"Most még ezzel is nekem kell foglalkoznom? Egyébként is mi a bánat ez, valami hosszú vágókép? Ne már! Egy képregény tökre olyan, mint egy tv, abból a szempontból, hogy egyből beletolja az ember képébe, hogy tessék, erről van szó, látod már?! A kép a műsor része. Jár hozzá. És egy jó kép ezer szóval fölér, szóóóval… ha mondjuk azt mondom, hogy vörös – vagy inkább leírom –, az mégsem ugyanolyan, mintha vöröset látnék!
Félreértés ne essék, nagyon bírom a szóbeliséget – talán nem is ok nélkül hívnak Szájtépő Szerencsekatonának – de azért azzal én is egyetértek, hogy néha a jóból is megárt a sok." (9. oldal)

"Akkor minek is ez a sok duma meg a rengeteg szó? Ja, hogy ez egy könyv. Egy könyv! Ki a fene gondolta volna, hogy manapság még gyártanak efféléket?
Most egyébként csak azért pofázok, hogy töltsem a sorokat. Mint már említettem, én lenni zsoldos, aki szeretni jártat száj!
Tudom.
Hm… na jó, ha már itt tartunk, hadd mutassam be a belső monológomat! Ha ez képregény lenne, ő más típusú és sárga betűvel lenne szedve, külön szövegbuborékban, de így kénytelenek leszünk megelégedni a másfajta írásmóddal.
Nekem ez is megteszi.
Induljon a banzáj!" (10. oldal)

"A címe már meg is van: Nem fájt, nem fájt, köszönöm a lekvárt!
Pedig de. Kurvára fájt. Viszont most legyen elég egy rövid Ronald Reagen-idézet, aki, miután meglőtték, mindössze annyit mondott: Áááááááááááááááááááá!
A másik lehetőség viszont a halál lenne, és akkor már inkább a fájdalmat választanám." (15-16. oldal)

"– Szabad vagy! – üvöltöttem utána. – Szállj a széllel!" (28. oldal)

"A francba!
– Goom megöl!
És akármilyen gyors is vagyok, ez az izé még nálam is gyorsabb volt. Úgyhogy az A tervről, ami kitérő manőver lett volna, azonnal B tervre váltottam, ami a karmos ujjak lemetélését jelentette.
– Goomnak fáj!
– Gondolom, az X-bolygón az érzelmek megfelelő kifejezéséhez nem ártana fejleszteni egy kicsit a szókincsen. Goomnak fáj! Goom szánja-bánja! Semmi ragozás meg hangulatfestő szó?
– Áááááááááá!
– Na, mindjárt jobb!" (31. oldal)

"– HÉ, VIGYÁZNI A HÍMES TOJÁSAIMRA!" (42. oldal)

"(…) én csípem a bátor embereket. Ha még egy kicsit őrültek is, akkor meg annál inkább. 56. oldal

"És mikor valaki éhes, ki vagyok én, hogy kibekkeljem, míg bekapcsol az üzenetrögzítő, és a tisztelt delikvens megvárja a sípszót? Nem, hölgyem és uraim, az éhség nem tréfadolog, és ezzel jómagam is tisztában vagyok!
Úgyhogy széles vigyorral szökdécseltem a hang irányába." (66. oldal)

"Fel egy kocsi tetejére, onnan egy lámpaoszlopra, és onnan egy elképesztő ívű ugrással át Gaga a Lady háta. Átkaroltam masszív, sziklatömbszerű nyakát, és markolatig döftem belé az egyik kardomat.
– Lásd, mily hatalmam van, Gorgolla! – rikoltottam, aztán már versenyt üvöltöttünk, és kezdődött a sárkányrodeó.
Egyik kezemmel a katana markolatába kapaszkodtam, a másikkal a képzeletbeli kalapomat lengettem… yeehah!" (73. oldal)

"Mintha pocsék kedvem ragadós lenne, és ő is úgy érez, hogy „itt vagyok ötvenegynéhány évesen, dühöng a létbizonytalanság, és nem értem, miért nem fogynak olyan jól a könyveim, mint Stephen Kingé? Brühühü!”
Hé!
Teljesen tönkreteszed a drámai feszültséget!
Tényleg? Ezzel teszem tönkre? Váltogatom az idősíkokat, hol jelenben, hol múltban narrálom a történetet, van itt egy csomó metafikció, ledöntöm a negyedik falat innentől a Ragnarökig, és azzal teszem tönkre a drámai feszültséget, hogy megemlítem, egy könyvnek van szerzője?
Szerintem ezt azért az olvasók is sejtették, főleg ha megnézték a borítót. Szóval nem igazán értem, mit számít, hogy Deadpoolt használom szócsőnek vagy egyenesen az olvasókhoz szólok?
Szerintem meg nem kellene túlerőltetni ezt a dolgot!
Igen-igen. Jóból is megárt a sok!
Ti csak ne akarjátok megmondani nekem, hogy mit…
Nem léphetnénk már túl ezen, srácok? Sajnálom, hogy nem vagyok igazán jó passzban, de akkor is szorít a határidő.
Te csak maradj ki ebből! És egyébként is hányféle betűtípust fogsz használni ebben a könyvben? Már most úgy néz ki, mint Woodstock buli után!
Rendben, csak tudod arra gondoltam…
Ja, csak arra gondoltál! Tudod, ez a te problémád! Hogy folyton csak agyalsz! Szerintem menj keríts magadnak egy jó erős kávét, és hagyd a kitalált dolgokat a profikra! Rendben, Mr. Nekem Van Valódi Életem Is?
Jó… rendben… kávé.
Hát ez meg ki volt?
Nem tök mindegy?
Ezek után engem senki se hibáztasson, ha ez a fejezet csapnivaló lesz!" (95-96. oldal)

"Aztán rám nézett.
Én meg őrá.
És egyszerre kezdtünk sikoltozni." (106. oldal)

"Aztán a fickó ismét sikoltozni kezdett, én pedig, mielőtt valami ócska zombis sértést vágott volna a fejemhez, egy fél téglát vágtam az övéhez." (106. oldal)

"Praclit a praclira. Mancspancs." (106. oldal)

"a) Minek sietni, a zombik végül úgyis utolérik az embert.
b) Két órába telik majd, míg megnézzük a 60 percet.
c) A nagy rohanásért büntetőcédula jár.
– Gyorsabban! – üvöltettem, mert már nem bírtam idegekkel ezt a feszültséget. – Ne hagyd meglépni!
– Nem megy! – kiabálta. – Már így is hússzal túlléptük a sebességhatárt!
– Sebességhatár? Arra meg ki a fenének van szüksége?" (108. oldal)

"– Engedje el!
– Nem, maga engedje el!
– Nem, maga!
Aztán a következő pillanatban már a földön ültem, úgy ötméternyire, és egy pillanatilag még az is eszembe jutott, hogy talán a nagyika lekamehamézott egy olyan DragonballZ-s sokkhullámmal, amit csak a nyugdíjas önvédelmi órákon oktatnak.
Aztán láttam, hogy ő is elszállt, mint a győzelmi zászló nyele. Épp csak az ellenkező irányba.
Mintha valami mindkettőnket ellökött volna." (127. oldal)

"Te most azt sugallod, hogy inkább kutyákkal kellene smárolni, és nem emberekkel?
Ez nagyon undi!" (132. oldal)

(…) Mert én hiszek a régi igazságban, hogy mielőtt más szeméből kihúznád a szálkát, a sajátodból húzd ki a gerendát! És akkor már lesz egy gerendád, amivel jól fejbe is nyomhatod az illetőt, ha a helyzet megkívánja. Tudsz követni?
– Nem igazán…
Hát én sem." (148. oldal)

"Nyányányinyányá, akkor sem figyelek rátok! Egyik fülem sós, másik fülem paprikás, nem hallom, hogy mit dumálsz! Vagy hogy mit dumáltok! Vagy firkáltok! Döntve, félkövérrel, zárójelben vagy akárhogy! És felőlem olyan betűtípust választhattok, amilyet csak akartok, akkor sem figyelek! Mert én valójában egyedül heverészek egy csodaszép, homokos tengerparton, és… hopszika, Szuszogi Úr, az nem egy delfin volt?" (188. oldal)

"Egy történetet mindig néhány alapvető elem határoz meg: a karakterek és azok egymáshoz való viszonya, a konfliktus és a történet lezárása. Vannak, akik szerint a konfliktus is feltétlenül szükséges, de a többség szereti, mert mégiscsak ez az, ami előrébb viszi a narratívát.
Akár az is lehet konfliktus, mikor az ember a liftre vár. Vagy mikor valaki ugyanannyira szeretne emlékezni, mint nem emlékezni. És ez a mi történetünknek is része, úgyhogy sajnos nem söpörhetjük a szőnyeg alá azzal a felkiáltással, hogy nincs itt semmiféle konfliktus.
Haver, te, aki még csak más betűtípust sem használsz, és így osztod nekem az észt, nem árt, ha tudod, hogy én is jártam iskolába! És én mondom, nem a betűtípus teszi az embert!" (190. oldal)

"Vannak írók, akik menet közben találják ki a történetet, vagy hagyják, hogy az a karakterek interakciói szerint alakuljon." (191. oldal)

"– Hé, haver, ha ez nem földrengés, akkor én mondom, ideje rendelni egy pizzát!" (211. oldal)

"Igen, tudom, olyan ez, mint mikor az ember a gombhoz akarja venni a kabátot. Vagy mintha olyan kúriát keresne eladásra, amiben máris van pánikszoba." (231. oldal)

"Aztán, mint valami emós Télapó, kiskutyákat borítottam ki a zsákomból." (238. oldal)

"– Olyan hideg és távoli vagyok, mint egy csillag! Esküszöm!" (244. oldal)

– És még azt mondják, hogy nincsenek vonzó pszichopaták!" (256. oldal)

"– Éééértem… de azért ugye segítesz majd sminkelni?
– Vak vezet bipoláris tudathasadásost? Persze." (260. oldal)

"– Ha eddig nem jutott volna el a kérgedig, hadd magyarázzam meg! Pár másodpercen belül az öklömmel már nem a tenyerem, hanem az arcod fogom porhanyósítani!" (271. oldal)

"(…) Isten a tudója, hogy nálad már a gyári beállítás is eléggé el van cseszve, de…" (276. oldal)

"– Mindjárt becsokizok!" (313. oldal)

"Micsoda egy sótlan alak! Semmi humorérzék!" (316. oldal)

"Vagy, kicsit célratörőbben és szabatosabban, mi a jó büdös sz@r a valóság?!" (330. oldal)