G. F. Lancer: Expulzió c. kisregény értékelése
Ma egy újabb értékeléssel érkezem, egy új magyar szerző tollából íródott könyvről, ami: G. F. Lancer: Expulizió c. kisregény, és a Mogul kiadó gondozásában jelent meg idén tavasszal, és a könyvhétnek hála, végre én is megszerezhettem, és el is olvashattam. :) Már nagyon kíváncsi voltam rá azóta, hogy megláttam a moly.hu-n, és egyből kívánságlistára került, mert nagyon tetszett nekem a fülszövege. :)
Fülszöveg:
"A Föld többé nem az emberek otthona. Nukleáris kataklizma sújtotta felszínét hamusivatagok borítják, az elemek elszabadultak, viharok tombolnak, szökőárak pusztítanak, a mélyben ismeretlen erők mozgolódnak. A valaha mindenható faj az űrbe kényszerült, kényelmetlen, szűkös lakóhajókra, elavult bázisokra és onnan igyekszik szörnyű bűneit jóvátenni. A Mars még nem lakható, a Föld pedig már nem az. Törekvéseiket, hogy meggyógyítsák az anyabolygót, rendre keresztülhúzza valamilyen ismeretlen erő.
Oliver ízig-vérig katona. Kissé kopottas már, az italt sem veti meg és olykor bizony eljár a keze, státuszra, rendfokozatra való tekintet nélkül. Küldetése felszámolás, ahogy mindig. Az ellenfél ismeretlen. Pia meg nincs."
Értékelés:
Ez a kisregény, már az első pillanattól kezdve nagyon tetszett nekem, ahogy elkezdtem olvasni, és egyre jobban megismertem ezt a világot is. :) Nagyon izgalmas volt, és annyira tetszett, hogy nem magyarázott túl semmit, nem lett túl tolva a sztori, és még karakterek sem lettek fel zsúfolva, ebbe a kisregénybe, csak a könnyed, laza, humoros hangulatot vitte tovább, és csak annyit mesélt el a karakter, amennyi bőven elegendő volt, se többet, se kevesebbet, bár itt megjegyezném az írónak, hogy túl kevés volt az oldalszám, és még mindig úgy olvasnám tovább. :D
Nem igazán ér ez a befejezés, nem mondanám rá, hogy azért mert rossz, dehogy is, csak meglepett, hogy így fog véget érni, ahogy történt. :D Szóval, tuti újraolvasós lesz nekem ez is. :D A sci-fi, és a katonai részek is élvezhetőek, cseppet sem voltak túl bonyolítva, se túl tolva, és habár csak 156 oldal, de engem beszippantott, magával sodort, akár egy film, úgy pörgött le a szemeim előtt az egész sztori, jó sokszor meg is nevettetett, csak kár, hogy nincs több oldala, de már alig várom az író következő regényét, hogy olvashassam. :)
A borító is nagyon tetszik, tökre illik a sztori felépített világához, a karakter is szerethető, szórakoztató, pörgős, gyorsan lehet vele haladni, mert olvastatja magát, és az író stílusa is nagyon tetszik, szóval nekem nagyon bejött. :D
Kedvenc idézeteim:
"Nem vagyok rovarológus. Nem szeretem a dögöket, nem érdekel, vannak-e érző idegeik, vagy éppen, hogy milyen királynő előtt térdelnek, (van ezeknek térdük egyáltalán?). Kizárólag az foglalkoztat, hogy mit esznek!?
Engem!" (5. oldal)"Aztán amikor megtaláltam az ellenfelemet egy elit személyében, a távlati célok is világossá váltak: Felszámoló leszek! Gyors, kegyetlen és halálos, kobra a patkánylyukban." (7. oldal)
"Nincs mérlegelés, nincs fogoly, az ítéletet előre meghozták. Persze, ha már megtörtént a baj, és a vadat elejtették…
Nos, kár lenne a húst veszni hagyni, még ha esetleg kicsit radioaktív is." (10. oldal)
"Franc egye meg az ilyen protekciót!" (18. oldal)
"– Beszarok! Egy mocsári fogorvos! – szakadt ki belőlem önkéntelenül, ezúttal a profizmusnak már a határait sem súrolva.
A víziló erre azonnal és meglehetősen sietősen tovább indult a boldogulás útján, az első döbbenet után pedig láthatóan a doki is erre készült.
– Ne mozdulj, vagy keresztüllőlek! – rivalltam rá, finom célzásként megeresztve egy lövést a lába elé." (21-22. oldal)
"– Őrnagy úrnak jelentem, alva jártam.
