Ma befejeztem Bodnár Gyöngyi Gina (szerk.) Stigma c. könyvet, amiben 34 elképesztő író olyan témákat boncolgat, amikről nem ártana néha elbeszélgetni, elgondolkozni, megérteni, és elfogadni, úgy ahogy annak lennie kellene. :) Én csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a könyvet mindenkinek. :)

Fülszöveg:

Értékelés:

Hű, nem sok hasonlót olvastam eddig, de nagyon kíváncsi voltam rá éppen ezért is, és 34 csodás történet tárult a szemem elé, amiket nagyon megszerettem, vagy éppen csak megkedvelni tudtam, de találtam köztük olyan idézeteket, amik valamiféleképpen megfogtak, megragadtak maguknak, és addig nem engedtek el, hogy tovább haladjak, míg ki nem írtam őket. Egy csomó kedvencre akadtam, és imádtam mindegyiket. Némelyiknél úgy éreztem, hogy nekem is szól, és teljesen megérintette a kis lelkemet, és annyira jól esett elolvasni, felfedezni ezeket a gyöngyszemeket. Elgondolkodtató volt, és hamar beszippantja az olvasót, alig tudtam letenni, nagyon fontos témákat boncolgattak, amik arra érdemesek, hogy elolvassák, és elgondolkoztasson mindenkit, aki a kezébe veszi a Stigmát.

Elejétől a végéig szerethető, megérint, és az érzelmekre is hatással van. 34 különleges író, akiknek az volt a fő célja, hogy kiálljanak a legfontosabb témákat érintve, és a világ elé tárják, hogy elgondolkoztassa, megérintse az olvasóikat. Nem sok mindenkit ismertem, ismerek a szerzők közül, mert még nem volt ez idáig szerencsém tőlük olvasni, de megszerettem, megkedveltem a történetüket. Akár legyen szó, Mentális betegségek és személyiségzavarokról, introvertáltságról LMBTQról, tudatos gyermektelenségről, hajléktalanságról, mindegyikben találtam olyat, ami megtetszett. Öröm volt elolvasni ezt is, mert nekem nagyon bejött, és remélem lesz még ilyen kezdeményezés, ahol számos magyar íróktól megjelenik egy hasonló antológia, vagy novella, és most már én is nagyon oda fogok rá figyelni, hogy rájuk találjak, mert megéri elolvasni, még akkor is, ha akadnak olyan szerzők is, akiktől még nem volt szerencsém olvasni.

Kedvenc idézeteim:

A lány, aki esőerdőt nevelt a szobájában

„Említettem már, hogy ez életem legjobb napja? Ma utaztam először autóban! Ráadásul, kapásból az első ülésen, holott nyíl van centi se múltam. Kipróbáltam, milyen a vészfékezés – felszabadító, különösen, ha rég kinőtt virágcserepekről van szó – és tanultam egy csokornyi új kifejezést. Meg persze kaptam egy másik cserepet, jó tágasat, teli domború mintákkal, úgyhogy ide bagózz, te telefonozó idióta, én lettem a legmenőbb fikusz a világon!”

„Tartanál inkább fikuszokat, azok ugyan nem borogatnak alvási ciklusokat!”

„Még hogy normalitás! Ezt aztán elhamarkodtam. Emma egy kismacskával állított haza.”

"Egyesek nyivákoltak és fikuszokat bántalmaztak." 

Őszülni vágyik mindig a nyár

„Boldog voltam: végre találtam valakit, akivel az efféle dolgokat meg tudom beszélni.”

„Nem szeretem, ha sajnálnak, mert úgy mások felől kapom a visszajelzést, hogy igenis van okom azt gondolni, nem olyan az életem, mint amilyennek lennie kellene."

A hercegnő és a béka

„(…) aki ebből semmit sem vett észre, mert olyan szélesen vigyorgott, mint Joker.”

„Az emberek két csoportra bonthatók. Vannak a számomra hasznosak és az abszolút haszontalanok.”

Cassé

„Nem sok, igaz? Tragédiák, traumák sorozata, ha keresztülzakatol az ember lelkén nyomot hagy, s a lélek fiatalsága elvész.”

„Folyamatosan süllyedek, már rég nem érzem úgy, hogy bármi motiválna, vagy örömet okozna. Nincsen semmi, amit szívesen tennék, minden mozdulatom puszta kényszer.”

„Ő volna az egyetlen igazi, mindenki más csak díszlet semmi több.”

