Egy újabb elolvasott könyv értékelésével érkezem, amit még tavaly decemberben kezdtem el, de még csak most sikerült befejeznem. Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság (A változások kora 2.) c. könyvét, éppen ma fejeztem be, és nekem nagyon tetszett, habár a vége nem igazán, és az írónő egy kissé gonosz is volt, így nem érhetett véget, ahogy...

Fülszöveg:

Értékelés:

Már az első része is nagyon tetszett, ahogy most ez is ugyanúgy. :) Bár a vége miatt nagyon csalódott is vagyok, mert nem igazán erre számítottam, leginkább ezért is várom már annyira, hogy olvashassam a harmadik részét, de az írónő még így is fantasztikusat alkotott. Nagyon megszerettem, ahogy ír, a stílusa is nagyon tetszik nekem, ahogy a karaktereket formálja, annyira hitelesek, érződik rajtuk, hogy Nóri szíve lelke benne van ebben a regényben is, amitől egyszerűen letehetetlen maga a könyv is. :) Az írónő nem igazán kímélte a karaktereket most sem, de végül is megérte, mert szembetűnően érezhető rajtuk a változás folyamata, és egy csomót változtak az első rész óta. Sok mindenen mentek már keresztül, és nem is volt mindig könnyű nekik sem...

Végig nagyon izgalmas volt Henryéket követni egy újabb kalandos úton, a cselekmények néha még engem is megleptek, de ugyanannyira szórakoztató is volt, meg fordulatos is, mint az első része, habár a háború néha ezt beárnyékolta... Ahogy elkezdtem olvasni, teljesen lenyűgözött megint, és beszippantott a szereplők köré felépített világ, jó volt visszatérni a Tóvidékre is, és Henryvel London és New York között barangolni, és beutazni a félvilágot ismét. :) De ugyanúgy jó volt követni a többieket is, George-t, Annát, Charlotte-t, és azért Sarah-t is, akik ugyanúgy tele voltak reményekkel, érzelmekkel, mint Henry is, lassacskán is felnőttek, bár a háború, és az a sok viszontagság, amin keresztül kellett menniük, és sokat szenvedtek, ami nagyon fájdalmas és szomorú is volt. De azért megadatott nekik néha az öröm is, a boldogság is, és a szerelem is azért, amit mindegyikük megérdemelt volna, azért a sok szenvedésért, főleg Henry. :/

Nagyon megszerettem Henryt, annyira céltudatos volt, és bátor, megtett minden tőle telhetőt, és néha nagyon sajnáltam, leginkább azért, mert hiába küzdött azért, amiben hitt, mégis csalódnia kellett, de mire végre megkaphatta volna az esélyt, az írónő bedob egy csavart a végére, ami totál meglepett, nem erre számítottam, a vége le is sokkolt. Nem érhetett így véget. :( George is néha kicsit bosszantott, hogy mindig megpróbálta terelgetni Henryt, ahogy ő azt helyesnek vélte, de bezzeg, ő nem tett semmit sem azért, hogy neki is ugyanannyira jó legyen, és ő is kiérdemelje a boldogságot. Könnyebben prédikált és okoskodott a másik életében, mint a saját magáéban, pedig simán lehetett volna másképp is, az ő sorsa is.

Anna és Charlotte még mindig nagyon szimpatikus, és nagyszerű hölgyek lettek. Már az első részben is fantasztikusak voltak, és ez most sem volt másképp, mindkettőjük nagyon szerethető, aranyosak és nagyon bátrak. :) Mindkettejüket nagyon megszerettem, sokkal inkább, mint Saraht, ő már annyira taszított ebben a részben. Annyira elviselhetetlen lett, teljesen ellentéte a két csajszinak, de elérte nálam, hogy ostoba libának tartsam. :/ Bár az első részben Sarah még szimpatikus volt, de ebben a részben kezdtem nagyon megutálni, főleg hogy döntésképtelen volt, és kihasználta két pasi iránta való érzéseit, és játszadozott is velük, amit végképp nagyon utáltam.

Jonathan számomra sokkal szimpatikusabb volt, mint Jacob. Jacob annyira arrogáns, és rámenős volt, és annyira zavaró volt a személyisége, ezzel szemben Jonathan szerethető is. :) A kis Patrickot viszont nagyon megszerettem, annyira cuki volt, remélem a következő részben is feltűnik majd még. :) Lady McAdamst, akit teljes szívemből meg vetek, ahogy Jane-t is. :( De Lord McAdamst nagyon bírom, csodálatos egy apa. :) Szóval, nekem nagyon tetszett, és csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a regényt is. :)

Kedvenc idézeteim:

„– Egyre több a lázongás. A franciáknál szinte naponta sztrájkolnak. A szocialisták mindenhol szítják a feszültséget. (…)
– Ne nézz így rám! (…) – A szélsőségeseket én sem támogatom, de igenis sok mindenben igazuk van. Túl nagyok az osztálykülönbségek, a nőknél pedig kijárna a szavazati jog – jelentette ki eltökélten.
– Ne menjünk bele a politikába!” (18-19. oldal)

„– Néha meglep, mennyire lekezelően tudsz beszélni azokról, akik nem kastélyban élnek.” (19. oldal)

„– Ne gyerekeskedjen!” (26. oldal)

„– Ugyan, ne keseredjen el, drágám!” (26. oldal)

„– Muszáj hinnie magában.” (36. oldal)

„– Ne lássa ilyen borúsan a világot! – szólalt meg végül. – Sok minden van, amiért érdemes megküzdeni.” (37. oldal)

„– Néhány dolog addig jó, míg rejtve marad előttünk. Próbálja meg elfelejteni, ami történt, és élje az életét!” (42. oldal)

„– Azért ne légy ennyire szomorú!” (62. oldal)

„– Na, ne lógassátok az orrotokat! – csapta össze a tenyerét Zacharias. – Még el kell énekelnünk a Régi dalt. Ez hagyomány. – Ezzel rá is zendített. Henry hallgatta őket és halkan dúdolni kezdett. „Jut még eszedbe kedvesen a boldog ifjúság, az erdőszéli kis patak, s a régi jó barát?” Bár minden évben hallotta vagy énekelte ezt a dalt, most mégis nagy hatással volt rá. „Ó gondolj, gondolj néha rám, a sors bár merre hajt. Emlékül küldöm, kedvesem, a régi-régi dalt.” (64. oldal)

„– Várj itt! Majd hátul kimehetünk. – Ezzel elsietett, hogy bezárja a templomot, aztán intett Henrynek, hogy kövesse. – A szobatársam elutazott a hétvégére, mert férjhez megy a nővére, szóval alhatsz a szobámban. Külön engedélyem van – mondta tőle szokatlan lelkesedéssel, miközben megérkeztek a kollégium egyik folyosójára. – A szoba elég kicsi, és előre is elnézést a rendetlenségért.
– Nagyon sokat beszélsz – jegyezte meg elvigyorodva Henry. – Egyébként laktam már kicsi, rendetlen szobában. Többet is, mint te.
George betessékelte barátját az ajtón, majd felkapcsolta a villanyt. Henry elkerekedett szemekkel pillantott rá.
– Itt van áram?
– 1913-at írunk. Szinte mindenhol van már áram – felelt George kissé értetlenkedve. – Vagy te még nem találkoztál vele? – kérdezte, némi iróniával a hangjában.
– Dehogynem – felelte Henry olyan komolyan, hogy George kezdte azt hinni, valóban nem tréfál. – Csak azt képzeltem, hogy ezt a papok valami ördögi dolognak tartják, és nem használják.
– Te bolond vagy – csóválta a fejét George, és elnevette magát.
– Miért? Vannak, akik félnek tőle – jegyezte meg Henry játszott méltatlankodással.” (97-98. oldal)

„(…) Szükség van a változásra.” (118. oldal)

„– Nem várhatod, hogy ő jöjjön ide. Egy úrilány nem fut a férfiak után – folytatta komolyan. Henry felvonta a szemöldökét, és mosolyogva megcsóválta a fejét.
– Az iskolában tanulod ezeket a bölcsességeket?
– Ezt mindenki tudja, csak te nem ismered a nőket – felelt Anna.” (139. oldal)

„– Semmi sem lehet nehéz, ha erős a hited. De ha valami nyomja a lelked, nem árthat, ha beszélsz róla.” (169. oldal)

„– Azt hiszem, addig nem fogsz dönteni, míg meg nem tudod, mi várna rád, ha másik utat választod – felelt Robert atya. – Úgyis minden Isten akarata szerint fog történni.” (171. oldal)

„– Micsoda egy undok nőszemély vagy.” (181. oldal)

„– Ne áhítozz olyan után, akiről tudod, hogy nem lehet a tiéd – komolyodott el Henry.” (199. oldal)

„– A legjobb barátom vagy – mondta egészen közel lépve Henryhez. – Azt szeretném, hogy boldog légy.” (200. oldal)

„– De most magán a sor. Ígérje meg, hogy erős lesz! Ne tékozolja el, amit Istentől kapott.” (228. oldal)

„– Néha az az érzésem – kezdte kissé tétován –, hogy haszontalan vagyok.” (256. oldal)

„– Ne engedd, hogy túlságosan eluralkodjanak rajtad az érzelmeid!” (267. oldal)

„– Maga túlmegy minden határon!” (311. oldal)

„– Ne legyen ilyen flegma!” (336. oldal)

„– Ne csüggedjen! (…) – Megkapja majd, amire vágyik. Csak legyen kitartó!” (374. oldal)

„– Ne emlékeztess már te is a hibáimra!” (422. oldal)

„(…) Akárhogy is, ne add fel a reményt!” (450. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság (A változások kora 2.)

Kiadó: Magánkiadás

Kiadás éve: 2018

Borító értékelése: 10/10 I.M.Á.D.O.M :)

Oldalszám: 480. oldal

ISBN: 9789630893121

Ajánlom: Mindenkinek. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, csak ajánlani tudom, nekem nagyon tetszett ez a része is, és alig várom, hogy a következő részét is olvashassam. :) Az írónő stílusa is egyre jobban tetszik. :) További jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads