Tamsyn Muir Gideon: Gideon, a Kilencedik (Lezárt sír-trilógia 1.)
Nemrég befejeztem Tamsyn Muir Gideon: Gideon, a Kilencedik (Lezárt sír-trilógia 1.) c. könyvet, és nekem baromira bejött az egész, sőt imádtam. IMÁDTAM. Azt hiszem mondhatom, hogy idén ez volt az egyik legjobb sci-fi fantasy olvasmányom, amit az elejétől a végéig imádok, úgy ahogy van. :D
Fülszöveg:
"A Császárnak nekromanták kellenek.
A Kilencedik Ház halottidéző hercegnőjének pedig egy rettenthetetlen kardforgató.
Gideonnak van egy jó kardja, pár izgi szexlapja, meg a hócipője, ami megtelt már az élőholt rendek baromságaival.
A lovaglány ugyanis eddigi életét halottimádó apácák, csontvázszolgák és ősöreg szektások között töltötte, így bármire hajlandó lenne, hogy végre kiszabadulhasson a rendház szolgaságából és beállhasson a Dominicus naprendszer Császárának fényes seregébe. Úrnője és egyben gyermekkorának megkeserítője azonban csak egyetlen feltétellel hajlandó útjára engedni…
Harrowhark Nonagesimus, a Kilencedik Ház páratlan csontmágus boszorkánya rendkívüli küldetés előtt áll. A Császár valamennyi Ház örökösét halálos próbatételre szólította, amelyhez minden tudásukra, erejükre és ravaszságukra szükségük lesz. Na, meg egy-egy tehetséges lovagra. Amennyiben Harrow kiállja a próbát, a Feltámadás halhatatlan, nagyhatalmú szolgájává emelkedik, azonban, ha az ő képességei és bajnoka, Gideon pengéje kevésnek bizonyul, a Kilencedik Házra biztos pusztulás vár.
Persze, jól tudjuk, hogy a halál nem feltétlenül az út vége.
Tamsyn Muir új-zélandi írónő debütáló regénye a 2019-es év legnagyobb meglepetése lett a sci-fi- és fantasy-irodalomban, amely az összes nagyobb díj döntőjéig eljutott, majd elnyerte a Locus-díjat a legjobb első regénynek járó kategóriában, illetve az újonc szerzők számára alapított Crawford-díjat."
Értékelés:
De ez csakis jórészt Gideon érdeme, már az első oldaltól kezdve tudtam, hogy imádni fogom a csajt. :D Már csak azért is, mert egyrészt kurvára szókimondó, nagyon menő a személyisége, és baromira menő a stílusa, egyszóval: I.M.Á.D.O.M, I.M.Á.D.O.M, IMÁDOM, IMÁDOM. :D Harrowhark is baromira bejött, őt is ugyanúgy megszerettem, bár eleinte nagyon gonosznak tűnt, sőt undoknak, kegyetlennek, zsarnoknak, de a vége felé kezdett megenyhülni, de még így is kedvelhető volt őt is, ugyanúgy, de számomra sokkal átütőbb karakter az Gideon volt, mert Gideon úgy ahogy volt, mindent vitt. :D
A sztori nagyon izgi volt, teljesen lekötötte a figyelmemet, bár nagyon lassan haladtam vele, mert közben fogorvos is elvette a kedvem az olvasástól, és a fogfájás is, de azért mégis letehetetlen könyv lett nekem, és tuti, hogy újra fogom majd olvasni, mert a cselekmények, és az események is nagyon pörgősek, sőt izgalmasak, fordulatosak, a párbeszédek abszolút zseniálisak, a beszólások és a poénok mindent visznek, Gideon pedig nagyon király karakter lett. :D Jól kidolgozott történet, nagyon bejön az írónő stílusa, úgyhogy ide a következő résszel. Már most folytatnám... :D Mert ez így nem érhetett véget, ahogy...
Gideon és Harrow között elhangzott párbeszédeiket, szócsatáikat, jeleneteiket nagyon bírtam, az első oldaltól az utolsóig, végig röhögtem, ahogy szívták egymást, és cukkolták. Már-már az a feszültség, ami kettőjük közt volt, vitte előre magával az egész sztorit, teljesen felpörgette. :D Aztán szépen beindultak az események is, és persze jöttek újabbnál újabb karakterek is, akik szintén érdekesek voltak, bár nem mindenki lett közülük szimpatikus. Leginkább a Hatodik ház nekromantája és lovagja, Palamedes és Camilla voltak azok még, akik talán a kedvenceim lettek. A többiek annyira nem, főleg a Második és a Harmadik, meg a Hetedik ház volt a legkevésbé szimpik. Pedig nem voltak olyan szörnyen rosszak...
