James R. Tuck: Venom: Halálos Védelmező
Ma egy csalódott értékeléssel jövök, pedig annyira izgultam, hogy jó legyen, és pörgős, meg akciódús, hisz Marvel, és az egyik kedvenc antihősöm is a Venom, de akkorát csalódtam benne, már mint a könyvben, nem az antihősben, hogy azt elmondani se tudom...
Fülszöveg:
"Amikor Eddie Brock testben és lélekben egybeolvad egy bizarr, földönkívüli szimbiótával, kettejük célja közössé válik: felkutatni és elpusztítani esküdt ellenségüket, Pókembert. Mivel azonban ez többszöri nekifutásra sem sikerül, a szuperhősök kényszerű fegyverszünetet kötnek. Brock ezután elhagyja New Yorkot, és hazatér szőlővárosába, San Franciscóba, remélvén, ott tiszta lappal kezdhet mindent újra. Az életnek azonban egész más elképzelései vannak vele kapcsolatban…
Mert Brock hiába dönti el, hogy jó útra tér, és az elesettek védelmezője lesz, ha közben majdnem százkilencven magas, százharminc kiló színizom, és olyanok a fogai, mint egy cápának. Venom – a lény, akivé a szimbiótával együtt váltak – gyorsan magára vonja a figyelmet. Először a dühös Pókemberét, aki biztosra veszi, hogy Brock megszegte a megállapodásukat, és visszatért a bűn útjára, aztán pedig egy csapat állig felfegyverzett kiberkatonáét, akiket azért küldtek, hogy végezzenek ezzel a „Halálos Védelmezővel”. Végül Venom kénytelen vállvetve harcolni a Hálószövővel, s együtt nézni szembe életük talán eddigi legfélelmetesebb kihívásával: öt elszánt gyilkossal, akik Brockhoz hasonlóan maguk is szimbióták hordozói.
VENOM GYERMEKEI ŐK, AKIK ATYJUK VÉRÉRE SZOMJAZNAK…"
Értékelés:
Hát nem vagyok teljesen elragadtatva ettől a könyvtől, de végül is a harc és akció jelenetei tetszettek, és a poénok is, amiken jókat nevettem, de lényegében ennyi. :-D A sztori jó lenne, és jó is, de ez a töménytelen szereplő megfullasztja az egészet, hogy majdnem mindenki kapott saját részt, vagy egy kisebb monológot, pl egy fél oldalas részletet, és ettől a sztori annyira le lapul, hogy kiölte belőle az izgalmakat, és habár volt benne akció, nem is kevés, de mégsem volt elég. Azt hittem, hogy Venomról fog csak szólni és Pókemberről, ahogy egymás ellen küzdenek, vagy éppen a gonosz ember sereg ellen, akiktől Venom igyekszik megvédeni az ártatlanokat, habár részben így is volt, de annyi felesleges szál van felvonultatva, annyi felesleges szereplő kapott saját részletet, hogy ez a sztori rovására ment, amit nagyon sajnálok. :/ Imádom a Marvelt, és Venomot is, láttam a filmet is, de ez a könyv… Csak abban reménykedem, hogy a Pókember: Hatalomátvétel izgalmasabb lesz ennél. XD
De még így is nagy kedvencem marad Venom, meg Eddie Brock miatt is érdemes volt elolvasni, imádom a karakterét. Amúgy Venom és Pókember szócsatái nekem nagyon tetszettek, rengeteget nevettem rajtuk, és volt benne pár vicces jelenet is, de ezen kívül szegény sztori unalmas, és nagyon lassú, vontatottá vált a sok felesleges szereplő felvonultatásától, de Pókembernek azért örülök, mert őt is imádom, ahogy Venomot is. :D De már alig várom, hogy folytathassam a Nagy Marvel regénysorozat következő kötetével a Pókember: Hatalomátvétel-el. :D
Kedvenc idézeteim:
"Ilyen közelről már szinte a nő félelmének savanykás rézszagát is érezte, ami szinte lángra robbantotta a vérét.
– Félsz, mi?! (…) – Akkor jó! Szeretem látni a félelmet a szemükben, mielőtt…
Csak ekkor ébredt rá, hogy a nő nem rá, hanem mögé néz. És az ajkáról feltörő, reszkető sóhaj sem neki szólt, hanem…
– MICSODA VÉLETLEN!" (13. oldal)
"– FÁJDALOM! – nyáladzotta az idegen, és hosszú, vörös nyelvével végignyalta az agyarait.
(…)
– HALÁL! – hördült föl az idegen, s a karjából koromfekete csápok sarjadtak.
(…)
– FELFORDUL TŐLED A GYOMROM! – sziszegte a fekete teremtmény.
– Ki… vagy?" (15. oldal)
"– IGEN – egyenesedett föl lassan. – NEM LESZ KÖNNYŰ, DE AMÍG ITT VAGYUNK EGYMÁSNAK…
Azzal lelépett a tető pereméről.
(…)
– … mindkettőnknek van esélye, hogy életben marad – fejezte be immáron teljesen emberi hangon." (21-22. oldal)
"TE SOHASEM PRÓBÁLSZ ELKAPNI, ÉS AKKOR ÉN SEM TÉGED…" (33. oldal)
"– Hmm? – vonta föl a szemöldökét Brock. – Hogy micsoda?! Hívjam fel az apámat? Soha! Hamarabb fagy be a Pokol, mint hogy én segítséget kérjek attól a kőszívű szörnyetegtől!
