Leigh Bardugo: Siege and Storm – Ostrom és vihar (Grisa trilógia 2.) könyv értékelése
Tegnap befejeztem Leigh Bardugo: Siege and Storm – Ostrom és vihar (Grisa trilógia 2.) második részét, és egy cseppet csalódott vagyok, mert nem azt kaptam, amit az első részben. Cseppet sem volt annyira izgalmas, mint vártam volna, és tele volt a közepe felesleges szövegeléssel, naivitással, hisztivel, becsvággyal, hataloméhséggel, önzőséggel, valamilyen elcseszett romantikával, ami nem is igazán úgy sült el, ahogy a két "szerelmes" azt gondolta. XD A kalandok pedig egy pártól eltekintve tűrhetőek voltak, de az a baj velük, hogy túl kevés volt belőlük, bár a közepénél már majdnem félbehagytam, mert annyira bosszantott, hogy sehova se akar kifutni a sztori, csak Alina nyafogása, és felesleges szövegelése, "háborúra" készülődött, ami a végét illetően nem igazán úgy sült el, ahogy kellett volna. Mert csak tépelődött, és csak az üres duma, duma, nyavalygás ment. XD
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A sötétség nem hal meg soha.
Az Igaz-tengeren át menekülő Alina, akit a Zónában meggyilkoltak szellemei kísértenek, új életet kezd Mallal egy ismeretlen földön, miközben igyekszik titokban tartani napidéző voltát. Ám sokáig nem hagyhatja maga mögött sem a múltját, sem a sorsát.
Az Éjúr rettenetes új hatalom birtokában hagyta el az Árnyzónát, és veszedelmes tervet sző, ami a végsőkig próbára teszi a természeti világ határait. Alina egy hírhedt kalóz segítségével visszatér a szeretett országba, elszántan, hogy elszántan szembeszálljon a Ravkára törő erőkkel. De ahogy a hatalma növekszik, Alina úgy süllyed egyre mélyebbre a tiltott mágiába és az Éjúr játszmájába, és távolodik el egyre jobban Maltól. Választania kell hazája, a hatalom és a szerelem között, amiről mindig úgy hitte, az vezérli – különben azt kockáztatja, hogy mindent elveszít a közelgő viharban.
„Amikor az Éhezők viadala, a Harry Potter, a Twilight, a Gyűrűk ura és a Trónok harca találkozik! Varázslatos epikus fantasy, nem gyerekeknek.” – Sylist Magazine
„Az Ostrom és vihar igazi gyöngyszem. Leigh Bardugo Grisa-trilógiájának második darabja telis-teli van kalanddal és varázslattal – szerintem talán még jobb is, mint az Árnyék és csont.” – Wendy Darling
Értékelés:
Hááát nem igazán vagyok ezzel a résszel elégedett. Az első része nagyon tetszett, sőt imádtam, de ebben egy kicsit csalódtam. Kevésbé volt izgalmas, és szórakoztató, mint az Árnyék és csont volt, ebben a részben túl sok volt a felesleges duma, meg a háborúra készülődés, ami aztán kudarcba fulladt... Alinát eddig kedveltem, de most őszintén, piszkosul idegesítő volt, hogy nem tudta eldönteni ki után is vonzódjon, menjen, vagy csókoljon meg, és a hatalom éhisége, becsvágya, önzősége már kicseszettül idegőrlő volt.
Ha Mal volt vele, Nyikolajra gondolt, ha Nyikolaj, akkor meg az Éjúrra, vagy mint többségében az Éjúr gondolt. XD Éjúrt viszont még mindig imádom, habár most kevesebb rész jutott neki, de még mindig cuki volt. Annak ellenére, hogy nem éppen világmegváltó szándékai vannak, de Alinával ezerszer is jobb páros lenne, vagy éppen Nyikolajjal, mint mondjuk Mallal. :-D Nyikolaj volt az egész sztori legjobbja, ha ő nem lett volna már az elejétől kezdve, dögunalom lett volna az egész, és felesleges üres járatok, mert ő bizony a humorával kellően felpezsdítette ezt a részt. 
