Hozom a következő elolvasott könyvről a legújabb értékelésemet. :) A Christie Golden: Warcraft – Durotan c. könyvről, ami nekem is nagyon tetszett. :)

Fülszövege:

Értékelés:

Nekem nagyon tetszett a világ felépítése, és Durotan meg a törzs tagjai, akik izgalmas kalandokon vannak túl, amik cseppet sem voltak egyszerűek, se nem veszélytelenek. Sok áldozattal, és fájdalommal, szomorúsággal, veszteséggel, örömmel, és sikerrel járt, bár sokszor alig volt ételük, és vizük, mégsem adták fel a reményt, hogy valahol talán szebb jövő várja őket.

Durotan végig jó törzsfőnökként, és jó vezérként cselekedett, mindent megtett, amit tudott a családja, és a klánja érdekében, ami a módjában állt. Igyekezett méltó lenni az apja emlékéhez is, és a klántagjai felé, a nagy Szellemek felé is odafigyelni, megvédeni akiket annyira szeret.

Sok veszélyes kalandon átívelő volt ez a történet, és végig nagyon izgalmas volt. Imádtam, ahogy szépen lassan kifejlődött, és az írónő remekül vezette a cselekményeket. A csatajelenetek itt-ott nagyon véresek voltak, amit persze, hogy imádtam, jó volt belelátni az eseményekbe, és részese lenni ennek a kalandnak. Úgy éreztem, mintha én is mellettük lennék, és filmként nézném végig, ahogy beindul az egész, és értelmet nyer. :)

Durotan mellett, még Draka-t is nagyon bírtam. Annyira bátor egy nő, és le a kalappal előtte, hogy a képességeihez méltán, még harcba is szállt az ellenséggel, pedig jó párszor Durotan megparancsolta neki, hogy maradjon ki belőle, és Orgrim is, főleg az ő állapotában... :D Orgrim is nagyon, nagy kedvencem lett, és olykor nagyon izgultam értük.  :)

Mert sokszor óráról órára, napról napra értek, emellett még küzdeniük is kellett az ellenséggel, és az életben maradásért. Sok jó társat vesztettek, családtagot, barátot, de sosem adták fel a reményt, és magukat sem adták meg senkinek, mert ők a Dérfarkasok. :D Senki előtt sem hajtottak fejet, és senkinek sem adták át az irányítást maguk felett, csakis a Szellemekre, és a hagyományokra, meg saját józan eszükre hallgattak, amit a szívük diktált, és amit Drek'Thar mondott a Szellemek útmutatásait, és segítségeit, figyelmeztetéseit által súgtak meg neki.

Geyah és Garad is szimpatikus volt nekem, és őszintén nagyon nincs is olyan, akit utálnék ebben a történetben, de akiket nem csípek, azok a Vérjárókat, és Gul'Dan. Mindkettő ellenszenves volt nekem, mindkettő velejéig gonosz, és ártalmasak, veszélyesek.

De amúgy egyik karakterrel se volt bajom, a Dérfarkas farkait imádtam. :D És a kis Nizka annyira cuki volt, a selypítései nagyon cukik voltak, és ő volt a legédesebb az orkok között. :)

Kedvenc idézeteim:

"– Nem sikerült az első döféssel megölnöd a zsákmányt. Nem nekem okoztál csalódást, hanem neki kínt!"

"– A vad farkasoknak nem adunk, de a mieinkről gondoskodunk!"

"Semmi olyasmit nem mondtál, amit ne tudtam volna eddig is! A legendák sok ilyen vészterhes korszakról mesélnek! Olyan ez, mint az apály és a dagály, a sötétség és a fény, a halál és az újjászületés. Ha most hosszabbak is a telek, egy napon megint rövidülni kezdenek majd, és a világ visszatér a régi kerékvágásba!"

"Felvidítja a harcosok szívét, és megerősíti őket a törzsbe vetett hitükben!
Lehet, hogy ezt a próbát maguk a Szellemek állították elém! Nem is tehettem volna másképp, mint hogy elfogadom a kihívásukat!"