A szimbióta rögvest visszakozott, s Eddie dühösen fújtatva vágott neki ismét a szilfákkal, pálmákkal és fikuszokkal szegélyezett ösvénynek.
– Karrier nélkül, ambíció nélkül, Pókember nélkül, akin bosszút állhatok…" (40-41. oldal)
"– A bosszú az enyém, mondá az úr!" (52. oldal)
"(…) Kibelezlek, mint egy csirkét!
(…)
– CSIRKÉT? – villantotta ki az agyarait Venom. – A MAGAM RÉSZÉRŐL MINDIG IS JOBB SZERETTEM A PULYKÁT!" (58. oldal)
"– MINDIG IS SZERETTEM A DRÁMAI BELÉPŐKET!" (67. oldal)
"Hiába, mégis csak király Pókembernek lenni!" (79. oldal)
"– Még az ördög is képes angyalként viselkedni, ha épp ez szolgálja az érdekét! (…) – És ez az alak maga az ördög!" (90. oldal)
"– És most – tárta szét a karját színpadiasan a tábornok – mi, akik egyszerre vagyunk bírák, esküdtek és hóhérok, végrehajtjuk a halálos ítéletet!" (117. oldal)
"– Ott van… (…) És most ámulj és tanulj!" (133. oldal)
"– BOLOND! (…) – BÁRMIT IS AKARTOK, A MAGADFAJTA SÖPREDÉKNEK SOHASEM SEGÍTÜNK!" (156. oldal)
"– Ülj már le! (…) – Attól, hogy föl-alá rohangálsz, még nem fognak gyorsabban történni a dolgok!" (165. oldal)
"– ÚJ JÁTSZÓTÁRSAK!" (190. oldal)
"Jaj, neeeeeee…
– Gyertek velem, gyermekeim! (…) – Együtt helyrehozhatjuk a ma okozott károkat, és jóvá tehetjük a rosszat!
(…)
– TARTSATOK VELEM!
Erre már valóban reagáltak, s mielőtt bármi egyebet mondhatott vagy tehetett volna, öt karmos mancs vagy csáp csapott le rá, s irgalmatlanul helybenhagyták.
– Hát… nem pont… (…) – … nem pont erre számítottam!" (233. oldal)
"– Eddig rendben! – lépett be. – A pánikszobába egy T-rex sem juthatna be!" (261. oldal)
"– ÓÓÓ, A DÖNTÉSEK! – a szavai szinte csöpögtek a kaján jókedvtől. – MI IS MINDIG OLYAN NEHEZEN SZÁNJUK RÁ MAGUNKAT! VAJON MIT TÖRJÜNK ÖSSZE ELŐSZÖR? A NYAKAD? A KAROD? AZ ORROD? VAGY A GERINCED… MÁR, HA MEGTALÁLJUK? LÁTOD, EZÉRT NEM SZERETÜNK DÖNTENI! HOVÁ LESZ AKKOR A MEGLEPETÉS?" (272. oldal)
"– Benned egy Sherlock Holmes veszett el, haver!" (273. oldal)
"– Utolsó figyelmeztetés, Pókember! Állj félre, vagy magadra vess!
– De most komolyan, kik ezek? – súgta oda Venomnak a Falmászó.
– MINDNEK VAN VALAMI KÓDNEVE, DE NEM BIZTOS, HOGY ELŐ TUDOM SOROLNI ŐKET.
– Elnézést, uraim, de azt hiszem, eddig még nem volt balszerencsénk egymáshoz – tárta szét a kezét Pókember. – És így ismeretlenül mégsem megy olyan flottul a szájkarate!
– ÉN A SZÁMMAL INKÁBB ÍZEKRE TÉPNÉM ŐKET, DE HA TE FELTÉTLENÜL KARATÉZNI AKARSZ… BÁR AZT NEM ÉRTEM, HOGY AZT HOGY LEHET SZÁJJAL…
A Pókember nagyot sóhajtott.
– Csak két szót mondok, haver: esti iskola!" (282. oldal)
"– És… mit gondolsz arról, amit tettél? – kérdezte.
– KÉSŐ BÁNAT A TEGNAPON BÁNKÓDNI – mordult föl Venom. – ÉS NEM IS ÉRDEMES MERT TEGNAP MÉG MI IS MÁSOK VOLTUNK." (288. oldal)
"Itt a rendőrség. Egy kicsit ugyan elkéstek, de hát ez is csak olyan, mint mikor befut a Titanic. Jobb később, mint soha…" (297. oldal)
A könyv adatai:
Könyv: James R. Tuck: Venom: Halálos Védelmező
Kiadó: Szukits
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 306. oldal
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634975113
Fordította: Oroszlánszky Zsolt
Ajánlom: 16 év
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó:
Szóval, nagyon sajnálom, ez volt az első Marvel regényem, de mégis csalódtam benne, mert többet vártam volna tőle, de remélem a következő sokkal jobb lesz. :) További jó olvasást mindenkinek! :)
