Tegnap este fejeztem be, Gabriella Eld: Húsevők ketrece (Legendák a Bagolyvárosból 3.) c. kötetet. Ez a kötet is nagyon tetszett nekem, habár volt egy kis hiányérzetem, de az nem rontott semmit se, mert ugyanúgy élveztem az olvasását, mint az első két részének is. :)

Fülszöveg:

Értékelés:

Ez a része is tetszett nekem, jó volt belecsöppenni Kasja és Igor múltjába, bár Oliver és London nem lett a szívem csücske, nem úgy, mint Igor, Alaska, Kasja vagy Herr Wulf. :D Nagyon nem csíptem a Green ikreket, de adtak egy pluszt ennek a történetnek, általuk megismerhettem egy kicsit Igor és Kasja múltját, életüknek egy kisebb szeletét, ami összekapcsolta őket az Green ikrekkel. Jó kis történet kanyarodott belőle, bár hiányoltam Adorian poénjait belőle, és egy kicsit több izgalmat, ha már emberrablásról volt szó benne, de ugyanúgy pörgött a sztori, mint az megszoktam már az első két résznél is, szóval egy rossz szavam se lehet. :D

Azért egy csipetnyi izgalom még is volt benne, bár nem lett túlzásba véve. De azért egy kicsit többre számítottam volna, meg hiányoztak még az jó ütős poénok, amiket Adorian szokott benyögni. Egy kicsikét lelkisebb, szomorkásabb, fájdalmasabb, nosztalgikusabb lett a sok visszaemlékezéstől, de ez nem rontott a sztorin semmit se. Teljesen átjött az egész, és még mindig nagyon bírom Igort és Alaskát, talán így volt jó ahogy. A túl sok poén, biztos nem tett volna jót a szomorkásabb visszaemlékezéseknek. :) Így is egész hangulatos volt az egész történet, még úgyis, hogy néha nagyon zavartak engem a Green ikrek, valamiért nem lettünk túl nagy cimbik. XD Talán azért is, ahogy elbántak Igorral és Kasjával… No, meg Alaskával…

De az írónő jól felépítette ismét ezt a történetet is, a szereplők is még mindig tökéletesek, még Gen Jen is. XD Őt is megkedveltem, bár még nem annyira, mint Igort vagy Alaskát, vagy Kasját, de azért őt is megkedveltem valamennyire. :D Nagyon aranyos lány a maga módján, és szerethető is. :D Az Impérium még mindig ámulatba ejt, nagyon megszerettem ezt a világot is, már a Talpig feketében c könyv óta, és ez a Játékok unatkozó felnőtteknek, csak még jobban megszerettette velem, a Húsevők ketrece csak ráadás volt. :) Így most már kíváncsian várom A lányok titkos élete c. könyvet, hogy az írónő tudja-e még jobban fokozni. :D

Bár a vége nekem tökre tetszett, Kasja jól megmondta a magáét Olivernek, az biztos. :D Nagyon bírom a csajt, annyira menő egy karakter, ami a szívén az a száján, imádom a szabadszájúságát is. :D Szerethető, mint a testvére is, meg Alaska, és Herr Wulf is. :D Az írónő stílusa még mindig nagyon tetszik, és most, hogy befejeztem a Húsevők ketrece c. könyvet, alig várom, hogy olvashassam a negyedig részét. :D Remélem egyszer sikerül elolvasnom Igor és London előzményét, nagyon érdekel a múltjuk további részlete. :D

Kedvenc idézeteim:

„Az első, amit megtanultam idekint, hogy az emberkereskedelem is csak egy játék, és ahogy minden játéknak, természetesen ennek is megvannak a maga szabályai.” (5. oldal)

„– Akár téged is megennélek, olyan éhes vagyok. Ha a vadonban lennénk, már felfaltalak volna.” (11. oldal)

„– Csitulj el, mielőtt bajod esik!” (17. oldal)

„– Tudod, mi hiányzott a legjobban? […] – A szemed. Mert úgy tudsz nézni vele, ahogy senki más.” (19. oldal)

„– Adj már ennek az anyaszomorítónak egy visszakezest!” (27. oldal)

„– Ne légy zabos, szívem, inkább hívj meg egy italra!” (40. oldal)

„– Nincs szükségem rá, hogy megvásárold a kegyeimet, te rátarti seggfej!” (52. oldal)

„– Könyörgöm, légy „férfi”, és mutasd már meg, mit tudsz!” (62. oldal)

„Először azt hittem, hogy sír, ám a következő pillanatban rá kellett jönnöm, hogy csak ideges. Nagyon, nagyon ideges. Olyan volt, mint egy fekete harci eb: lüktetett a dühtől.” (87. oldal)

„Oliver nem volt eszméletlen, csak úgy szétverték, mint egy piñatát.” (123. oldal)

„– Mi van a pulcsid hátára írva?
Egy pillanatra hátat fordítottam a tükörnek, hogy el tudja olvasni. ORGAZMUSDONOR.” (137. oldal)

„– Egek, nem hittem, hogy az életveszély ennyit ki tud hozni belőled – nevettem halkan, keserűen.” (142. oldal)

„Ő csúcsragadozó volt, én dögevő. Ő szemtől szemben ölt, én holtakra vetődtem, majd menekültem. Az a gond, hogy mégis egy kategóriába tartoztunk: valamilyen szinten mindketten éhes húsevők voltunk egy szűk ketrecben.” (152. oldal)

„– Önző, rohadék eb vagy. Szívem szerint újra rád hívnám az Impériumot, de… – És ekkor elhallgatott. […] – Nesze! Fogd, mielőtt a szemgödrödbe vágom, te hálátlan, undorító seggfej! Vedd úgy, hogy álltam az útleveledet azért, hogy soha többé ne lássalak. Azért kapod, mert csak akkor hiszem el, hogy tényleg lelépsz, ha magam adom a mocskos kezedbe.” (158. oldal)

Könyv adatai:

Könyv:  Gabriella Eld: Húsevők ketrece (Legendák a Bagolyvárosból 3.)

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Kiadás éve: Hajdúböszörmény, 2020

Oldal szám: 168. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155999321

Ajánlom: Akik szeretik Gabriella munkásságát, és azoknak, akik szeretnének vele megismerkedni. :D

Ennyi csillagot adok rá:

A folytatás:

Előző részek:

Végszó:

Bátran ajánlom azoknak is, akik még csak most ismerkednének meg Gabriella Eld munkásságával, mint én is, nagyszerűen ír, és a karakterei mind különlegesek, egyediek. :) Kíváncsi vagyok, hogy Gabriella, milyen meglepetéseket tartogat még A lányok titkos életében. :D

További jó olvasást mindenkinek! Szép estét!

Smurfettereads