Hozok egy újabb értékelést, az éppen befejezett könyvről a Leigh Bardugo: Six of Crows – Hat varjúról, ami sokkal jobban tetszett nekem, és sokkal jobban élveztem az olvasását, és jó sokszor meg is nevettetett engem. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Ez volt a negyedik könyvem az írónőtől, amit olvastam, és azt hiszem ez lesz tőle a legnagyobb kedvencem is. :) Imádtam olvasni, habár eleinte lassan haladtam vele, mert hirtelen furcsának hatott, hogy nem E/1ben írta meg, hanem E/3 és ehhez még hozzá társult, hogy több szemszögből íródott, és így sokkal élvezetesebb lett részről részre, már csak azért is, mert így tudni lehetett mit gondolnak a többiek Kaz fura terveiről, ami mindig bevált, így vagy úgy, de mindig volt valami ámulatba ejtő trükkje. :D

Imádtam a karaktereket, imádtam róluk olvasni, hogy hogyan is keveredtek a Söpredék közé, és milyen utat kellett bejárniuk ahhoz, hogy ők legyenek a legeslegjobb tolvaj, szerencsejáték-függő mesterlövész, bosszúszomjas elítélt, egy kém, és egy szívtörő grisa, plusz egy kereskedőporonyt. XD Mindegyikük élete tartalmaz egy egy érdekes történetet, ami csak ad egy pluszot a karakterüknek, és ettől ők is nagyon érdekessé, sőt szerethetővé válnak. :) Én végig izgultam Kaz, Inej, Nyina, Jesper, Matthias, és Wylan-ért, nem semmi kalamajkába keveredtek, akár rosszul is elsülhetett volna, de nem így lett. :D

De ettől eltekintve végig nagyon izgalmas volt, akciódús, és élvezhető, szórakoztató, és a beszólások meg a poénok is nagyon tetszettek nekem. :D Néha akkorákat nevettem rajtuk, hogy alig kaptam levegőt is, szóval nagyon élveztem. :D Az írónő pedig egy zseni, kíváncsi leszek a folytatásra. :D Szerencsére a második része már a polcomon csücsül azóta, hogy a könyvhéten sikerült lecsapnom rá a Könyvmolyképző standjánál, és alig várom, hogy neki kezdhessek. :D 

Kedvenc idézeteim:

„– Nagy segítség! (…) – Nem nyújtogat nyakát, mint reménykedő liba – tette hozzá.” (19. oldal)

„– Igen is, meg nem is – szólalt meg rekedtes hangon. – Mindig jó, ha egy ország tartozik az embereknek. Barátságosabbak a tárgyalások.” (31. oldal)

„– Ha egy karcolást is meglátok rajtuk, golyóval íróm ki a mellkasodra, hogy Sajnálom.
– Nem pazarolnád rá a töltényt.
– És már a Sajnálom felénél elpatkolna – jegyezte meg Nagy Bolliger, miközben egy szekercét, egy rugós kést és kedvenc fegyverét, egy nehéz lakattal megtoldott vastag láncot helyezett Rotty kitartott kezébe.
– Az üzenet a lényeg – forgatta Jesper a szemét. – Mi értelme egy olyan hullának, aminek a mellén az áll, hogy Sajná?
– Kompromisszum – közölte Kaz. – A Bocs is tökéletesen megfelel, és kevesebb golyód fogy.
Dirix nevetett, de Inej látta, hogy úgy bánik Jesper revolvereivel, mint a hímes tojásokkal.” (32. oldal)

„– Gondoltam, a szentjeidnek tetszeni fog a kihívás.
(…)
– Az ember addig gúnyolja az isteneket, amíg szüksége nem lesz rájuk, Kaz.” (60. oldal)

„– Ha látni akarom, hogy férfiak gödröt ásnak maguknak, hogy aztán beleessenek, akkor inkább kimegyek egy temetőbe.
– Ugyan már, Inej! (...) – Szerencsét hozol!
A szentekre! (...) – Nagyon oda lehet szegény, ha ebben hisz. (...) Nem hitte, hogy valaha is viszontlátná.” (86. oldal)

„– Nem is olyan, mint egy fa, inkább, mint egy torta.” (158. oldal)

