Serena Valentino: Ki a legszebb? (Gonosztevők)
A Gonosz Mostoha története
Egy újabb értékeléssel jövök, Serena Valentino: Ki a legszebb? A gonosz mostoha története (Gonosztevők) c. könyvről írok most véleményt. Engem meglepett ez a könyv, nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog ez a könyv. Az eredeti Hófehérke és a hét törpe történetét még nem olvastam, de láttam mesefilmben, és az egyik kedvenc meséim közé tartozik, így már tudtam miről fog szólni. Csak éppen nem Hófehérke meséli el, hanem a Királynő szemszögéből láthatunk bele a történetbe. Ami nekem tetszett, habár a mesefilmben nem a kedvencem a Gonosz Mostoha, de ebben a történetben azzá vált.
Fülszöveg:
"A fiatal királylány Hófehérke, és gonosz mostohája, a Királynő történetét mindenki ismeri. A mesélésről mesélésre változó apró különbségeket leszámítva a történet mindig ugyanaz: a Királynő féltékeny lesz a lányka szépségére, és ez odáig vezet, hogy megpróbálja eltenni láb alól az édes, naiv kislányt. Arról már sokkal ritkábban szól a történet, hogy a Királynő mitől is lett ilyen gonosz. Sokan próbálták már találgatni az okokat. Talán már a természeténél fogva is egy gonosz boszorka volt, szépsége pedig mindössze a Király elcsábításának eszközeként szolgált. Mások szerint a Királynő azért gyűlölte a lánykát, mert a Király első feleségére emlékeztette. Ám a leggyakrabban egy romlott lelkű nőszemélynek festik le, aki egész nyomorult életében nem szeretett egyetlen teremtett lelket sem. Valójában oly sokféle magyarázat létezik, amely a Királynő végtelen hiúságát és féltékeny dühét találgatja, hogy bajos is lenne számba venni őket. A sorozat első könyve egy olyan változatát meséli el a történetnek, amellyel az olvasóközönség eddig nem találkozott. Egy történetet, mely szerelemről, veszteségről, és egy csipetnyi mágiáról szól. Ez a Gonosz Mostoha könyve."
Értékelés:
Kellemes csalódás volt nekem ez a könyv. Nem gondoltam volna első ránézésre, hogy ez tetszeni fog-e nekem, mert a borító nem igazán fogott meg, de a történet tetszett. Hű maradt az eredeti történethez, nem sok minden változott rajta, kivétel az, hogy most a Gonosz mostoha szemszögéből meséli el az írónő, és nem a Hófehérkének a szemszögéből. :) Tetszett ez az újdonság, mert jórészt, folyton csak Hófehérke van előtérbe helyezve, annyi van már belőle, hogy Dunát lehetne rekeszteni vele. Egy csomó változatban megfordult már.
De végre most csak a Királynőről volt szó, és az érzéseiről, hogy mennyire befolyásolta őt a saját szépsége, a hiúsága, az irigysége, a féltékenysége, a magánya, és elsősorban az apja gonoszsága, sötétsége. Mennyire megváltozott, milyen hatással volt rá a gyász is, és a magány is, még a szerelme is elhagyta. A három nővér is csak rossz hatással voltak rá, na meg a rémálmok… Nekem tetszett, ahogy szépen lassan megtörik, meghasad a Királynő, és rájön, arra, mit is akar igazán. Mentálisan megtört, a lelke se tudott megnyugodni, pedig eleinte tényleg jószívű, kedves, csupa szív nő volt. Szóval, a Királynő ebben a történetben szimpi volt a számomra, meg Hófehérke is, és Verona is. :)
Kicsit sajnáltam a Királynőt, hogy csak annyi kellett, hogy gonosszá váljon, hogy amiatt aggódjon szép-e vagy nem, szeretik-e vagy nem, gyönyörű-e vagy nem. A vége felé, már bárkin átgázolt volna, hogy megkapja, amire annyira vágyott. De azért örülök, hogy ezt is olvashattam, kíváncsian várom a Herceg vagy Szörnyeteg? c. könyvet, mert nekem tetszik az írónő stílusa, habár ennek a végét egy kicsit elsiette. Túl gyorsan lezárta a Királynő történetét, pedig úgy olvastam volna még tovább. Gyorsan lezavarta a Hófehérke elleni akciót is, de a lezárása nem volt olyan rossz, csak kicsit túl gyorsan következett be, de azért tetszett. :D
Kedvenc idézeteim:
„Soha életében nem vette körül ilyen szépség. A boldogságot sem ismerte, mielőtt idekerült volna az udvarba. És most rátalált egy lányra, akit szinte a testvéreként szeretett.” (8. oldal)
„– És micsoda pompás triumvirátust alkotunk majd a bevonuláskor!” (16. oldal)
„Hófehérke továbbra is reszketett, és az apja vállába fúrta az arcát. Csak néha pillantott fel, hogy lássa, támad-e még az ellenség, és eloszlott-e már a füst. Az egész kastély ordítozástól és csatakiáltásoktól zengett.” (46. oldal)
„Különös, hogy egy illat hogyan képes ilyen élénk emlékeket felidézni; mintha csak visszautaztatnák az embert az időben […]” (70. oldal)
„– Most pedig adj egy puszit a lányodnak, és mondd el neki, mennyire szereted!” (82. oldal)
„– Úgy tűnik, alaposan megbabonáztad, lányom. De nemsokára úgyis meglátja, milyen gonosz boszorka vagy – mondta nekem. […] – Ne hidd, hogy egy ilyen férfi feleségül vesz majd.” (91. oldal)
„Reménytelennek és elveszettnek érezte magát.” (105. oldal)
„– Mondd, tükör, ki a legszebb e vidéken? – kérdezte kétségbeesve.
– Biztos vagy benne, hogy erre a kérdésre tudni akarod a választ? – kérdezte a Szolga.
– Biztos – felelte a Királynő fogcsikorgatva.
– Tudd meg, hogy én csak igazat szólhatok – válaszolta a Szolga.
– Akkor hát, ha nem én volnék, mondd el, hogy ki az! – rivallt rá a Királynő dühödten.
– Nem állítottam, hogy nem te vagy. Mondtam, hogy nem hazudhatok. Gondoltam, jobb, ha tudatában vagy ennek, még mielőtt belekezdünk.
A Királynő gúnyosan mosolyogva bólintott.
– Ki az, Szolga? Ki a legszebb a világon? – kérdezte újra.
– Látom, nagyon megviseltek a történtek. Elgyötört vagy, és… – kezdte újra a Szolga.
– Ki vele, ha mondom! […] – Ki a legszebb földön-égen?!
– Te vagy, Királynőm – felelte a Szolga.” (121-122. oldal)„A Királynő elmerengett azon, hogy lehet ennyi hígagyúval körülvéve. Fiatalabb korában ő sem lehetett ilyen arcátlan.” (135. oldal)
„[…] Az a sorsunk, hogy elveszítsük a szeretteinket, és ez összetörje a szívünket. Ha tehetném, megóvnálak ettől, drága barátnőm, de engem sem készíthetett fel arra senki, ahogy a saját lelkem is összetört, amikor a Király eltávozott az életemből.” (148. oldal)
„– Varázstükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb e vidéken?
– Te vagy az, Királynőm…
A Királynő aggódva nézett rá.
– Bizonytalanságot érzek a hangodban, Szolga. Beszélj! – szólt rá.
– Te vagy a legszebb, Felség. De azt ne kérd, hogy a szíveddel kapcsolatban adjak tanácsot.” (160-161. oldal)„– Úgy látom, elkél… – szólalt meg Lucinda.
– …egy kis segítség – fejezte be Ruby.
Martha kinyitotta a szütyőjét, és egy üres teáscsészét vett elő.
– Arany és máz, epében ázz! – kántálta Lucinda.
Ezzel előrehajolt, és beleköpött a csészébe.
– Félre szépség-jóság, fogadd a bűn jussát! – gajdolta Ruby, és Martha válla fölött előrehajolva ő is a csészébe köpött.
– A megtört lélek eleget szenvedett; egy Királynő legyen mindenek felett! – fűzte hozzá Martha, majd a saját aszott ajkaihoz emelte a csészét, és maga is beleköpött.
A nővérek ezután mind elhúzták a tenyerüket a csésze fölött, és amikor a Királynő is belepillantott, gőzölgő folyadékot látott benne.
– Igya meg – utasította Lucinda.” (177. oldal)„Gyengeség.
Félre vele!” (193. oldal)
Könyv adatai:
Könyv: Serena Valentino: Ki a legszebb? A Gonosz Mostoha története (Gonosztevők)
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2021
Borító értékelése: 8/10
Kötés: Puhatáblás
Oldalszám: 208. oldal
ISBN: 9789634038979
Fordította: Halmai Gergely
Ajánlom: 13 éven felülieknek, és azoknak, akik szeretik a meséket, és a fantasyt is. :)
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó:
Az írónő stílusa már most nagyon tetszik nekem, alig várom, hogy a többi könyvét is olvashassam. :) Nagyon kíváncsivá tett az írónő, úgyhogy nagyon érdekel a Herceg vagy Szörnyeteg c. könyv is. Már a polcomon csücsül, várva, hogy sorra kerüljön ő is. Azt még pontosan nem tudom mikor, mert annyi olvasatlanom van, hogy sose érek a végére, de alig várom, hogy olvassam, remélem az is ugyanilyen jó, mint a Ki a legszebb? :) De addig is, további jó olvasást nektek, könyvmolyok!
