Martin Kay: Eastern c. könyv értékelése
Egy újabb értékeléssel érkezem ebben a bejegyzésben, méghozzá Martin Kay: Eastern c. könyvéről, ami tetszett, habár az elején még tartottam tőle, mert nem szoktam western sztorira épülő könyveket olvasni, és a filmekben se nagyon szeretem, de ez tetszett, habár az elején lassan indult be, és kicsit zavaró is volt néha az időbeli ugrálások.
Fülszöveg:
"A Titánokkal vívott háborúban porrá lett földön Yuko hírhedt törvényen kívüli. Az elárvult lányt már csak szíve haragja élteti. Konok kitartással űzi Corbent, a gyűlölt zsoldosvezért, hogy elégtételt vegyen élete megnyomorítóján. Útja során nem várt társaságba botlik nővére egykori kedvese személyében. Vajk, az életunt kalandor egyetlen célja, hogy felderítse szerelme halálának körülményeit. Az elkövető nyomai a rettegett zsoldossereghez vezetnek.
Yuko és Vajk kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék Corbent, a rájuk leselkedő veszélyek mellett azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Hiába a kettejük között kibontakozó érzelmi kötelék, ha a zsoldosvezéren való elégtételt más módon képzelik el. Vajon sikerül felülkerekedniük önös érdekeiken egymás javára?
Martin Kay mesterien kombinálja a YA klasszikus elemeit a manga akciódús cselekményvezetésével egy fantasztikusan felépített posztapokaliptikus westernvilágban.Könnyed és humoros, letehetetlen olvasmány."
Értékelés:
Nos, először is köszönöm Martin Kaynek a recenzió példányt, és a Twister Media kiadónak, hálás vagyok érte, és azért is, hogy elolvashattam ezt a könyvet is. :) Még sosem olvastam olyan könyvet, ami western sztorira épül fel, még a filmekben se nagyon szeretem, bár azokban a filmekben nem sok modern cucc van, pl helikopter, vagy csak én nem tudok róla, mert nem nézek western filmeket, de mindegy is. XD Visszatérve a könyvre... Nagyon kíváncsi leszek a folytatásra, hogy milyen kalamajkába keverednek még a főhősök, és mennyi titok kerül még leleplezése. A vége nem ért meglepetéseként, mert számítottam rá, hogy ez lesz. Az író stílusa tetszik, kíváncsian várom a folytatást. :)
Az alapsztori nem volt rossz, tetszett, Yukot nagyon bírtam, főleg a humorát, és a szabad szájúságát, és persze Vajkot is megkedveltem. Érdekes karakterek voltak mindketten, de azért többet szerettem volna megtudni a hátterükről is. Időnként fura volt a múlt és jelen közti váltogatás az elején, de aztán beindult a sztori, és néha vicces volt, szóval jól szórakoztam néha rajta, bár az eleje lassú volt, és kicsit uncsi, de a végeredmény nekem tetszett. Sokszor mosolyt csaltak az arcomra, annyira bírtam őket, főleg, Yukot, hogy mindig bajba keveri magát, és aztán csodálkozik, hogy mindig bajban van. XD De aztán jön a megmentő, és kimenti, hát én nagyon bírtam a párbeszédeiket, és ahogy ugratták egymást, vicces volt. XD
Altair és Corben a Veszett kutya, meg Bagoáz karaktere is érdekes, őt sem tudtam hová rakni őket, na meg a Kákabelűt, és Miu-t sem, kész homály az egész, remélem róluk is kiderül majd valami a következő részben. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit akarnak, akartak tőlük valójában. De ezenkívül még vannak bennem olyan kérdések is, amik megválaszolatlanok lettek, és még Saorival kapcsolatban is. De az illusztrációk nagyon szuperek voltak, nekem nagyon tetszettek, sokkal élvezhetőbb lett tőlük az egész sztori, hangulatosak voltak. :) Szóval, jöhet a következő, remélem az is ilyen jó lesz. :)
Kedvenc idézeteim:
"– Nyomorult végrehajtók! – morogta a lány. – Titeket meg ki a bánat hívott?" (11. oldal)
"– Ha psszt! – tüsszentette el magát az orrát ingerlő porszemektől. – Még ez is!" (15. oldal)
"Ember! Módjával fickándozz azon a kötélen, vagy várhatod, hogy leszedjelek!" (24. oldal)
"– Vége a műsornak!" (28. oldal)
"– Tőlem ne várd, hogy ítélkezzem feletted! Előfordul, hogy nem hagynak más lehetőséget…" (55. oldal)
„Aki lemarad, az kimarad!” (61. oldal)
"– Az új szabály mostantól az, hogy szólnod kell, mielőtt bajba akarsz keverni, világos? Proszit!