És nagyon imádni való. Éjúr után, ő lett a második nagy kedvencem, aztán jön Mal.
Habár a sztori elég gyengére sikeredett, mégis vannak benne jó részek is, néha egész vicces, és a beszólások, poénok, új karakterek, mint Nyikolaj, Tamar, és Tolja, Sturmhond, akik végig nagyon érdekes karakterek voltak, és volt egy pár izgalmas jelenete is, csak kár, hogy ebből nem igazán sok van, de lehetett volna ennél több izgalom is. A világ, és a sztori felépítése még mindig tetszik, csak ne lenne ennyire teletömve felesleges dumálással, és ilyen lassú a cselekmény. A végén a csavar, amit csak úgy rájuk dobott az írónő, cseppet sem volt meglepő fordulat. Csak az a baj vele, hogy túl sokáig váratott magára, és túl rövid volt. Rá szánhatott volna több oldalt is az akcióra.
Kedvenc idézeteim:
"Kérlek – könyörgött a lány magában minden olyan szenthez, aki esetleg éppen odafigyelt –, leljünk itt biztonságot! Legyen ez az otthonunk!" (14. oldal)
"– Csekély ár ez, amit fizetek – görbült ajka félmosolyra." (27. oldal)
"– Látom, ismét azt tetteted, hogy kevesebb vagy, mint valójában. A színlelés nem a te asztalod.
Tompa nyugtalanság mart belém. Nem ugyanerre gondoltam én is egy pillanattal korábban?
– Köszönet, hogy törődsz ezzel – dünnyögtem." (27-28. oldal)"– Az ökör megérzi a járom súlyát – mondja –, de a madár érzi-e a szárnyáét?
A szeme szénfekete. Légy hálás! – sugallja. Légy hálás. Csattint egyet a gyeplővel." (34. oldal)"– Azt akarom, hogy a tengerek ostorára vadássz!" (54. oldal)
"Remek – gondoltam. Harcolj velük!" (67. oldal)
"– Gyerünk! (…)
(…)
– Mit műveltek? – hörögtem, ahogy a fejem újra meg újra nekicsapódott az óriás hátának.
– Csak fuss! (…)
– Nem tudok futni – ordítottam vissza. – Az a tökfej testvéred úgy cipel a vállán, akár egy oldal sonkát.
– Akarod, hogy megmentsünk vagy nem?
Nem volt időm válaszolni.
– Kapaszkodj erősen! (…) – Most ugrunk.
Behunytam a szememet, felkészülve, hogy belezuhanunk a jeges vízbe." (71. oldal)"– Hazudós és valószínűleg eszelős is, viszont igaza van. Nincs sok választásunk.
Megmasszíroztam a halántékomat. Éreztem, hogy hamarosan rám tör a fejfájás. (…)
– Jól van – mondtam végül.
(…)
– Jó tudni, hogy nem fulladunk vízbe mindannyian." (88-89. oldal)"– Hajlamos vagy a fatalizmusra." (91. oldal)
"– Már mondtam: fáradt voltam. Elvesztettem a fókuszt.
(…)
– Ha hazudni akarsz nekem, akkor csak rajta! De én nem tudom azt színlelni, hogy hiszek neked.
– Miért nem? (…) – Ez igazán szokványos udvariasság.
Azonnal talpra szökkentünk, harcra készen." (147. oldal)"– Herceg vagy, egy államilag megbízott kalóz. És egy segg. Mit akarsz tőlünk?
(…)
– A segítségetekre van szükségem – felelte. – A játszma megváltozott. (…)
(…)
– Akkor hadd találgassak! Pont te lennél az, aki mindent megold?" (150. oldal)"Ne vágyakozz téglák után, amikor kőből is emelhetsz valamit! Azt használd, ami vagy aki a kezed ügyébe esik!