„Amikor a halál bekövetkezik, a hogyan oly mindegy. Ami számít, az a mikor. Lassan kezdem úgy érezni, hogy minél előbb, annál könnyebb.”

Pite

„Most nem vigyorgott. Most én vigyorogtam.
(…) Tudja, ki vagyok, mert elmondtam neki. És azt is, hogy ami most történik vele, az a tetteinek a következménye. Azt mondta, egy őrült vagyok, és fogalma sincs, hogy miről beszélek, mert soha nem ütött el egyetlen macskát sem. (…)
Nevetséges! A tettért bűnhődnie kell. Mivé lett ez a világ. Egy bolti lopásért nagyobb bírság jár, mint azért, ha valaki szándékosan elüt egy ártatlan cicát. (…) Majd én igazságot szolgáltatok, ha a világ erre képtelen!”

„Lehet, hogy hülye vagyok, de valaki megértethetné velem, hogy egyesek miért gázolnak el szándékosan egy ártatlan háziállatot.”

„Az igazságszolgáltatás művésze vagyok, semmi kétségem efelől.”

Hogyan lettem Szürke

„Sokszor sikerül olyan szinten „láthatatlanná válnom”, hogy bárkit megtudok ijeszteni, ha megszólalok.”

„Ám a feleslegessé válás érzése bezárt engem önmagamba. Aztán ez az érzés egyre csak erősödött az idő múlásával.”

„Minden, amit megéltem, kellett ahhoz, hogy olyanná váljak, amilyen ma vagyok.”

Egy óvónő élete

„Mennyi mindent csinálhattam volna másképp, mennyivel jobban alakulhatott volna, ha nem ilyen lennék, mennyivel egyszerűbb lenne az életem. Vajon valami nincs velem rendben? Ha más lennék, most minden jobb lenne? Hányszor elmerengtem már ezen az elmúlt években, és végül mindig, amikor változni akartam, nem úgy sikerült, ahogyan terveztem. Néha azt érzem, kezd ez a nagy igyekezet kétségbeesetté válni. Mennyire igyekeztem megfelelni, és ez végtelenül fárasztó. Talán el kellene engednem, de nem a világnak kellene elengednie?”

Apa dolgozik

„Na, mindegy, egy szelet csokitorta jó, és kész!”

A láthatatlan

„– Még szükségem van az agysejtjeimre. Te jössz velem a könyvtárba?”

TK30879 M10

„Szerencsére a könyvtárba csak az jött be, aki olvasni akart, és előttük megnyíltak a könyvek.”

„(…) Igen: viszonylag introvertált vagyok. De ez se úgy működik, hogy vagy az vagy, vagy nem. És egészen biztosan nem baj, ha valaki az. Igen, szeretek egyedül lenni. Szeretek gondolkodni, szeretek olvasni. Szeretek kis társaságban is lenni, és kellemesen elbeszélgetni valamiről.”

Hinta a víz fölött

„(…) Te érdekeltél. És azt hiszem, még mindig érdekelsz, mert akármit csinálok, nem tudlak teljesen elfelejteni. Még mindig álmodok rólad néha. Én csak… tudni szerettem volna, hogy ez – mutatott rám majd magára. – Csak a fejemben létezett? Vagy te is éreztél valamit?”

Angyal a Sziklánál

„(…) egy nő olyan, mint a zserbó, létrejötte után nem kívánatos még azonnal, de amint eléggé összeérik, bizonyos időn belül kell, hogy valaki magáévá tegye.”

„Még ha más korban is, valaki emlékezni fog ránk.”

Kedves Dominik!

„Remélem, a világ kegyes volt hozzád, és nem esett bántódásod. Kérlek, őrizd az emlékeink, és légy boldog. Csodás ember vagy, és ne érdekeljen, hogy mások mit gondolnak. Ez a te életed, és éld úgy, ahogy boldoggá tesz.”

Ringlispíl

„– Miken jár az eszem! Bolond vagyok! Hisz még csak észre sem vett…”

„Valószínűleg ő csak vízcsepp a tengerben, de szomjazó testem ezen egyetlen vízcseppet is magába kívánja. Barlangban rekedt molylepke vagyok, aki először látja a bányászlápa fényét és rögtön táncba száll színeivel.
Nem sejthettem, hogy megfognak égni a szárnyaim.”

A lámpás

„Ruhája a földet súrolta, olyan volt, akár az a bizonyos alak, aki halálunkkor jön el értünk, ám kasza helyett lámpást szorongatott.”

