Értékelés:

Egyébként érdekes egy csaj, belevaló meg minden, nem nagyon ijedős egy csaj, de egy kicsikét idegesítő. Nem igazán értettem vele mindig egyet. Az első részben az exe után sírt meg nyafogott, most meg Tom után… Aki még mindig Barcelonában él, Caro meg Londonban, de most egy új kaland következett Caro számára, és az újabb úti cél Róma. Szerettem a város leírásait, meg amikor a barátnőjével, Juliával, bejárta a várost, meg a Szerelem ház legendája is nagyon érdekelt, kíváncsi voltam én is mennyi igazság van benne. De a sztori nem hozott annyira lázba, mint arra számítottam volna.

Ugyanazt éreztem ennél is, mint a Barcelona, Barcelona c. kötetnél, bár ez most nem annyira a rossz randizásokról szólt, hanem a legenda után járt utána Caro, hogy tényleg összehozza-e a párokat a szobor szelleme, vagy sem, ha megérintik. Érdekes volt, és egyben titokzatos. A házlakói is kész rejtély volt. Nicola karakterét imádtam, annyira szexi volt. :D Juliát is nagyon megkedveltem, sokkal jobban, mint Caro-t. Tomot is még mindig imádom, de egy kissé csalódott vagyok… Nagyon sajnáltam, hogy így ért véget köztük, de leginkább Carlost sajnáltam. :(

Jöttek új szereplők, új kalandok, új titkok és rejtélyek. A ház fele lakója engem nagyon idegesített, főleg Edita meg Marla… Giorgio meg olyan cuki volt, és kedves karakter volt, drukkolok nekik Juliával. :D A sztori érdekes volt, a felépítése tetszett, a vége még engem is váratlanul ért, de kíváncsi vagyok, mi lesz még itt, bár nem igazán döntöttem még el, hogy akarom-e folytatni még a sorozatot, de átgondolom. Ha Caro a következő pasijai után is így nyafog egyfolytában, nem hiszem, hogy akkor akarnám-e újra. Annyira zavart, hogy ahelyett, hogy felült volna arra a gépre, inkább tovább szenvedett, és képzelget, hogy mit csinálhat most Tom.

De egyrészt megértem, hogy nem akarta otthagyni a munkáját, meg a távolság is közéjük állt, egyikük se engedett, fontosabb volt nekik a munkahelyük, ahol laknak, de remélem, Caro most már megfontolja, milyen pasit válasszon magának a továbbiakban... :D A távszerelem neki tuti nem való, ez bebizonyosodott Tommal, én drukkolok neki, hogy megtalálja az igazit.

Kedvenc idézeteim:

„Egyébként is jobbnak láttam, ha összeszedem a gondolataimat, hisz különös napok előtt álltam. Még nem tudtam, hogy csodálatosan különös, vagy borzalmasan kibírhatatlan napok következnek-e az életemben. Az utóbbi pár hét összezavart, és habár úgy tűnt, minden álmom mintegy varázsütésre megvalósult, én már régóta tisztában vagyok vele, amit Isten vagy a sors az egyik kezével ad, azt általában a másikkal jól elveszi.” (6. oldal)

„Legalább szép lennék… A szépeknek sok mindent megbocsátanak, még a botrányos viselkedést is, a butaságot is […]” (19. oldal)

„– Látod, milyen sokáig írtad azokat a receptes cikkeket, aminek alig voltak olvasói, leginkább csak én, mert én hiszek benned, de te kitartottál, és eljött a nap, hogy elérted a célod. Én megmondtam, hogy mindent el fogsz érni, csak akarnod kell, nincs lehetetlen, a te írói vénáddal és a kedves természeteddel meglátod, minden akadályt legyőzöl…” (29. oldal)

„– Ez pedig itt Néró császár. Itt született, Anzióban – jegyezte meg Julia, és felmutatott a gigantikus szoborra.
– Néró, a gyújtogató – kotortam elő az agyam mélyéről tanulmányaim morzsáját.
– És sokszor gyilkos. Kinyírta két feleségét, a másodikat hasba rúgta, amikor az terhes volt, megölette az anyját, a féltestvérét, öngyilkosságra kényszerítette Senecát, kiheréltetett egy tizenöt éves fiút, aztán feleségül vette, majd felgyújtotta Rómát, és a keresztényekre fogta az egészet, lefejeztetett, keresztre feszíttetett jó pár Krisztus-hívőt, aztán a holttestüket megégettette, és a lángoló hullák mellett ünnepelte önnön hatalmasságát… mondják.
– Ennyi? – Elborzadtam, én annak idején leragadtam Róma felgyújtásánál, a többi rémtettről nem is hallottam. – Ez a pali egy szörnyeteg volt.
– Lehet, hogy csak rossz volt a píárja. Mostanában olyan tanulmányokat olvastam, amik rehabilitálják az öregfiút – pillantott fel az elmebeteg császár kőbe vésett arcára. – Azt mondják, a római szenátus mocskolta be az emlékét, mert a nép túlságosan szerette, és nem akarták elfogadni az új császárt. Ki tudja? A történelem és a politika már csak ilyen. Egyeseket piedesztálra emelnek, aztán a következő vezetés porba dönti, vagy épp fordítva.” (42-43. oldal)

„– Még azt is mondtam, hogy ki tudja, milyen különleges kalandban lesz részünk, a ház híre alapján. Láttad, hogy milyen pofát vágott?
Megráztam a fejemet.
– Akkor lehet, hogy épp a mellkasát nézegettem. Hallod, ez a srác legalább tíz évvel fiatalabb, mint mi.
– Igen – bólintott Julia. – Legalább. Ez a baj. Mihez kezdjek vele? Nekem már olyan pasi kell, aki meg akar állapodni, kiforrott személyiség, megfelelő anyagi háttere van, és nem egy tinédzser.” (64. oldal)

„– Kockázat nélkül nincs nyereség, tudod – okoskodtam […]
– Én nem kockáztatok. Ha be is adom a derekam egy férfinak, az olyan legyen, akiben megbízhatok. Hosszú távon a külső nem számít. Nekem nem. És én hosszú távra tervezek.” (97. oldal)

„– Olyan, mint az atomóra. Két napja figyelem, és soha nem késik. Egyetlen percet sem.
– Becsüld meg!” (151. oldal)

„Habár azt mondják, véletlenek nincsenek, és én sem hiszek benne, sokkal inkább hiszem azt, hogy minden okkal történik, de ezt most milyen okkal tettem vajon?” (170. oldal)

„– Ki az? – kapta ki a mobilt a kezemből Nicola.
– A barátnőm. Nincs kulcsa, reggel elvittem magammal, amikor a tábláért mentem. A lakás előtt vár. Azt mondtam neki, hogy pár perc, és otthon vagyok. Ha nem veszem fel, riasztani fogja a zsarukat. Ügyvéd… csak szólok…
– Ügyvéd? Egy újságíró és egy ügyvéd? Hogy a francba találtak maguk ide? Itt nem bárgyú szerelemvadászoknak kellene lakniuk?
– Maga az? – vágtam vissza. – És egyébként más se az. Nem csak maga használja búvóhelynek ezt a legendás házat.
– Hanem?
– Nem mondom meg. Köt a titoktartás.
– Nemcsak újságíró, hanem pap is? Vagy orvos?
– Nem adom ki a forrásaimat – idéztem fellengzősen egy krimisorozatból, ez jutott az eszembe, és különben sem árultam volna el Giorgiót.” (214-215. oldal)

„– Azért túlzásba nem kell esnünk – motyogtam. – Bőven elég, ha egy rövid öleléssel köszönt, nem kell rám másznia.
– Ilyen nővel se találkoztam még – lépett egyet hátra. – Maga mindig kimondja, amit gondol?
– Igen. Maga nem?
– Dehogy. Abból nagy pofonok születnének – vigyorodott el.” (247-248. oldal)

