A. M. Aranth: Oculus c. könyv értékelése
Éjfél után sikerült befejeznem A. M. Aranth: Oculus c. könyvét, amit már az első pár oldal után imádok. :D Annyira pörgős, és annyira izgalmas, hogy tuti újraolvasós lesz ez is. :D A cselekmények is kidolgozottak, a szereplők is nagyon jók, és már most nagyon kíváncsi vagyok a következő részre, mert ahogy véget ért... :D
Fülszöveg:
"Mit tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?
Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.
A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?
Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem."
A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?
Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.
A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.
Értékelés:
Ez volt az első olvasmányom az írótól, nekem nagyon tetszett, végig izgalmas egy sztori volt, a szereplők is tök jók voltak. :D Jó volt végig követni Truth és Aoi kalandját, leginkább ők ketten lettek az első számú kedvenceim is. :D Verityt nem igazán sikerült megkedvelnem, ami nem is csoda, mert eleinte full kegyetlen egy banya volt, de kissé megváltozott, ahogy haladt előre a sztori, és kissé kedvesebbnek tűnt valamennyire. A cselekmények végig fordulatosak, pörgősek voltak, meg elgondolkodtatóak is, hamar rájöttem egy két dologra, de még így is volt olyan, ami nagyon meglepett. :D
Eleinte azt gondoltam, mennyire önző ez az egész oculus dolog, főleg, hogy csak a gazdag kiváltsága lehetett, és ilyen gonosz Idősek kaphatták meg, mit pl: a polgármester... Már legszívesebben az elején kivégeztem volna. XD De még így is baromi jól ki lett dolgozva a sztori, ahogy a karakter is. Végig lekötötte a figyelmemet, és annyira élveztem az olvasását, a világ felépítése is nagyon tetszett nekem, úgy ahogy van. :) Imádom az űrt meg mindent, ami hozzákapcsolódik a bolygók és a csillagok, meg minden más. :D Ezért is tetszett nekem annyira a helyszínek és a karakterek kidolgozottsága, az űrtechnológia, poszthumánok, az Avalon felépítése, Szellem és a Fényhozó, az amőba kutatás, meg az oculusok, Annun kutyái...
Elképesztő és annyira izgi volt végigkövetni ezt az egészet, de nagyon imádom, már annyira kíváncsi vagyok a következő részre, hogy mit tud még az író ezek után. :D Végig nagyon pörgős, akciódús, és izgalmas egy sztori volt, néha a poénok, és a beszólások is tök viccesek voltak, annyit nevettem rajtuk, főleg Aaron és Truth csatározásai viccesek voltak. :D Teljesen megállja a helyét a sci-fi műfajban, egész jó sztori lett, elgondolkodtató, a vége pedig... Nem igazán fair, de így volt jó. :D
Kedvenc idézeteim:
„– Mosolyogjon, kisasszony, fényképezik!” (13. oldal)
„Csak én létezem. Név nélkül, álmok nélkül, jövő nélkül.” (15. oldal)
„– Ki ne ess a szádon! (…)
– Én? Én a barátnőmet vártam. Reménykedtem, hogy még láthatom.” (24. oldal)„– Jaj, ne már, iszonyat uncsi vagy!” (24. oldal)
„– Én igazi éjszakai bagoly vagyok, ahogy arra hamarosan magad is rá fogsz jönni.” (35. oldal)
„(…) Azaz tulajdonképpen nem a szemem vagy. Szemem van nekem is, köszönöm szépen. Te csak egy pár kurva retina és látóideg vagy.
(…)
– Elment az étvágyam tőled. Hát ki hallott már nevető látóidegről? Ez undorítóan hangzik.” (55. oldal)„– Te is hiányoztál, kis tigris!” (61. oldal)
„Ölhetsz embert. Eladhatod a testvéred rabszolgának. Kínozhatsz, hazudhatsz és csalhatsz. De még ettől sem leszel menthetetlen, hacsak nem válsz megátalkodottá önnön sötétségedben.
Az én sötétségem más. Az én árnyékom nem elrejti a világot, hanem magyarázza. (…)
Arról kell beszélnünk, Ádám, mit tettél?
Arról kell beszélnünk, Éva, mit tettél?
Úgy hiszem, nem érted igazán, mi rosszat tettél. Nem fogod fel, miért vagy te rosszabb Káinnál, miért vagy rosszabb a rabszolgakereskedőknél és a gyilkosoknál.
Azért, mert te önnön magad adtad el. Lelked szilánkját adtad el. A jövőt adtad el. Kisemmizted. Megtagadtad. Elvetted nevét, elvettél mindent.
Nem ember. Nem személy.
(…)
Nincs nagyobb bűn annál, mint ha nemet mondasz arra, akit a te szereteted hozott világra.” (109. oldal)„Milyen világ tesz ilyet a legjobb barátokkal? Már fel se tettem a kérdést magamban, mert jól tudtam, hogy az Avalon szemrebbenés nélkül képes rá.” (131. oldal)
„– Legközelebb – morogtam – akkor hozz nekem vega burgert, ha tényleg vegák vannak benne, oké?
A férfi elsápadt.
– Na, de…” (149-150. oldal)„– A valós tér bekaphatja – morogta Bob Dawn. A derék amerikai sose szerette a várakozást. – A harmadik dimenzió egy rohadék.
– Tizennyolc dimenzió – sóhajtotta oda se figyelve Kira. – De igen, a valós tér szüljön sünt.” (159-160. oldal)„– Nil novi sub sole, he?
– Hogy mi?
– Nincs új a nap alatt. Ez is csak egy embertelen diktatúra, akármilyen demokratikusan, igazságosnak érződő szósszal öntötték is nyakon. Te rabszolga vagy. Csak itt kitaláltak egy szépen hangzó latin szót.
– Én nem… Szükség van az oculusokra.” (177. oldal)„– Vagy elfoglaljuk és királyokként uraljuk ezt a szemétdombot – vigyorgott Rastan.
– Én építtetnék egy templomot a tiszteletemre – mélázott el Kisróka.
– Az Arany Popsi Szentélye – vihogta Bob Dawn.
– Hát, a tied meg a Szétrúgott Valag Szentélye lenne!” (189-190. oldal)„Te velem ne érezz együtt, te velem csak ne jópofáskodj!” (200. oldal)
„Nem erről szól az élet? Megismerni, megszeretni, fogadkozni, majd elveszíteni?
Kinő, virágzik, örökké él – majd jön a tél?
De erről aznap még nem gondolkoztam.” (220. oldal)„Öröm. Ilyen az öröm. Ilyen a viszontlátás izgalma.” (258. oldal)
„(…) Fényhozó egy eszmény, egy idea. Én vagyok a tudás, a gondolat fénye. Én vagyok az igazságtalanság elleni méltó lázadás. Én vagyok a tűz, ami lángra lobbantja a világot, ha az annyira elromlik, hogy megmenteni már nem lehet. Én vagyok a jogos felháborodás, én vagyok az örök ellensége mindannak, ami ostoba, begyöpösödött vagy rossz. Én vagyok a Nagy Vadászat, amiben elesnek a gyengék és a hitványak. Én vagyok a változás, a forradalom szele.
– A forradalomban emberek halnak meg.
– És a vérből új, tisztább élet fakad.” (296. oldal)„– Ez a te döntésed. (…) A sors, az élet, az Isten, az univerzum, nevezd, ahogy akarod, kénye-kedve szerint vezeti az utadat. Te csak annyiban dönthetsz, hogy tudatosan, vagy tudatlanul járod be azt. Beleharapsz az almába, vagy hű maradsz a parancshoz?
– Ha szerinted így is, úgy is ugyanazt az utat kell bejárnom, akkor mi a különbség?
– Ó, a világon minden. Ha beleharapsz a gyümölcsbe, titkoknak leszel a tudója, minden kérdésedre választ kapsz. Ismered a miérteket. De örökre kiűzetsz a paradicsomból.” (297-298. oldal)„De úgy tűnik, vannak dolgok, amik egyszerűen nem kerülnek be a sors könyvébe. Persze most már értem, miért nem lehetett úgy, ahogy szerettem volna…
De addig még végig kellett szaladnom rövidke utamon, amit halál, pusztulás és lángok öveznek.
Minden, ami történt, ehhez a mostani pillanathoz vezetett, és most már azt is látom, micsoda iszonyatos erők fogták a kezem, hogy nehogy más irányt vehessenek a dolgok.
Ez pedig az utolsó csepp.” (334. oldal)„– Csacsiság, van ám nekem egy lovagom az univerzum másik feléből, aki kiment akármilyen kalamajkából!
– Igen? Nohát.” (367. oldal)„Valamiért a világ legnagyobb szerelmei beteljesületlenek. Nézzünk szembe a tényekkel: Rómeó és Júlia, vagy a szintén régi földi történet szereplői, Don Quijote és Dulcinea, vagy az avaloni legenda párja, Connor MacDuann és Hitomi Hara… Ők mind ragyognak a hétköznapi, általunk is ismert szerelemhez képest. Miért? A tragédia ad nekik külön értéket? Az idő rövidsége ad nekik gyémántcsillogást?
Akárhogy is, én nem akartam Júlia lenni, és látni holtan a kedvest halhatatlan hírnévéért cserébe. Nem akartam Dulcineaként ragyogni boldogtalanul valaki elméjében vagy Hitomihoz hasonlóan egy kerti tóba fulladni a tiltott szerelem terhe elől, hogy generációk olvassanak rólam.
(…)
Semmi tragédia. Semmi harc. Semmi végzet.
Miért van az, hogy mindig az talál meg, amit igazán nem akarsz? Ha kicsire vágysz, miért kapod meg a nagyot? Ha az egyetlen vágyad, hogy békén hagyjanak és egy kicsit boldog lehess, miért nem kaphatod meg?
Most megelégednék a valósággal, nem kell remény.
(…)
Persze amit egyszer kimondtál, azt már nem lehet visszaszívni, és egyszer minden kívánságod visszatér. Úgyhogy vigyázz, mit kívánsz!
A végén még, amikor teljesül, rájössz, hogy valami egészen másra van szükséged.” (367-368. oldal)„– Minden pontosan úgy történik, ahogy elterveztem – mondja most fennhangon. Nekem szánja. – Mit gondolsz, Szellem, kockázik vajon Isten?
Most már nagyon nincs kedvem nevetni.” (413. oldal)„– Mi a pénisz – nevetett hitetlenkedve.
– Mi? – kérdeztem, és akkor én is megértettem.
A harc, ami nemesít. A harc, amire engem megtanított.
A harc egy olyan ellenség ellen, ami ellen nemes dolog küzdeni.” (418. oldal)„– Nyomd meg! – Már könyörög. Ez gyönyörű.” (436. oldal)
Könyv adatai:
Könyv: A. M. Aranth: Oculus
Kiadó: Fumax kiadó
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 470. oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634701187
Ajánlom: 14 éven felülieknek, de bárkinek, aki szereti a sci-fit. :)
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó:
Szóval, mindenkinek csak ajánlani tudom nekem nagyon tetszett, végig izgalmas, és elgondolkodtató sci-fi, kár, hogy nem minden kérdésemre kaptam választ, amire kíváncsi lettem volna még. :D További jó olvasást mindenkinek. :)