Vezérnek lenni annyit tesz, hogy mindig szem előtt leszel.
Bírd rá őket, hogy kövessék apró-cseprő parancsaid, utána már követni fogják a nagy horderejűeket is!
Nem gond, ha fittyet hánysz az elvárásokra, de soha ne okozz csalódást!
- Mégis, hogyan kellene mindezt észben tartanom? – kérdeztem ingerülten.
- Ne gondolkodj rajta túl sokat, egyszerűen csak csináld!
- Ezt könnyű mondani. Téged születésed napjára erre okítottak.
- Engem teniszezni és pezsgős mulatságokon való részvételre tanítottak – mondta erre Nyikolaj. – A többi a gyakorlat műve.
- De nekem nincs időm gyakorolni!
- Jól fogod csinálni. Csak higgadj le!
Mérgemben felrikoltottam. Annyira viszkettek az ujjaim, hogy a legszívesebben megfojtottam volna!
- Ó, és úgy a legkönnyebb feldühíteni valakit, ha azt mondod neki, higgadjon le!
Nem tudtam, hogy ezen nevessek-e vagy inkább hozzávágjam a cipőmet." (185-186. oldal)"- Ígérd meg, hogy nem rúgsz meg újra, én pedig megígérem, hogy nem csókollak meg többé! (…)
- Csak azért rúgtalak meg, mert megcsókoltál!
Megpróbáltam elhúzni a lábamat, de vaskézzel fogta.
- Én megígérem – jelentette ki.
- Jól van - nyögtem ki nehezen. – Én is megígérem.
- Akkor megegyeztünk.
(…)
- Remek! – válaszoltam." (187. oldal)"- Mal, én lyukat ütöttem a mennyezetbe.
- Egy igen drámai lyukat.
Fújtattam egyet, ami valahol félúton volt a nevetés és a zokogás között.
- Mit fogunk csinálni, ha esik?
- Amit mindig. Szárazak maradunk." (228-229. oldal)"- Meg kell tanulnia, hogy errefelé mik a játékszabályok. Ha nem képes rá, csak teher lesz. Túl nagy a tét, hogy beérjük félmegoldásokkal." (243. oldal)
"- Milyen diplomata lett belőled! Igazán üdítő ezt látni. Nincs kétségem, hogy idővel szerény felmenőid dacára megtanulsz úgy viselkedni, mint egy elegáns és visszafogott nemeshölgy.
- Úgy érted, hogy megtanulom befogni a számat?
(…)
- Igazából nem szeretném – mondta, és nevetést színlelt. – Az őszinteséged igen szórakoztató.
- Köszönöm! – motyogtam. – És ha most megbocsátasz, fenség…" (281-282. oldal)"- A szentekre, de utálom ezt a helyet!
Csak pislogtam, megijesztett hangjának hevessége.
- Utálod?
- Utálom az estélyeket. Utálom az embereket. Mindent utálok benne.
- Azt hittem… úgy tűnt… hogy nem vagy éppen boldog, de…
- Nem tartozom ide, Alina. És ne mondd, hogy nem tűnt fel!" (314. oldal)"- Légy jókedvű! (…) – Lehet, hogy ismét megkéri a kezed." (337. oldal)
"- Egyformák vagyunk – mondta -, mivel nincsenek hozzánk foghatóak, és sosem lesznek.
Szavainak igaza visszhangzott bennem. A hasonló dolgok vonzzák egymást." (397. oldal)
A könyv adatai:
Könyv: Leigh Bardugo: Siege and Storm – Ostrom és vihar (Grisa trilógia 2.)
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 414. oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789639492806
Fordította: Sziklai István
Ajánlom: Ajánlom azoknak, akik szeretik a fantasyt
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó:
Szóval, nekem ez a része kevésbé tetszett, de azért örülök, hogy folytattam ezt a sorozatot, és már nagyon kíváncsi vagyok a harmadik részére is, remélem az sokkal jobb lesz, mint ez volt. :D További jó olvasást mindenkinek!
