Stephen King: Carrie c. könyv értékelése
Ma egy újabb értékeléssel érkezem, Stephen King: Carrie c. könyvéről, amit éppen az imént fejeztem be, és nekem nagyon tetszett. :D Egyszer már pár éve nekiálltam olvasni, de akkor nem igazán tudtam vele haladni, és félbe kellett hagynom, amit nagyon nem szeretek, akkor még telefonon olvastam, ha nem volt meg éppen az a könyv, ami nagyon érdekelt, mert még nem sikerült megvennem, se a Kindle-t, de most végre sikerült befejeznem, aminek nagyon örülök, mert nagyon izgi volt, és már nagyon kíváncsi voltam rá milyen. :D A filmet korábban már láttam, és az nagyon is tetszett, főleg a 2013as verzió. :)
Fülszöveg:
"A chamberlaini gimnáziumban közeleg az érettségi. A tizenhat éves, esetlen Carrie White-ot nemcsak bigottan vallásos anyja terrorizálja, hanem diáktársai – főként a lányok – gúnyolódásának is állandó céltáblája. Egy különösen megalázó esemény után a főkolomposokat megbüntetik, Carrie-ben pedig nőttön-nő az indulat, elégtételt akar venni az őt ért sérelmekért. Egyre inkább tudatosul benne, hogy félelmetes telekinetikus képessége micsoda hatalom…
Stephen King sorrendben negyedik regénye ez, mégis elsőként jelent meg, és zajos sikert aratott: egy év alatt több mint egymillió példányt adtak el belőle. Írója akkoriban még középiskolai tanárként dolgozott, alig jött ki a fizetéséből, és ehhez a történethez nem fűzött komolyabb reményeket – kezdetben novellának szánta, de nem volt vele elégedett. Végül ki is dobta, az anekdota szerint felesége bányászta elő a szemetesből, és ő győzte meg a pályakezdő írót, hogy érdemes kidolgoznia az ötletet. Egy visszaemlékezésben afféle fordított Hamupipőke-történetnek nevezte a Carrie-t, amely később keletkezett, mint a – vele párhuzamba állítható – Rosemary gyermeke című film, de korábban, mint az Ördögűző.
A regényből eredetileg Brian De Pálma rendezett filmet 1976-ban. A vadonatúj, 2013-as filmváltozat rendezője Kimberly Peirce, a két főszerepet Julianne Moore és Chloe Grace Moretz alakítja."
Értékelés:
De visszatérve a könyvre, már az elején beszippantott, és a történet csak úgy olvastatta magát, aminek nagyon örültem, mert először tartottam tőle, hogy megint nem fogok vele úgy haladni, ahogyan szeretnék, de kellemesen csalódtam. :) Carrie White aranyos 16 éves lány, akinek nem volt egy egyszerű gyerekkora, sok mindenen átment akaratán kívül is, mert az volt aki. Az iskolában is folyton szekálták, kigúnyolták, csúfolták, és szóban bántalmazták, mert más volt, mint ők.
Margaret White nem egy anya minta példa... túlságosan is az agyára ment a vallása, már-már fanatikus eszmékként élte az életét, mindenben csak a bűnt, a gonosz, a Sátánt látta, és gyűlölt mindent, ami szerinte bűnös, és megvetendő dolog volt. A saját hite szerint nevelte a lányát is, ha kellett rá kényszerítette, addig a pontig, míg Carrie az iskolai zaklatások miatt bosszút nem állt mindenkin, aki ki így, ki úgy ellene vétetett, és én teljes mértékben egyetértettem vele, megérdemelték a gusztustalan viselkedéseik miatt.
Sue Snell karakterét azért kedvelem, bár az elején őt is utáltam, is utáltam, a vége felé kissé szimpatikusabb lett, ahogyan Rita Desjardin tanárnővel kapcsolatban is, hát vele is vegyes érzéseim vannak... De Christ és Billyt meg a többieket baromira gyűlölöm, legszívesebben én is agyon vertem volna őket, mert megérdemelték volna... Tommyt viszont kedveltem, ő legalább cuki volt, és nagyon kedves, az ő karaktere szerethető volt. :)
Már az elején nagyon vártam a bosszú pillanatait, a visszaemlékezések, és az esetről tett vallomások is nagyon tetszettek nekem, meg az író stílusa is nagyon tetszik nekem, ahogy végig vezette ezt a történetet is, habár számomra nem volt se hidegrázós, se hátborzongató, se félelmetes, éppenhogy izgalmas, nagyon élveztem a könyv olvasását, és tuti, hogy fogom még olvasni, nem is egyszer. :D Szóval, nekem tetszett, és csak ajánlani tudom ezt is mindenkinek. :)
Kedvenc idézeteim:
"– Bagoly mondja, tudom, de… megértem az érzéseiket." (28. oldal)
"Az ilyen vallásos őrültekkel jobb nem ujjat húzni." (37. oldal)
"– Ezt nem ússza meg! (…) – Kinyúvasztom! A rohadt életbe! Figyeljétek meg!" (76. oldal)
"– A celládba – mondta. – Eredj a celládba, és imádkozz.
– Nem megyek.
– A fiúk. Igen, jönnek a fiúk. Először a vér, aztán a fiúk. Szimatolnak, mint a kutyák, nyáladzanak, vicsorognak, hogy honnan jön a szag. Az a szag!" (112. oldal)
"A fekete humor nem hagyta el most sem." (125. oldal)
"– Piros – mormogta Mami. – Tudhattam volna.
Carrie nem felelt.
– Látom a rohadtalmákat. Mindenki látni fogja. A testedet fogják nézni. Azt mondja az Írás…
– Az a mellem, Mami. Minden nőnek van.
– Vedd le azt a ruhát.
– Nem." (139-140. oldal)
"Az igaz bánat azonban ritka, mint az igazi szerelem." (156. oldal)
"– Szavazzunk magunkra. Francba az álszerénységgel!" (181. oldal)
"– Ne…
– Mit ne?
– Ne szavazz ránk.
(…)
– De miért? Aki á-t mond, mondjon bé-t is." (184. oldal)
A könyv adatai:
Könyv: Stephen King: Carrie
Kiadó: Európa kiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 284. oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635043934
Fordította: Hamvai Kornél
Ajánlom: 16 éven felülieknek, meg mindenki másnak, aki szereti Stephen King regényeit. :)
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó
Egyre jobban tetszenek nekem King bácsi regényei, és alig várom, hogy még többet olvashassak tőle, mert annyira zseni, és fantasztikus, a történetei izgalmasak, teljesen beszippantanak, és még jobban megszerettetik velem a horror, thriller, pszicho-thriller már a könyvekben is, nem csak a filmek terén. :D További jó olvasást mindenkinek, és jó éjszakát. :)