Nagyon-nagyon mély lélegzetvétel következett, süvöltő kilégzés, majd az ezután beálló dermedt csendben plazmasugárként égető tekintettel méregette, melyik létfontosságú szervem nélkül hajthatnám végre a küldetést. Mert az persze nem volt kérdés, hogy újabb bevetésre indulok. Az előzmények ismeretében egy aktív vulkán magmaszintjét megmérni, vagy ujjheggyel mintán venni a Pajzs vírusból.
– Maguk… elitek! Azt hiszik, magukra nem vonatkozik a szabályzat! Toprongyosak! Nyeglék! Tiszteletlenek! Szégyent hoznak az egyenruhára! De majd én megtanítom! Díszlépésben megy még a mellékhelyiségre is, megértette? – üvöltötte vérben forgó szemekkel.
Hogyne értettem volna. Eleinte a szintihús fogyasztása többeknél okozta ezt a fajta tünetet. Rendkívül fókuszált tekintet és óvatos, ám annál határozottabb díszmenet a budira. Sosem voltunk katonásabbak, mint akkoriban. De nem akartam túlfeszíteni a húrt.
– Jelentem, értettem az őrnagy urat. Alakias közlekedés a mellékhelyiségre!
– Maga! Magaaa! Maga… – hörögte és öntudatlanul is megindult felém." (38-39. oldal)
"Ha jót cselekszel, azt többnyire meggyőződésből teszed. Ha nem vagy biztos benne, hogy jót teszel, de a szándékaid tiszták, akkor jót akartál. Ha csak lenyomod a gombot, mert ez a dolgod, akkor csupán egy eszköz vagy. Egy otromba, véres hentesbárd, ami talán a háború kutyáját vágja le, talán a béke hófehér galambját…
„Ha a sötétségbe nézel, az visszatekint rád!” (56. oldal)
"Összességében kiválóan éreztem magam és mint tudjuk, ez többnyire annak az előjele, hogy valami rossz fog történni. De ezzel nem is foglalkoztam. Mindig is azt vallottam, hogy meg kell élni a pillanatot." (63. oldal)
"– Haver! Te megküldtél egy kókusszal? – kiabáltam az erdőnek felindultan. Mintegy megerősítésként újabb dió durrant szét a sisakon.
Kuncogás.
– Na akkor figyelj! Rávilágítok a lényegre!" (74-75. oldal)
"Úgy lesokkoltak, hogy attól féltem, napokig villámokat fogok vizelni." (86. oldal)
"Legvégül arra jutottam, hogy az emberiség legnagyobb bűne ugyanaz, ami végső soron a tűzé. A hét főbűn egyike, ez pedig a fékevesztett mohóság, a mérlegelés nélküli gyarapodás." (89. oldal)
"Az utamba akadó, függőleges aknákat igyekeztem olyan messziről kikerülni, amennyire csak lehetett, úgy éreztem, az idegrendszerem legfeljebb napi egy zuhanásra van kalibrálva." (97. oldal)
"(…) a bajt nem szabad megidézni, jön az magától is." (102. oldal)
"Tudtam, hogy nincs időm, az a valami rettenetesen gyors és abban is biztos voltam, hogy itt és most egy történetnek pont kerül a végére. Vagy a legjobb esetben kérdőjel." (131. oldal)
"(…) Akkor is szaporodtok, ha nincs élelmetek, ha mérgező a levegő, amit beszívtok, ha nincs vizetek, amit igyatok. Beteg burjánzás ez, ami kis híján megölte a világot, mert úgy gondoljátok, hogy elemi jogotok elvenni mindent, ami a létetekhez kell. De még saját magatokkal sem fértek meg. Olyan fényeket gyújtottatok, amik halálra sújtottak minden élőt és csontjáig mérgeztétek meg a természetet." (136. oldal)
"Az ember mindig győz. Önmaga felett is." (142. oldal)
A könyv adatai:
Könyv: G. F. Lancer: Expulzió
Kiadó: Mogul kiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 156. oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786156170088
Ajánlom: Mindenkinek, aki szereti a humoros, katonai sci-fi, és sci-fi könyveket, csak ajánlani tudom. :)
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó:
Szóval, nekem nagyon tetszett az Expulizió, egy jól megírt sztori, bátran ajánlom mindenkinek, megéri elolvasni. :) További jó olvasást mindenkinek!
