Bessenyei Gábor: Az első csók és egyéb démonok c. könyv
Sziasztok kedves olvasóim! Az imént befejeztem Bessenyei Gábor: Első csók és egyéb démonok c. könyvét, és sajnos nem igazán fogott meg engemet ez most. Ez volt az első regényem az írótól, és egy kicsit csalódott vagyok. Amikor nekiálltam olvasni, nagyon lassan haladtam vele, sőt majdnem el is aludtam rajta, mert egyszerűen untatott, de aztán kezdett beindulni a sztori, aminek örültem, de akkor sem lett a kedvencem sajnos. :/
Fülszöveg:
"Vajon mi az ijesztőbb: egy szellem vagy életem első csókja?
Patrik tizenhat éves, és úgy érzi, már nagyon ideje lenne járni valakivel. Amikor észreveszi, hogy Emma, a suli egyik legszebb lánya egyre biztatóbb jeleket küld felé, alig hisz a szerencséjének.
Minden szuperül alakul, ám egy éjszaka megjelenik a kollégiumban Patrik halott kutyájának szelleme.
De mit akar tőle a frissen eltemetett házi kedvenc? És miért beteg Patrik édesanyja, ha az orvosok nem találnak semmi okot?
Patrik maga kezd nyomozni.
Felkeresi egyik régi iskolatársát, Lilit, akiről azt pletykálják, hogy igazi boszorkány.
Szellemek, átkok, éjszakai szeánszok – kiderül, hogy a lánynak mindez meg sem kottyan, de a sötét erő, ami Patrik családját fenyegeti, sokkal kegyetlenebb, mint bármelyikük sejtette volna.
Patrik úgy érzi, kettészakad az élete.
Odahaza egy ismeretlen misztikus fenyegetés telepszik rá, miközben a kollégiumban próbálja teljes szívvel belevetni magát első párkapcsolatába, túlélni az első ügyetlenkedéseket, a bizonytalanságot, és rosszindulatú szobatársa kötekedéseit.
Lehet esélye a szerelemre, ha közben egy alattomos túlvilági lény a családjára tör?
Nyerj bepillantást egy kamasz srác féltve őrzött titkaiba!"
Értékelés:
Patrik karaktere engem taszított, annyira nem fogott meg, még a végére se érte el, hogy megkedveljem őt. A gondolkodásmódja, és az egész személyisége engem nagyon zavart, főleg hogy olyan gyorsan váltott az otthoni problémák, meg Emma között, meg mikor azon tanakodott, hogy mit szabad és mit nem, mert nem tudta eldönteni, hogy helyesen cselekszik-e egyáltalán, annyira bizonytalan volt szegény, és kissé talán naiv is, de még Császárral sem mert szembeszállni... pedig annyi lehetősége lett volna rá... A sztori egyébként nem volt rossz, de annyira izgalmas sem volt, de legalább a Lilivel való közös párbeszédei tetszettek, azon sokszor jókat mosolyogtam, de leginkább ennyi. :)
Lili, és Emma ők viszont szimpik voltak, ahogy a boszorkányosztag is, őket nagyon bírtam, még Évát is, szerethetőek voltak, és Patrik anyja is, az apja is, de csak eleinte, aztán meg pfff... meg Erika, inkább hagyjuk. Nem volt ő szimpi, se a kannibál lélek... Azt hittem azok a részek izgik lesznek majd, amikor színre lép a is, de csalódtam benne. Nem volt félelmetes, ahogy ijesztő sem, de eléggé kiszámítható igen. Már az elején rájöttem, hogy nem simán csak egy ártatlan jópofa szellemecskével van dolguk, hanem másfajta lénnyel, akinek nem szabadna azon a síkon léteznie.
Viszont Titán tök cuki volt, őt és Patrik anyját sajnáltam a legjobban, és már ahogy kezdődött az első oldalnál elszomorodtam, mert szíven ütött, én is veszítettem el kutyát, de még mindig nagyon hiányzik, és rossz volt olvasni is, főleg ahogy Császár megnyilvánult róla... Még Patrik helyett is bevertem volna a képét... Meg is érdemelte volna. Az pedig ahogy bánt Emmával, Patrik és titkolózott előtte... meg is érdemelte, hogy dobták a popóját. XD A végén a Titánnal közös kis szösszenet, nagyon cuki volt, és vérzett a szívem érte, mármint Titánért, nagyon megszerettem a kutyust, és annyira bátor, meg erős kutyus volt, sokkal jobban, mint a fafej gazdája. :D Az a kis részlet Lilivel, nem tudtam hova rakni, főleg hogy nem rég szakított Patrik...
Kedvenc idézeteim:
"A bundája ugyanolyan selymes volt, mint addig, a halál nem koptatta meg a puhaságát." (6. oldal)
"Vannak, akiknek jól áll a sírás, de az ő szépségét felszabdalják az arcán lepergő könnyek." (9. oldal)
"– Szereted a szuperhősfilmeket? – kérdezte tőlem Emma.
