Értékelés:

Alosa, mint kapitány, tökéletes választás, ez már az első részben is annyira nyilvánvaló volt, hisz belevaló, kőkemény csaj, aki tudja, és meg is teszi, amit akar, és megvédi a szeretteit bármi áron, bárkivel szembenéz, hogy a legénységét biztonságban tudja. Ő aztán semmitől sem riad vissza, imád harcolni, és a tengeren hajózni, mindegy hogy hová is lyukad ki a végén, csak a legénysége legyen biztonságban, meg a hajója. :D Nagyon megszerettem az első részben, és bátran kimerem mondani, hogy ő totálisan olyan, mint Jack Sparrow, csak nőként. :D Annyira szimpatikus, annyira bátor, erős, kitart amellett, amiben hisz, és küzd a végsőkig, sosem adja fel a harcot, nem is futamodik meg előle, hisz ő nem gyáva. :D

A párbeszédeket is nagyon szerettem, de nekem hiányzott egy kissé a humor, ami az első részben is ugyanúgy helyt kapott, mint az izgalmak is, és a feszültség, meg a komorabb pillanatok. Roslynt imádtam! :D ❤ Ő egy csodálatos kislány, és mindvégig mosolyt csalt az arcomra, annyira bátor, mint a kapitánya, és Nirídia is, Sorinda, Mandsy, meg a többiek. :D Enwent is bírtam, nagyszerű egy figura, ahogy Kearan is, bírtam a civakodásaikat. Rident is imádom!! :D ❤ Alosa után, ő a második legnagyobb kedvencem. :D Riden is annyira bátor, önzetlen, magabiztos, és zseniális, mellesleg nagyon szexi is. :D ❤ Bírtam a civakodásaikat, Alosával, bár nem túl sok volt, és nem mindegyik volt olyan szórakoztató, mint az első részében, talán ez volt az, ami leginkább hiányzott nekem. Az első rész hangulata. De izgalomban nem volt hiány, az biztos. :D

Ez a történet is, ugyanolyan izgalmas volt, szórakoztató, jó párszor mosolyt csaltak az arcomra is. Imádtam a kalandokat, amibe belecsöppentek, Alosa és a legénysége. :D Még mindig nagyon tetszik a fantasy világ felépítése, az írónő egy zseni. Az írónő ott folytatta, ahol abba hagyta, nekem még mindig tetszik a stílusa, és ahogy felépítette ismét ezt a világot, lenyűgöző. :D Nagyszerű folytatást kapott, de bánom, hogy nincs több része, annyira kíváncsi lennék Riden szemszögéből is a történtekre, az ő történetére, vagy Alosa anyjáéra, mert az apjáé engem nem érdekel… Kár, hogy nincs több folytatása, imádom ezt a fantasy világot, a kalandokat, a párbeszédeket, a beszólásokat, a csata jeleneteket, kalózokat, a tengert, és a szereplőket is. :D A kannibálos jelenet is annyira izgi volt. :D

Alosa, teljesen más az ellenféllel néz szembe, hiszen a saját vére árulta el, akiben a végsőkig megbízott, de viszonzásként, ő is ugyanúgy elárul, és kezdetét vette köztük a háború, csak az összecsapás váratott magára, egészen a végéig. Az írónő egy kissé elhúzta, de a karakterek addig sem pihenhettek meg. Egyik kalandból, a másikba kerültek, egyik veszélyből a másikba, ami áldozatokat is követel. Nekem nagyon tetszettek a helyszínek leírásai, a szigeteké, és a tengeré is egyaránt. :D Ebben a részben is voltak, ugyanolyan izgalmak, mint az első részében, végig izgultam az egészet, és drukkoltam Alosának és a legénységének, hogy sikerrel járjanak, és elérjék a végső céljukat, ahova indultak…

Jó volt végre megismerni a sziréneket, és Alosa anyukáját is, habár nem sok mindent tudtunk meg róluk, de így is jó volt. Egy kicsit sajnáltam a sziréneket, azért, ami velük történt, amiatt a se…fej miatt… Alosa apját gyűlölöm, már az első részben sem volt szimpatikus, de most annyira utálom. Örülök, hogy így ért véget, ahogy, bár előbb kellett volna! Sokkal előbb! A csata jelenetek jók voltak, sőt izgalmasak is, nagyon szerettem azokat a jeleneteket is, habár egy kicsit ellett húzva a végső összecsapás, de azért nem kevés veszéllyel kellett szembe nézniük Alosának és a legénységének. :D Az írónő nem igazán kímélte meg őket. :D De érezhető volt a karakterek fejlődésén is a változás, hogy mennyit fejlődtek az első rész óta. Szeretem ezt a részét is, annak ellenére is, hogy van egy kis hiányérzetem, ez nem ment a történet rovására szerencsére. :D

Kedvenc idézeteim:

"– Olyan sokáig maradtál! – panaszkodik. – Legközelebb vigyél magaddal!" (19. oldal)

"– Mi az?
– Már el is felejtettem, milyen könyörtelen tudsz lenni.
Közelebb lépek, odaszegezem a pillantásommal.
– Még nem láttad, milyen az, amikor könyörtelen vagyok.
– És imádkozom, hogy soha ne is kelljen. Két feltétellel megyek el veled a szigetre.
– Alkudozni akarsz? Hiszen nálam az összes ütőkártya!" (26. oldal)

"– Igazán pompásan fest – teszi hozzá Deshel.
– Legalábbis hátulról – veszi át a szót Lotiya. – Addig nem lehet megítélni egy férfit, amíg szemügyre nem vesszük elölről.
– És meztelenül.
Kuncogás hangzik fel." (29. oldal)

"– A fene vigyen el, te nőszemély! […] – Van más örömöd is, mint engem eláztatni?
– Idióta! […] – Nem adhatsz alkoholt egy gyereknek!" (48. oldal)

"– Ha be akarsz illeszkedni, nem feledkezhetsz meg róla, hogy nemcsak nők vagyunk, hanem kalózok is. […] – Ha férfiak viselkednének, beszélnének így a hajódon, fel sem tűnne. Nem ítélkezhetsz felettünk csak azért, mert nők vagyunk. Nem igazságos, ráadásul értelmetlen is. Arról nem is beszélve, hogy a tengerbe hajítalak, ha még egyszer ilyesmit teszel." (51. oldal)

"– Sokszor küzdöttünk már – feleli rekedtesen.
– Igen, és mindig kesztyűs kézzel bántam veled.
– Hát akkor mindent bele, leányzó!" (110. oldal)

"– Elnézést, kapitány – szólal meg Enwen, és közelebb araszol hozzám –, de biztos jó ötlet partra szállni? Lehet, hogy szellemek tanyáznak a szigeten.
– Errefelé szirének élnek a vízben, Enwen, és te a szellemektől félsz? – kérdezem.
– Szellemek, gúlok, bansheek, lidércek…
– Nem léteznek – vág közbe Kearan a kormánytól.
– Dehogynem!
– Láttál valaha akár csak egyet is?
– Nem, de hallottam történeteket.
– A dajkameséket, amikkel a gyerekeket riogatják – torkolja le Kearan. – Merthogy ennyiről van szó, nem többről. Nem létezik ilyesmi.
– Régen azt mondtad, szirének sem léteznek. És most nézd meg a kapitányunkat! – Enwen rám pillant. – Nem sértésnek szántam, kapitány. Te rendes vagy.
– Köszönöm, Enwen.
– Egyszer véletlenül igazad volt – válaszolja Kearan. – Ez még nem igazolja az összes babonádat.
– Miért is nem?
– Azért, mert… – Kearan elhallgat. – Minek mentem bele ebbe a vitába? Enwen, menj, zargass valaki mást, aki hajlandó meghallgatni téged!
– Hiszen szeretsz engem hallgatni!
– Őszintén nem
– Elég legyen! – pirítok rájuk. – Partra szállunk, és kész. Niridia! Hívj fel mindenkit a fedélzetre!
Nem látom őt, odalentről válaszol:
– Igenis, kapitány!" (152-153. oldal)

"– Fogd csak meg! – adja át a kardját, amíg újratölti a pisztolyát. – Nem vicceltél, a legénységed tényleg gyakran kerül nehéz helyzetbe.
– Szeretjük az izgalmakat.
– Meg az életveszélyt." (171. oldal)

"– Mondjak egy viccet?
– Ne!
– A tengeren az egyik kalóznak falába van, kampókeze és szemkötője. Az egyik társa megkérdezi, hogyan vesztette el a lábát.
– Kérlek, hallgass! – könyörög Kearan.
– Azt feleli: „Ágyúgolyó.” Aztán a társa megkérdezi, hogyan vesztette el a kezét. Mire azt feleli: „Kard.”
– Enwen, kiütlek! – fenyegeti Kearan, de látom rajta, hogy nem lenne hozzá ereje.
– Amikor a társa megkérdezi, hogyan vesztette el a szemét, a férfi azt feleli: „Tengervíz ment bele.”
Kearan Enwenre mered.
– Ennek semmi értelme!
– Az volt az első napja a kampóval.
Kearan felnyög, és az asztalra fekteti a fejét." (234-235. oldal)

"– Nem adhatod fel! Valahogy kimászunk a csávából." (283. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Tricia Levenseller: Daughter ​of the Siren Queen – A szirénkirálynő lánya (A kalózkirály lánya 2.)

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 328. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789635613786

Fordította: Szabó Krisztina

Ajánlom: +16 kortól. Mindenkinek, aki szereti a kalandokkal teli fantasy világokat. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Az első rész:

Végszó:

Szóval, nekem ez is nagyon tetszett, és csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a hasonló történeteket, nem túl bonyolult a sztori, semmi sincs túl magyarázva, se sem erőltetett, laza, könnyed olvasmány, szerethető karakterekkel, és az írónő stílusa is remek. :) További jó olvasást mindenkinek! :)

Smurfettereads