Wendy Webb: A tó lányai c. könyv értékelése

a_to_lanyai.jpg

Tegnap előtt fejeztem be Wendy Webb: A tó lányai c. könyvet, és habár nem vagyok teljesen megelégedve vele. De egyszer mindenképpen megérte elolvasnom, főleg Addie és Jess miatt. :D Ők abszolút a kedvenceimmé váltak, na meg a kutyusok is. :D

Fülszöveg:

EGY ​SZÁZÉVES GYILKOSSÁGHOZ ÁLMOKON KERESZTÜL VEZETNEK A NYOMOK.

Házassága zátonyra fut, így Kate Granger hazatér a szülei otthonába, a Felső-tó partjaihoz, hogy összeszedje magát – ám a sekély vízben egy meggyilkolt nő holttestére bukkan. A nő furcsán régies ruhája ráncaiban egy csecsemő rejlik – ugyanolyan kihűlt és békés, akárcsak az anyja. Senki sem tudja azonosítani a nőt. Kivéve Kate-et. Ő ugyanis látta már. Az álmaiban…

Száz évvel korábban egy szerelmi történet tragédiával zárult, ám a rejtély feltáratlan maradt. Eljött az ideje annak, hogy a tó elárulja a titkait. Ahogy sorra bukkannak elő a rejtélyek, Kate egyre mélyebbre szédül egy kísérteties legenda örvényeiben, melyet generációkon át csak suttogva adtak tovább. Most Kate-en a sor, hogy meghallgassa.

A halott nő kinyúl a sírjából, Kate pedig felé hajol. Találkozniuk kell, még ha csak álmokban is, hogy helyrehozzák a múlt vétségeit.

Lenyűgöző, vérfagyasztó regény az „Északi gótikus regények királynőjének” a tollából.

HAGYD, HOGY ELVARÁZSOLJON!

Értékelés:

Nos, ez a könyv nem volt rossz, de nem is annyira jó, hogy a kedvencemnek mondjam, de a történet mégis tetszett. Nagyon érdekes volt végig követni Kate és a családja történetét, meg megismerni a jelenüket, és a múltjukat, habár eleinte nagyon nem állt össze nekem a sztori, de összességében egész jó volt, habár eléggé lassú, és időnként vontatott, elég sok az üres járat, amikor nem történik semmi, de egyszer mindenképpen megéri elolvasni ezt a kötetet is.

Már az elején annyira kíváncsi voltam, ki lehet az a nő, és miért pont akkor került elő, annyi év után, de olyan lassan derültek ki a dolgok, és kezdtem unni is a történetet, nem sok minden derült ki. A múlt és a jelen váltakozása olykor eléggé zavaros volt, még az elején és csak a közepe tájt kezdtek kibontakozni a szálak, és lassan minden értelmet nyert, csak az a baj, hogy irtó lassan történt minden. Vártam a katarzist, de nem igazán jött el.

A szellemes részekre meg csak húzogattam a szemöldökömet, hogy mégis mi volt ez? Engem nem igazán hatottak meg, leginkább olyan semmilyen volt, pedig lehetett volna jobb is, mint az, hogy csak említve vannak, de senki sem tud róluk, egészen addig a pillanatig, míg el nem ért addig a történet, hogy végül, tényleg megtudják, és értelmet nyerjen az ottlétük. Bár Kate álmait azokat szerettem, jó volt belelátni a múltba, a családja életébe, ami abban az időben történt, amikor ők éltek, különösen Jess és Addie élete tetszett a leginkább. Ahogyan az ő sorsuk alakult…

Nagyon sajnáltam Addie-t, ő már az elejétől kezdve a kedvenc karakteremmé vált, annyira jószívű egy teremtés, annyira kedves, nem éppen erre számítottam, ami vele történt, de végül mindenki megkapta a maga jussát, ki így, ki úgy. Celeste-t egyáltalán nem győzött meg, ahogy Harry sem, egyikük sem volt szimpatikus nekem, de Jesst nagyon szerettem, ahogy Addie-t is. Kate, Simon, és Nick is szimpi volt nekem. De, amúgy mindegyik karakter nagyon érdekes volt, ahogy a sorsuk is, meg a tó is, ami annyira misztikus volt, tetszett is nekem a leírása. :D

Nem éppen erre a befejezésre számítottam, de amikor kiderültek a dolgok, hogy végül is ki a nő gyilkosa… Megdöbbentett, bár végig arra a személyre gyanakodtam, hogy ő lesz az igazi tettes, de mégis megdöbbentett, a gyilkos kiléte. Bár nem csak őrá gyanakodtam, volt még egy valaki, akire még tippeltem, de nem csak engem vezetett meg az írónő, hanem Kate-t és a többieket is… De az, ami utána történt, nem hittem volna, hogy Celeste és Harrison erre képesek voltak…  Az írónő annyira megcsavarta a szálakat, meg a fordulatokat is, főleg a végét illetően, én nem erre számítottam…

Szóval, a könyv tetszeni tetszett, de mégsem lett kedvenc. Nagyon lassan haladtam vele, nem mindig szeretem az E/3-ban íródott könyveket, és ez is nehezebben csúszott, mint szerettem volna. De a történet maga nem volt olyan rossz, de annyira jó sem. Bár tetszett a misztikussága, de lehetett volna kicsit jobb is, főleg a szellemes jelenetek, azokra jobban is rá ki lehetett volna dolgozni, izgalmasabbá tenni az ottlétüket, de azért így is elment. :D Az írónő stílusa tetszett, és a történet vezetése is, csak ne lenne ennyire lassú cselekmény. :D

Kedvenc idézeteim:

„A halott nő szerettei maguk is rég meghaltak, történeteik és az ő története is, bármennyire is varázslatosak vagy hétköznapiak voltak, melléjük lettek temetve, és a földben vagy a vízben szétmállva a táj elfeledett részévé váltak, éppen úgy, ahogy ez a nő is az volt az elmúlt száz évben.
De bizonyos történetek, főleg, melyek különösek, titkoltak, gyilkosságot és rejtélyt foglalnak magukba, néha a felszínre törnek, főleg, ha jóvá kell tenni a rossz dolgokat. Ezek a történetek tesznek arról, hogy meghallják őket, függetlenül attól, hogy néhányan elhallgattatnák őket. Minden eljön a megfelelő időben. Ennek most jött el az ideje.” (7-8. oldal)

„Természetesen a mai kor emberei nem hisznek ilyen babonákban. Elfeledkeztek a múltról, annyira belefeledkeztek a jövőbe. A mondák és legendák történetekké zsugorodtak, melyekkel vendégeket lehet szórakoztatni a tűz mellett egy kellemes vacsora után. A régi hiedelmek elhalványultak a modern idők beköszöntével, de a szellemek, akik ezeket a történeteket inspirálták, maradtak, folytatták fontos munkájukat, és várták, hogy valaki újra higgyen bennük.” (19. oldal)

„A falon levő képek mindig kísértették: fiatal, pezsgő, boldog emberek, áldott tudatlanságban leledzve, nem tudván, hogy egy nap saját dédunokájuk nézi majd ezeket a képeket, miközben ők maguk már a sírban fekszenek.” (54. oldal)

„– Nincs gond, kislány – nevetett Jess. – Ne gondolkozz! Csak pedálozz. Most pedig ugorj fel! Nem hagyjuk abba, amíg meg nem tanulsz bicajozni.” (64. oldal)

„Legyen hited, te lány! Minden úgy történik, ahogy kell.” (91. oldal)

„[…] Hitt abban, hogy az álmok a szellemvilágból érkező üzenetek – suttogta Marie. – A túlvilágról jövő kommunikáció, vagy egy más időből, más helyről. Hitt abban, hogy az embereknek bízniuk kell abban, amit az álmaik mondanak nekik – saját érdekükben.” (131. oldal)

„– Tudod, milyen csodálatos ember vagy?” (151. oldal)

„– Az én életem ott van, ahol te vagy – mondta neki. – Arra teremtettünk, hogy közös úton járjunk ebben a világban, bármerre is vezessen minket. Mindig is tudtam. Az első naptól, amikor találkoztunk.” (188. oldal)

„– A nők már szülnek egy ideje, tudod? Nincs itt semmi titok. Nem struccnak fogok életet adni.” (292. oldal)

„– Lehet, hogy felmegyek, és meglátogatom Celeste-et. Nem láttam még a babát.
– Eszedbe ne jusson! – Fenyegette meg Jess az ujjával. – Nem akarom, hogy teknősbékaként araszolj fel a dombra.
– Teknősbéka! – Addie Jess mellkasára csapott. – Ezek szerint most már teknősbéka vagyok?
– Nem is olyan régen még tigris voltál, drágám – nevetett fel Jess.” (293. oldal)

„– Isten hozta, nyomozó!
– Köszönöm polgártárs! De meg kell mondanom, már majdnem két perce, hogy itt vagyok, és még mindig nincs ital a kezemben. Úgy tudom, bizonyos országokban ez már bűncselekménnyel egyenértékű.” (327. oldal)

„A tópart varázslatos hely volt akkoriban, és az is maradt. Az emberek azok, akik túl hangossá váltak, túl elfoglalttá, túl mesterkéltté, hogy meghallják az énekét.” (347. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Wendy Webb: A ​tó lányai

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: Szeged, 2021

Oldal szám: 360. oldal

Kötés: Puhatáblás

Fordította: Boros Csilla Andrea

ISBN: 9789633999240

Ajánlom: 16+ éves kortól

Ennyi csillagot adok rá:

218298810_236826468275832_8567489469361056729_n.jpg

Végszó:

Eleinte nekem nem tűnt túlságosan pszichothrillernek, vagy thrillernek, míg ki nem bontakoztak a szálak, de még így is többre számítottam volna, mint amit kaptam, de egynek elment... De Wendy Webb stílusa tetszik, kíváncsian várom a következő történetét, hogy olvashassam. :)

További jó olvasást mindenkinek, szép napot!

Smurfettereads