– Ja, egy igazi kis kocka veszett el ebben a gömbben – kocogtatta meg a fejem Császár az öklével.
– Na, húzz innen! – ütöttem el a kezét dühösen.
– Én is szeretem a képregényfilmeket – jegyezte meg Emma. – Pár hét és jön a Thor 3. Már alig várom!
– Komolyan, az ilyen nyomorékságokra gerjedsz? – kerekedett el Császár szeme.
– Nyomorékság? – ütődött meg Réka, és sóhajtozva a szívére tette a kezét. – Thorról beszélsz, nem láttad, milyen cuki lesz az új rövid hajával?
(…)
– Figyelj, ha… – kezdtem bele. (…) – Figyelj, ha érdekel a film, akár együtt is megnézhetnénk…" (29. oldal)
"– Magad elé nézz, ne engem bámulj!
Ezután szinte szökkenve indult felfelé, én meg utána.
– Hát persze! – gonoszkodtam, de akkor valami kegyetlenül hasba vágott. A lépcsőkorlát egyik fémrácsa elgörbülve lógott ki a helyéről, én pedig pont beleszaladtam.
– Mondtam, hogy az utat figyeld – pillantott vissza rám Lili vigyorogva. – Lesz még néhány ilyen, jó helyen tartsd a szemed.
Hazudott. A korlátban nem volt több hiba, de annyit elért, hogy a lába helyett végig a lépcsőre meredtem." (52. oldal)
"– Csábító ajánlat, de vissza kell utasítanom, és most hess innen, kis trubadúrjaim!" (78. oldal)
"– Most légy erős!" (83. oldal)
"– Csókoljam meg?
– Csókold meg!" (118. oldal)
"Kicsit olyan ez, mint amikor a születésnapodon eszedbe jut az elmúlás, és arra gondolsz, hogy egyszer meg fogsz halni.
De ha van motiváció, a görcs is elnyomható." (136. oldal)
"– De ha a tegnapi dolgokon rágódunk, nem jutunk közelebb a megoldáshoz." (142. oldal)
"Mikor lehet az ilyet megtenni? Vajon mit szólna hozzá, ha megfognám a fenekét? Merjek próbálkozni?" (202. oldal)
"Furcsa, hogy mennyivel könnyebben megy az ismerkedés, ha nincsenek hátsó szándékaim." (225. oldal)
"– Úgy látom, valaki jól mulatott az éjjel – vigyorodott el. – Hé, lányok, megjött az éjszaka császára! – rikkantott fel." (237. oldal)
"– Meghoztuk a pizzát! – kiabálta, miközben már a bejárati ajtón kopogtatott.
– A pizzát? – sziszegtem halkan. – Te meghülyültél?
– A filmekben is mindig ezzel próbálkoznak.
– Te meghülyültél. – Ez most már kijelentés volt. – Ha legalább lenne nálad egy pizzásdoboz, hogy hiteles legyél…
– Jó, akkor várj meg kint, majd én elintézem egyedül.
– Na, persze…" (268. oldal)
"– Így akarsz játszani? – rikácsolta.
Nem feleltem, de hallottam, hogy elindul felém.
– Velem így senki sem bánhat. Azt hiszed, annyi vagyok, amennyit látsz belőlem?
(…)
– Engem senki sem alázhat meg – vicsorította felém. (…) – Túl sok koszos paraszt tartott játékának az életem során. Soha többet!" (284-285. oldal)
"– Azt szeretném, ha nem hallgatnál senkire, csak magadra, mert neked nagyon jók a megérzéseid, és mások csak félrevisznek." (311. oldal)
"– Miért van szükség ezekre? – hajoltam le mellé, hogy segítsek pakolni.
– Tisztítóláng. A kis lángok égetni fogják a kannibál lélek negatív energiáját, így gyengítve őt.
(…)
– Ezek meg hogy kerültek ide? (…)
– Én hoztam, temetőföld van bennük. Jól jöhetnek a kannibál lélek ellen.
– Temetőföld? Honnan szerezted?
– Na, honnan? Vagy tündérországbeli búzamezőkről szüreteltem, vagy hajnalban kimentem a temetőbe, és lelapátoltam néhány friss sírról." (320. oldal)
Könyv adatai:
Könyv: Bessenyei Gábor: Az első csók és egyéb démonok
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 368. oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634575283
Ajánlom: 14-15 év
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó:
De mindenesetre nem volt rossz a könyv, de ez most nekem kevés volt. Azért még fogom követni Bessenyei Gábor munkásságát, és kíváncsi vagyok a többi történeteire, hátha rátalálok egy kedvencre, mert a stílusa viszont szimpatikus, meg a könyv borítója is tetszik. :) További jó olvasást mindenkinek! :)
