Mark Lawrence: Tövisek Hercege (A Széthullott Birodalom 1.) c. könyv értékelése
Ma befejeztem egy újabb olvasmányom, ami nagyon tetszett nekem, és csak olvastatta magát velem, teljesen beszippantott engem ez a posztapokaliptikus, fantasy világ, ami egy kicsit morbid, de eszméletlenül jó. :D Legalábbis én jót szórakoztam az olvasás közben, és élveztem Jorg fantasztikus világát. :D
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
"Óvakodj a Tövisek Hercegétől…
Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.
Tizenöt évesen király akar lenni…
Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.
Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?"
Értékelés:
Hű, nekem ez nagyon, de nagyon tetszett. :D Csak úgy olvastatta magát velem, annyira szórakoztatóan izgalmas volt, vérengzős, pörgős fordulatos cselekmény, néha eléggé morbid tud lenni, de jókat nevettem némelyik beszóláson, vagy jeleneten. :) Annyira bírom Jorgot, meg Makint, meg úgy az összes testvért. :D A legjobban leginkább a félénk papon nevettem. XD Imádtam végig követni a kalandos útjukat, az elejétől a végéig, egyszerűen alig bírtam letenni, amikor elkezdtem, magával sodort a könyv lendülete, ami hihetetlenül gyorsan beszippantott, és élvezem. Nagyon is. :D A sztori itt-ott vérengzős, és durva, erőszakos, meg morbid, de szerethető. :D
Habár a főhős egy antihős, aki néha eléggé bunkó tud lenni, meg arrogáns, és szociopata hajlamokra is hajlik, egy gyilkos, aki csak arra vágyik, hogy bosszút álljon, és ezért igyekszik úgy játszani, hogy a végén ő győzzön a legvégén, de nem igazán könnyítik meg neki az odáig vezető utat az ellenségei, és sok barátot, társat, testvért el is veszít, míg eléri a végső célt, de sose adja fel, míg meg nem kapja, amit annyira szeretne, és én ezt nagyon szerettem benne. :D A történet hangulata végig nagyon komor és sötét, kegyetlen, de már alig várom a következő részt is, hogy sorra kerüljön, mert már nagyon kíváncsi vagyok, hogy folytatódik Jorg története, és arra is mi lett Makinnal, meg a többi testvérekkel, és a kicsi Góggal. :D Núbait viszont, és Mógot nagyon sajnáltam kár volt értük, főleg Núbaiért. :( Góg és Móg nagyon cukik voltak, talán ők ketten voltak azok, akik a történet során beloptak a sok vérengzős jelenetbe, egy kis cukiságot. :)
Kedvenc idézeteim:
"Vérben úszott a főtér. Vér a csatornában, vér a kockaköveken, vér a szökőkútban. A hullák úgy pózoltak, ahogyan szoktak. Némelyik viccesen, az ég felé nyújtva ujjatlan kezét, némelyik békésen, a sebe köré gömbölyödve." (1. oldal)
"– H-hány éves vagy, kölyök?
Már megint ez a „kölyök”. – Ahhoz elég öreg, hogy kibelezzelek, mint valami vastag bukszát – feleltem mérgesen." (4. oldal)
"– Mid van? (…)
Megmutatta.
És én is megmutattam neki.
Oka van annak, hogy én fogom megnyerni ezt a háborút. Aki csak él, mind olyan csatát vív, amely már akkor is régi volt, mielőtt megszülettek. (…) Oka van annak, hogy ők vesztettek, én meg győzni fogok. Én ismerem ezt a játszmát.
– Poklom – válaszolta a halott. – Poklom van nekem." (19. oldal)
"Elmondtam, miket műveltem. Elmondtam, miket fogok művelni. Suttogva feltártam terveimet, hogy mindenki hallja. És ekkor végre otthagytak bennünket a holtak.
– Te magad vagy az ördög! (…)
– Ha kell, az leszek. (…) – De meggyóntam neked, tehát fel kell oldoznod.
– Szentségtörés… (…)
– Még annál is több – helyeseltem.- És most oldozz fel!
(…) – Mit akarsz tőlem, Lucifer?
Jó kérdés. – Győzni akarok – mondtam.
(…)
– Egyeseket magamhoz láncolhatok azzal, hogy ki vagyok. Egyeseket magamhoz láncolhatok azzal, hogy hová tartok. Mások azonban azt is tudni akarják, ki tart még velem. Meggyóntam. Bűnbánatot tanúsítottam. Így hát most velem tart az Isten, te pedig az a pap vagy, aki tudtára fogja adni a híveknek, hogy én az Ő bajnoka vagyok. Az Ő eszköze, a Mindenható kardja.
Csend állt közénk, szívverésekben mérhető.
– Ego te absolvo." (32-33. oldal)
"Minden testvériségnek megvan a maga hierarchiája. Olyan testvérekkel, mint az enyémek, senki sem szeret ennek az alján lenni. Mert azt a fogaikkal tépik szét." (40. oldal)
"– Akkor csalódni fogsz – mondtam. – Sir Patkányképű mindent el fog mesélni nekem, amire kíváncsi vagyok, és még a hangomat se kell megemelnem. (…) – Kedélyesre fogtam a hangom. Az idők során felfedeztem, hogy a leghidegebb fenyegetés hatol a legmélyebbre." (63. oldal)
"– A körforgást úgy lehet megszakítani, hogy kinyírunk minden egyes rohadékot, aki kibaszott velünk – mondtam. – Az utolsó szálig. Mind. Kinyírjuk az anyjukat, kinyírjuk a testvéreiket, kinyírjuk a gyerekeiket, kinyírjuk a kutyáikat. – Végighúztam hüvelykujjamat a penge élén, és néztem a nyomában serkenő vért. – Mindenki azt hiszi, hogy gyűlölöm a grófot, holott nagy csodálója vagyok a módszereinek. Csak két hibája van. Egy, hogy messzire megy ugyan, de nem elég messzire. Kettő, hogy ő nem én. De sok mindent tanultam tőle. S ha majd találkozunk, gyors halállal mondok neki köszönetet érte." (66. oldal)
"Az orgyilkosság is gyilkosság, csak valamivel precízebb. Sim testvér precíz ember." (90. oldal)
"– Ha eljön az ideje, hogy a győzelem érdekében feláldozzuk ezeket a mezőket, gondolkodás nélkül hagyom őket felperzselni. Amit nem tudsz feláldozni, az lebéklyóz. Kiszámíthatóvá, gyengévé tesz." (93-94. oldal)
"Vannak emberek, akiket nem érdekel, hogy mi fog történni. Mások mindenféle eshetőségekkel gyötrik magukat, és rettenetesebb szörnyűségekkel népesítik be álmaikat, mint amiket akár a leggonoszabb ellenségük is el tudna követni ellenük.
– Miért vigyázzanak az istenek egy olyan gyerekre, aki magára sem vigyáz? (…)
(…)
– Lehet, hogy én az istenektől se félek – mondtam." (106-107. oldal)
"– Te zsoldos vagy? Erre vagy büszke?
– Büszkébb, mint az igazi családom maradékára. (…)
– Hát ez meg micsoda? – Végigfuttatta ujját a billogtól a könyökömig, ahol a páncél megállította. – Jézus! Ezen a fiún több a sebhely, mint a piszok.
Belebizseregtem az érintésébe, úgyhogy elhúztam a karomat.
– Egy tövisbokorba estem… még gyerekkoromban – mondtam éles hangon.
– Még hogy tövisbokorba! – mondta.
Vállat vontam. – Horgos tüskebokorba.
Megrándult a szája széle. – Azokban mozdulatlanul kell maradni – mondta, nem véve le szemét a karomról. – Ezt mindenki tudja. Úgy nézem, egészen csontig hatoltak.
– Most már én is tudom. – Sietve elindultam a konyhaajtó felé.
Utánam szaladt suhogó selyemruhájában. – De miért küszködtél? Miért nem hagytad abba?
– Ostoba voltam. Ma már nem küszködnék. – Azt kívántam bárcsak menne el ez a buta liba. Már nem is voltam annyira éhes." (132-133. oldal)
"Gunyorosan meghajoltam előtte, reflexből, ahogy a kardjáért kap az ember. Fájt, hogy gyűlöletet látok az arcán, tiszta és döbbent gyűlöletet, de néha éppen erre van szükségünk: tisztítja a sebet, kiégeti a fertőzést. Csak nézett, és én is néztem őt, minden színlelés lefoszlott rólunk abban a kiürült pillanatban: új házasok, lemeztelenkedve a nászéjszakához." (148-149. oldal)
"– Már hogy lenne herceg?! – dühöngött Sally.
– Hölgyem, önnek fejedelmi baszásban volt része – hajolt meg Makin." (161. oldal)
"– Még jól jöhet, ha egy ilyen ember a zsebünkben van.
(…) – Inkább tegyél skorpiót a zsebedbe." (172. oldal)
"A furcsa lámpás kibújt a hegyoldalra, s mögötte sötétbe borult a barlang szája. Úgy világított, mint valami csillag, hideg fénnyel, ezernyi ragyogó pászma nyúlt ki belőle. Egyetlen alak vágott árnyékos éket a fénybe: a lámpáshordozó.
Néztük, ahogy minden sietség nélkül közeledik. A szél jeges ujjakkal matatott testemen, cibálta köpönyegemet.
– Ave Maria, gratia plena, Dominus tecum, benedicta tu in mulieribus. – Valahol az éjszakában a vén Gomsty darálta az Üdvözlégyet.
Lassan fokozatosan elhatalmasodott rajtunk a rettenet.
– Istenek szent anyja! – szakadt ki Makinból, mintha csak a félelmet akarná lerázni magáról. Mindannyian éreztük a félelmet, ott közeledett felénk a láthatatlan sziklák között.
