez nem egy könnyed laza történet, végig nagyon izgalmas, és feszült hangulatú, ami ahogy az író is írta a végén, félig meddig valós eseményeken alapszik, és félig meddig fikció.
Fülszövege:
AUSCHWITZ, 1944. Alfred Mendl fizikusprofesszor az őrök számára csupán egy a többi zsidó rab közül. Valójában a világon egyedül ő jött rá az egyenletre, amely még hiányzik az amerikaiaknak az atombomba előállításához.
WASHINGTON, 1944. Nathan Blum az amerikai titkosszolgálatnál rejtélyes üzenetet dekódol Lengyelországból: Alfred Mendl fizikust elhurcolták Auschwitzba. A feladat egyértelmű: valakinek be kell jutnia a haláltáborba, és elhoznia a fizikusprofesszort az Egyesült Államokba.
A küldetésre 72 óra van. Őrült terv vagy zseniális húzás?
„Mestermű!” STEVE BERRY
„Az egyik legjobb thriller, amit valaha olvastam.” PETER JAMES
„Elsöprő, torokszorító, feszültséggel teli.” LEE CHILD
Értékelés:
Nekem nagyon tetszett, habár egyrészt gyomorforgató, és undorító, amit anno a nácik műveltek a zsidókkal, és ahogy meghurcolták őket, sőt durván megkínozták őket, és ráadásul még élvezték is. :/ Undorító, és gusztustalan, felháborító, igazságtalan, és fájdalmas.
De ennek ellenére, érdekes is volt, izgalmas volt végig követni Alfred Mendl és Nathan Blum sorsát, és velük izgulni, őket nagyon megkedveltem, főleg Nathan Blumot, aztán még Leot is. Egyrészt szomorú volt, és fájdalmas is volt, hogy ennyit kellett szenvedniük az embereknek, a háború, a koncentrációs táborokba hurcolásuk miatt, ahogy napról napra próbáltak túlélni odabent, és odakint egyaránt, nehogy elkapják őket.
Ez egy öngyilkos küldetés volt, amit véghez vittek, hogy végre szabadok legyenek, és kisebb nagyobb veszteségek árán, ember áldozatokkal, de a küldetés még így is összejött, habár nem úgy ahogy kellett volna. :/ Én végig nagyon sajnáltam őket, azért amiken keresztül kell menniük, és a szabadságot nem adták olcsón. :/
Nagyon durva, de egyben nagyon jól kidolgozott történetet tárt az író az olvasói elé. Egészen a végiéig az utolsó oldalig érezhető volt a komor és a feszült hangulat, ami olykor torokszorító volt. Izgultam nagyon, és már annyira kíváncsi voltam, mi fog történni a karakterekkel akiket megkedveltem. Greta is nagyon szimpatikus volt, de a többi nácit annyira gyűlöltem, még akkor is, ha nem mindegyik volt annyira gonosz, mert csak a parancsokat követték.
Teljesen embertelen volt, amit tettek, ártatlan nőkkel, férfiakkal, gyerekekkel, gusztustalan volt, hogy azt hitték, mert ők németek, felsőbbrendűek a zsidóknál, akik szintén csak emberek voltak, ahogy ők is. De úgy bántak velük, mintha állatok lennének, sőt még annál is rondábban.
Kedvenc idézeteim:
"Ha valamit meg kellett tenni, ő kész volt kockázatot vállalni."
"– Ha vállalod, legalább a remény tovább él – győzte meg az apja."
"– Mindannyian el tudunk jutni erre a pontra, ha rá vagyunk kényszerítve. Olyan dolgokra, amelyeket azelőtt el sem tudtunk volna képzelni. Az élet kihívások elé állít."
"Vajon ha váltságdíjat fizetünk egy túszként fogva tartott ember kiszabadulásáért, azzal életet mentünk-e, vagy éppen ellenkezőleg? Mi van akkor, ha a megfizetett szabadság csak még több szenvedést és nehézséget hoz?
(…) – Egy életet meg lehet menteni vele, igen. De mi van akkor, ha helyette aztán másokat ejtenek majd túszul? (…) – A válasz sosem fekete vagy fehér.
