Hozom egy újabb befejezett olvasásom értékelését, mégpedig: Alessandra Torre: A ​Szellemíró c. könyvet. Tavaly jelent meg a Könyvmolyképző kiadó gondozásában, az Arany pöttyös könyvek kiadói sorozatában. :) Nekem nagyon tetszett, és csak ajánlani tudom mindenkinek. :)

Fülszöveg:

Értékelés:

Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni nekem, pedig a könyv címe annyira nem hozott lázba, de érdekesnek tűnt, és kíváncsi lettem rá, hogy mit takar A szellemíró cím, de nem éppen erre számítottam, mint amit kaptam. De a borítója tetszik nekem, és maga a történet is. :D Már az első oldaltól kezdve szimpatikusnak találtam Helena Ross karakterét, de egyben sajnáltam is, vérzett érte a szívem, nem ilyen vég kifejlettre számítottam volna, mint amit kaptam. Szellemekre, és valami kísértetes történetre számítottam volna, vagy valami gyilkolásos történetre, azért is, mert rajta van a thriller címke is, de én nem erre számítottam, és meg is lepett, hogy a történet ennyi csavart rejt ebben a könyvben. Végül az igazság durván a földbe döngölt… Én tényleg nem erre számítottam, nem ilyen végkifejletre, nem ilyen cselekményre, nem ilyen család történetre, amit kaptam, de nem bánom, hogy elolvastam, mert végül is a kedvencemmé vált ez a történet, de csakis Helena és Bethany, Mark meg Kate karaktere miatt. Simont és Helena anyját, viszont utálom. :D

Ez az a könyv, ami nem happy enddel végződik, és erre Helena, mint író, maga is felhívja rá az olvasó figyelmét, hogy valamennyire felkészítse az olvasóit, hogy ne nagyon számítsanak boldog befejezésre, mert ez nem az a történet. A kezdés egyből egy szépnek hitt emlékkel indít, ami annyira aranyos, és egy tökéletesnek hitt átlagos családi reggelt mutat be az olvasóknak, de a folytatásokban egyre több minden derül ki, amit nagyon sok hazugságokkal, fél igazságokkal, próbáltak leplezni. Végül az összes hazug álarc leesett a családról, és napvilágot látott a szörnyű igazság is, amit négy évig magában tartott Helena, és végig bűntudat, meg fájdalom kínozta, ha csak visszaemlékezett a vele és a családjával történtekre. Én nagyon sajnáltam őt mindenért, ami vele és a családjával, főleg Bethanyval történtek miatt is. Nagyon szerettem azokat a visszaemlékezéseket, amikor a lányával való kapcsolatáról, és az emlékeiről mesélt, és újra átélhettem én is Helenával azokat a pillanatokat, amiket ő már átélt, de most újra végig kellett mennie azokon az emlékeken, hogy elmesélhesse a saját történetét, és végül meg is írhassa.

A férjét, azaz Simont, már a kezdetektől nagyon nem szívleltem, se az anyját, bár belőle keveset kaphattunk, de számomra, mindkettő unszimpatikus volt, és megértettem Helena érzéseit, félelmeit velük kapcsolatban. De Bethany maga volt a cukiság, egy szeretetgombóc. :) Annyira szerethető volt a kis csajszi, és aranyos is, ezért is sajnálom ennyire őt és Helenát, mert végül is egyikőjük sem ezt érdemelte volna ki a sorstól, főleg nem ilyen apát, és férjet.  Nem is értem, hogy titkolhatta el annyi évig a családja elől, hogy mennyire mocskos hajlamai vannak. Főleg, hogy van saját gyereke is… A tiszta véletlen kapcsán derült ki az egész, egy kutatás miatt, ami végül Helena akaratán kívül leleplezte az egész aljasságát, amit művelt a háttérben... Miközben mindenesetre a családjához ment haza, hogy velük hajtsa álomra a fejét.

Mark is nagyon szimpatikus volt, és habár ellenségek voltak eleinte, nagyszerű baráttá vált Helena számára, szerettem a párbeszédeiket is. Kedvelhető egy karakter volt ez a fickó, teljesen ellentéte Simonnak, ami tökéletesen hangsúlyozta mennyire különbözik a két fickó egymástól. Azt is nagyon szerettem, hogy Helena és Mark is különbözik egymástól, érdekes párbeszédek alakultak ki köztük, még akkor is, ha nem értettek egyet, vagy civakodtak valami miatt. Helena stílusát nem igazán lehetett megkedvelni, kihívást jelentett Marknak és Kate-nek is, az ügynökének, de én nagyon bírtam őt. Szimpatikus egy nő, Helena, céltudatos, és magabiztos, erős egy személyiség, és határozottan tudta, hogy mit akar, és épp ezért próbálták őrületbe is kergetni, az anyja meg a férje… Amivel én nem értettem egyet. Főleg, ahogy Bethany miatt is bántak vele sokszor…

Az írónő stílusa nagyon szimpatikus, nekem tetszik. Eddig csak ezt az egy könyvet olvastam tőle, de nagyon kíváncsi vagyok a többi munkásságára is, úgyhogy szerintem még fogok tőle olvasni, legalábbis reményeim szerint. :D Ha azok is ennyire jók, mint ez, akkor tuti tetszeni fognak. Ja, és egy előnye van még ennek a könyvnek, mégpedig az: hogy nagyon rövidek a fejezetek, gyorsan lehet velük haladni, csak úgy repíti az olvasót a vége felé. Abszolút letehetetlen! Ha már az olvasó a kezébe veszi, nem tud megszabadulni tőle, és még, még, még, még tovább olvas, míg el nem fogynak a lapok, és hirtelen véget ér minden. Az a legrosszabb, hogy nincs happy end, ha csak nem úgy nézzük, hogy végül is Helena, célt ért. Megcsinálta, amit akart, és végül lelki békére talált, megnyugodott, semmi sem nyomasztja, és minden kiderült, aminek kellett, aminek muszáj volt kiderülnie, mielőtt véget ér minden.

Ja, és még egy utolsó mondatot ide fűznék zárásként: Gyűlölőm a rákbetegséget, mindenféle fajtáját! Alig várom, hogy végre meglegyen olyan ellenszer, ami végre kiírtja ezt a fajta betegséget, és soha többé nem térhetne vissza! Az én papám is hasonlóban halt meg, a keresztanyám is. Utálom, gyűlölőm a rákbetegséget, ezt senki sem érdemli meg a sorstól, még akkor sem, ha egy könyvszereplő éli meg ezt a kínzó fájdalmat, még akkor se, ha filmbeli karakter, vagy a való életben bármelyik ember. Senki se érdemli ki ezt a sorstól! SENKI, SENKI!!

Kedvenc idézeteim:

„A hozzá hasonló fiúk nem hajtanak a hozzám hasonló lányokra. Nem követnek a szemükkel, nem figyelnek, amikor beszélek. Nem hajolnak közel, és nem akarnak többet.” (10. oldal)

Vigyázat! Felnőtt tartalom!

„A legutolsó interjújához készített képen meztelenül feküdt a regényeinek egy kupacán, szőke haja végigseperte a borítókat. […] Az íróknak nem szabadna szextárgyakká silányulniuk.”  (22. oldal)

„Hiszen vonzó, szinte már aranyos a maga bagolyszerű módján. És igenis vicces, bár humorérzéke csontszáraz, és meglehetősen egyedi. Az ember rögtön felismeri ezt, amint elolvassa egyik regényét. Még a legsötétebb helyzetekbe is képes humort csempészni, egy kis életet, hogy az olvasó szíve még éppen ne álljon meg.” (43. oldal)

„Mennyi méreg fér egy ilyen aprócska testbe!” (78. oldal)

„És az emberek még azt mondják, hogy én vagyok furcsa.” (95. oldal)

„– Ne csináljon úgy, mintha valami emléktúrán lenne!” (119. oldal)

„Az új gyógyszeremtől úgy érzem magam, mint egy zombi.” (147. oldal)

„– Köszönöm a meghívást – mondom, és megrázom a fejemet –, de kihagyom.
– Látott már kisbocit születni?
– Sok mindent nem láttam még, de ez nem azt jelenti, hogy látni is akarom.
– Ne legyen már olyan makacs!” (156. oldal)

„– Carpe diem, Helena!
Élj a mának.” (168-169. oldal)

Vigyázat! Felnőtt tartalom!

„Rosszabbul vagyok. Nem hittem, hogy egyáltalán lehetek még rosszabbul, de a testem egy seggfej. Amikor megfordulok a kanapén, felfordul a gyomrom. Amikor lehunyom a szemem, forog körülöttem a szoba. Mindenem fáj. Mindennek borzalmas az íze.” (218. oldal)

„– Maga dugja a macskát, én csak fogom a farkát.
– Ez undorító.” (227. oldal)

„– Hol hagytad a kalandvágyadat?” (249. oldal)

„– Csak próbálja meg! – […] Csak próbáld meg. Csak próbálj meg felöltözni. Csak próbálj meg enni. Csak próbálj meg visszaemlékezni a jó dolgokra, a mosolyára, az emlékekre. Csak próbálj meg tovább élni. – Csak azokat a részeket, amiket nehéznek talál elmondani.” (267. oldal)

Cselekményleírást tartalmazó szöveg!

„Egy szerelmi történetnek megvan a maga receptje. Szerelem + Hűség = Boldog Befejezés. Elég ilyen történetet írtam és olvastam ahhoz, hogy tudjam, ez a recept sem garancia a sikerre. A recepttől való eltérés viszont garantálja a bukást. Szerintem a házasság is így működik.
Lehet szeretni egy szörnyeteget? Én szerettem. Szerettem és gyűlöltem, de teljesen rossz okból vezérelve.
Hűségesek voltunk? Nem. Én sokkal hűségesebb voltam könyveimhez, az íráshoz és a karaktereimhez. Ő sokkal hűségesebb volt a titkaihoz, a bűneihez és a perverzióihoz, mint hozzám.
És a Boldog Befejezés? Már a könyv elején leszögeztem, hogy erre nem sok esély van ebben a történetben.” (326. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Alessandra Torre: A ​Szellemíró

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó

Kiadói sorozat: Arany pöttyös könyv

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 352. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634578055

Fordította: Kádár Pál

Ajánlom: Leginkább azoknak, akik szeretik a hasonló történeteket. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Ezt a könyvet is csak ajánlani tudom, azoknak, akik szeretik a hasonló történeteket, nekem nagyon tetszett, és tuti, hogy még újra fogom egyszer olvasni. :)

További jó olvasást mindenkinek, és szép estét!

Smurfettereads