Christopher Farnsworth Halálakták (John Smith 1.) c. értékelés
Nem olyan rég fejeztem be Christopher Farnsworth Halálakták (John Smith 1.) c. kötetet. Érdekes egy történet volt, mint John Smith is, de egy kicsit többre számítottam volna, főleg ha sci-fi.
Fülszöveg:
John Smith különleges képessége inkább tűnik átoknak, mint áldásnak: hozzáfér mások gondolataihoz.
Hallja a dalt, amit magadban dúdolsz, ismeri titkos félelmeidet, átéli fájdalmas emlékeidet, amelyektől képtelen vagy szabadulni. A CIA addig finomított a képességén, míg egyik leghatékonyabb ügynökük nem lett, de John idővel elhagyta az ügynökséget, és most a magánszektorban tanácsadóként dolgozik, miközben igyekszik kordában tartani adottságának sötét oldalát, és elkerülni a bajt.
John azonban váratlanul veszélyes vizekre keveredik, amikor legújabb megbízója, a milliárdos szoftver-géniusz, Everett Sloan felbéreli, hogy egy volt alkalmazottja – a tech-fenegyerek Eli Preston – után nyomozzon. Prestont egy rendkívül értékes szellemi tulajdon ellopásával vádolják, John feladata pedig az, Preston elméjét átkutatva bizonyítékot találjon a lopásra. Mielőtt azonban behatolhatna Preston fejébe, lelepleződik, és Sloan fiatal asszisztensével, Kelsey-vel az oldalán menekülnie kell.
Titokzatos ellenség vadászik rájuk, akinek erőforrásai végtelenek, motivációja pedig ismeretlen. Egyetlen esélyüket a túlélésre John különleges képessége jelenti.
Kész arra, hogy minden erejét az ellenségre zúdítsa – még akkor is, ha ezzel saját épelméjűségét kockáztatja.
Értékelés:
Nem olyan rég fejeztem be Christopher Farnsworth Halálakták (John Smith 1.) c. kötetet. Nem igazán illik ez a történet a pszicho-thrillerek közé, főleg nem a női pszicho-thrillerek közé, mert nem nő a főszereplő, és alapjában semmi köze a pszicho-thriller műfajához, annak ellenére, hogy rá van aggatva a thriller címke, meg a sci-fi is. Bár én egyik címkéhez sem éreztem közel ezt a kötetet, leginkább akciónak mondanám, de mindegy. :D Érdekes volt, bár túlzás lenne azt mondani, hogy a kedvencem lett, mert nem az. XD Tetszeni tetszett, de nem vagyok tőle elájulva. Olvastam már ennél izgalmasat is, és az tényleg sci-fi volt, meg thriller. John Smith egy különleges erővel rendelkező ember, aki volt már katona, CIA-és, meg egy csomó minden más is, de már csak egy maga vállal munkákat, de a következő melója rosszul sült el, ami még őt is meglepte…
Már az elején belecsapunk egy kis akciójelenetbe, ami jó is volt, meg ismerhettük már az elején, mit tud John, és hogy hogyan teszi az ellenséget hatástalanná. Gondolatolvasó képessége, még tetszett is nekem, meg a másik is, amivel hatástalanná tud tenni bárkit, nagyon érdekes volt, ahogy csinálta. A visszaemlékezések, a gyerekkorára, amikor rájött, hogy ő nem éppen egy átlagos ember. Meg a különleges erőknél történő munkájára, és elmeséli, mit hogyan élt meg, szintén érdekes volt, hogy honnan is indult. Meg aztán a jelen, amikor a következő munkája rosszul sül el, és még Kelseyt is belekeveri, és menekülniük kell…
Elég sok minden történik velük ez idő alatt, olyanba tenyerelt bele John, amibe talán nem lett volna szabad. A cselekmények pörgősek, és eléggé csavarosak is, fordulatosak, de azért nem tökéletes. Hiányzott belőle valami még, John Smith annak ellenére, hogy különleges erő van a tulajdonában, nem túl emberi, leginkább olyan magának való, bár az érthető is, hogy miért, nem lehet könnyű, ilyen erővel az emberek között élni, főleg, ha használja a másik képességét is, akkor rá is kihat, nem csak az áldozatára is…
Összeesküvések, CIA, technológia, katonaság, és egy jól felépített sztori, de nem tökéletes. A karakterek érdekesek, még Eli is az volt. Szimpatikus is volt, jobban, mint az, aki felbérelte John Smith-t. :D Még Kelsey is szimpi volt nekem, őt nagyon sajnáltam, főleg a vele történtek miatt, de a lezárás egész jó volt. Kíváncsi leszek, mikor lesz-e magyar folytatása ezek után. Nem rossz sztori, de olvastam már ennél jobbat is, de azért ez is tetszett. :D
Kedvenc idézeteim:
„Tucatnyi ember sétál el mellettem a járdán […] mindegyikük robotpilóta üzemmódban. Fülükben fülhallgató, szemük mereven bámulja a telefon kijelzőjét, és próbálják felfogni, mit mond nekik a másik a vonal túlsó végén. Megannyi alvajáró, aki munkába vagy az első adag koffeinje felé botorkál. A fejükben lévő zűrzavart alig lehet gondolatoknak nevezni: szlogenek és hívószavak, dalfoszlányok, a legutóbbi családi perpatvar az otthon maradt akárkivel, mások problémái, pletykák olyan emberekről, akikkel személyesen sosem találkoztak. Na és szex. Rengeteg szex.” (7. oldal)
„A halál mindig megvisel.” (16. oldal)
„– „Öltözzön úgy, hogy keményen játszunk.” (50. oldal)
„A nyelv elengedhetetlen az öntudathoz. Leegyszerűsítve, amíg nem tanulunk meg beszélni, nem vagyunk többek az állatoknál. Amíg ki nem mondjuk első szavainkat, addig csupán ordító, zabáló, pelenkatöltögető kis fenevadak vagyunk.” (59. oldal)
„Mert az emberek nagyon jól hazudnak. Folyamatosan becsapnak másokat, de főleg saját magukat. Ha pedig a hazugság különösen jól hangzik, akkor le is írják.” (71. oldal)
„– Ha lehet, ne főzze meg az agyát, mielőtt visszaérnék.” (83. oldal)
„– Ja, a lovagiasság még nem halt ki, mi?
– Talán csak hosszú betegségből lábadozik.” (129. oldal)„Nem akartam elhinni, hogy nem veszi észre, mi folyik itt. Akkor sem lehetett volna egyértelműbb, ha villódzó fények és harsonák közepette léggömbök hullanak a plafonról, majd egy tábla ereszkedik le: GRATULÁLUNK! ÉPP MOST BASZTUNK ÁT!” (156. oldal)
„– Picsáááába – mondta, öt szótagig nyújtva a szót. – A világon semmi sincs ingyen, fiam.” (212. oldal)
„– Sosem kellett a hátam mögé nézegetnem, rémlik?
– Ne próbálj kioktatni, fiam. Jobban tudom, mire vagy képes, mint te magad.
– Akkor végeztünk?
– Mit akarsz még, rendezzek búcsúbulit, meg süssek tortát? Végeztünk.” (233. oldal)„– Úgyhogy baszódj csak meg szépen!
– Tessék?
– Baszódj meg, és baszd meg a bocsánatkérésedet! […] – Nem tartozom neked, baszd meg. Majd én eldöntöm, kinek mivel tartozom. Én, nem te! És majd én eldöntöm, mikor róttam le a tartozásomat. A tied pedig még nem járt le.” (250. oldal)„– Majdnem végeztünk – biztatom. – Még ez, és utána vége.
– És aztán? – kérdezi.
– Komolyan most akarod megbeszélni a kapcsolatunk jövőjét?
Elmosolyodik.
– A férfiak mindig pánikba esnek, ha komolyra fordul a dolog – mondja. – Ne légy barom, ha ennek vége, olyan messzire elkerüllek, ahogy csak lehet. Már bocs.
– Ez egy kicsit fáj.” (283. oldal)„– Mi a helyzet, Számkivetett? – kérdezi.
– Jobb szeretek inkább Robinson Crusoe-ként gondolni magamra.” (350. oldal)
Könyv adatai:
Könyv: Christopher Farnsworth Halálakták (John Smith 1.) Kiadó: Könyvmolyképző, Szeged
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 352. oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634575726
Fordította: Kádár Pál
Borító: Tetszik. 7-es.
Ajánlom: Azoknak, akik szeretik a hasonló témájú könyveket. :)
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó:
Érdekes egy történet ez is, de nem lett a kedvencem. John Smith sem egy rossz karakter, de nem lett teljesen kimaxolva. Valami hiányzott belőle, talán a szív. Érzéketlen egy robot, bár nem lehetett könnyű neki ezzel az adottsággal élni. Ha nem is teljesen sci-fi ez a könyv, amiért rá lett aggatva, bár gondolom a képességei miatt lett az, de az tuti, hogy nem pszicho-thriller, ahogy a borítón villog, mert nem női pszicho-thriller. Nem is nő a főszereplő, és semmi köze nem volt ehhez a címkéhez sem. A thriller se nagyon illik hozzá, leginkább csak sima akció, ahol lövöldöznek és robbantgatnak.
További szép estét!