A testvérek futottak volna, de nem volt hová.
– Fáklyákat, az isten verje meg! Tüstént! – Én vetettem véget a bénultságnak, de engem is megdöbbentett, hogy olyan sokáig álltam ott hipnotizáltan, a közeledő jelenésre meredve.
– Rajta!" (183-184. oldal)
"A halál bűze sokféle lehet, de én azzal hízelgek magamnak, hogy minden álcájában felismerem a Kaszást." (201-202. oldal)
"Mint oly sok minden az életben, az ölés is időzítés kérdése." (222. oldal)
"Torkom alján még mindig ott volt a holt szívhús íze, sötét erőként keringett bennem.
– Haljatok meg! (…) – Egy férfi legyen annyira férfi, hogy halott marad, ha egyszer már meghalt!" (227. oldal)
"– Mi van? Ne merészelj nekem ártatlanokról papolni! (…) – Nincsenek ártatlanok. Csak siker van, meg kudarc van. Ki vagy te, hogy megszabd, mit tehetek kockára? Nem olyan lapokat osztottak nekünk, hogy ebben a játszmában nyerhessünk, de én igenis nyerni fogok, ha az ég leszakad, akkor is!" (243. oldal)
"Nemcsak magamat, a páncélomat meg az élelmet kellett cipelnem, hanem egy új terhet is. Nehéz az olyan hír terhe, amit senkivel se tudunk megosztani, és napokat kell várni, mire közzétehetjük." (261. oldal)
"Öld meg, és szabad leszel örökre. Ismerős hang, száraz, mint a papír. Az övé, az enyém?
Haja eltakarta az arcát, vörösesbarna zafírkéken.
Ő a te gyengéd. Vágd ki a szívét.
Tudtam, hogy igaz.
Fojtsd meg.
Láttam a kezem, fakó a vörösödő nyakon.
Tedd magadévá. A tüskebokor hangja. A horgok a bőröm alá fúródtak, s húztak lefelé. Melléje térdeltem. Tedd magadévá. Vedd el, amit önként úgy sem ad oda. Ismertem ezt a filozófiát.
Öld meg és szabad leszel.
Távoli vihar visszhangját hallottam.
(…) – Ő a gyengém. – Most az én hangom, az én szám. Egy apró lépés, még egy halál, és többé semmi sem árthat neked. Tényleg játszma lesz a játszma. És én leszek a játékos, aki megnyeri.
Fojtsd meg. Tedd magadévá. A tüskebokor hangja. Egy reccsenés az agyban. Tompa hang. Üresség.
Üres.
Meleg volt a nyaka. Pulzusa lüktetett az ujjbegyem alatt.
– Öld meg, Tüskebokor Herceg.
Pengevékony szájon láttam a szavakat, üres szobában.
– Öld meg.
Láttam, hogy újra mozdul a száj. Láttam üres szemét az örökkévalóságra szegezve. – Öld meg." (284. oldal)
"– Rusnya egy figura vagy, hallod – mondtam.
(…)
– Elvitte a cica a nyelvedet? – kérdeztem.
– Add meg magad, kölyök! – mondta ő. – Ez az egyetlen esélyed.
– Az embernek szerintem választása sincs, nemhogy esélye. Olvasd csak el…" (317-318. oldal)
"Az úton gondolkodom. Most már ritkábban, de azért még gondolkodom rajta. Meg az életen, amely minden reggel újra kezdődik, megy tovább, vért, kincseket, árnyakat hajszol. Egy másik énem akarta mindezt, egy másik énem akart összetörni mindent, csak azért, mert élvezte, mert izgatta, hogy mi lesz belőle. Meg hogy kit fog érdekelni.
(…) Nem állítanám, hogy sajnálom mindazt, amit elkövettem. De most már vége. Nem fogom megismételni azokat a választásokat. De emlékszem rájuk. Véres a kezem, ez a tintafoltos kéz, de a bűnt nem érzem. Lehet, hogy mindennap meghalunk. Lehet, hogy minden hajnalban újjászületünk, egy kicsit megváltozva, egy kicsit odább az úton. S ha már elegendő nap áll közénk meg a közé, aki voltunk, akkor idegenek leszünk. Lehet, hogy ezzel jár, hogy felnövünk. Lehet, hogy felnőttem." (334-335. oldal)
Könyv adatai:
Könyv: Mark Lawrence: Tövisek Hercege (A Széthullott Birodalom 1.) (Széthullott Birodalom univerzum)
Kiadó: Fumax kiadó
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 336. oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155514036
Fordította: Gy. Horváth László
Ajánlom: 16-18 év
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó:
Szóval, nekem nagyon tetszett, már alig várom a következő részt is, hogy olvashassam. :) Nagyon tetszett az író stílusa, és tuti folytatni fogom még ezt a sorozatot, és még több könyvét is megszeretném ismerni. :) További jó olvasást mindenkinek!
