Borítóleleplezés, Tina Colt: Katie könyvesboltja

boritoleleplezes_1.jpg

Ma egy borítóleleplezéssel érkezem. Az a megtiszteltetés ért, hogy én leplezhetem le először, Tina Colt hamarosan megjelenő új könyvét. Aminek a címe: Katie könyvesboltja címet képviseli. :) Én már nagyon várom, volt szerencsém elolvasni is. :) Megkérdeztem a szerzőt, hogy lesz-e ebook verzió, a papíralapú megjelenés mellett. Azt a választ kaptam, hogy lesz mind a kettő. Az ebook verziót, csak a Holnap magazin oldalán lehet majd beszerezni. A papíralapú kiadást pedig személyesen Tina Colt írónőtől lehet megszerezni, amint megjelenik. :)

Borító:

298715311_432965802196133_4804758759744587297_n.jpg

Fülszöveg:

300374453_593975015562554_9114582734190909836_n.jpg

Egy kedves történet szerelemről, szeretetről, családról, megbocsátásról és elfogadásról.

„Az új város, az új élet reménysugár volt, ami most igazán jó kapaszkodónak bizonyult ebből a szerelemből és ebből a helyzetből. Megfogadta, nem éri be mindig az odavetett csontokkal. (…) Elég volt ebből! Nem akart már rettegni, pánikolni és főképpen nem akarta gyűlölni azt, aki a tükörben néz vissza rá. Talán nem a legmegfelelőbb pillanat ilyen fogadalmakat kötni, amikor egy gyerek növekszik a hasában és neki még állása is csak egy fél van. Mindenesetre azt már tapasztalatból tudta, hogy az a pillanat, amire mindenki vár, sosem jön el. Éppen a várakozás maga a csapda. Most is el tudja kezdeni, most kell elkezdenie! Senki más nem fogja.”

„Ahogy ott állt és nézte a patakot, egyre csak zubogott a fülében a vér és hajtotta valahová, legszívesebben lekötözte volna magát, de tudta, hogy nem ellenkezhet…”

„Az írónő stílusa magával ragadó és izgalmas, olyan szélsőséges karaktereket teremtett, akiket szeretni vagy gyűlölni lehet.” @törpillaolvas

Szerző:

300267849_771866490723613_467775352515014751_n.jpg

Szerzőről:

Tina Colt. 1985. október 18-án láttam meg a napvilágot, de ezt erősen kétlem, mert egyrészt kemény tél volt, mellette, egy újszülött nem lát semmit. Akkor már volt egy nővérem, a húgom csak később jött boldogítani.

Egészen kiskorom óta koptatom a papírt, ma már inkább klaviatúrát. Kinek ez szerencse vagy sem, mégsem tudok leállni vele. Az írás számomra nem volt választás kérdése. Az választott engem. Mióta megtanultam írni, ilyen-olyan történetekkel szórakoztatom magam és most már a kedves közönséget is.

Fiatal zsenge zöldborsó koromban különböző iskolai és kollégiumi újságokat szerkesztettem. Volt, hogy szavalásra is adtam a fejem. Bármilyen élethelyzetben el tudom szavalni Zelk Zoltán Ez aztán a vásárfia című versét.

„az írásban az a szép, hogy bármennyi személyiségem lehet, anélkül, hogy bezárnának” – szerző

„ha minden gondolatomat rögzíteném, ezt most egy börtönből írnám” – szerző

„levettem egy álmomat egy polcról, leporolom és most újrakezdem” – szerző

„én azért olvasok, hogy tágítsam a látókörömet, és azért írok, mert a hangok ezt mondják” – szerző

Szerzői linkek:

Honlap: https://tinacolt.com/

Facebook: https://www.facebook.com/profile.php?id=100063956362911 https://www.facebook.com/tinacoltjatszotere https://www.facebook.com/tinacolt85

Instagram: https://www.instagram.com/timeacsiko/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCVaB_xcBwNXkd8mkCU9Ue8w

Moly: https://moly.hu/alkotok/tina-colt

Kiadóról:

A Holnap Magazin összművészeti, kulturális, szórakoztató magazin. Célunk lehetőséget nyújtani a ma köztünk élő íróknak, költőknek, újságíróknak publikálásra oldalunkon. A magazinunkban megjelenő írások, cikkek, bulvár és politikai tartalomtól mentesek. Emellett bármely más művészeti ágban várjuk alkotók jelentkezését, lehetőséget biztosítva alkotásaik bemutatására. Könyvkiadási tevékenységünkkel és pályázatainkkal segítjük szerzőink írásainak nyomtatásban történő megjelenését.

