Tegnap befejeztem: Jennifer Mathieu: Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak c. könyvet, ami nekem nagyon tetszett, sokkal jobban, mint a film, bár az is a kedvencem lett, és tervezem is újranézni, ahogy majd ezt a könyvet is, de azt még nem tudom, hogy mikor kerül majd sorra megint. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

A Moxie nekem nagyon tetszett, szórakoztató volt, és a sztori mondanivalója is nagyon bejött nekem. A filmet már előzőleg láttam, úgyhogy tudtam, mire számítsak, hogy jórészt a feminista szál jóval hangsúlyosabban ki lesz emelve, mint például a szerelem szál is, ami szintén felbukkan a történet során. A cselekmény, a szereplők, a zin-ek illusztrációi, az írónő stílusa nekem nagyon tetszett, kár, hogy eddig nem olvastam el, bár először azt sem tudtam, hogy létezik ez a könyv, míg meg nem néztem a filmet, amire a húgom hívta fel a figyelmem a Netflixen.

Vivian a könyvben sokkal szimpatikusabb volt, mint a filmbeli alakítása, mert ott nagyon idegesítő volt, de a könyvbeli énje kellemes csalódás volt a számomra. Örülök, hogy sikerült megkedvelnem őt, igazán bátor egy csajszi. Vagány és bevállalós tett volt tőle, amiért megelégelve a suliban történeteket útnak indít egy feminista mozgalmat, aztán szépen lassan ki teljesedve, kiáll a női egyenjogúság mellett, védelmezve a csajokat, a szexista elnyomás ellen, és az érthetetlen szabályok ellen. Mindezt névtelenül, egészen addig, míg túl nem nő rajta, és irányíthatatlanná válnak az események, de ez tök jó a történet szempontjából. :)

Sokkal érdekesebb volt így, végig fenn tartotta az érdeklődésemet, imádtam olvasni, sokszor mosolyt csaltak a karakterek az arcomra, és persze Seth is nagyon cuki volt. :) ❤ Olyan kis aranyos volt végig, de a többi pasi leginkább undorító. Főleg a Mitchell Wilson-félék, na meg az igazgató, és az igazgatóhelyettes… Az egész dresszkódrazzia, annyira szexista volt, és a srácok viselkedése is, annyira perverz, hogy így akarták a lányokat elnyomni… Egyszerűen undorító, felforrt tőle a vérem is, ahogy olvastam, hogy büntetlenül bármit megtehettek, mert ők a fiúk, a menő bunkó focisták… Az Igazgató, pedig egy s…fej. De lényeg, a lényeg, hogy nekem nagyon tetszett ez a történet, és nagyon élveztem az olvasását is, pörgős volt, és Vivian, az anyja, a nagyszülei, meg Seth, Lucy, Claudia, és a többi Moxie csajszi nagyon szimpatikus volt nekem, még Emma is, ja meg Seth szülei is. XD

Kedvenc idézetek:

„– Inkább csinálj nekem egy szendvicset!” (8. oldal)

„– Ezt a lapos dumát! […] – Ráadásul milyen elcsépelt már!” (11. oldal)

„Wonder Woman néz rám belőle csípőre tett kézzel, harcias tekintettel – egy régi képregényből vághatták ki. Rajzoltak egy szövegbuborékot is a szájához. Arra inti a férfiakat, hogy le ne merjék szólítani az utcán, hacsak nem akarnak egy pofonnal gazdagabbak. A kép láttán mosolyognom kell.” (18. oldal)

„– Hát, már úgyis késő van – mondja –, ágyban a helyed. Olyan szagom van, mintha én magam lennék a sürgősségi központ, de azért kaphatok egy jóéjtpuszit?” (25. oldal)

„És tudom, hogy most fáradt és kimerült, és aggódik a számlák miatt. De volt idő, amikor ezt a zenét hallgatta. Amikor mert élni. És ezt már senki nem veheti el tőle.” (26. oldal)

„Polgárpukkasztás. Ezt beveszem a kedvenc szavaim közé! […]
A Riot Grrrl nem törődött mások véleményével. Az volt a céljuk, hogy észrevétessék magukat.
Polgárpukkasztóak voltak.
Joan Jett-tel összebújva nézem a filmet, miközben az agyam hátsó szegletében körvonalazódni kezd egy ötlet. Egy őrült ötlet. De komolyan! Teljesen agyament! De nem tudok szabadulni tőle.” (41. oldal)

„– Viszlát, Vagány Csaj!” (47. oldal)

„Nem… mered! Nem… mered! Nem… mered!” (54. oldal)

„Bárcsak tudnám, hová vezet az utam! Bárcsak biztos lehetnék abban, hogy soha többé nem jövök vissza!” (71. oldal)

„– Olyan vérlázító ez az egész, és szexista!” (100. oldal)