Húzott egyet az italból, aztán odakínálta útitársának.
– Ennek a szabálynak nincs semmi értelme – fortyogott Yuko, de nem utasíthatta vissza a gesztust." (96. oldal)"– Te meg hova a retekbe mész?! – kiáltott utána.
A férfi imbolygó léptekkel botorkált le a köveken. Néha megfolyt a lába alatt a talaj.
– Egyszer valaki azt mesélte, ha ráteszem a fülem a sínre, meghallom a szerelvény kerekeit.
– Aki ezt mondta, totál hülye volt! […]
[…]
– Lehet, hogy így van!" (97. oldal)"Még csak az hiányzik, hogy eltompuljak a cél előtt… Látod, ez van, ha másokra hagyatkozol!" (104. oldal)
"– Cirmos cica, haj… […] – Hát, hová lett a vaj?
Karja a versike ritmusát követve kitért oldalra. […]
– Ott látszik a bajuszodon…
A fegyver csöve rendre irányt váltott, akár egy groteszk kiszámolós játékban.
– …Most lesz neked…
A tábornoknak már annyira sem futotta, hogy „Jaj!” […]" (122. oldal)"– Még egy ilyen sügért, mint én…" (138. oldal)
"– Hát ez remek! […] – Egyszerűen remek!" (145. oldal)
"Nézd már! Lyukra futott az ürge!" (153. oldal)"– Te meg hol jártál, cementbányában?" (154. oldal)"– Hidd el, ha itt már mindent feladtál, nem olyan nehéz útra kelni […]" (206. oldal)
"- Halottról persze jót vagy semmit… Inkább adj egy kis pálinkát!" (216. oldal)
"– Menj csak, kedvesem, ne félj semmitől! Biztos vagyok benne, hogy jó döntést fogsz hozni!" (234. oldal)
"– Vigyorogj, tökfej! – rikkantotta a fülébe Yuko, mialatt könyökhajlatával megkapaszkodott a férfi gigájában. Még mielőtt Vajk bármit tehetett volna, a kamera pittyent egyet, és a lencse túloldalán örök mozdulatlanságba dermedt a kínos jelenet.
Immár nem volt mit tenni, Vajk türelmesen kivárta, amíg a lány lehuppan a hátáról, aztán megköszörülte torkát, és feléje fordult.
– Hra' előbb szhólsz, hozok sámlit!" (246-247. oldal)"– Hátrább az agarakkal, fiacskám! […] – Még egy rossz mozdulat, és telepumpállak ólommal!
– Tedd magad takarékra, papa! […] – Ha nem maradsz nyugton, kifilézlek!" (267. oldal)"– Megígérted? […] – Mégis, miféle ígéretről zagyválsz, te majom?! Két napja még az se számított, hogy a világon vagyok, most meg azzal jössz, hogy ez a küldetésed?!
Olyan erővel bökte mellkason partnerét, mintha a szívéig akarna hatolni a körme hegyével.
– Férfiak, meg a rohadt ígéreteik! Eddig próbáltam ügyelni magamra, de ha tovább idegesítesz, úgy éljek, hogy valami irtózatos hülyeséget fogok csinálni!" (291. oldal)"– Neked aztán van vér a pucádban, kiscsaj!" (324. oldal)
"– Te meg a hülye cukorkáid!" (342. oldal)
"– Cö-cö-cö! […] – Nem kell rögtön úgy berezelni! Csak szerettem volna jobban összebarátkozni veled, kutyuli… Ugye szólíthatlak kutyusnak? Olyan bánatos vizslaszemed van!" (350. oldal)
"– Ilyet… – rebegte nehézkesen – még egyszer ne csináljunk… Oké?"Miért kell nekem folyton ilyen szarságokba keveredni?!" (367. oldal)
Mivel a férfi nem felelt, ujjával oldalba bökte. – Na, mi van? Élsz még?
[…]
– Fogjuk rá… Ha azt vesszük, melletted legalább sosem unatkozom.
[…]
– Te aztán tudsz bókolni. Nagyokos!
– Ne szívd mellre! […] – Már első látásra feltűnt, hogy igényled a pátyolgatást." (384-385)
Könyv adatai:
Könyv: Martin Kay: Eastern
Kiadó: Twister Media
Kiadás éve: 2021
Borító értékelése: 8/10 :)
Kötés: Puhatáblás
Oldalszám: 400. oldal
ISBN: 9786155631917
Illusztrálta: Megyeri Manó
Ajánlom: 16 éves kortól, meg aki szereti a fantasy, sc-fi, és a westernt :)
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó:
Szóval, csak ajánlani tudom, nekem tetszett. Az író stílusa viszont tetszik, de még csak most olvastam először tőle, így kíváncsian várom, mit tud még. :) További jó olvasást mindenkinek!