A vágy csapdájában

„Csendben ülök, visszahúzódva a gondolataimba, és próbálok helyre tenni magamba mindent, ami az elmúlt hetekben történt.”

„Gúnyolnak, elítélnek mindenkit, aki más, aki másképp mer önmaga lenni.”

Anyák

Mennyi energiába telik, hogy ne engedjük szabadjára az érzelmeinket!

Duna-parti elágazás

„Láss és láttass, mondta búcsúzáskor apám, aki jól tudta, milyen mély vízbe lök éppen az élet.”

Merre tovább?

„Ha nem jön holnapra a döntés, majd jön akkor, mikor itt lesz az ideje.”

Csak egy beszéd

"(…) Ha humorizál, akkor pedig azzal jön, hogy látta az Alien filmeket, és neki elég is volt ez a téma. (…) – Kényszerből gyereket vállalni a legrosszabb dolog lenne a világon. Sajnos láttam már, hogy ezzel próbálkoztak megjavítani egy kapcsolatot. Persze nem sikerült. Ám a nagyobb gond, hogy később a gyerek is megérzi, felfogja és károsan hathat rá. A gyerekkori magatartászavarok egy része egyébként ebből ered, akit jobban érdekel a téma, az olvasson utána.”

Kíváncsi süket fülek

„Legyen csak színes és formabontó, most nem számít semmilyen szabály.

„A helyzet az, ha az emberek többsége nem is akarja megérteni. Ha valamiben nem vagy olyan, mint a nagy átlag, akkor megbélyegeznek és pont. Ez így működik.”

A gyermektelen anya

„Amíg ezt elhittem, be mertem fogadni, érezni, tudni, hogy nem az én hibám, megint rengeteg időmbe és energiámba telt. Hogy nem vagyok undorító, nem vagyok szégyellni való, és nem követtem el bűnt – sőt, szerethető vagyok, értékes, teljes értékű ember. Erre a mai napig néha még emlékeztetnem kell magam, bár szerencsére már egyre kevésbé. És ez működik! Láss csodát, tényleg működik!
Azt nem tudom, hogy teljesen túl lehet-e ezeken lépni, vagy csak elfogadni, hogy ezek megtörténtek velem, a múltam részei, ha akarom, ha nem, kitörölni nem tudom őket. Azt viszont tudom, hogy minden eszközt megragadtam, amiről úgy éreztem, hozzásegíthet engem a jobb, a jó élethez, a boldog élethez. Mert van jogom boldognak lenni, értsem meg, engedjem ezt be, és engedjem meg, magamnak.”

„Megyek a boldogságom felé, mert most már tudom, érzem, hogy számomra is lehet, van, elérhető és élhető, szép jövő! Sőt, jelen is! Élhetem az életem. És szólhatok is magamért. Alanyi jogom van élni. És tudod, mit? Szerintem mindannyiunknak, akik most itt vagyunk! Ezért vagyunk itt. Én ebben hiszek. És ha nem is felejtek, de törekszem a megbocsátásra, mert a harag nem segít.
Nekem nem. Ezt is megéreztem. És hiszek benne. Hiszek bennem. Hiszek magamban.”

Én, John

„Hogy szeretnék-e gyereket? Mégis mit kezdenék vele, amíg megnő?”

Miért nem?

„Nem mondom, valóban léteznek emberek, akiknek életéből nem hiányzik a gyermeknevelés, a családcentrikus életvitel, és az (…) Egy gyermek, akit úgy nevel, ahogyan annak idején őt nevelték, vagy akinek épp az ellenkezőjét taníthatja, mint amit neki tanítottak. Más és más életforma, nehéz lenne megmondani mi a jó, mi a legjobb.
Ahány ház, annyi szokás, szokták mondani.”

Karma

 „– Gazdag seggfejek voltak, akik azt hiszik, hogy nekik bármit lehet – rázta mérgesen a fejét.
– A karma majd elintézi.
– Maga hisz az ilyesmikben? – nézett rám kérdőn.
– Én vagyok rá az élő példa. Régen olyan voltam, mint ezek a srácok – intettem arra, amerre a támadóim elfutottak. – Gazdag, arrogáns, felelőtlen. Enyém volt a világ. Nézz rám most.
– Mi történt? – érdeklődött kedvesen.
– Hosszú történet.
– Van időm – telepedett mellém a lépcsőre.”

