Tegnap befejeztem Zoe Aarsen: Light ​as a Feather – Könnyű, mint a pehely c. könyvet, nekem nagyon tetszett. Végig nagyon izgalmas volt, végig követni a lányok történetét, és megismerni a köréjük felépített világot, amit Zoe Aarsen megalkotott. A stílusa nekem bejött, és a karakterek megformálása, és a történet csavarása, fordulatai nekem tetszett, és már kíváncsian várom a folytatását, ennek a sorozatnak. Remélem, minél előbb érkezik, mert így nem érhetett véget. De mégis elgondolkodtatja az olvasót, hogy a történtek után, ami McKenna, Misca, Olivia, Candace, Violet és Trey, meg a barátjaik, és a családjaik életét is fenekestül felfordította. Úgyhogy alig várom, hogy olvashassam a következő kötetet az írónő tollából. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Hmm… nekem ez nagyon tetszett. :D Már az első bekezdéstől kezdve teljesen magába szippantott engem ez a regény, csak a végét volt nehéz legyűrnöm, de ez nem a könyv hibája miatt volt, hanem nem volt kedvem, hiába próbálkoztam az olvasással, nem ment. De tegnap sikerült befejeznem, és hát a lezárással nem vagyok kibékülve, most azonnal akarom a folytatást. :D Az írónő stílusa nekem bejön, tetszik, ahogy felépítette és megalkotta a karaktereket. Fordulatos, a cselekmények is jók, bán nem minden tökéletes, de nekem így is tetszett. :D Annyira izgi volt ez a történet, hogy ez a befejezés nem érvényes, nem fair, így nem igazságos, de remélem, hamar jön a folytatása, mert nagyon izgatja a fantáziámat, mi lett McKennával, Mischával és persze Trey-el. :D  Meg Violet-el… Bár ő nem igazán érdekel annyira, és nem is lepett meg, hogy így alakultak a lányok között a dolgok, meg az események.

McKenna, Olivia, Candace és Mischa, meg Trey abszolút a kedvenceim lettek, nagyszerű barátnők, és persze Violet is jó fejnek tűnt eleinte, meg is kedveltem, de a vége felé, már nem annyira szimpatizáltam vele, pedig nem rossz egy karakter, sőt, rejtélyes és titokzatos, ami miatt annyira hangulatos volt ez az egész sztori. :D Végig fent tartotta az érdeklődésemet, nagyon élveztem az olvasását, és már az elején tudtam, hogy ez a regény kedvenc lesz, és így is lett. :D A lányok feletti sötétség, és komor pillanatok, a rettegés azoktól a bizonyos jóslatoktól, végig érezhető volt, átéreztem a csajok félelmét, főleg, azért is, hogy mennyire rossz érzés lehetett nekik azzal szembesülni, hogy hogyan is fognak meghalni, még akkor is, ha csak játszottak… Ijesztő lehetett, de egyben izgalmas is. A borítója is annyira illik a kötethez, és a benne rejlő sötét történethez, teljesen eltalálták a borítót. Már ránézve is magával ragad, és megadja azt a bizonyos hangulatot, amit maga a történet is, nekem tuti újraolvasós lesz még ez a könyv. :D Szeretem a szellemes történeteket. :D

A végeredményt látva, abszolút megállja a helyét a thrillerek között, bár nem túl tökéletes, vannak felfedezhető hibái, de én nem törődtem vele, csak olvastam, vitt magával a regény lendülete, és csak faltam a lapokat. Candace, Oliva és Mischa, meg McKenna és Violet gimi népszerű csajai, akik igyekeznek makulátlanok, lenni, megőrizve a népszerűségüket. Habár McKenna még csak most csöppent bele a népszerű három lány közé, ahogy Violet is. Aki új lányként került a gimibe, és full kiismerhetetlen, titokzatos, csendes lányként, követte a barátnőit, míg nem Olivia szülinapján, nekiállnak „Könnyű, mint a pehely, merev, mint a deszka” játéknak, és az életük fenekestül felfordul, a szó szoros értelemben, de szembesülniük kell a játék okozta sötét, és baljós következményeivel, amitől nem szabadulnak meg egykönnyen, ráadásul, súlyos veszteség éri őket…