De a lényeg nem is igazán rajtuk múlott, ők csupán mellékszereplők voltak, Gideon és Harrow vitte el az egészet, ők tették izgalmasabbá, és letehetetlenné a könyvet. :) Alig várom már, hogy olvashassam a következőt, remélem az is ugyanilyen jó lesz, mint ez volt. A borítót pedig meg már az első perctől kezdve, hogy meghozta a futár imádtam, és még mindig imádom. Nagyon el lett találva, és baromira illik a sztorihoz is, én csak ajánlani tudom mindenkinek, ha még nem olvastátok megéri elolvasni. :D
Kedvenc idézeteim:
"Hűha: sorakozót tartanak." (15. oldal)
"– Most mit mondjak, született stratéga vagyok – felelte." (23. oldal)
"Ha az uralkodó csupán egy zsírkrétával rajzott segget küldött volna levélben, akkor is tömött sorokban tódulnak oda megcsókolni a papír szélét." (38. oldal)
"(…) Akkor sem tudnád a fejedbe vésni a „kötelesség” szót, ha betűnként nyomnám fel a seggedbe.
(…) – Nagy mázli, hogy olvasni nem tőled tanultam.
– Egy harcos legjobb tulajdonsága az engedelmesség. A hűség urához. Semmi más nem tart ki." (42. oldal)"– Változnak a dolgok. Egész életembe azt hittem, várunk valamire… de már úgy érzem, csupán a halálra." (55. oldal)
"– Nem ez az a része, ahol leadod a drótot? (…) – Elárulod, mi lesz a feladatunk, ki van mellettünk, mi vár ránk?
– Az kéne még! (…) – Csak annyit kell tudnod, hogy tedd mindig, amit mondok, különben csontreszeléket keverek a zabkásádba, és kifordítom a beleidet." (61. oldal)"– Mindenre felkészültem, bogaram.
– Ahányszor ezt már hallottam…" (69. oldal)"(…) Értelmet kell csiholnunk az értelmetlenségből, bla-bla-bla." (100. oldal)
"– Hát akkor menj, és legyél vele boldog." (118. oldal)
"– Nem szeretnék összetűzést a Házak között… bár legalább lenne min rágódniuk az otthoni könyvmolyoknak." (136. oldal)
"– Ha még egyszer hozzám érsz, kinyírlak – mondta úrnője, tikkadt torokkal, ki sem nyitva a szemét. – Komolyan.
(…)
– Álmodban, töki – vágott vissza egy szusszanás után. – Előbb szerezz egy kis húst az aszott testedre." (145-146. oldal)"– Dugd a lyukba, Gizda.
– Csihadj, némber – mondta Gideon, és kikapta a karikát Harrow kesztyűs kezéből." (205. oldal)"– Szívesebben vagyok az aksid, mint hogy megint a fejemben kotorássz. A szaftom kell? Megkaphatod.
– Előbb húzzanak karóba, mint hogy szükségem legyen a szaftodra – sziszegte a nekromanta remegő ajkakkal." (225. oldal)"– Hagyd. A kocka el van vetve." (243. oldal)
"– Az imént szemléltette ékesen, hogy többé nincsenek szabályok. Csak kihívások vannak… és a rájuk adott válaszok." (269. oldal)
"– Vesszenek mielőbb a dögevők és hullarablók!" (271. oldal)
"(…) maga egy okleveles kretén, és irigy, mint a kígyó, de legalább következetes." (380. oldal)
"– Jaj, ne – mondta. – Jön a hősködés." (423. oldal)
+18)
"– Ugyan már! (…) – Bármikor kinyalhatják egymást a szentfazekaid, ha unatkozol. Egy beteg állat vagy." (26. oldal)
"– Kapd be, hófehérke!" (301. oldal)
"– Semmi gond az értékítéletemmel.
"(…) ha a szívem egy pöcs lenne, prézlivé rúgnád. – Nem akartam, hogy még inkább elfordulj tőlem." (351. oldal)
– Két álló napja az ellenkezőjét bizonyítod.
(…)
– Baszd meg. Baszd meg, baszd meg, baszd meg. (…)
– Az ég szerelmére, nem úgy értettem…
– Baszd meg! – tette hozzá, Gideon a nyomaték kedvéért. Váratlanul rémes, visító nevetés tört ki belőle, amelyben nyoma se volt vidámságnak. – Picsába. Meg sem érdemeljük, hogy életben legyünk… belegondoltál már? (…) Csoda, hogy még élünk. Ha tényleg ezen múlik minden, mi durván dögrováson vagyunk." (315. oldal)
A könyv adatai:
Könyv: Tamsyn Muir Gideon: Gideon, a Kilencedik (Lezárt sír-trilógia 1.)
Kiadó: FUMAX
Kiadás éve: 2020
Borító értékelése: 10/10 I.M.Á.D.O.M.
Oldalszám: 448. oldal
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634701750
Fordította: Varró Attila
Ajánlom: Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a sci-fi, meg a
fantasy, és igazán tartalmas, de letehetetlen könyveket :D
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó:
Szóval, nekem nagyon bejött, és még ömlenghetnék még egy sort, hogy mennyire, de nem akarom el spoilerezni véletlenül se, szóval be is fejezem. :D További jóéjt mindenkinek, és a könyvmolyoknak jó olvasást, és sok jó könyvet. :D