(…) A segítségével emberek életét tudjuk majd megmenteni, vagy még több pusztulást fog okozni? És az nem is számít, hogy kiknek az élete a tét – rokoné vagy ismeretleneké.
A kérdés volt maga a válasz."
"Isten áldásával – mormolta halkan. – Mindannyiunk áldásával.
Aztán olvasni kezdte a passzust, pedig szóról szóra tudta kívülről:
Aki elpusztít egy életet, a Szentírás szerint egy világot pusztít el vele; és aki megment egy életet, az egész világot menti ő meg vele.""(…) éld túl a napot, aludj, aztán kezdj el egy újat. Kerüld el az örök tekintetét, és próbáld túlélni a következő percet. De a gondolkodást nem lehet abbahagyni, nem igaz? Ez a létezés egyik alapeleme. Ha másért nem, csak azért, mert gondolkodás közben legalább azt érezte: az életének még mindig van értelme, és létezhet rend a káoszban."
"A halál és az őrület e mindennapi keverékében a zenétől mégis kicsit úgy érezték, normálisan telnek a hétköznapok."
"Nem volt kérdés: aki nyer, az a háborút is megnyeri."
"- (…) Nem szabad feladnunk a reményt. Ahol remény van ott élet is van. És ahol élet van… Ott mindig van mit tanulni, nem igaz? (…)
– Nos, akkor a reményre – mondta Leo. Felemelte a csészét, és átnyújtotta Alfrednak.
– És arra, hogy mindig van mit tanulni – emelte magasba a teát Alfred, majd kiitta az utolsó kortyot is. – És ebben rejlik a mi igazi reményünk. Egyetértesz?
– Egyelőre maradjuk annyiban, hogy ne veszítsük el a reményt, rendben? – felelte halkan Leo.""Itt erővel nem fog tudni nyerni, emlékeztette magát. Csak ésszel. Mint a sakkban.
Azt hiszed, egyedül vagy. Azt hiszed, jól elrejtőztél. De nagyon tévedsz. Én is itt vagyok. És abban a pillanatban ki foglak szagolni, ahogy megpillantalak. Csak te vagy, és én."
"Megpróbálta. Minden tőle telhetőt. Mi másra is számított? Hát meghalni már csak nem fog emiatt. Háború van, túl kell élni."
"– Ki tudná pontosan megmondani, hol a határ a családi összetartozás és az őrültség között?"
"Csak az egész teljessége vezet el a megvilágosodáshoz.
De eljuthat-e odáig bárki? Eljuthatunk-e valaha oda, hogy teljes egészében szemlélhessük a dolgokat?
(…)
A valódi megvilágosodás csak az utolsó pillanatban következhet be.""Csak a teljesség vezet el a megvilágosodáshoz, gondolta. Holnap már ők is tudni fogják. Most még csak töredékeket látunk.
Darabkákat. Amit az univerzum enged, hogy lássunk. A többi meg… A többi meg csak kering körülöttünk. A mérhetetlen bizonytalanságban.""De bármit is teszel, ne nézz hátra, ez az alvilág urának egyetlen utasítása a távozóknak."
"– Ugye nem felejtesz el…? (…) – A jónak kell győzedelmeskednie, Leo. Előbb vagy utóbb. Erre emlékezz. Úgyhogy menj, élj boldogan. Éld az életedet. Az én kedvemért.
(…) – Úgy lesz.""- (…) Hiszen az embernek mindig kell valami, amiben hihet."
Könyv adatai:
Könyv: Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban
Kiadó: Lettero
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 552
Kötés: Ebook
ISBN: 9786155685194
Fordította: Molnár Júlia Dóra
Mindenkinek ajánlom, aki szereti az ilyen történeteket :)
Ennyi csillagot adok rá: 
Végszó:
Szóval, nekem tetszett ez a kötet is. Lehet párszor majd újra is olvasom. Tetszett Andrew Gross írói stílusa, habár nem egy könnyed mindennapi történetet boncolgat ebben a regényben. :) Köszönöm, ha elolvassátok a bejegyzéseimet, nagyon jól esik. :) További jó olvasást nektek könyvmolyok, és jó éjt mindenkinek. :)