„– Na? Mi kell a nőnek, ha szomorú?
– Na? Mi? – kérdeztem vissza. – Mondjuk egymillió euró? Egy csík kokain? Egy liter whiskey? Chippendale-show? – találgattam ironikusan, de Julia csak a fejét rázta nevetve, aztán megállt egy hatalmas kirakat előtt.
– Egy új ruha! Vagy cipő! Vagy táska! Vagy mind együtt! Itt vagyunk Rómában, és még nem is vásároltunk semmit. Ez a legjobb hely a világon!” (280. oldal)

„Kiértünk a kapun, Nicola pedig megállt a motorja mellett és felém nyújtott egy bukósisakot, ami eddig a motorra volt szíjazva.
– Vegye fel!
– Micsoda? – tátottam el a számat. – Ezzel akar engem furikázni?
– Persze. Limuzinos típusnak nézett? – nevetett fel Nicola. – Legyen egy kicsit lazább! Vagy túl öreg hozzá? – kacsintott rám, és a kezembe nyomta a bukósisakot. – Nem megyek gyorsan – ígérte. – Nehogy a szoknyája a nyakában kössön ki.
– Hát nagyon köszönöm – morogtam, de felvettem a sisakot. – Én csak egy félórás megbeszélésre számítottam.
– Fél óra miatt öltözött így ki? – húzta fel a szemöldökét a férfi.
– Nem maga miatt öltöztem ki.
– Szóval elismeri, hogy kiöltözött. Vallja csak be!
– Nincs mit bevallanom. És ha tudtam volna, mire készül, inkább a kertben lerendezem magával az ügyet.
Nicola nem válaszolt, fejére tette a sisakot, és felült a motorra.
– A szoknyáját vegye a lába közé, aztán kapaszkodjon belém. Jó erősen. Már kétszer majdnem a nyakát törte a szemem láttára, feltételezem, egy motorról is képes leesni…
– Ültem már motoron – ütöttem bele a hátába ököllel, mire a férfi felnevetett.
– Reméltem. Akkor nem kell magyaráznom semmit. – Azzal berúgta a motort, és éles kanyarral ráfordult az úttestre.” (285-286. oldal)

„– Ne ellenkezz! Ami jó, az jó, itt az ideje, hogy belásd – simított végig a nyakamon, ahogy becsatolta a sisakot. Megremegtem a hangjától és attól, ahogy a nyakamhoz ért.
– Hagyjál békén! – nyögtem ki.
– Rendben – vette fel a bukósisakot ő is, felült a motorra és hátrafordult hozzám. – De nem ígérem, hogy ez így marad.” (297. oldal)

„Kezdett a kényelmetlen szédülés kellemes, spicces állapotra váltani. "Új ruhatár? Kocsi? Luxushotel? El sem akartam hinni, hogy ez velem történik. A pasas továbbra is rendkívül antipatikusnak tűnt, de amit mondott… Micsoda kihívás!” (343. oldal)

Könyv adatai:

Könyv:  R. Kelényi Angelika: Róma, Róma

Kiadó: Álomgyár, Budapest

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 346. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786156067807

Ajánlom: Azoknak, akik szeretik R. Kelényi Angelika munkásságát, és azok is, akik még csak most ismerkednek vele. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Első rész:

Következő részek:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Végszó:

Alapjában véve nem volt olyan rossz, volt, ami tetszett benne, főleg Nico. :D De a történet, nem rossz. Tetszett a Szerelem ház története, és legendája, talán igaz volt, vagy sem, de nekem akkor is tetszett. Érdekes volt, akár létezett Carmela szobra, vagy sem... De az idős fickó, totál őrült volt. XD Nem vagyok benne biztos, hogy folytatni fogom-e a sorozatot, már az első rész után is kételkedtem benne, de a húgom elakarta olvasni, így megszereztem, aztán egy kihívás miatt én is elolvastam, mert ezt sorsolták ki nekem Moly.hu-n, de azért örülök, hogy ezt is olvashattam. A szerzőnek nagyon bírom a stílusát, és a munkásságát, már nem ez az első kötet, amit tőle olvastam. :)

További szép estét!

Smurfettereads