Josh Malerman Malorie (Madarak a dobozban 2.) c. könyv értékelése
Az imént fejeztem be a Madarak a dobozban írójának a második részét, a Josh Malerman: Malorie c. könyvet, és most róla hozom el nektek az értékelésemet. :) Nekem tetszett, habár ebben a részben Malorie kissé csalódást okozott most nekem, de azért még szimpatikus csak már nem annyira, mint az első részében volt. Leginkább csak egy paranoid nőt csinált belőle az író, amit nagyon, de nagyon bánok. :/
Fülszöveg:
"Tizenkét évvel az után, hogy Malorie és gyermekei biztonságba jutottak a folyón át, még mindig egyedül a szemfedő védi meg őket az őrülettől. Még mindig ott ólálkodnak körülöttük a lények, amikre, ha egyetlen pillantást is vet valaki, azon visszafordíthatatlanul elhatalmasodik a téboly és az erőszak.
Továbbra sincs magyarázat, menekvés vagy megoldás. Malorie csak annyit tehet, hogy életben marad – és vasakarattal örökíti át ugyanezt az élni akarást a gyermekeire.
Ám váratlanul hihetetlennek tűnő hírek jutnak el hozzájuk, Malorie pedig hosszú idő óta először ismét reménykedni kezd. Valaki, aki fontos számára, akit már halottnak hitt, talán mégis életben lehet.
Malorie-nak végzetes döntést kell hoznia: tovább él elszigetelten a mindeddig oly hatékony túlélési szabályait betartva, vagy gyermekei és a saját életét kockára téve újra elindul a sötétségbe, ahol talán a remény várja… vagy valami egészen más. Egyesek ugyanis foglyul ejtett lényekről, szörnyűséges találmányokról suttognak, és azt beszélik, hogy maguk a lények is megváltoztak…
Josh Malerman az eredeti regény folytatásában nem csupán újabb láthatatlan borzalmakat hív életre, de azt is bemutatja, hogy gyakran maga az ember a legnagyobb szörnyeteg."
Értékelés:
Az első része is tetszett nekem, és most ez is. Gyorsabban beszippantott engem ez, mint az első rész, ami egy kicsit lassabban indult be, de az is nagyon jó volt. A sztori még mindig ugyanolyan pörgős, és bár ez sem volt túl ijesztő, de izgi az nagyon. :D Az egész alapsztori kidolgozása nekem tetszett, izgalmas volt végig követni Malorie, Tom és Olympia újabb kalandos útját. Az egész sztori rendben volt, bár azért nem teljesen vagyok megelégedve, de ez inkább egy valaki miatt van így, a sztorival semmi bajom, mert a cselekmény tetszik, fordulatos, és pörgős is, és a hangulata is hozza az előző rész színvonalát. :D De lehetett volna még ennél jobb is, bár hiányzott belőle nekem az az őrület, ami az első részben izgivé tette, kár, hogy most ezt kihagyta belőle... De az író stílusa tetszik, egyáltalán nem rossz könyv ez, csak rá kell hangolódni. :)
Malorie a Madarak a dobozban egy kemény, és bátor, meg elképesztően erős egy nő volt, akit nagyon is bírtam, de ebben a részben Malorie baromi nagy csalódást okozott nekem. :/ Azt hittem ugyanolyan kemény nő lesz, aki a céljáért, a gyerekeiért, és amiben hisz, és tudja, hogy az jó, megtesz minden tőle telhetőt, és 1000x százalékon pörög, mint az első részben, de itt a második részben totál paranoiddá vált, betegesen paranoiddá. Elhiszem, hogy piszok kemény lehet 17 éven át, keményen azért megdolgozni, hogy megvédje a gyerekeit első sorban, és biztonságba vigye őket, meg saját magát is, de ez a hiszti roham, amit csinált, ez annyira idegesítő volt már a számomra.:/
Nem hagyta, hogy Tom, vagy Olympia próbálkozzon, abszolút mindennel totál elutasító volt, és más sem jött ki a száján, mint: nem, nem. Szemfedőt fel, szemfedőt fel, megértettétek? Megértettétek? Tudom, hogy csak megakarta őket védeni, de egy idő után baromira idegesítő volt, főleg, hogy már majdnem felnőttek a gyerekei, 16 évesek, és nem vette észre, vagy nem is akarta, hogy ebben az új világban kénytelenek voltak idő előtt felnőni, és hazudni neki, mert nem merték bevallani neki, mit csinálnak. De Malorie, vagy mindet tönkretette, vagy totál elutasító volt a fiával szemben. Annyira betegesen rettegett már a lényektől, hogy elkezdte eltaszítani saját magától, a fiát, akit ő szült, Olympia meg volt a villámhárító közöttük…
De Tomot és Olympiát nagyon bírtam, annyira bátrak, és okosak voltak. Deant karaktere nekem szimpi volt, és tökre tetszett. :D De a vége tetszett nekem, Malorie végre szintet lépett, ha csak egy kicsit is tett egy lépést, egy próbát, hogy megadja a lehetőséget a fia találmányának. :D Kíváncsi leszek lesz-e folytatás, mert szívesen elolvasnám azt is, kíváncsi vagyok, mi lesz a továbbiakban Tommal és Olympiával. Na, meg Malorieval is azért, hogy hogyan alakul a továbbiakban a sorsuk, meg azért a lények is nagyon izgatják a fantáziámat, mert még mindig nincs válasz, mi vagy kik azok a lények, és honnan jöttek. De tuti, hogy ez is újraolvasós lesz, csak kell egy kis idő, míg túl teszem magam Malorie viselkedésén. :D
Kedvenc idézeteim:
„Vesz egy nagy levegőt. Benntartja. Kiereszti.
Az ajtó felé nyúl, hogy kinyissa, hogy kitárja, hogy megkeresse fiát és lányát a sikolyok, a hisztéria, a téboly alagútjában. Valami reccsen egyet az ajtó túloldalán. Mintha valaki nekicsapta volna a fejét a folyosó falának.
„Visszahúzza a kezét a kilincstől.” (9. oldal)„Ne kényelmesedj el.” (13. oldal)
„Könnyű átverni az anyádat, ha még csak rád sem nézhet.” (27. oldal)
„Egy férfi a táborba. Bekopog. Az ajtó túloldaláról beszél hozzá. Természetesen csurig töltve jó szándékkal. Természetesen csak addig, amíg beengeded. Akkor összebarátkozik a többiekkel, olyannyira megkedvelteti magát mindenkivel, hogy még a saját gyerekeid is ellened fordulnak, és hipp-hopp, máris azon kapod magad, hogy egy őrültet, egy hagyományos módon megőrültet engedtél be az életedbe.” (41. oldal)
„A szemfedő mögött nincs múlt és jelen. Nincs semmilyen lineáris vonal.” (50. oldal)
„Kilépve Tom fiatalnak érzi magát, sokkal fiatalabbnak, mint Malorie. Mintha hirtelen minden, a régi világgal kapcsolatos története nagyobb súlyt kapott volna. Itt és most olyasvalaki történetét írják meg, aki hasonlóan színes életet élt, mint az Olympia könyveiben lévő szereplők. Itt és most Malorie olyasvalakinek tűnik, aki többet tud nála. Pedig Tom hosszú éveken át meg volt győződve az ellenkezőjéről.
– Indulás! – mondja Malorie.
És Tom tudja, hogy saját magának mondja.
Tom figyel. Elindul. És bármennyire próbálja is lerázni magáról az érzést, a zöldfülűség érzését, képtelen szabadulni a kételytől, amely Malorie hangjában remeg.
– Gyertek!
Kockázat.
Kockázatot vállalnak.
Nagy kockázatot.
Olyan nagyot, hogy az egész világnézete megváltozik tőle.
Máris. Egyetlen lépésnyire az otthonuktól.” (86-87. oldal)„– Mást sem csinálunk!
(…)
– Csak túlélünk, ennyi az egész!” (108. oldal)„– Érints meg – mondja. – Érints meg, ha mersz.” (118. oldal)
„Évek óta csinálja, szinte azóta, hogy az eszét tudja. (…) A házban, amelyben megszületett. Talán abban a pillanatban, hogy megszületett. Elég könyvet olvasott ahhoz, hogy tudja, titkot tartani nem feltétlenül szégyenletes dolog, és hogy vannak titkok, amelyeket jobb megtartani a körülötted lévők lelki békéje érdekében.” (130. oldal)
„– Most egészen olyan vagy, mint ő.
– Igen? És mi olyan rossz abban? Komolyan végig kellene gondolnod, mit beszélsz, mielőtt megszólalsz.” (186. oldal)„Úgy érzi, semmi sincs rendben, tényleg semmi sincs rendben, minden elromlott, mintha elkúrt volna valamit, ami egykor sokat jelentett neki. Próbálja összeszedni magát, próbál szilárd talajt találni a szénfekete sötétségben.” (213. oldal)
„Hallgatózik.
Gondolkozik.
Érez.
Szél. Nyílt tér. Ez lenne minden?” (214. oldal)„Bárkivel hoz össze a sors, bárkivel találkozol, ne feledd, hogy veszteségek érték. A szüleik, a gyerekeik, a barátaik… valakiket biztosan elveszítettek az új világban. És amikor beszélsz velük, és úgy érzed, nem bíznak benned, amikor úgy méregetnek téged, mintha te jelentenél rájuk veszélyt, ezt észben kell tartanod.” (241. oldal)
„– Mindenki bekaphatja!” 250. oldal)
„– El nem tudom képzelni, hogy valaha azt mondjuk neked, ne olvass el egy könyvet – mondja anya. – És ez egy jó könyv.” (254. oldal)
„NE LUSTULJ EL.
Ne nézz.
Próbálja lehunyni a szemét harmadszor, negyedszer. Egy-egy nyikorgó ajtó nyílik minden rétegen, az őt fogva tartó gödörből kiemelkedő minden gondolatmeneten. Hányszor csukhatja be egy ember a szemét? Mennyire lehet sötét egy ember személyes sötétsége?” (266. oldal)„Egy közösség, ahol az emberek próbálkoznak.” 291. oldal)
„(…) Annyi történetem van, hogy egy egész könyvtárat meg tudnék tölteni velük.” (310. oldal)
„Kétféle ember van az új világban: biztonságos és veszélyes.
De ki a megmondhatója, melyik él jobb, teljesebb életet?” (312. oldal)„Épelméjű. És talán, talán sikerül megváltoztatnia a világot.” (313. oldal)
„Néz.
Lát.
A végtelenség reflektál önmagára.” (317. oldal)
Könyv adatai:
Könyv: Josh Malerman: Malorie (Madarak a dobozban 2.)
Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2020
Borító értékelése: 10/10 I.M.Á.D.O.M :)
Oldalszám: 326. oldal
ISBN: 9789634701743
Fordította: Rusznyák Csaba
Ajánlom: Mindenkinek, ha az első rész tetszett, akkor ez is. :)
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó:
Szóval, csak ajánlani tudom, nekem tetszett, és remélem lesz valamikor folytatása is, ha egyáltalán lesz még, szívesen elolvasnám. :) Az író stílusa is egyre jobban tetszik. :) További jó olvasást mindenkinek!