Alig várom, hogy a kezemben legyen a folytatása, annyira kíváncsi vagyok mi történt, az után, hogy Trey és McKenna akcióba lendült, és látszólag sikerrel vették az akadályokat, megmentve az életüket, de még sincs vége. Az ellenség még mindig ott van, ahol eddig, és még mindig űzi a sötét praktikáit, megtudják-e állítani valaha is? Vagy végre, véget vetnek ennek a gonosz erőnek, egyszer s mindenkorra? Én izgatottan várom a második részt, hogy megtudjam, mi fog történni a karakterekkel, de addig is megnézek a könyvből készült sorozatot. :D A fejemben már elképzeltem a karaktereket, és kíváncsi vagyok, ugyanolyan jók-e, mint ebben a regényben. :D

Kedvenc idézeteim:

„Kísértettörténetekkel általában az idősebb testvérek szórakoztatták a fiatalabbakat. Mindjárt utánuk a randik részletei következtek.” (30. oldal)

„– És mi a véleményetek a „Könnyű, mint a pehely, merev, mint a deszka” nevezetű játékról? – kérdezte meg csöndesen, szemöldökét felvonva.
– Juj, az általános felső tagozat óta nem játszottam! […]
– Én ki nem állhatom! […] – Semmi kedvem szellemekkel szórakozni. Túl ijesztő.
– Nem is szellemek – vetettem közbe. – Tömeghipnózis az egész. […] Ezért válik be jobban gyerekeknél, mint felnőtteknél. A kántálás az összes résztvevőt hipnotizálja. – A játék menete a következő: Egyvalaki beszél, részletesen leírva egy másik játékos halálának körülményeit, aki elnyújtózva fekszik a padlón.” (33. oldal)

„– Totál hangyás a srác, anyu! A lányok messze elkerülik.
[…]
– Hangyás? Nem tetszik ez az új szokásod, hogy mindenkit lenézel az iskolában. […] Talán észre se veszed.” (62. oldal)

„Trey Emory elég fontosnak tartott ahhoz egy kóbor macskát az újszülött kölykeivel, hogy az udvaron aludjon miattuk. Lököttség volt ez tőle, ugyanakkor tök rokonszenves is. (66. oldal)

„– Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik!” (100. oldal)

„– Jobb félni, mint megijedni – jelentette ki azután mély sóhajjal.” (100. oldal)

„– Sajnálom, hogy nem mehettél el a bálba. […]
– Érdekel is engem a bál! […] – Pillanatnyilag te vagy nekem a fontos!
– Igen, de péntek este előtt igenis érdekelt – mondta Trey lassan, tagoltan, inkább tárgyilagosan, mint vádlón.
[…]
– Hol van az már!” (122-123. oldal)

– Nem futhatsz el előlünk örökké – figyelmeztette hátulról Misca.” (126. oldal)

– Ha hallom, nem hiszem el, hogy ilyen szivárványos az ízlésed! – ugrattam.
– Tele vagyok meglepetésekkel.” (141. oldal)

– Rohadtul veszélyesnek érzem ezt az egészet! […] – Inkább kéne a pokol kilencedik körébe száműznöd, mint barátul fogadnod.” (144. oldal)

„Ki tudja, miért, az a különös érzésem támadt, hogy mesterkedik valamiben. Mint amikor lelassul egy oroszlán, és táncba kezd a prédájához közeledve.” (172. oldal)

„– Meglehetősen olcsó a kivitelezés – jegyezte meg félénken. – Vélhetőleg nyamvadt kis kísérteteket képes csak megidézni.
– Hahaha – eresztettem megy műkacajt.
[…]
– Semmit sem tudok erről az egészről – ismertem be halkan. – Tegnap még jó ötletnek tűnt, mi van azonban, ha olyan valamit idézünk meg, ami felett nem lesz uralmunk?
[…]
– A könyv szerint a mi világunkban nekünk nagyobb a hatalmunk. A velejéig gonosz szellemek persze őrült taktikákhoz folyamodhatnak az ijesztgetésünkre, nekünk azonban észben kell tartanunk, hogy ide tartozunk, ők viszont nem.” (205-206. oldal)

„– Az egész piszkosul ostoba! – morogta. – Nem jöttetek még rá, hogy Candace nem százas? Bolondabb, mint aki bolondgombát evett…
– Ne beszélj így a lelki sérültekről! Vérlázító! – szakítottam félbe.
– Ahogy elnézem, akkor mindkettőtöktől elnézést kell kérnem, mivel minden jel szerint ti is ugyanúgy begolyóztatok, mint ő! – emelte fel a hangját.” (270. oldal)

„– Megpróbáltatok kapcsolatba lépni vele?
– Hogyne próbáltuk volna! – tajtékzott Misca a dühtől vörösen. – Két napja egyfolytában SMS-eket küldözgettünk neki, Trey!
– A táblára gondoltam – vonta meg a vállát Trey. – Hátha ott érkezik válasz, amíg hozzá nem jut ahhoz, hogy SMS-ezhessen.
– Ez tök morbid! – csattant fel Misca. – Őrizzük meg a józan eszünket! Semmi biztosat nem tudunk.” (281-282. oldal)

„[…] Mikor valami rossz éri szeretteinket, vigaszt találunk a gondolatban, hogy rossz okkal történik. Várjuk, hogy az idő felfedi majd ezt az okot. Nem fér a fejünkbe, hogy a mindenségben a történések esetlegesek. Pedig nem kérdőjelezhetjük meg Isten akaratát.” (293. oldal)

„– Gondoltál-e valaha is arra, milyen lehet meghalni? […]
– Persze – vallottam be. – Másra se gondolok. Szerintem békésen zajlik. Tudod, a beszámolók a Fénylényről, és a feléje való sodrásról, aztán pedig a maradéktalan derű és teljesség érzése. Elejétől a végéig hiszek bennük!” (320-321. oldal)

„– Ne nézegess, csak vezess! – szólt rám Trey. Bemásztam a volán mögé, begyújtottam a motort, és kinyitottam az ajtót az ő oldalán. Beugrott, és magára csapta az ajtót, másodpercekkel azelőtt, hogy az egyik kosaras srác tagbaszakadt papája az autóhoz érve ránk ordított:
– Ki a kocsiból, jómadarak! Mi a fenét műveltek?!
Iparkodtam kizárni a pasast a tudatomból, és a medált a sebváltó mögötti műanyag rekeszbe csúsztattam. Trey bekötötte magát, aztán magabiztosan kiadta az ukázt:
– Hajts!
Amilyen gyorsan csak tudtam, kifaroltam a parkolóból. Magam is meglepődtem, milyen ügyesen vezetek.” (335. oldal)

„– Bámulatos voltál! De azt hiszem, csak később csinálom össze magam, majd ha lesz rá időm – dicsért meg Trey.” (340. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Zoe Aarsen: Light as a Feather – Könnyű, mint a pehely (Könnyű, mint a pehely 1.)

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: Szeged, 2021

Oldal szám: 352. oldal

Kötés: Puhatáblás

Fordította: Béres Csilla

ISBN: 9789635613823

Ajánlom: 16+ éves kortól. Meg azoknak, aki szeretik a thrillert és a szellemes történeteket!

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Nekem nagyon tetszett ez a kötet, meg Zoe Aarsen stílusa is tetszett. Alig várom a folytatást is, remélem, minél előbb megjelenik, hogy olvashassam, mert nagyon kíváncsi vagyok már rá. :D

További szép estét, és jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads