Egy újabb értékeléssel érkezem ebben a bejegyzésben, méghozzá Baráth Viktória: Egymás szemében c. könyvéről, ami nekem nagyon tetszett, habár az elején még tartottam tőle, hogy újra csalódni fogok, de a végére kellemesen csalódtam, mert sokkal jobban tetszett, mint elsőre gondoltam. :)

Fülszöveg:

Értékelés:

Hmm... ez jó volt. Nekem tetszett, és eléggé hamar be is szippantott engem ez a könyv, bár először féltem, hogy megint csalódni fogok, pedig nagyon szeretem Baráth Viki könyveit, és az utóbbiak nagy csalódást okoztak, de ez a könyv maga volt a felüdülés, és hamar magával sodort Jo világa. :) Szórakoztató volt, és néha jókat nevettem egy egy párbeszédnél, aranyos egy történet, nekem nagyon bejött, és alig várom most, hogy olvashassam Viki újabb könyveit, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy azok is ugyanilyen jók-e, mint ez. :) Viki stílusa még mindig jó, bár ez a borító nekem nem igazán szimpi, de a belseje nagyon tetszik, megszerettem a karakterek. :)

Jo nagyszerű lány, de nagyon önbizalom hiányos, és nem igazán fogadja el saját magát, és csak a hibákat látja, mást nem egészen addig a napig, míg meg nem ismer valakit, aki elfogadja olyannak, amilyen. :) Bár néha túl gondolt mindent, de nagyon bátor egy csajszi. De úgy seggbe rúgtam volna néha, főleg Mike miatt, hogy vegye már észre, hogy valami nem stimmel vele. Mike egyszerűen nem illett hozzá, utáltam Mike-ot, azért amit tett vagy tenni akart Jo-val...

Jamest viszont imádtam, elképesztően csodálatos egy pasi, még engem is levett a lábamról. :) Az első pillanattól kezdve megkedveltem őt, hiába volt az elején mogorva, nekem akkor is nagyon szimpatikus volt, főleg a humora, meg a személyisége is. Szörnyű, amin át kellett mennie, nagyon sajnáltam őt ezért, mert egy csupaszív ember, a lelke is gyönyörű, úgy szerettem volna, ha az ő szemszögéből is megismernénk őt, remélem az írónő folytatni fogja még vele, vagy akár Julie-val. :D

Julie nagyszerű barátnő, de nagyon fura volt számomra, ahogy napról napra újabb pasik miatt sírt, aztán amint jött egy másik újra belebonyolódott, hogy aztán a vége megint sírás lett. De végül is Julie is nagyon szimpatikus volt nekem, hogy végig kitartott Jo mellett, és sose hagyta cserben egyikük se a másikat, igazi legjobb barátnők voltak, ami nekem nagyon szimpi volt. :)

Kedvenc idézeteim:

„– Jól végezted a dolgodat, nincs miért idegeskedned!” (13. oldal)

„– Szerinted ötvennek nézek ki?
– Jaj, tudod, hogy van ez! Odamész, megkedvelnek, és úgyis megkapod az állást, ha szimpatikus vagy.
– Ez hülyeség, nem fogok olyan munkára jelentkezni, ahol kimondják, hogy csak ötven felettieket keresnek. Biztos a tapasztalat miatt is számít a kor.
– De neked is van tapasztalatod!” (16. oldal)

„Hát megtörténik. Mennyit vártam rá! De most már látom, hogy megérte.” (31. oldal)

„– Nem te mondod meg, hogy mit csináljak a saját házamban! – mordul rám. – Nem akarom, hogy többé ide gyere!
– Mert különben mit csinál? Kidob? Ahhoz előbb el kell kapnia!” (44. oldal)

„(…) A pasik nehezebben nyílnak meg, nekik több időre van szükségük ahhoz, hogy komolyabb kötődést alakítsanak ki valaki iránt.” (49. oldal)

„– Remélem nem lyukasztotta át az asztal a gyomromat – morogja.
Már épp kezdtem megnyugodni, erre megint az egekbe szökik a pulzusom.
– Sajnálom! Komolyan, higgye el, szörnyen érzem magam miatta! Kifizetem a kárt.” (61. oldal)

„(…) Hidd el, nem szabad sírni az ilyen pasik után. Ha számukra ennyit jelentettél, hogy képesek voltak így összetörni a szívedet, akkor nem érdemeltek meg.
– Igen, igazad van – szipogja.” (64-65. oldal)

„– Nos, köszönöm a jó tanácsot!” (80. oldal)

„– Az emberek nem szoktak egyik pillanatról a másikra megváltozni. Általában valaminek a hatására teszik. Vagy valaki hatására.” (101. oldal)

„– Elég szar kívülállónak lenni.” (121. oldal)

„Szia! Remélem, nem zavarok, csak el akartam dicsekedni, hogy megtaláltam a Messengert! Ha van időd, akkor, légy szíves, írj valamit, hogy vissza tudjam olvasni. Pontosabban olvastatni.
(…)
Büszke vagyok rád! Aztán nem egész éjjel szörfölni és felnőtt oldalakat nézni a neten!
(…)
Mert azzal sokra mennék! Jobban járok, ha a szomszédot hallgatom, ott legalább a hanghatások valódiak…
Hangosan nevetek. Még jó, hogy nem értette félre, hanem tudja, hogy viccből írtam. Szerintem ismer már annyira, hogy ezt észrevegye. Hasra fekszem az ágyamban, és úgy írok tovább. (…)
Én csak Julie-t szoktam hallani, de szerintem ő megjátssza.
Honnan tudod? – kérdezi.
Mert úgy hangzik. Senki sem nyög ennyire egyenletesen. Akkor tudod, hogy egy nőnek tényleg jó, ha hullámokban nyög, egyszer halkabban, egyszer hangosabban. Csak egy baráti jótanács!
Ha legközelebb összejövök valakivel, akkor feltétlenül odafigyelek a nyögésre! De azt hiszem, most már ideje lefeküdnöm – zárja le James.
(…)
Rendben, persze!” (129-130. oldal)

„– Maradj itthon! (…) – Biztos megérti, egy nap még nem a világvége!” (147. oldal)

„Hétfő. A hét legrosszabb napja. Mindenki utálja, ezzel én sem vagyok másképp.” (169. oldal)

„– Ne szerénykedj! (…) – Már most is író vagy!” (198. oldal)

„– Úgy látszik, semmi sem lehetetlen.” (210. oldal)

„– Te egy jóképű, sikeres, magabiztos pasi vagy, pont olyan, amilyenre minden nő vágyik. (…)
– Hé! – ráncolja a homlokát. – Hogy mondhatsz ilyet?
– Csupán tisztában vagyok a külsőmmel – vonom meg a vállam. – És azzal is, hogy a pasik milyen nőkre buknak.
(…)
– Na, várj! – emeli fel a kezét védekezőn. – Először is kikérem magamnak, hogy egy lapon emlegess azokkal a férfiaknak csúfolt egyénekkel, akiknek csak az számít, hogy milyen kocsit vezetnek, és hány nőt tudnak ágyba vinni. Reméltem, hogy ennél már jobban ismersz. Másrészt pedig nekem elhiheted, hogy a külső és a látszat nem minden. A szépség relatív, épp ezért mulandó is. Egy kapcsolatban nem az számít, hogyan néz ki a másik, hanem az, hogy hogyan érzed magad a párod mellett. Mert a szikra, a lángoló szenvedély elmúlik, és ha két ember csak a külsőségek alapján talált egymásra, akkor az együtt töltött napjaik megvannak számlálva. Amint alábbhagy a mindent felemésztő vágy, nem marad belőlük semmi, csak két kiégett idegen, akikben semmi közös nincs. Egymásra unnak, és új társat keresnek. Ezzel ellentétben, ha két ember lelke kapcsolódik, azt nincs olyan erő, amely szét tudná választani. Az a kötelék egy életre szól.” (227-228. oldal)

„– Amikor kinyitottam egy könyvet, olyan volt, mintha megszűnne körülöttem mindenki, és velük együtt minden gondom. Újra otthonra leltem bennük, és már nem is próbálkoztam helytállni a való életben.” (254. oldal)

„– Mit csinálsz? – morogja James az ágyból.
– Bocsi, hangos voltam? – húzom a számat.
– Nem, csak tudom, hogy a könyvekkel szöszmötölsz.
– Akkor miért kérdezed, hogy mit csinálok?
– Mert szeretném, ha pontosan leírnád, hogy mit.
– A könyvespolcod előtt állok. Tanácstalanul. Megannyi könyv, és oly kevés idő…” (263. oldal)

„– Mi ütött beléd? – kérdezem.
– Az egy dolog, hogy én már végképp elvesztettem a hitem abban, hogy valaha is normális társat találok – fejti ki hosszan. – De azt nem fogadom el, hogy te feladd! Te nem omolhatsz össze! Eddig minden egyes alkalommal te segítettél nekem, most rajtam a sor. Kell valami, ami eltereli a figyelmedet, és visszahozza az életkedved.” (284. oldal)

„– Köszönöm, hogy itt vagy – suttogja. – Nélküled nem tudnám ezt végigcsinálni. Bár lehet, nélküled bele se kezdtem volna ebbe az egészbe.
(…)
– Ó, szóval az én hibám, ha bármi probléma lesz!
– Persze! (…) – Ez egyértelmű, nem is az enyém!
– Szörnyű vagy – csóválom a fejem.” (328. oldal)

„– Nem tehetek róla, őrült jó fej vagyok.” (351. oldal)

„Éppen ezért kell ismét a megoldások és a jövő felé fordítanom a tekintetemet. Ezzel tehetem a legtöbbet, így egyikünk sem adja fel a harcot. Szeretném, ha újabb és újabb álmokat szőnénk, táplálnánk és gondoznánk őket, hogy mindent megtegyünk a sajátunkért és a másikért is.” (358-359. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Baráth Viktória: Egymás ​szemében

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2021

Borító értékelése: 6/10 :)

Kötés: Puhatáblás

Oldalszám: 360. oldal

ISBN: 9786156145987

Ajánlom: Mindenkinek, aki szereti Baráth Viktória regényeit. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, csak ajánlani tudom, nekem tetszett. Az írónő stílusa is nagyon tetszik, alig várom, hogy az újabb könyveit is olvashassam, ezzel megint magasra tette azt a bizonyos lécet Viki. :) További jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads