Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg c. könyv értékelése
Nemrég befejeztem ezt a kis cukiságot, Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg c. könyvet. Nekem nagyon tetszett. Nem is értem, miért vártam ennyi időt, hogy végre a kezembe vegyem, és végre elolvassam, nagy hiba volt eddig váratni. :D
Fülszöveg:
Egy aranyhajú kisfiú bolygóról bolygóra vándorol, rácsodálkozik a felnőttek furcsa világára, és megtanulja, hogy az igazán lényegest csak a szívünkkel láthatjuk.
A francia pilóta-író csodálatos kis remekművét gyerekek és felnőttek milliói olvassák szerte a világban immár több mint hét évtizede. Az énformáló találkozásokkal teli, a gyermekkor csodaváró hitét a felnőttkor kiábrándult józanságával szembeállító történetet olvashatjuk akár szívmelengető, időtlen meseként, akár elgondolkodtató, többrétegű filozofikus példázatként.
Egy biztos: minden életkorban mindenki megtalálja benne a neki szóló üzenetet.
Az „égből” pottyant kisfiú és a pilóta barátságát elbeszélő kis könyv először New York-ban jelent meg 1943-ban, Antoine de Saint-Exupéry amerikai emigrációja idején.
A kis herceg azóta a világirodalom legtöbbet olvasott, legtöbb példányban kiadott, legtöbb nyelvre lefordított művévé vált.
Értékelés:
Egy csomó moly.hu-s figyelőm és figyeltemnél láttam már ezt a könyvet, és elég sok jó értékelést kapott, meg már jó pár könyvben fedeztem fel idézeteket is a könyvből, amik felhívták a kíváncsiságomat, és gondoltam, ideje végre beszereznem őt is, de csak most került sorra egy kihívás kapcsán. Nagyon bánom, hogy idáig hagytam a polcomon csücsülni, és nem vettem előbb kézbe. A szerző egy zseni! A stílusa és az illusztrációi nagyon szépek, nekem tetszett mindegyik. :) Nagyon jó kis kis könyv, csak kár, hogy ilyen rövid, de nagyon tanulságos, és elgondolkoztató, sok mindenben igaza volt a szerzőnek, és a kis hercegnek is.
A felnőttek időközben sok mindent felejtenek, felejtettek, sok mindent másképpen látnak, és láttak már, mint gyerekként. Annyira szerethető ez a történet, és a karaktereket is nagyon megszerettem, főleg a kis herceget, olyan cuki. :) Sok igazságot tartalmaz ez a kis cukiság, és bölcsességet, útmutatást, barátságokat, érzéseket. Felhívta a figyelmemet egy csomó dolgokra, amik annyira fontosak az életben. A vége engem is nagyon foglalkoztat, hogy végül mi lett a kis herceggel a bolygóján, na meg a rózsájával..
Annyira kár, hogy ilyen rövid, úgy olvastatta magát, a rajzok pedig gyönyörűek. Imádtam őket, annyira hangulatosak, és teljesen átjött a sztori, meg a mondanivalók is. Ezek a dolgok, amikre az író elmesélt, mind annyira fontos, csak sokan időközben elfelejtik, felnőnek, és már nem foglalkoznak vele, mint azok a történetek is, amiket a kis herceg bolygóról bolygóra megismert, a király, a hiú, a részeg, az üzletember, a lámpagyújtogató, a geológus, a kígyóval és a rókával való találkozása...
A pilóta és a kis herceg találkozása, és párbeszéde is nagyon tetszik nekem. :) Szerintem, újraolvasós lesz, amint túl teszem magam ezen az első alkalmon, mert nem ezt a véget vártam volna... De lehet ez volt a legmegfelelőbb lezárása ennek a könyvnek, habár kissé szívszorító befejezés, de egyben elgondolkodtató, és itt jön a kérdés, "mi lett volna, ha?!" nem így fejezi be a szerző ez a könyvet, ahogy. És mi történt volna, a kis herceggel a továbbiakban. Úgy olvasnám még, de már nem lehet, mert nincs folytatása...
Kedvenc idézeteim:
„Ezt írta a könyv: „Az óriáskígyók teljes egészében, rágás nélkül nyelik le a zsákmányukat. Utána mozdulni sem bírnak, és hat hónapon át, amíg emésztik, csak alszanak.” (7. oldal)
„Magányosabb voltam, mint a hajótörött, aki az óceán közepén hányódik tutaján.” (9. oldal)
„– Mégis hová menne szerinted?
– Bárhova. Csak úgy, az orra után…
A kis herceg ekkor elkomolyodva megjegyezte:
– Semmi vész, nálam, otthon minden annyira kicsi!
És talán némi szomorúság is vegyült a hangjába, amikor hozzátette:
– Ha csak úgy, az orra után megy, se jut messzire az ember…” (14. oldal)„– Tudod… ha az ember szomorú, szereti nézni a naplementét…” (25. oldal)
„A felnőttek nagyon különösek” – állapította meg magában a kis herceg útközben.” (40. oldal)
„– Most még csak egy ugyanolyan kisfiú vagy nekem, mint sok-sok ezer másik. Nincs szükségem rád. És neked sincs szükséged rám. Én is csak egy ugyanolyan róka vagyok neked, mint sok-sok ezer másik. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek számodra a világon…
– Kezdem érteni – bólogatott a kis herceg.” (66. oldal)„Ha hagytuk magunkat megszelídíteni, bizony fennáll a veszély, hogy sírás lesz a vége…” (80. oldal)
Könyv adatai:
Könyv: Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: Szeged, 2017
Oldal szám: 96. oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Burján Monika
ISBN: 9789634572909
Ajánlom: 12+ éves kortól
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó:
Szóval, nekem tetszett ez a kisregény, és csak ajánlani tudom, aki egy kis könnyedebb olvasásra vágyik. Gyorsan lehet vele haladni, olvastatja magát, és nem is olyan hosszú történet, sajnos. Úgy olvasnám még, még, még, még tovább. :D
További jó olvasást, szép estét!