Kiadói linkek:

Honlap: https://holnapmagazin.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/holnapmagazin

Idézetek:

„Egy kisváros, ahol szinte mindenki ismer mindenkit. Nincs dráma és felesleges feszültség. A nyugalom volt számára a legfontosabb. Talán ezért is kapott rá az olvasásra, ahol több száz izgalmas, horrorisztikus, szerelmes történetet átélt és az életében már nem volt szüksége ilyenekre, csak nyugalomra. Több száz könyvet olvasott már, amit mindenképpen folytatni is akart és azt szerette volna, ha az ő imádatát a könyvek iránt át tudja adni minél több embernek.”

„- Tudod belefáradtam már. Mintha csak olyanokkal találkoznék, akik nem akarnak elköteleződni. Unalmas. Egy numerára bárhol találok embert. Nekem egy társra lenne szükségem végre – a lány egyáltalán nem értette, hogy az ő tökéletes testű, igényes, okos és jó szívű barátja miért nem találja az igazit? Ki, ha ő nem? Nála jobban senki nem érdemli meg.”

„- Olvasol nekem egy mesét? – kérlelte könyörgőn.
- Persze bogaram.”

„Egyik sem, csak így minden nap a kivégzésemre készülök, és nem tudom mikor jön el és neked is tudni kellene az milyen érzés – mondta és nem értette igazából miért, de a férfi mellett általában olyan dolgokat tett, amiről aztán fogalma sem volt, miért tette vagy mondta.”

„- Sosem voltál egy jó hazudozó – válaszolt és elvigyorodott. Rengeteg emlék tolult fel mind a kettőjükben hirtelen, hányszor is bukott le és buktatta le a tesóit is, mert tényleg pocsékul hazudott. Ezért nem is gyakorolta.”

„Elővette a könyvét és olvasott, miközben falatozta a sütit és itta a teát. Szerencsére Chandlert hozott, az mindig elvette a figyelmét. Mindegy mi történt körülötte. Annyira bele tudott merülni a rejtélyek kibogozásába, hogy megszűnt körülötte a világ és most pont erre volt szüksége. Csak ő és a könyv, Marlow és egy jó süti.”

„- Bármilyen lányt megkaphatnék – mondta a férfi, miközben mögé sétált és átkarolta – de én téged akartalak – és nem hitte el, hogy ezt megint kimondta.
- Ez biztos nem lehet kellemes számodra – mondta a lány miközben nem fordult meg – akarni egy nőt, aki imádja a könyveket, aki ilyen csóró, aki ilyen szentimentális. Egy álmodozó.
- Hagyd abba, Katie – mondta fenyegetően. A nő meghökkent egy kicsit, de tudta, hogy ez nem mehet így tovább. Nem sokáig tudja titkolni a férfi előtt. Ha reggelig maradna végképpen nem. Úgy érezte rátapintott a lényegre, ezért tovább folytatta.
- Mit? Hogy minden porcikáddal ellenkezel, hogy amúgy megvetsz? Hogy gyűlölöd magad minden egyes alakalommal, amikor ide kerget a vágy? Hogy azt sem akarod, hogy a holnap itt érjen? Neked keményen két lábbal a földön állva kellett megdolgoznod mindenért. Én elálmodoztam és lett egy boltom és neked le kellett alacsonyodnod egy ilyenhez, hogy végül a tied legyen. Ugye Brandon?

„Igen, nos, ez az öltözék egy rock koncertre megfelelő, ide még akkor sem, ha éppen csak beugrottál a Sohóból.”

„Csak még egy kör, csak még egy oldal, csak még egy, mindig mindenből! Kitartása miatt el is érte, amit akart.”

„Az új város, az új élet. Reménysugár volt, ami most igazán jó kapaszkodónak bizonyult ebből a szerelemből és ebből a helyzetből. Megfogadta, nem éri be mindig az odavetett csontokkal. (…) Elég volt ebből! Nem akart már rettegni, pánikolni és főképpen nem akarta gyűlölni azt, aki a tükörben néz vissza rá. Talán nem a legmegfelelőbb pillanat ilyen fogadalmakat kötni, amikor egy gyerek növekszik a hasában és neki még állása is csak egy fél van. Mindenesetre azt már tapasztalatból tudta, hogy az a pillanat, amire mindenki vár, sosem jön el. Éppen a várakozás maga a csapda. Most is el tudja kezdeni, most kell elkezdenie! Senki más nem fogja.”

„A könyvespolc, amiből kettőt is kapott elég hamar megtelt, csak a kedvenceket tudta kirakni rá, amíg nem szerez be még több polcot.”

„Ahogy az apja mondani szokta: „ne maradj, ha nem vártak”.”

„Szereti a zenét, szinte mindenfélét. Nem szeret főzni, de szereti a finom ételeket. Szeret terveket szövögetni. Arany szíve van. Szereti a csinos ruhákat, de szívesebben visel kényelmeset. Szereti a filmeket, a bort és a csendes estéket. Szeret egy könyvvel a kezében az ablakon kifelé bámulni, szereti a színeket, a kézműves dolgokat, de még jobban szereti a családját. Látta, ahogy sebeknek éli meg az emberek bántó szavait, ahogy visszahúzódik a csigaházába és inkább nem mond semmit, minthogy vitát szítson. Gyönyörű, de ő maga nem elégedett a külsejével. Talán most, már nem érdekli.”

