Krencz Nóra A hordozó (Megszámlálhatatlan 1.) c. könyv értékelése
Nemrég befejeztem Krencz Nóra: A hordozó c. könyvet, ez volt a második olvasmányom az írónőtől, és sajnos az első csalódásom is. Nálam a Szilánkkal nagyon magasra tette a mércét, amit imádok, és tervezem is újraolvasni. :) Egy kicsit sajnálom, hogy nem ezzel kezdtem megismerni az írónő munkásságát, mert akkor lehet jobban tetszett volna, de most már mindegy. :) Így is ő marad az egyik kedvenc hazai szerzőm, ezen nem fog változtatni ez a kicsike csalódás, de remélem, hogy a következő jobban fog tetszeni, és már most nagyon kíváncsian várom, mit tartogat még az írónő a tarsolyában. :)
Fülszöveg:
"Te mit tennél, ha minden,ami az életedet jelentette,minden, amit a magadénak tudtál, egyik pillanatról a másikra megsemmisülne, s ebben a szorult helyzetben belebotlanál valaki felfoghatatlanul különlegesbe, aki új értelmet adhat az életednek? Újra felépítenéd a régit, vagy követnéd őt az ismeretlenbe? Belevágnál olyasmibe, amit nem értesz?
Fabyent nem rettenti el a természetfeletti…"
Értékelés:
Egy icipicit csalódott vagyok, mert ez a történet nem igazán lesz a kedvencem, és nem igazán nyert meg magának, pedig eléggé jól megvan írva, de nekem egy kicsikét uncsi volt. Vártam a katarzist, az izgalmat, a harcot a jó és a rossz között, de az jó sokáig váratott magára... A három lány Corinna, Shina, Flanna viszont nekem nagyon szimpi volt, Fabyen viszont taszított. Az elejétől a végéig olyan egy b.szari nyuszi volt, és olyan gyámoltalan, csak a kíváncsisága volt nagyobb, ja és a szája, tehetsége meg semmi, az okoskodását leszámítva. Engem ez a pasi baromira zavart, ahogy Ger bunkósága is az elején, Castor is ugyanúgy hidegen hagyott. Mindhárom pasi puhap.cs volt, bár Ger és Castor igyekezett küzdeni, de számomra még ez is kevés volt. Egyáltalán nem bírtam elviselni a jelenlétüket, főleg Fabyenét, a leginkább akkor idegesített, amikor várta, hogy Shina visszatérjen végre onnan, ahol volt.
Nagyon kíváncsi voltam már erre a történetre, hisz ez volt a második olvasmányom Krencz Nórától, a Szilánkot imádtam az elejétől a végéig, de ez a kötet sajnos csalódást okozott, pedig megpróbáltam megszeretni, és voltak benne olyan részek, amik tetszettek, néha meg is mosolyogtam, de a közepétől már untam. Azt hittem előbb fogok tudni végezni vele, pedig az eleje tök izginek tűnt, és reméltem, hogy továbbra is fenn marad ez a lendület, de nem tartott sokáig. Ahogy Fabyen csatlakozott Shinához úgy szállt el a lendület, az utazásnál pedig pfff... De azért kíváncsi vagyok a folytatásra. XD Ragona, szegény Ragona, hiába volt gonosz karakter szimpi volt, de egy kicsit elnyomva éreztem őt, nem igazán "gonoszkodott" pedig tök izginek tűnt a karaktere, és érdekesnek, egy kicsit többet is lehetett volna belőle kihozni, kár hogy pont ő nem kapott saját részt, bezzeg Fabyen... Na, mindegy. XD
Atme is érdekes karakter volt, fel is vontam a szemöldökömet, amikor egyszer csak felbukkant, olyan váratlan volt, és egy kicsit ez a rész dobott is egy picikét a történeten, de aztán megjelentek a többiek, csak úgy hirtelen Flanna és Ger, aztán próbált a vége felé berobbanni egy kis akció, egy kis küzdelem az ellenséggel, ami túl hirtelen jött Flannáék felbukkanása után, és kissé meglepett, mintha lemaradtam volna valamiről, de azért nem volt annyira rossz, csak kevés. Egyébként Lyra karaktere volt még szimpi, bár már a felbukkanása óta sejtettem, hogy nem igazán mondd igazat, vagyis csak részben, annyira kiszámítható volt az ő jelenléte, és az, hogy miért pont akkor, és ott bukkan fel, amikor a szereplők nem is számítanak rá, már az első felbukkanása után tudtam, hogy nem teljes őszinte, és célja is van, a megtévesztés. XD De ezt leszámítva többségében jó volt, bár azért lehetett volna pörgősebb is, és a katarzis kár, hogy kissé vissza lett fogva, ahogy Ragona is, de legalább a három lány érvényesült. :D
Kedvenc idézeteim:
"Eluralkodott a káosz. Égő, rángatózó emberek üvöltése hasított bele a levegőbe, és vegyült el a tűz ropogásával. Még sosem tombolt bennem ilyen kíméletlenül a félelem. Életem minden békés, nyugodt pillanata éppúgy a lángok martaléka lett, mint az otthonom. Nem maradt semmim, amit megmenthettem volna. Egyetlen dolog dübörgött a fejemben: menekülnöm kell." (9. oldal)
"– Szerencséd van, fiú – rázott meg elégedettségében. – Ezt a napot még túléled." (12. oldal)
"– Azt hitted, van esélyed ellenem?
(…)
– Most már tudod: nincs." (16. oldal)"– Ne csinálj úgy, mint egy kényes udvari cafka! Csináld, amit mondtam!" (20. oldal)
"– Többet nyafogsz, mint egy nő." (21. oldal)
"– Nem lenne megalázó, ha egy nő véd meg téged?
– Majd megtanítasz egy-két fogásra. Rendben?" (29. oldal)"Azt tanította nekünk az élet, hogy ha az ember külön és kitűnik a tömegből, akkor vagy megbélyegezik, kitaszítják, vagy játszadoznak vele. Egyiket sem kockáztathattuk." (43. oldal)
"Menj ide, menj oda! Ne fecsegj! Ne kérdezősködj!" (55. oldal)
"– Egy semmirekellő, gyáva alaknak tartottalak eddig, de azt hiszem, ha velem mersz tartani, van benned bátorság." (56. oldal)
"Szerettem néha árnyként sétálni az éjszakában. Olykor én magam voltam a fény, de időnként szükségét éreztem, hogy kicsit elbújjak a világ elől." (70. oldal)
"Már nem gondoltam semmire, még magamra sem. Egyszerre lassult le és gyorsult fel a világ. Sokkal egyszerűbbé vált a létezés, s a gondjaim száma lecsökkent." (75. oldal)
"Gonoszságnak véltem, hogy ennyire eltaszítjuk magunktól, hisz emberileg semmivel sem volt rosszabb vagy kevesebb nálunk, amiért le kellett volna néznünk őt.
Elhatároztam, hogy a szívemre hallgatok, s a továbbiakban nem veszem figyelembe mások véleményét." (88. oldal)"– A legbiztosabb, hogy pont olyan leszek, amilyenné farag a világ. Egy gyermekben rengeteg lehetőség van." (99. oldal)
"– Okosabb vagy, mint sokan hiszik rólad." (101. oldal)
"– Jól van. Értem. Azért bízom benne, hogy kiderül.
– Én meg abban, hogy teljesülnek a vágyaid." (101. oldal)"Egy ígéret nem lehet elég egy valódi kapcsolathoz, ha közben az egyik fél egészen addig nem is gondolt rá." (105. oldal)
"(…) Ha túléli az első harcot, mondd el neki a titkot! Jutalom csak bizonyos feltételek mellett jár." (108. oldal)
"– Sosem hagyja, hogy unatkozzunk vagy búsuljunk a sorsunkon. Azt szeretné, ha éreznénk, ide bármikor hazajöhetünk. Még akkor is, ha az sosem tarthat sokáig. Nem akarjuk veszélybe sodorni a jelenlétünkkel, szóval nem maradhatunk itt." (144. oldal)
"– Ne félj, amíg engem látsz! Megóvlak minden veszélytől." (150. oldal)
"– Ne fickándozz annyit, kiscica! A karmaidat most úgysem használhatod." (174. oldal)
"– Nos, magad is láttad.
– Szóval mégis te tetted – szegeztem rá az ujjam.
– Ki más lett volna? – tárta szét a karját a lány.
– Ezek után még azt állítod, hogy a szeszélyes természet csak egy álca? Úgy viselkedsz, mint egy veszett kutya vagy egy megbokrosodott ló." (216. oldal)"– Gyűlölöm az árulókat – szólalt meg Ger valamivel nyugodtabban, de vészjóslóan. – Rühellem a haszonlesőket, a megalkuvókat, a képmutatókat, mert mindent ki tudnak játszani. Te is megpróbáltad, de nem voltál elég gyakorlott és tapasztalt, hogy számításba vedd, a rossz oldalon állni kockázatokkal jár. Akit ártó szándék vezérel, annak semmi sem szent. Az adott szó fikarcnyit sem számít a céljai elérésében. Pontosan azt kaptad, amit megérdemeltél." (224. oldal)
"– Mennyivel több a bűne, mint neked? – vágtam csípőre a kezemet. – Ha neked megbocsátok, őt miért gyűlöljem tovább? Ha egyszer elmehetek innen, látni sem akarom többé, de nem kívánom a halálát." (248. oldal)
"Mit tehet az, aki volt már ellenség? Jóvá lehet tenni a legrosszabbat?" (249. oldal)
"– Bízzon abban, hogy mindenki megkapja, ami jár neki. A jutalom és a büntetés sosem marad el, bármennyi sebet is szerzünk érte. (…) Ne engedje, hogy megfosszák attól, ami az öné!" (289. oldal)
"– Kérem, ne menjen el! – siettem utána. – Még mindig nem értek semmit. Nem sétálhat el ilyen egyszerűen!
– Dehogynem – fordult meg. – A véleményed nincs hatással rám. Ha úgy akarom, elmegyek, de úgyis dönthetek, hogy maradok. Nem befolyásolhatsz engem." (322. oldal)"(…) de a saját sorsodnak te magad vagy a kovácsa." (358. oldal)
"(…) Légy olyan boldog, amit megérdemelsz! Vigyázz a tieidre!" 411. oldal)
Könyv adatai:
Könyv: Krencz Nóra A hordozó (Megszámlálhatatlan 1.)
Kiadó: Mogul
Kiadás éve: 2019
Kötés: Puhatáblás
Oldalszám: 416. oldal
ISBN: 9786155668562
Illusztrálta: Szabó Borka
Ajánlom: Azoknak, akik szeretik a fantasyt. :)
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó:
Az írónő stílusát viszont szeretem, és kíváncsian várom a következő történetét, de a Szilánkkal nálam elég magasra tette a mércét. :) ❤ További jó olvasást mindenkinek, és boldog karácsonyt. :)
