Baráth Viktória: A napfény földje c. könyv (Szabadon 1.) értékelése
Tegnap befejeztem Baráth Viktória: A napfény földje c. könyvet, és habár tetszett is a sztori, nem igazán vagyok teljesen megelégedve vele, sajnos, és ez csak egy személy miatt van, méghozzá, Elizabeth Carrington.
Fülszöveg:
„Olyan oldalát mutatja meg a világnak, amelyet kevesen ismernek.” – R. Kelényi Angelika
Elizabeth Carrington a londoni elit irigylésre méltó életét éli. Sikeres üzletasszonyként hőn áhított vágya megszerezni egy kereskedelmi cég tulajdonostársi pozícióját. Kemény munkával küzdötte fel magát a csúcsra, és most végre elérheti a célját. Ehhez azonban olyat kell tennie, amire nem számít: Afrikába kell utaznia, hogy ő maga bonyolítson le egy fontos kakaóbabüzletet. A feladat első ránézésre könnyűnek tűnik, Elizabethnek azonban az út során a legrosszabb rémálmaival kell szembenéznie. Főleg, amikor Elefántcsontparton lázadás tör ki, elsöpörve a hazautazás lehetőségét. Az egyetlen kapaszkodót a vadonban élő, angol származású Adam jelenti számára, akinek esze ágában sincs pátyolgatni az állandóan panaszkodó nőt. Az idő múlásával azonban Elizabeth rádöbben, hogy a világról alkotott képe egy túl büszke és elkényeztetett nő nézőpontjából fakadt.
Van még remény a természet és az emberiség számára? Képesek vagyunk saját magunkon is változtatni, ha az a világunk hasznát szolgálja?
Baráth Viktória legújabb, Szabadon-sorozata egy nagyon is aktuális társadalmi problémát boncolgat, amelyben az egyéni sorsok összefonódása jelentheti a megoldást. Mert van az a pillanat, amikor félre kell tennünk a saját érdekeinket egy nagyobb cél érdekében.
„Drámai kalandok egy cseppnyi romantikával fűszerezve.” – Bree S. Világa
Értékelés:
A sztori jó. A felvezetés is. A mondanivalója is. A tartalmát abszolút jól felépítette Viki, de mégsem tudtam elmenni amellett, hogy egy ilyen arrogáns, felszínes, beképzelt, hataloméhes, elkényeztetett úri libának, a gusztustalan viselkedéséről kell, hogy olvassak, de mégsem akartam félbehagyni… Mert nagyon szeretem Viki könyveit, és a stílusát is, de ettől a nőtől még nálam is felment a vérnyomásom… és egyszerűen megundorodtam tőle. Bár idővel érezhető volt rajta a változás, de engem nem fogott meg, sőt végig taszított magától. Hiába ismerhettük meg az ő hátterét is, hogy honnan indult, ki vagy mi váltotta ki nála ezt a viselkedés módot, nem éreztem magamhoz közelebb a karakterét.
Nem ítélem el, mert csak rájön idővel, hogy mennyire ellenszenves is igazából, mennyire kényszeres is valójában, mert minden ember tele van hibákkal, senki sem tökéletes, hiába is akarna az lenni. De lehet rá törekedni, hogy jobb legyen, és látszott Elizabethen, hogy változni akar. Változtatni akar a helyzetén is, a viselkedési módján, ezért még becsülöm is, de akkor sem tudom megkedvelni. Remélem a második részben talán sikerül majd, de most nem fog változni róla a véleményem sajnos. Mert már azt tervezgettem, hogy hogyan verném meg, ha egyszer kilépne a lapok mögül… De aztán jött az utazás, a nagy kaland, Afrikában, azaz Elefántcsontparton, meg újabb szereplők, és egyre kíváncsibbá váltam, hogy mi fog történni, ezért tovább olvastam, főleg Adam miatt. :) ❤
Ez a pasi teljes mértékben meggyőzött engem, nagyon tetszett nekem a karaktere, a viselkedése, és a dolgokhoz való hozzáállása. Az is tetszett, hogy egyáltalán nem hajbókolt Elizabeth előtt, hanem az arcába vágta az igazságot. Nem bánt vele kesztyűs kézzel. Nekem ez nagyon tetszett benne, sőt ez tette szimpatikusabbá is. :) ❤ Adam karaktere, abszolút bejött nekem, imádom a karakterét, habár neki sem volt könnyű eleinte, de sokkal szerethetőbb, sokkal elviselhetőbb volt, mint az a bizonyos Conor is, meg a cégvezetői. Sokkal közelebb éreztem magamhoz Adamet, és az ahogy megismerhettük, hogy honnan is indult, és mennyit változott az idők során, miután lemondott a luxus életviteléről, élvezhetőbb volt a karaktere is. Remélem, ez a változás jó példa lesz Elizabethnek, és a következő részben már nem lesz ennyire utálatos egy nőszemély, de már jó úton halad felé. :)
Ahogy egyre jobban megismerhettük a sztorit, és az Afrikai közösség hátterét, életmódját, én annál jobban megundorodtam Elizabeth viselkedésétől, és a hozzá hasonló emberektől, akik csak kizsákmányolás céljából lenézik, meggyötrik azokat, akiknek éppenhogy inkább segíteni kellene, és nem kizsákmányolni őket. Egyszerűen bosszantó volt, ahogy bántak velük, ahogy Elizabeth és a hozzá hasonló emberek bántak velük, elszorult a szívem, ahogy olvastam arról, hogy élnek napról napra, de mégis boldogok voltak. Helyzetüktől függően mégis tudtak szórakozni, ünnepelni, táncolni, nevetni, pedig az életkörülményeik nem túl egyszerűek.
Afrika. Elefántcsontpart. Marahoué nemzeti park leírása nagyon tetszett nekem. A helyszín választás abszolút nagyon érdekes, alig várom, hogy olvashassam a következő részét is, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy Elizabeth mihez kezd a történtek után, és mi fog történni Adammel is, és a közösséggel is. :)
Kedvenc idézeteim:
"Tudom, hogy a nemem hátrányt jelent, ezért keményebben kell küzdenem azért, hogy egyáltalán számításba vegyenek, de nem hátrálhatok meg a harctól. Megtanultam, hogyan érvényesüljek ebben a férfiak uralta világban." (9. oldal)
"– Ne igyunk előre a medve bőrére!" (14. oldal)
„Aki nem üti meg a mércét, az repül, és kész.” (31. oldal)
„– Látom, elemedben vagy – jegyzi meg, miközben becsukja maga mögött az ajtót.
– Idiótákkal vagyok körülvéve – sóhajtom.” (40. oldal)„– Most ne akadjunk fenn ilyen apróságokon!” (59. oldal)
„– Hogy te milyen egy nyúlszívű kis pöcs vagy!” (73. oldal)
„– Nőjön fel! – hunyorgok rá lenézően.
– Higgye el, nekem már nem kell tovább nőnöm! – kacsint rám, majd belekortyol az italába.
A fejemet csóválva lépek be a házba, majd magamra csukom az ajtót.
Gyerekes! Az összes férfi átváltozik idióta kamasszá, ha a hormonjaik bevetésre készen állnak.” (75. oldal)„– Éhen fog halni, ha ilyen finnyás – szurkálódik Adam, és visszatér a farönkjéhez.
– Nem vagyok finnyás – kérem ki magamnak. […] – Csupán van egy bizonyos színt, ami alá nem akarok süllyedni.
– Ó, elnézést, nem tudtam, hogy magát a királynőt látom vendégül! – hajol meg színpadiasan.
– Fölösleges ez a gúnyos hangnem! Nekem sincs semmi szükségem arra, hogy el kelljen viselnem magát.
– Akkor ebben megegyeztünk.” (81. oldal)„– Ez mi? – nézek végig az ételen homlokráncolva.
– Ananász, banán és egy kis csimpánz.
– Hogy mi?
Majdnem eldobom a tányért undoromban.
– Nyugodjon meg! Csak csirke. Gondolom, a mellét szereti.
Ő jól szórakozik magában, amíg én átélek egy kisebb infarktust.
– Igen – bólintok végül.
– Megértem, én is melles típus vagyok. De a jó comboknak is csak nehezen tudok ellenállni.” (91. oldal)„– Ezen most már hiába rágódunk… […] – Arra törekedjünk, hogy megoldjuk a helyzetet!” (104. oldal)
„Talán nem harcoltam eléggé. Talán ezzel üzen az univerzum, hogy mégis kevés vagyok ehhez. Hogy nem vagyok elég jó. Túlságosan is leeresztettem, de mostantól máshogy lesz minden. Össze kell kapnom magam.” (142. oldal)
„– Mindent elvesztettem – szólalok meg ismét.
– Csak nem mindent.” (144. oldal)„– Nem érdekli őket a kudarc. Nekik csak a tökéletes az elég jó. Én pedig jelen állapotomban minden vagyok, csak nem tökéletes.
– Mindannyian tökéletesek vagyunk a magunk módján. Még akkor is, ha néha nem így érezzük.” (147. oldal)„– Maga az első, aki a szemembe merte mondani, hogy gondjaim vannak. És ezért utálom magát!” (167. oldal)
„– Maga pedig nem akar egy nő miatt változtatni az életén.
– Nem. Ha valaki így elfogad, akkor nem hátrálnék ki egy kapcsolat elől. De jelenleg nem erről szól az életem.” (169. oldal)„Nekem senki ne mondja meg, hogy mire vagyok képes és mire nem! Amit a fejembe veszek, azt meg is csinálom.” (179. oldal)
„– Mikor lett magából Teréz anya? […]
– És magát mióta nem érdekli mások sorsa?” (199. oldal)„– Ma egyszerűen fantasztikus volt!
[…] Olyan mélyen néz a szemembe, hogy már attól tartok, a lelkemet is látja.
– Tudja, mit? Én is így érzem.
Felkacag, mire én is elmosolyodom. […]
– Reggel találkozunk! Pihenje ki magát!” (217. oldal)„– Pont ilyenkor kell felállni és összeszedni magunkat!” (233. oldal)
„– Az igen! – kiált felém. – Ezeket meg honnan szedted? Ne mondd, hogy végig ott lapultak a bőröndödben!
– A piacon vettem őket – fordulok körbe. – Azt hiszem, ebben egy kicsit kellemesebb lesz mozogni.
Adam a fejét csóválva kacag magában.
– Most meg mi az?
Az én arcomról lefagy a mosoly.
– Semmi csak… Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer így látlak. Smink nélkül, kócosan, trikóban…
– Én sem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen ruhákat fogok hordani. De tudod, mit? Még sosem éreztem ilyen jól magam. Ennyire szabadnak.
– Üdv a világomban! Itt aztán senki nem szól rád semmiért. Imádom, hogy a magam ura vagyok.
– Igen, én is kezdem megszokni.” (257. oldal)„– Méghogy nincs köztetek semmi! […]
– Ez elég bonyolult – ingatom a fejem.
– Láttam a csókot valamelyik nap. Nekem egyszerűnek tűnik. És őszintének.
– Az őszinte érzelmek a legbonyolultabbak.” (289. oldal)„– Igazad van! […] – Ne ígérj olyat, amit végül nem tudsz betartani!” (300. oldal)
Könyv adatai:
Könyv: Baráth Viktória: A napfény földje (Szabadon 1.)
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2021
Borító értékelése: 10/10
Kötés: Puhatáblás
Oldalszám: 312. oldal
ISBN: 9789635701414
Ajánlom: Azoknak, akik szeretik Baráth Viktória regényeit, és történeteit. :)
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó:
Nagyon szeretem Baráth Viktória regényeit, a stílusát, történeteit, de ez most nem tetszett annyira, mint az Egymás szemében c. kötet. Ezzel a kötettel sincs semmi baj, vannak olyan részei, amiket megszerettem, olyan karakterei, akiket hamar megkedveltem, de Elizabeth viselkedése unszimpatikus, nagyon ellenszenves egy nő, de a változni akarása viszont tetszik. Remélem a második részben már érezhetőbb lesz rajta a változás, és nem okoz csalódást. Nagyon reménykedem benne, mert őt is szeretném megkedvelni, és a róla alkotott véleményemet is megváltoztatni. Addig is, további szép napot nektek, kedves könyvmolyok, és további jó olvasást nektek!
