Nemrég befejeztem Leigh Bardugo: Ruin and Rising – Pusztulás és felemelkedés (Grisa trilógia 3.) (Grisaverzum) c. kötetét.  Nekem nagyon tetszett, úgy olvasnám még tovább… Azt hiszem, lassan ideje újraolvasnom az első részét, hogy ismét belevethessem magam Alináék történetébe magam, hogy újra éljem a pillanatokat, az eseményeket, a kalandokat, amiket ez a trilógia tartogat. :D

Árnyék és csont értékelésem: https://smurfettereads.blog.hu/2021/06/15/leigh_bardugo_shadow_and_bone_arnyek_es_csont_grisa_trilogia_1_grisaverzum_c_konyv_ertekelese

Ostrom és vihar értékelésem: https://smurfettereads.blog.hu/2021/09/01/leigh_bardugo_siege_and_storm_ostrom_es_vihar_grisa_trilogia_2_konyv_ertekelese

Hat varjú értékelésem: https://smurfettereads.blog.hu/2021/09/30/leigh_bardugo_six_of_crows_hat_varju_c_konyv_ertekelese

Wonder Woman - A háborúhozó: https://smurfettereads.blog.hu/2021/03/28/leigh_bardugo_wonder_woman_a_haboruhozo_c_konyv_ertekelese

Fülszöveg:

Értékelés:

Így, hogy nemrég befejeztem Leigh Bardugo: Ruin and Rising – Pusztulás és felemelkedés (Grisa trilógia 3.) (Grisaverzum) c. kötetét, azt kell mondanom, hogy imádom ezt a trilógiát, teljes szívből.  :D Az első része az Árnyék és csont, nekem nagyon tetszett, sőt imádtam! Hamar beszippantott Alina világa, és alig bírtam letenni a könyvet, annyira magával vitt az írónő által felépített fantasy világ Grisákkal, Napidézővel meg az Éjúrral együtt.  :D Rabul ejtett velük, és alig vártam már, hogy újra belevethessem magam a történetükbe, és jött is az Ostrom és vihar, a trilógia második része, ami csöppet csalódás volt nekem, túl sok volt a beszéd, a sztori meg nagyon lassan haladt. Emlékszem, az írónő nem siette el, szépen lassan haladt, míg egyszer csak rájuk nem zúdította az oltári nagy csavart, amire olyan sokáig kellett várni, az összecsapást, amit az Éjúr által vélt háborút várták annyira, Alina, Nyikolaj, Mal és a velük maradt Grisák. Akik felkészülve várták a Kis Palotában, mikor éri el őket az Éjúr haragja, és nem is késlekedett, csak túl sokat kellett rávárni, és ez egy kicsit leülepedett a sztorit számomra, de aztán most… Az írónő a Pusztulás és felemelkedéssel… Magával vitte a szívemet is…

Nem akartam befejezni, halogattam az utolsó 4-6 fejezetet, nem akartam egy nap alatt befejezni, pedig már tegnap, és tegnap előtt is nagyon közel voltam már ahhoz, hogy befejezzem, de nem akartam búcsút venni a kedvenceimtől, Alinától, Maltól, Nyikolajtól, Zójától,Tamartól és Toljától, Nágyától, Zsenyától, Davidtől, Misától, Éjúrtól, hát igen őt is imádom. :D Mi lenne a rosszfiúk nélkül? :D Hát, unalom. :D Kellenek a rosszfiúk is, nem csak a jó fiúk. :D Harshawot is nagyon megszerettem, Oncattal együtt, annyira cukik voltak együtt. :) Még a Szoldát Szol is szimpatikus volt nekem, bár az Apparátus annyira nem.  De a Fehér-Katedrális, mint helyszín nekem mégis tetszett. :D Élveztem Alina, és a csapata kalandos utazását, ami végig nagyon izgalmas volt. Szerettem, hogy bármily nehéz is volt a dolguk, nem szűntek meg mosolyt csalni az arcukra, poénkodtak, viccelődtek, beszólogattak egymásnak, bármit csak ne legyen mindig szomorúság, fájdalom az elvesztett barátok, társak hiányától, vagy a félelemtől az elkerülhetetlen végső összecsapásának eljövetelétől, ami így is úgy is megtörténik az Éjúrral és a nyivecsóival szemben.  