„– Az évnek ezen az egyetlen napján felfüggesztik a karót nyelt életüket, és megengedik maguknak, hogy tényleg jót mulassanak – fejtette ki Nyina. – Egyébként is csak a drüskellék élnek szerzetesi életet.
– Ahhoz, hogy jót mulassunk, nem kell bor és… test – hadarta Matthias.
– Akkor sem ismernéd fel a jó mulatást, ha kiszúrná a szemedet – rebegtette Nyina csillogó szempilláit a fiú felé.” (161. oldal)

„– Nem a követségen át fogunk bemenni – közölte Kaz. – Mindig oda üss, ahol a pali nem várja.
– Ki az a Pali? – kérdezte Wylan.
Jesperböl kitört a nevetés.
– Ó, a szentekte, te aztán nem vagy semmi! A pali, a palimadár, a balek, a balfácán, akit meg akarsz kopasztani.
– Talán nekem nincs olyan… neveltetésem, mint neked – húzta ki magát Wylan –, de biztos, hogy rengeteg olyan szót ismerek, amit te nem.
– És azt is tudod, hogy kell rendesen szalvétát hajtogatni és menüettet táncolni. Ja, és tudsz fuvolázni is. Piacképes ismeretek, kereskedőpalánta. Piacképes ismeretek.
– Már senki sem táncol menüettet – morogta Wylan.
Kaz hátradőlt.
– Hogyan lehet legkönnyebben meglovasítani valaki tárcáját?
– Kés a torkának? – kérdezte Inej.
– Pisztoly a hátába? – vetette fel Jesper.
– Méreg a poharába? – javasolta Nyina.
– Mind borzasztóak vagytok – közölte Matthias." (162-163. oldal)

„– Őröknek öltözve fogunk bemenni? – kérdezte Wylan.
– Csak Nyina és Matthias beszél fjerdaiul – felelte Jesper, nem titkolt megvetéssel a hangjában.
– Én is beszélek – ellenkezett Wylan.
– Tankönyvszagú fjerdait, igaz? Lefogadom, hogy pont olyan jól beszélsz fjerdaiul, mint ahogy én jávorszarvasul.
– Akkor biztos az anyanyelved – mormogta Wylan.” (164. oldal)

„– Jesper!
Messze lentről jött a kiáltás, és beletelt egy kis időbe, mire Jesper felfogta, hogy Wylan kiabál neki. Próbált nem odafigyelni rá, és célozni.
Kinyírom ezt a kis agyalágyultat.
– Mit akarsz? – kiáltott le.
– Csukd be a szemed!
– Nem fogsz tudni lentről megcsókolni, Wylan.
– Csak csukd be!
– Ajánlom, hogy jó legyen! – kiáltotta, és behunyta a szemét.
– Becsuktad?
– A rohadt életbe, Wylan, igen, be…!
Sivító hang hallatszott, aztán vakító fény villant fel Jesper szemhéja előtt. Amikor kialudt, Jesper kinyitotta a szemét.
Lent kóválygó alakokat látott, akiket elvakított Wylan villanóbombája. Jesper viszont tökéletesen látott. Nem rossz egy kereskedőkölyöktől – gondolta magában, és tüzet nyitott.” (188. oldal)

„– Tudod, mi a titka a skorpió legyőzésének?
(…)
– Már összevissza beszélsz, Kísértet? Ki ne purcanj nekem ilyen gyorsan. Helyre kell pofoztatnom téged.
(…)
– A titok az – lihegte a lány –, hogy az ember sose vegye le a szemét a skorpió farkáról. – Felkapta a térdét, és a pengét Oomen lába közé szúrta.
A fickó felvonyított, elengedte a lányt, és vérző ágyékához kapott.
Inej visszafelé tántorgott a ládasor mentén. A férfiak kiabálását és fegyverropogást most szaggatottan, villanásszerűen hallotta. Ki nyert? Sikerült a többieknek eljutni a szkúnerre? Szédülés fogta el.” (191-192. oldal)

„– Menj, és láncolj meg inkább egy szőke óriást!” (208. oldal)

„– Tanuld már meg elfogadni a bókot! (…)
– Ez nem bók. Nem vagyok olyan, mint ő.” (242. oldal) 

„A fiú egyik kezével átkarolta, és a lány hátát a mellkasához húzta. A lány meglepetten felkiáltott, és nyugtalanul mocorogni kezdett.
– Ne mozogj már! – morogta Matthias. Volt már közel lányokhoz, igaz nem sokhoz, de egyikük se volt ilyen illetlenül gömbölyded, mint ez.
– Hideg vagy és vizes – nyafogott reszketve a lány. – Mintha egy óriási tintahallal feküdnék egy ágyban.” (286. oldal) 

„Az első éjszaka után az összes száraz ruha és takaró melegében aludtak, amit találtak, de a tűz két ellentétes oldalán. Ha nem volt fájuk és gyújtósuk, akkor egymás mellé bújtak, de alig érve a másikhoz, reggelre viszont szorosan egymás mellett, együtt szuszogva, egyetlen kiflibe kucorodva találták magukat.
(…)
– Mintha egy hullát kellene feltámasztanom.
– A halottak még öt percet kérnek – mormogta a lány, és a fejét a szőrmébe dugta.
A fiú hangosan dobogva járkált, kevés cókmókjukat a lehető leghangosabban pakolta össze, és közben így morgott magában:
– Lusta, nevetséges, önző….” (293-294. oldal)

„– Ha nem ehetsz cukrot és nem ihatsz alkoholt, akkor biztos nagyon ízlene neked a pomdrakon.
A fiú először nem harapott rá a dologra, csak gyalogolt tovább, de végül nem bírta tovább a csendet.
– Mi az a pomdrakon?
– Sárkánytál – felelte lelkesen Nyina. – Először brandybe áztatjuk a mazsolát, aztán eloltjuk a lámpákat, és meggyújtjuk a mazsolát.
– Miért?
– Hogy nehezebb legyen elkapni őket.
– És aztán mit csinálsz vele, ha elkapod?
– Megeszem.
– Nem égeti le a nyelved?
– Dehogynem, de…
– Akkor meg minek…?
– Mert szórakoztató, te dinnye. Tudod mi az a „szórakozás”? (…)
– Rengeteg szórakoztató dolgot csinálok.
– Jól van, milyen szórakoztató dolgokat csinálsz?” (297. oldal)

„Már ezerféleképpen elképzelte a halálát, de sosem úgy, hogy átaludná.” (345. oldal)

„– Ne legyél már korlátolt, sokkal helyesebb vagy, amikor gondolkozol.” (359. oldal)

„– Kifejezetten helyesebb vagy, amikor forgatod az agyad.” (359. oldal) 

„Hagyta magát vezetni, mert fogalma sem volt, merre akar menni. A szív olyan, mint a nyílvessző.” (382. oldal) 

„– Ahol a fa beszél hozzátok.” (424. oldal) 

„– Azért jönnek a palotába, hogy igyanak, táncoljanak és bujálkodjanak.
(…)
– És maga szerint ez annyira rossz? – kérdezte a lány incselkedve.
– Dehogy! De csak mértékkel – mosolyodott el Brum, és megszorította Nyina karját.
– A mértékletesség nem az én területem.
– Azt látom – nyugtázta a férfi. – Szeretem az olyan nőket, akik jól érzik magukat a bőrükben.
Még jobban érezném magam, ha lassan megfojthatnálak – gondolta a lány, és megcirógatta a férfi katját.” (457. oldal)

„A számokkal mindig jó barátságban volt: a valószínűség, a különbözet, a fogadás művészete. Most azonban valami többre kellett támaszkodnia. Melyik istent szolgálod? […] Amelyik épp szerencsét hoz. A szerencsés emberek viszont nem szoktak seggen csúszva, kapálózva sodródni egy ellenséges területen fekvő jeges árok alatt.” (490. oldal)

„– Érzem a tenger illatát!” (511. oldal) 

„Szólalj meg! (…) Adj valami okot rá, hogy maradjak!” (529. oldal) 

„– Jól van! (…) – Gyerünk, gazdagodjunk meg!
– Nincs gyász! (…)
– Nincs temetés!” (538. oldal) 

„– Megszerzem a pénzt, és megszerzem a lányt is! (…)
Megérkezett Piszkoskéz, hogy elvégezze a piszkos munkát.” (556. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Leigh Bardugo: Six of Crows – Hat varjú

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 566. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634573951

Fordította: Felföldi Edit

Ajánlom: 16 éven felülieknek

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Nagyon kíváncsivá tett az írónő ezzel a csavarral a végén, és rettentően kíváncsi vagyok, mi lesz Kez, Inej, Jesper, Nyina, Matthias, és Wylan sorsa, hogy alakul tovább a történetük, mennyi kalandot izgalmakat rejteget még az írónő velük kapcsolatban. :D Azért találtam egy-egy infót az Árnyék és csont szereplőiről, és már alig várom, hogy annak is a harmadik részét olvashassam végre. :D További jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads