Keiran Rowley: Hanyatlás (Az Elfeledettek Városa 1.) c. könyv értékelése
Sziasztok kedves olvasóim! Ma ismét egy értékeléssel jövök, Keiran Rowley: Hanyatlás (Az Elfeledettek Városa 1.) c. könyvről, ami tetszett nekem, és eléggé gyorsan haladtam is vele, mint számítottam rá. :D Szórakoztató volt, és a humoros is, a sztori is tetszett, és a szereplők is eléggé jók voltak. :D
A könyv fülszövege:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.!
"Az Elfeledettek Városa. Város a városban, mely New York sötét acél- és üvegépületei közt rejtőzik. Kitölti az egyenes falak közötti hézagokat. Itt élünk mi, akik száz éve átvészeltük az utolsó háborút Európában.
Gyermekkorunk meséi velünk élnek – ám nem puszta emlékképekként, hanem a szó legszorosabb értelmében. Álca mögé bújva ott járkálnak az általuk Valóknak nevezett emberek között, igyekeznek beilleszkedni ebbe a világba, ahol a béke érdekében immár tilos a varázslat.
Csakhogy ez az ingatag, sok lemondást megkövetelő rendszer is veszélybe kerül, amikor egy brutális gyilkosság felforgatja az Elfeledettek életét. Az áldozat az egykori hercegnőből sztriptíztáncosnővé alacsonyult Csipkerózsika, akit többé semmiféle királyfi csókja nem ébreszthet fel, ugyanis egy mágikus fegyver által küldték örök álomba.
Csizmás, a Kormányzat rendfenntartója ered a gyilkos nyomába, aki szörnyű tettével az Elfeledettek közösségének egyik legfontosabb szabályát is megszegte. A nyomozás során egyre több jel utal arra, hogy egy sötét összeesküvés áll az eset hátterében, mely az egész rendszert felboríthatja, és egyetlen Elfeledett, de még a Valók sem érezhetik magukat biztonságban.
Mert a mesék gyakran kegyetlen történetekből születnek…"
A történet szerint, Csizmás a rendfenntartó, és igyekszik betartatni a Kormányzat által diktált szabályokat, elkapni a rosszakat, és meg büntetni őket, de közben valahogy meg is védeni az Elfeledetteket, de közben vigyáz arra, hogy végig rejtve legyen az igazi énje a Valók elől, és beilleszkedjen az új világba. De egyik nap üzenet érkezik hozzá, amiben közlik vele, gyilkosság történt, mellékeltek mellé egy testrészt is, onnantól kezdve beindulnak az események, egyből egy leendő gyanúsítottal, de nem minden az, aminek látszik. :D Aztán szépen lassan sorra jönnek az újabbnál újabb fordulatos pörgős cselekmények, de nekem hiányzott belőle az izgalom. Kicsit kevés volt nekem belőle, de a sztori az tetszett nekem. :D
A sztorival semmi bajom nincsen, rendben volt, jó volt olvasni a régi meseszereplőkről egy kicsit más szempontból, más színben feltüntetve, a másik arcukat mutatva az olvasóknak. :D Szórakoztató volt, és annak ellenére, hogy kevés számomra az izgalom benne, gyorsan haladtam vele, ami kissé meglepett, de nagyon élveztem az olvasását. :D Szóval, megkedveltem a szereplőket is, habár eleinte nekem egy kicsit sok volt, de aztán ahogy beindult az egész, már nem is zavart annyira. :D Csizmást megkedveltem, és Farkast is, Rosie-t, Queenie-t, és Kicsi Jack-et, jórészt leginkább ők lettek kifejezetten a kedvenceim. :D A vége is jó volt, bár egy kicsit szomorú, de a lezárás tetszett, és már nagyon kíváncsi vagyok a következő részre. :D
Kedvenc idézeteim:
"Nem akarom látni az embereket, a plakátokat. Egyedül a felvillanó fények érdekelnek, az ütemes váltakozás világosság és sötétség között. Olyan, akár az élet: hullámhegyek és hullámvölgyek gyors egymásutánja. Mint amikor imádkozol, hogy a mélyből végre kijuss a fényre, és aztán, amikor ott vagy a világ tetején, rettegve várd az újabb zuhanást a feneketlennek tűnő gödör mélyére, ahonnan indultál." (5. oldal)
+18
"– Úgy ragyogjon, hogy a seggem kurva feszesnek tűnjön benne!" (10. oldal)
"– A rohadt életbe! Az első személyre rászállsz, aki egy kicsit is beleillik az általuk kreált mesébe. Az orrodnál fogva vezetnek, és még csak fel sem tűnik? Baszottul hülye vagy!" (20. oldal)
"Hiába, vannak nők, akik szeretik, ha megalázzák őket, én pedig megtanultam, hogy nem kell mindig a megmentőt játszani." (39. oldal)
"– Nem tartalak fel sokáig – cuppogja –, csak a drága kis gyerekeim sorsa érdekel.
Megpróbálok olvasni az arcáról, de nem megy. Cuki igazi pszichopata: bűbájosan mosolyog, miközben kirángatja a beleidet a felmetszett hasadon keresztül." (86. oldal)"– Tudod, mit? – Mosolygok. Érzem, ahogy a testemben szétáramlik az adrenalin. – Dugd fel magadnak a kibaszott ajánlatod!" (190. oldal)
"– Nocsak, cukipofa!" (57. oldal)
"Nocsak, egy elcseszett kobold? Csak az ég tudja, mikor találkoztam utoljára velük! Elkelne most egy kis szerencse, pajtás…" (75. oldal)
"– Mi történt? (…) – Csak nem gurult el a nyugtatód már megint?" (108. oldal)
"– Ezúttal te nyertél.
– Ezúttal? (…) – Mindig én győzök. Győztesnek születtem." (115. oldal)"– Hantázz valamit! Tudod, mondasz is valamit, meg nem is. Az mindig beválik." (144. oldal)
"Értem, hogy feszült vagy, cimbi, de basszus, te sem remekeltél a megfejtésben!" (179. oldal)
"– Vannak sebek, melyek nehezebben gyógyulnak." (201. oldal)
"– Díjazom azokat, akik nem adják fel. (…) – Minél kitartóbb az ellenállás, annál nagyobb az élvezet." (210. oldal)
"– Hogy megleckéztesselek benneteket. (…) – Nem akarom, hogy úgy érezzétek, büntetlenül keresztezhetitek az utamat.
– És mi lesz, elfenekelsz? (…)
Cimbora, ez nem a megfelelő idő erre!" (211. oldal)
A könyv adatai:
Könyv: Keiran Rowley: Hanyatlás (Az Elfeledettek Városa 1.)
Kiadó: Főnix Astra
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 214. oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155999260
Mindenkinek csak ajánlani tudom. :)
Ennyi csillagot adok rá:
Szóval, nekem tetszett, és bátran ajánlom mindenkinek, az író stílusa nekem tetszik, és első könyvesnek nem is rossz. :D Jöhet a következő. :D Ezzel el is a végszóval el is köszönök. :) Köszönöm, ha elolvassátok a bejegyzéseimet, további jó éjszakát. :)