Alina és a kis csapata, ami elég sok mindenen ment keresztül, teljesen a szívemhez nőttek, még Baghra is, én szerettem őt is, főleg az Alinával való közös párbeszédeit, meg Nyikolajjal. Nagyon jó fej öreghölgy, aki nem túl kedves, de mégis tök jó fej, én már az első részében is megkedveltem. :D A Pusztulás és felemelkedés sok izgalmas kalandot tartalmaz, már a kezdet is, pörgős, cselekményekben gazdag, fordulatos, és lenyűgöző az elejétől a végéig. A szereplői is hihetetlenül imádni valóak, még a rosszak is, ebben a trilógiában, őszintén mondom, nincs olyan, akit utálnék. A második részben, egy kissé unszimpatikus volt nekem Alina, amiért döntésképtelen volt, kit akar is igazán, de ebben a részben egyáltalán nem érződött ez, megváltozott, végül csak tudta, ki a jó neki, és örülök, hogy így történt, de vérzik is a szívem, amiért elvesztettem az egyik kedvencemet, és akit majdnem elvesztettem. :( A vége pedig sokkoló volt, az írónő tudja, mikor dobja be az irtó nagy csavarjait, és ebben a részben is pont akkor dobta le a bombát, amikor nem számítottam rá, főleg így nem, ahogy történt… Meg is lepett, hogy végül így történtek a dolgok.

Alina, Mal, Zója, Zsenya, Nágya, Tolja, Tamar, David, Harshaw, Adrik, Misa, Stigg, Szergej és a többi kis csapat, felbátorodva, elindulnak megkeresni az újabb erősítőt, hogy legyőzzék az ellenséget, és felszabadítsák Ravkát, hogy eljöjjön a várva várt, béke és a nyugalom. De azért ez nem megy egykönnyen. Az írónő sok kisebb csavart, káoszt zúdít rájuk, és sokat veszítenek, nem csak barátokat, társakat, ellenségeket. Nyikolaj pont jókor esik be a történetbe, és a humora, a párbeszédei ismét nagyot dobnak a sztorin, amikor Alinával beszélget, és ugratják egymást, nagyon szerettem ezeket a részeket, jeleneteket. De az Éjúr nem kegyelmez senkinek, nekik meg így se, úgy se. Én pont így szeretem őt, hogy olyan gonosz, és egyszerre szörnyeteg is tud lenni, egy igazi rosszfiú, imádom a karakterét, és ezért is félek a Netflixes sorozattól… :( Ahogy az első és második részben megszokhattuk, semmi sem megy zökkenő mentesen, hát ebben sem. Nagyon sok minden történik, ami mindent megváltoztat, a végső összecsapás, meg mindent visz. Végül mindenki megkapja, ki így ki úgy a maga jussát, sok veszteség és fájdalom útján, de végül minden jóra fordul, és megváltozik minden. Örülök, hogy nem függővég lett a vége, és végül teljesen bezárul a kör, de én még mindig folytatnám tovább. Már most hiányoznak a karakterek, a helyszínek, a kalandok és az izgalmak. Leigh Bardugo, zseniális vagy!

Az Árnyzóna, a volkrák leírásai még mindig nagyon tetszik, sőt, izgalmas egy helyszín, és a lények is, ahogy az Éjúr Nyicsevói is. Tetszett a leírásaik, a helyszíneké, a Tűzmadár leírása, a világ felépítése, a karakterek fejlődése, érezhető volt, hogy az első résztől kezdve mennyit fejlődtek, és mennyi mindenen mentek keresztül az első bekezdés óta. Sok kalandon, fájdalmon, bánaton, szenvedésen túl vannak, de sajnálom, hogy ezzel a résszel vége lett, én még úgy olvastam volna még tovább is. Teljesen beleszerettem ebbe a fantasy világba, a szereplőkbe, a helyszínekbe, és 1000%, hogy újraolvasós lesz nekem, még akkor is, ha a második része kevésbé tetszett nekem. :D Meg még ott van, a Hat varjú 2 része, amit még el kell olvasnom az írónőtől, meg A kilencedig ház, ami bízom benne, ugyanennyi izgalmakat tartogat. :) Szeretem az írónő stílusát, és ahogy megformálja a karaktereit, ahogy felépít egy egész világot, a cselekményeket, a fordulatokat, a helyszíneket, és mindezt egyszerre felpezsdíti izgalmakkal, és pörgős eseményekkel, kalandokkal, amiken át kell verekedniük magukat a szereplőknek. :)

Kedvenc idézeteim:

„– A szentnek le kell mennie a népe közé, nem pedig bujkálnia, mint egy patkánynak a lyukban.” (18. oldal)

„– A hitemet a szenteknek tartogatom – felelte higgadtan. – Nem olyanoknak, akik gyerekeket küldenek a halálba.” (29. oldal)

„– Igyekezzetek magabiztosnak és… fenségesnek tűnni.” (54. oldal)

„[…] Félelem nélkül háborúznak majd és örömmel halnak meg. A hitnél nincs nagyobb erő, és nem lesz nagyobb sereg annál, amit a hit hajt.” (59. oldal)

„– Túl magas az ár.
– A háború az az ár, amit a változásért fizetünk.
– És ezt a köznép fizeti meg, az olyan földművesek, mint amilyen én is vagyok. Sosem azok, mint akik közé te is tartozol.
– Mi…” (59. oldal)

„Ha nem a harag és az erőm vezérli a tetteimet, akkor a kivégzés nem az a lépés volt, amit komolyan fontolóra veszek.” (79. oldal)

„Szép napot magának, uram! Elnyomtam magamban az eszelős vihogást. Beleszédültem a kimerültségbe és a félelembe.” (98. oldal)

„– Juje szes! – kiáltott utána Tolja shu nyelven.
– Ni vé szes – kiabálta vissza a lánytestvére a válla felett. És ezzel eltűnt.
– Ez mit jelent?
[…] – Juje szes: „Vesd meg a szíved!” De ez tükörfordítás. Az igazi jelentése inkább olyasmi, hogy „tedd, amit tenned kell: ha muszáj, légy könyörtelen”.
– És a másik fele?
– A ni vé szes? „Nincs szívem.” (105. oldal)

„– Mit mondhatnék erre? […] – Szenvedélyes ember.” (123. oldal)

„– Kérlek, mondd, hogy azt tervezed, beöltözöl volkrának és kiugrasz egy tortából!
– Hát, most elrontottad a meglepetést. – Ellökte magát a korláttól.” (129. oldal)

„Életem egyik leghosszabb napja volt, és bár uralkodtam a kimerültségemen, az most ázott kabátként borult a vállamra. […] De mielőtt keresnék egy ágyat, hogy beledőljek, valamit tudnom kellett.
[…]
– Mit súgtál? – kérdeztem tőle halkan. – A cárnak.
[…]
– Na razrusája. Éja razrusoszty. – Én nem vagyok tönkretett. Én teszek tönkre másokat.
[…]
– Emlékeztess majd rá, hogy a jó oldaladon maradjak!
– Drágám – fordította felém előbb az egyik sebhelyes orcáját, aztán a másikat: – Nekem már nincs többé jó oldalam.” (155. oldal)

„– Azonnal vissza kell jönnöm?
– Ne tekergőzz, akár egy giliszta!” (202. oldal)

„– Nincs semmi baj a fogaimmal.
– De nincs ám – csitította Zsenya. – Te vagy a legbájosabb rozmár, akit csak ismerek. Mindössze azon ámulok, hogy nem ütötted még át velük az alsó ajkadat.
– Tartsd távol tőlem a kezed, Szabó – morogta Zója –, vagy kibököm a szemedet!” (240. oldal)

„– Ó, a szentek szerelmére! – gúnyolódott Zója. – Ti igazi babonás parasztok vagytok.” (272. oldal)

„– Mi lenne, ha felhasítanám a testedet, és megnézném, hogy illeszkednek a csontjaid?
Zója felborzolta a haját.
– Lefogadom, hogy ugyanolyan szépek, mint a többi részem.
Újrafordítottam egyet Tamar tányérján, és megpróbáltam elképzelni, mire lehet szükség egy ilyen manőverhez. Bárcsak rendelkeznék Nyikolaj stratégiai képességeivel!” (305. oldal)

„Hagytam, hogy visszaverődjön hozzá ez az áradó várakozás, ez a késztetés: Eljövök érted.” (339. oldal)

„Hát, ha szörny leszek, akkor akár lehetek a szörnyek királya is.” (343. oldal)

„– Adj esélyt magadnak a gyógyulásra!” (370. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Leigh Bardugo: Ruin and Rising – Pusztulás és felemelkedés (Grisa trilógia 3.) (Grisaverzum)

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó

Kiadói sorozat: Vörös pöttyös könyv

Kiadás éve: Szeged, 2021

Oldalszám: 392. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634577775

Fordította: Sziklai István

Ajánlom: 15+ év körülieknek, és azoknak, akik imádják a fantasyt. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Az írónő további magyarul megjelent könyvei:

Grisa trilógia egyben:

Grisaverzum:

A kilencedik ház:

Wonder Woman: A háborúhozó:

Végszó:

Nekem nagyon tetszett ez a része, végig élveztem az olvasást, és abszolút letehetetlen ez a könyv. Csak azt bánom, hogy vége Alina és Mal történetének, de az tuti, hogy újraolvasós lesz, hogy újra elmerülhessek a róluk szóló történetben, és a többiek világában. :) Az Leigh Bardugo nagyszerűen keveri a feszültséget, a kalandokat, az izgalmakat, és még egy cseppnyi humort is belekever. Imádom a stílusát, imádom a karaktereit, a történeteit, a felépített világát, és az Éjúrat. Bármily gonosz is. :D ❤❤

További jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads