Marie Lu: Legend – Legenda (Legenda 1.) c. könyv értékelése
Tegnap befejeztem egy újabb olvasásomat, Marie Lu: Legend – Legenda (Legenda 1.) c. kötetet, nekem nagyon tetszett. :D Annyira élveztem az olvasását, olyan hasonló érzés fogott el, mint amikor olvastam Suzanne Collins: Az éhezők viadala sorozatát. :D Nagyon tetszett nekem ez a sztori, és Day meg June abszolút kedvenceimé váltak, na meg Tess is. :D Annyira jó a világ felépítése, a történet kidolgozása, meg a karaktereké is, alig várom, hogy a folytatást is olvashassam. :D Alig bírtam letenni a könyvet, annyira vitt magával a sztori, ezért is szeretem annyira az E1-ben íródott énelbeszélős történeteket. :D
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.
Értékelés:
Nekem nagyon tetszett ez a sztori, annyira pörgős és izgalmas, annyira olvastatja magát, hogy alig bírtam letenni, amint elkezdtem olvasni a kötetet. :D Imádtam Dayt és June karakterét, mindkettő annyira tökös, és belevaló karakter, nem félnek semmitől, és senkitől sem. Már a kezdet is eléggé jól kezdődik, végig fenntartja a feszült hangulatot, és az izgalmakat, hogy bármelyik percben történhet valami, senki sincs biztonságban. Főleg nem a Köztársaság és a katonáik miatt, akik rettegésben tartják az embereket. Akik végig hazudnak, miközben azt állítják, hogy azon vannak, hogy megnyerjék a Kolóniával szembeni háborút, és megállítsák a Patrióták lázadását, és végre elkapják a bűnözőt, aki nincs a hasznukra, és megakadályozzák, hogy kiderüljön a kis titkuk.
Annyira kíváncsi vagyok már a második részre, hogy mi történt a történtek után, mi lett Dayyel és June-al, Tessel, és Edennel is, na, meg Ollie a kutyuskával. :) Metiast is nagyon megszerettem, és Johnt is. :) Annyira szerethetőek voltak ezek a karakterek, és olyan cukik, főleg a kutyuska. :D Thomast és Jameson ezredest ki nem állhattam, utáltam őket az elejétől fogva. Pedig Thomas az elején még annyira kedvesnek tűnt, de a vége felé, egy gonosz f..z volt… Az, amit tett, és képes volt megtenni, hogy aztán más vigye el miatta a balhét. Nagy szemétség volt tőle, hogy így hátba támadta a legjobb barátját, egy parancs miatt… Remélem, a következő részben megkapja a maga jussát, mindenért, amit tett, vagy nem tett még meg, ahogy a velejéig gonosz Jameson ezredes is, és a Köztársaság is.
Day és June két eltérő környezetben nőttek fel. Míg June gazdagságban, sose szenvedett hiányt semmiben, a Köztársaság berkeiben élte a napjait, az egyetlen csodagyerekként, addig Day a szegénynegyedben élte az életét, napról napra, és azon volt, hogy keresztbe tegyen a Köztársaságnak, ott ahol tud. :D De egy bizonyos napon June és Day sorsa keresztezi egymást, és onnantól nincs megállás, minden megváltozik. :D A sors és az írónő jól keresztbe tesz a karaktereknek, senkit sem kímélnek… Még Day családját sem… Ha bár eleinte ellenségesek egymással, de a vége felé, ez megváltozik, végül kénytelenek lesznek együtt működni. Kiderül egy csomó minden, aminek ki kell derülnie. June is elég sok mindenre rájön. Főleg arra, hogy egyáltalán nem a jó oldalon állt... Sok veszteség éri őt is, ahogy Dayt is, ami végül arra ösztönzi őket. Ideje szembeszállni az elnyomással, de előtte még van egy kis dolguk…
Nekem a Köztársaság, annyira hasonlított Az éhezők viadalából a Kapitóliumi elnyomáshoz, gonoszsághoz, bár teljesen más köntösbe bújtatva a sztori. Teljesen más karakterekkel, és teljesen más a világ felépítése is, de az emberek elnyomása minden szempontból. Annyira hasonló, hogy megtörjék azokat, akik nem hódolnak be a Köztársaságnak, és a céljaiknak… Na, meg egy kicsit James Dashner: Az útvesztő sorozatra is emlékeztetett engemet is, főleg a Ragály járvány miatt is. Annyira érdekes volt az, ahogy kapcsolódik a történethez ez a bizonyos járvány is, adott neki egy pluszt is, bár én már az elején rájöttem, hogy valami nem stimmel vele. :D Kiszámítható volt ez a része, miután kiderült, hogy ki vagy kik vannak a háttérben ezt az egészet, akik „irányítják” egyáltalán nem lepett meg, számítottam rá. Annyira nyilvánvaló volt, hogy ezzel is van valami céljuk… Főleg, hogy Day és Metias is megerősített benne. :D Az írónő stílusa remek, a karakterei tökéletesek, a világ felépítése fantasztikus, imádom. :D Jöhet a következő! :D
Kedvenc idézeteim:
„És persze a Kolóniák elleni propaganda: A Kolóniák a földünket akarják", állítják a feliratok. „Arra fáj a foguk, ami a miénk. Ne engedjük, hogy elvegyék az otthonunkat! Támogasd az Ügyünket!” (11. oldal)
„– Hol vagyok? Te jól vagy?
Tess arca kiválik a homályból. A haját rövid fonatban hátrafogta, rózsás ajkai mosolyra húzódnak.
– Hogy én jól vagyok-e? – kérdi. – Már több mint két napja, hogy ki vagy ütve. Te hogy érzed magad?
A fájdalom hullámokban tör rám, ezúttal a sérülésekből, melyek beborítják a testemet.
– Csodásan.
Tess mosolya lehervad.
– Nagy mázli, hogy élsz, nagyon nagy. Ha nem találok valakit, aki befogad minket, nem hiszem, hogy megmaradtál volna.” (60. oldal)„– Ne légy már olyan gyanakvó!” (63. oldal)
„– Vegyél egy nagy levegőt!” (63. oldal)
„– Hé, fel a fejjel!” (74. oldal)
„– Nincs hideg, és nem is vérzek – mondom neki. – Miattam ne vetkőzz!
Rám néz. A sötétben azt vártam volna, hogy halványabb lesz a szeme, de ellenkezőleg, szinte világít a felettünk lévő ablak fényében. Elneveti magát.
– Ki beszélt itt rólad, édes szívem?
Leveszi a mellényt, gondosan összehajtja, és leteszi a földre a szemetes egyik kereke mellé. Tess ledől, és minden különösebb felhajtás nélkül lehajtja rá a fejét, mintha ez valami régi szokás volna.
Megköszörülöm a torkomat.
– Hát persze – motyogom magam elé, és igyekszem oda se figyelni a fiú halk nevetésére.
Tess még fentmarad és beszélget velünk, de hamarosan elnehezül a szeme, és elalszik a rögtönzött párnán. Csend telepszik ránk. A tekintetem Tessre vándorol.
– Olyan kis törékeny – suttogom.
– Az… de sokkal szívósabb, mint amilyennek látszik.
– Szerencse, hogy itt van veled.” (131. oldal)„– Hé! […] – Nyisd ki a szemed, és nézz rám!” (197. oldal)
„– Kösz szépen – suttogom. – Van valami különös oka, hogy kedvesebb vagy a szokásosnál?” (224. oldal)
„Egyszer elszabadul egy vírus, és nem lesz védőoltás vagy ellenanyag, ami megállítsa.” (242. oldal)
„Te vagy az utolsó, akit most látni szeretnék.” (243. oldal)
„– Neked öngyilkos hajlamaid vannak. Tisztában vagy vele, hogy ez mekkora őrültség?
– Hogyne – bólintok. – De nem igazán van más választásunk.” (264. oldal)„– Azt hiszem, az „izgatott” nem a legjobb szó a jelenlegi lelkiállapotomra – felelem.” (272. oldal)
Könyv adatai:
Könyv: Marie Lu: Legend – Legenda (Legenda 1.)
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: Szeged, 2016
Oldal szám: 304. oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: AncsaT
ISBN: 9789632457031
Ajánlom: 14+ éves kortól
Ennyi csillagot adok rá:
Második és harmadik rész:
Végszó:
Szóval, a sztori nekem nagyon bejött, alig várom, hogy megszerezhessem a következő részeket, és olvashassam. :D Nagyon tetszik az írónő stílusa, ez volt az eddigi első könyvem Marie Lu tollából, de nem is az utolsó. :D Kíváncsian várom, mit tud még. :D
További jó olvasást mindenkinek, szép estét!
