Nemrég befejeztem Krencz Nóra: Szilánk c. könyvet, amit már az elejétől kezdve imádtam, habár egy kicsit lassabban haladtam vele, de számomra a Szilánk abszolút letehetetlen lett. Tuti, hogy újraolvasós lesz nekem. :) Ez volt az első könyvem az írónőtől, és talán nem is az utolsó.

Fülszöveg:

Értékelés:

Már az elején megfogott engem ez a könyv, habár elég lassan haladtam vele, de abszolút letehetetlen könyv lett a számomra, teljesen elvarázsoltak a benne lakozók történetek, mindegyik nagyon tetszett, habár a vége félig meddig mégis elkeserített, amiért két ártatlan karaktert kinyírt Nóri, és ha azt vesszük, leginkább négyet. XD De a vége azért sokkoló volt. Gyűlölöm Rogert... Ez a három szilánk történet, nekem nagyon tetszett, mindegyikben volt tanulság, és útmutatás, ami az én lelkemnek is nagyon jól esett. Demetria nagyon bátor nő volt, és végig küzdött az elnyomói ellen, sose adta fel, amit elhatározott. Marie Louise kissé az ellentéte volt, mindent megkapott, amit csak lehetett, de neki sem volt könnyű élete, hisz' őt is elnyomták, sőt szenvedett a kilátástalanságtól, mire javulni látszott volna a sorsa, keresztbe tettek neki, sose volt önálló élete, még gondolkodnia se szabadott, és ez részben igaz volt Demetriára is. De Marie Loise is bátor lány volt, de egyben egy elkényeztetett hisztérika is egy kissé. XD

Emilie élete sem volt egyszerű, az ő kalandos útja is eléggé döcögősen indult. Vele részben tudtam azonosulni, hisz az apja egy köcsög fasz, amiért elhagyta őket, ráadásul a nagybácsijuk, se volt különb nála... Rogerről meg ne is beszéljünk... Emilie erős, és határozott egy nő volt, de kissé naiv is, és talán céltudatos is, de nem annyira, mint Demetria. A három csodás nő között, leginkább az elnyomás volt a közös tulajdonság, és persze negyedik nőként Laurenben is megvolt ez a párhuzam, mert akkor nem jelent volna meg előtte az a bizonyos sátor, benne a jósnővel. Lauren csakis azért találhatott a sátorra, mert nem volt teljesen tisztában saját magával, tudta, hogy valami nem stimmel az életével valami, és akkor érkezett hozzá a segítség, amikor nem számított rá, és végre szembenézett a sorsával, és rájött ideje változtatni a dolgok menetén. :) Az útmutatások a végére célt értek. :) A kor rajzolata is nagyon tetszett, és a helyszínek leírása is, imádtam, hogy a múlt 18. századba kalauzolnak el engem a karakterek, és az események, amik végig nagyon pörgősek voltak, és a cselekmények abszolút zseniálisak. :) ❤

Voltak párbeszédek, és beszólások, amik nagyon tetszettek, és egy-két mondat a lelkemig hatolt. Nem hiába írtam ki, annyi idézetet. XD Mindegyik élet tartalmazott olyan apró mondatokat, ami felnyitja az olvasók szemét is, és megérinti a lelküket is. Krecz Nóra egyszerűen csodát művelt ezzel a könyvvel, és már baromira kíváncsi vagyok a többi könyvre, ami már megjelent, vagy már készülőben van. Annyira szenvedélyes, és lenyűgöző a stílusa, végig érezhető volt, hogy kőkemény munka áll a könyv megszületése mögött, és annyira örülök, hogy én is olvashattam, köszönöm az élményt @KreczNóra. :) ❤ Tuti újraolvasós lesz a számomra, és már izgatottan várom a következő könyvet, hogy olvashassam tőled.  :) ❤

Kedvenc idézeteim:

"– De be kell látnod, hogy rád sem várhat más élet, mint itt bármelyikünkre. Egy nő nem dacolhat a világgal, mert az kiveti magából, mielőtt kettőt pislogna.
– Nahát, de bölcs lettél!" (15. oldal) 

"(…) Megpróbálhatsz elbújni a valóság elől, de csalódni fogsz. A való élet megtalál, és beállít a sorba, majd meglátod." (17. oldal)

"– Ne légy szűk látókörű!" (46. oldal)

"– Bajban tűnik ki igazán az ember személyisége." (46. oldal)

"– Nem rabolom az idődet. Sok szerencsét! Minden bizonnyal találkozunk még." (46. oldal)

"– Ez tipikus – mondta. – Az ember mindig a külsőségeket veszi észre először. De kérlek, koncentrálj a belsődre! Semmi más nem merült fel benned a bőrhibádon kívül? És most ne kezdd el felsorolni, hogy mivel nem vagy megelégedve magadon! Nem számít, mekkora az orrod, van-e szeplőd, vagy más szemű szem jobban tetszene. A tükör ezeken nem tud segíteni.
(…)
– Szükséges lenne megértened, hogyan is használd ezt a törékeny tárgyat, ami annyiszor megihlette már a filmipart, az írókat, talán a festőket is. Többnyire varázserőt tulajdonítanak neki. Egyszer elvezet egy másik világba, ahol mi szintén létezünk, csak egész más a személyiségünk. Másszor önmagunkként lépünk át oda, hősei leszünk egy mesének, és esetleg megmentjük az ott élő lények életét. Csakhogy az eszünkbe sem jut, hogy nem csupán egy kitalált történetben lehet különleges eszköz egy tükör. A mi valóságunkban is az, hiszen ugyanúgy varázserővel bír. Ha megfelelően használjuk, megspórolhatjuk a pszichológust is." (49. oldal)

"Nem csupán magáért, hanem mindannyiukért készült cselekedni, és már megint csak a remény maradt, hogy az eredmény végül igazolja őt. Egyre gyarapodott a kétes helyzetek száma, mégis a lelke mélyén örült annak, hogy hasznos lehet." (56. oldal)

"Valódi remény lángja lobbant fel benne, ami születése óta először történt meg vele, és hitte, ezúttal rálelhet létének céljára." (59. oldal)

"– Vannak boldog pillanataim. Igenis vannak, és olykor úgy érzem a helyemen vagyok." (73. oldal)

"– Hát ez az! A szív mindig ismeri az igazán helyes és megfelelő utat, csak az agy nem hisz neki. Folyton akadékoskodik, és lebeszéli magát." (85. oldal)

"– Ne akarj mindent egyszerre! – szólt rá. – Az újdonság olyan csemege, amit ízlelgetni kell, mielőtt mohón beleharapsz." (90. oldal)

"– Rájönnél, ha hazudok. Akkor már inkább nem kertelek. Meg amúgy is elég távol áll tőlem a…
– …Kedvesség. (…)
(…)
– A hazugságra céloztam. Az őszinteség erény és tiszteletreméltó dolog – mondta. – A csöpögős kedvesség az ostobáknak való.
– Szerintem pedig éppen ehhez kell a legtöbb ész, hogy azokhoz is emberi hangon tudj szólni, akik a legkevésbé sem érdemlik meg." (105. oldal)

"Könyvek.
Mindenfelől könyvek vették körül a teremben. Apja egész gyűjteménye a rendelkezésére állt, amióta az eszét tudta. Minden szórakozás az életében keményfedeles, papírillatú történetekbe rejtve létezett. Szívesen töltötte idejét a könyvtárban. Nap mint nap merengőn járta végig a polcsorokat újabb és újabb olvasmányok után kutatva." (131. oldal)

"– Várd ki a végét!" (149. oldal)

"– Mától újra szabadon betérhet a könyvtárba." (174. oldal)

"Különös lázban égett. Olyan izgatottság kerítette hatalmába, amelyet a korábbiak alig közelítettek meg. Egész éjjel nem jött álom a szemére.
(…) Marie olvasott már szerelemről, de elképzelni sem tudta, mennyire felemelő lehet a valóságban. Kiszabadítja az embert a testnek nevezett ketrecből, és oly magasságokba emeli a lelket, ahol csak a mámorító boldogság honol.
Ez szerelem volt." (190. oldal)

"(…) Az olvasás pedig formálja az elmét. Örömmel hallom, hogy szereti a könyveket." (196. oldal)

"– Látja, nem véletlenül szeretném megóvni. Súlyos kettősséget látok önben. Lángol, ég a kíváncsiságtól, mi az, amit még nem tud, de közben tart is az újtól, mert bajba keverheti. Bosszantó és szomorú látni, mivé aljasul egy szereteten és elfogadáson alapuló vallás. Torzszülöttet csinál az ember bármiből, ami a kezébe kerül. Nekem is vannak hibáim, mademoiselle, de hiszem, hogy aki akarja, kihozhatja magából a legjobb formáját. Gyarlók maradunk halálunkig, mégis lehetünk jók, ha azok akarunk lenni." (208. oldal)

"Rájött, milyen régen vette a kezébe a könyvet, amit legutóbb olvasni kezdett. Most elmerült benne, és egy időre kizárta a külvilágot, amely hónapok óta ellene volt." (242. oldal)

"– Én az elejétől kezdve tisztában vagyok ezzel, mademoiselle. Nem mond újat nekem.
– Akkor miért kockáztat?
– És ön miért? Mi okból szökött el a kastélyból? (…) – Ugyanazért, amiért én sem térek el a nézeteimtől. Hajtja az igazságérzete, a kíváncsisága: valami, ami arra készteti, hogy megismerje, amit még nem tud. Ilyen az emberi természet, hölgyem. Nem félek hinni valamiben, csak mert veszélyes, ha általa több lehetek azoknál, akik nem mernek. A társadalom csakis újító gondolatokkal épülhet. A maradiság mocsara veszélyes a fejlődésre." (254. oldal)

"(…) Nem szabad egyetlen dolgot csupán egy oldalról nézni." (258. oldal)

"(…) Ne féljen tovább keresni, mert bizonyosan megtalálja, akit önnek szánt az ég." (260. oldal)

"– Bizonyára, csakhogy nem vagy boldog. Igaz? Mert a szíved mélyén már te is rájöttél, nem ez a te utad. Hiszen álmodoztál is róla. Említetted, hogy elképzelted már magad egy másik életben. Nem számít, miről ábrándoztál, csak az, hogy egyáltalán megtörtént. Aki eljut idáig, annak be kell látnia, változásra van szüksége. (…) – A kérdés az: te elég bátor vagy hozzá?" (273. oldal)

"– Kívánok boldog éveket, és egy kevésbé csalfább férjet, ifjú hölgy!" (284. oldal)

"– Ugyan! Mi is mind hiszünk valamiben. Van véleményünk a világról, csupán nem akarják hagyni, hogy elmondjuk. A férfiaknak megalázó, ha egy nő kicsit is hozzátesz a történelem alakulásához, egyből megmutatja, hogy nincs akkora szükség rájuk, mint hiszik." (336. oldal)

"– Bolond lyukból bolond szél fúj." (338. oldal)

"– Sose becsüld alá a fantáziámat." (362. oldal)

"– Ami történt, megtörtént." (364. oldal)

"(…) A szabadság nehéz teher, ha az embert közben előítéletek, szúrós és irigy tekintetek kísérik, mégis annak van a legtöbb értelme." (385. oldal)

"– Vannak szokások, amiket nehéz levetkőzni." (392. oldal)

"– Senki sem tökéletes. Mindenki hibázhat." (393. oldal)

"– Tudnod kellett, mi lakozik benned valójában. Kívánom, ennek tudatában élj tovább! Ne dugd újra a homokba a fejed! Használd ki a lehetőséget, amit most kaptál!" (418. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Krencz Nóra: Szilánk

Kiadó: Mogul kiadó

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 424. oldalszám

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786156170248

Ajánlom: Mindenkinek csak ajánlani tudom. :)

Borító: 10/10 gyönyörű :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Többségében a karaktereket mind megszerettem, akiket az írónő felvonultatott, csak a gonoszokat utáltam. Ez volt az első könyvem az írónőtől, és nagyon imádtam. :) Mindenkinek csak ajánlani tudom, megéri elolvasni. :)

További jó olvasást nektek, és szép napot. :)

Smurfettereads