„Úgy tapadt a számra, mint fuldokló az oxigénmaszkra.”

Narratívák

„Már feladni készültem, amikor észrevettem, hogy egy hajléktalan „willmarryforfood”, azaz „feleségül veszlek egy falatért” táblával kampányol, és egyre szólítgatja meg a járókelőket.”

„Talán már nincs tegnap és holnap, csak ma van. Belekényszerült ebbe, és egyelőre még hisz benne, hogy van kiút. De talán ez is csak része a narratívájának.”

Károly bácsi

„– Ugyan, az országban alig van pár beteg. Csak túl van hype-olva – ráztam meg a fejem. – Olyan, mint az influenza.
Én inkább azoknak a táborát erősítettem, akik nem féltek a betegségtől. A társadalom parázását kész kabarénak gondoltam.”

Bella

„Szokták mondani, hogy gyökerek nélkül nincs jövő.”

„Életét adta az én életemért.”

„Nem az összes mese végződik a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” mondattal.”

Átlagosan különleges

„– Nem vagy te nincstelen, mert ott van neked Isten, Istenben pedig a lehetőség.”

„– Ülj ide mellém! Valamit mondok. Ez a világ úgy teremtetett, hogy legyenek benne pestisben szenvedők, vakok és bénák. A létezés természete, hogy így legyen. Meglepődnél, ha tudnád, hányan vannak ők! Elegen ahhoz, hogy ne maradhassanak különlegesek, ne tekinthessenek kifogásként fogyatékosságukra. Nem a kínjaik, hanem egyedül ez a tény az ő keresztjük. Tudtad-e, hogy Jézus, a történelem legnagyobb prófétája leborult ezek előtt az emberek előtt, amikor érte kiáltottak, és megmosta a lábukat? Azt kapták, amit a királyok sem kapnak. Ki vagy te hozzájuk képest? Te nem vagy sem pestises, sem béna, sem vak. Titkon azt várod, hogy a te lábad is megmossák – tudom. Azt, hogy lenyúljanak érted és felemeljenek, de aki lent akar maradni, azt nem lehet felemelni. Azt kérem tőled, hogy akarj felállni! Most egyedül a te akaratod hiányzik, felemelni kinyúlik majd millió kéz. Azt gondolod, nincs célod, ami akaratod mozgatná? Lusta mihaszna! Az a te bajod, hogy körül sem nézel. Ebben az istentelen világban, ahol csak menni és falni kell, még itt sem találod az utad. Féreg létednek határain csak azt látod, amit a szíved megvet és elméd kinevet. (…) Persze hogy mindezzel te nem azonosulsz! Merj, kérlek tovább nézni! Talán messze, talán a lábujjad közelében ott van a célod, csak kezd el keresni! Ha lesz erre akaratod, akkor segítséged is lesz hozzá bőven! Ti, kirekesztettek, mind megmagyarázzátok tétlen mivoltotokat. Jól figyelj arra, amit mondok! Ez a magyarázkodás, amiről beszélek, egyedül ez a torlasz, amely elválaszt a boldogságodtól. És meg is öl! Ha hagyod, én is hagyni fogom.”

A földön

„(…) Ha nincsenek céljaid, ha csak élsz, semmivé leszel!”

Én is érzek

„– Semmi baj – nyugtatott. – Most már minden rendben lesz.”

A szabadság fogságában

„Itt mindig megtalálsz!”

„Anélkül Disneyland marad részegen, betépve és bebélyegezve. A szabadság mámoros értelmezése. De azért megy az üzlet. (…) Most van jó helyen. Nincs mobilja, e-mailje, Facebook vagy Instragram profilja.”

Könyv adatai:

Könyv: Bodnár Gyöngyi Gina (szerk.) Stigma

Kiadó: Közösségi Írók Céhe

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 288. oldal

Kötés: Ebook

ISBN: 9786150105628

Ajánlom: Azoknak, akik szeretik az antológiát, és a novellákat, és azoknak is, akik szeretnék megismerni az írók munkásságát ebben az antológiában, novellában.

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Nekem tetszik, nagyon is, és az ilyen gyöngyszemekért megéri hazai könyveket olvasni, a magyar szerzők megérdemlik az olvasók figyelmét, és szeretetét, nem kevés munkát tesznek bele a hasonló könyveket, szívüket-lelküket, akár novellákba, akár teljes regényben, mindegyikre igaz, olvass hazait!  Jó éjszakát!

Smurfettereads