„– Bocsánat – mondja. – Át kellett öltöznöm. Mr. Klein nagyon goromba volt velem. A szememre vetette, hogy a megjelenésem elvonja a fiúk figyelmét.
A könnyei majd' kicsordulnak. Meg, Kaitlyn, Claudia és én kórusban zendítünk rá, hogy mennyire sajnáljuk, Meg szorosan átöleli Sara vállát. Lucy viszont rácsap az ebédlő asztalra, olyan erővel, hogy megugrunk ültünkben.
– Ez szemétség! – kiált fel.
Egyikünk sem reagál. Döbbenten meredünk rá, Sara egy szalvétával törölgeti a szemét.
– Komolyan mondom. Az – folytatja Lucy. – A lányoknak minden rezdülésükre ügyelniük kell, csak mert a fiúk állítólag képtelenek uralkodni magukon? Folyton ezzel a baromsággal jönnek nekünk, amióta világ a világ.” (102. oldal)

„[…] Lányok, benneteket különösen megkérlek, hogy figyeljetek oda a megjelenésetekre, és ne feledjétek, hogy a szolidság olyan erény, amely soha nem megy ki a divatból. […]
A szolidság olyan erény, amely soha nem megy ki a divatból. Micsoda képmutató barom!” (105-106. oldal)

„– Nagy kár lenne eltakarni magad!
Ó, mossatok fel!” (138. oldal)

„– Nálunk ez a szokás. Cserélgetik is a táblákat. Egyszer azt tették ki, hogy: „Szép nap ez a mai. Csak túl kell élni.” (153. oldal)

„Nekem egy helyes, okos, jó pasi kell, nem pedig egy helyes, okos, jó barát.” (159. oldal)

„– Ez azért elég kínos volt.
– Az a kínos, ami itt megy. Vérgáz, legyen szó akár rasszról, akár bármi másról – mondja nekem, közben átpörgeti ujjaival a boríték tartalmát, gyors becslést végezve, mennyi jött össze. – Csak nézz körül ebben az ebédlőben!” (176. oldal)

„Csak centik választanak el tőle, de nem talál rám. Különben gyorsan elő kellene rukkolnom valamiféle magyarázattal. Na de mosolyognék, és kitalálnék valamit. Mert engem ma semmi sem állíthat meg! Pláne nem egy férfi!” (211. oldal)

„– Olyan ez, mint egy valóra vált, feminista álom!” (213. oldal)

„– Mindjárt itt a Valentin-nap.
– Na és?! – felelem, szigorú pillantást vetve rá. – Attól még nem fekszem le veled rögtön a jövő héten.
Hangos nevetésben tör ki.
– Tudom! Csak szóltam, hogy a nap, amelyiken a romantikázás társadalmilag elfogadott formáját éljük, jövő héten esedékes.
– Ja, szerdán. De nehogy plüssmacit vegyél nekem a Walgreensből!
– Miket beszélsz! Nem ismerjük mi egymást valahonnan? – poénkodik felhúzva a szemöldökét. – Szia, Seth vagyok!
– A kelet-rockporti szerelmespárok odáig vannak a Valentin-napi nyáladzásért – világosítom fel. – Támadnak a plüssmackók, pocakjukon felirattal, hogy: „Megdöglöm érted!” A szupermarketben toronyba állnak az olcsó csokik és a szálas rózsák.
– Soha nem tennék ilyet egy moxie-val – jópofizik Seth, és befordul a sarkunkon.
– Hú, ne mondj nekem most ilyet! Elrontod a kedvem – mondom az ablak felé fordulva, a bánatos arcot vágó tükörképemnek.
– Bocs, nem akartalak elszomorítani.
– Semmi baj – mondom. – Bárcsak másképp alakultak volna a dolgok!” (242. oldal

„Boldog plüssmackónapot!” (247. oldal)

„Nem szórakozhatnak velünk tovább!” (265. oldal)

„Ez a MOXIE, az eleven valóság és a jelen.” (280. oldal)

„– Szóval először is… […] – A vagány csajok visszavágnak!” (280. oldal)

„– Éljenek a csajok! […]
– Éljenek a csajok! (283. oldal)

„– Szerintem tökös csaj vagy – suttogom a fülébe. – És nagyon jó barátnő.” (295. oldal)

„– A MOXIE mi vagyunk! […] – A MOXIE mi vagyunk!
És már mondjuk is utána, tapsolunk is hozzá.
– A MOXIE mi vagyunk! A MOXIE mi vagyunk!” (316-317. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Jennifer Mathieu: Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2019

Borító értékelése: 10/10

Kötés: Puhatáblás

Oldalszám: 344. oldal

ISBN: 9789634575078

Fordította: Hajdú Beáta

Ajánlom: Mindenkinek! Megéri elolvasni :D

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Az írónő stílusa szimpi volt, remélem lesz még ehhez hasonló története a közel jövőben. Nagyon érdekelne, hogy mit tud még ezen kívül, és szívesen olvasnék még tőle. Szóval, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a hasonló történeteket. :) További szép estét, és jó olvasást minden kedves könyvmolynak!

Smurfettereads