„- (…) Úgy érzem, hogy nekem nem lehet egy olyan kapcsolatom, ahol a partnerem imád, ahogy vagyok, azért, aki én vagyok. Feltételeket kell teljesítenem, vagy beérnem azzal, akit kapok és ettől egy kicsit besokalltam. Úgy jöttem el a szülővárosomból, hogy most már nem érem be kevesebbel, vagy valami félmegoldással, félférfival.”

„- (…) Nem akarok félbarátot egy olyat, aki mindenre megsértődik, veszekszik. Egy igazi barátot szeretnék, vagy akkor semmilyet. (…) Nem érhetem be mindenkinél a második hellyel, amitől aztán rosszul érzem magam.”

„- Nem akarok már fél testvéreket, fél kapcsolatokat, fél barátokat. Elfáradtam. Nem fárasztalak Jill, biztos meg van a magad baja. Hosszú és unalmas történet. Elmentél, kivágtál minket az életedből, ami nekem azt jelenti, hogy döntöttél. Nem kellünk az életedbe. Néha beszambázol az enyémbe, nem értem, miért? Tudom, hogy nem voltam jó testvér. Elismerem. Versengtem. A rendszert hibáztattam. Sajnáltam magam. Küzdöttem valaki figyelméért, és amíg el nem költöztem a városból ez volt, mindent megtettem mindenkinek, hogy legalább egy kis szeretet, szerelmet kapjak, de ez elmúlt. Nem akarom tovább csinálni. Aki nem szeret ne szeressen, de ne játssza el tíz percre sem amikor összefutunk.”

„Miért mindenki neki akar fizetni? Kárpótolni akarják, mert a szeretetüket nem kaphatja meg. Csak félmegoldásokat kaphat és pénzt. Legyen vele boldog. De neki nem kell a pénz. Neki egy apa kellene a gyerekeinek, egy testvér. A pénz jól jött volna a boltnál, nem mintha arra elfogadta volna, de akkor talán többet gondolkozik, mielőtt visszaküldi. De most? Nevetséges.”

„A gyerek nem egy olyan, amit vissza lehet vinni és kicserélni, ha megunta az ember.”

„- (…)Tudja én is, mint minden lány, a fehér lovon érkező herceget várja, aztán valakinek csak egy sötét paraszt jut – döbbent csend, azt gondolta ki fogják zavarni, de senki nem szólt egy szót sem.”

„Ha fáj, úgy is jó, csak legyen már vége.”

„- Nem vagyok csokoládé, hogy mindenkit boldoggá tegyek.”

„- (...) de ezt habár már sejtettem, mégis olyan, mint minden az életemben – mondta a lány, mire a férfi értetlenül nézett rá – olyan félmegoldás, amit nekem mindig el kell fogadnom, de már nem akarok – fejtegette tovább – nem akarom beérni olyan emberekkel, semmilyen értelemben, hogy nem engem szeretnek, hanem egy pótlék vagyok, egy árnyék. (…) És ha nem kell senkinek úgy is jó, de nem leszek „B” terv, vagy második.”

„Játszanom kell, hiszen azt nagyon tudtam. Mióta? Mióta az eszemet tudom, álarcokat veszek fel és viselem mindenki előtt. Bárki, aki mást mond hazudik. Mind így teszünk, csak van, akinek könnyebben megy és van, akinek nehezebben. Nekem nagyon könnyen ment, mióta magamra eszméltem tudtam kivel hogyan kell viselkedjek, az már más kérdés, hogy néha nem tettem. A családomnál nem tettem. Ott azt mutattam, aki valójában lennék és így is szerettek, amiért én nagyon hálás vagyok, talán sosem hiszem el teljesen, hogy ők azt szeretik, aki én vagyok, hiszen én sem tudom azt szeretni, akkor nekik miért megy mégis? Talán tényleg igaz, hogy a család az, ahol az lehetsz, aki vagy? Nem a vérkötelék számít, inkább az, hogy mindenestől téged szeretnek.”

Végszó:

Személy szerint nekem már volt alkalmam előolvasni, a Katie könyvesboltja c. könyvet, és alig várom, hogy kezemben is foghassam Tina Colt új gyerkőcét, és újraolvashassam. :D Meg már nagyon szeretnék az írónővel is egyszer személyesen is találkozni. :)

Köszönöm szépen, ha végig olvastad ezt a bejegyzést is, és Tina Coltnak is köszönöm, hogy megbízott bennem, és én leplezhettem le először a könyvborítóját. :) További sok sikert kívánok az írónőnek, és sok-sok új könyvet! :) ❤

További szép estét!

Smurfettereads