Robert Kirkman: Vihar előtti csend (The Walking Dead: Élőhalottak 7.) c. képregény értékelése
Az újabb bejegyzésemben egy képregényről fogok most írni véleményt, méghozzá Robert Kirkman: Vihar előtti csend (The Walking Dead: Élőhalottak 7.) c. képregényről, amit éppen most fejeztem be. Nekem még mindig nagyon tetszik a TWD világa, a zombikkal együttvéve. :D Ez a része mondhatjuk úgyis, hogy "nyugisabb" volt, bár azért annyira mégsem, mert a szereplők élete tovább bonyolódik, de ebben a részben alapjában véve nem sok minden zavarja meg a nyugalmukat. De azért mégsem olyan eseménytelenül tengetik a napjaikat, mert az író, nem igazán kíméli őket. :D
Fülszöveg:
Naponta hány olyan óra van, amit nem a tévé előtt töltünk?
Mikor tettünk utoljára valódi erőfeszítéseket azért, hogy elérjük, amit akarunk?
És tényleg szükségünk is van mindarra, amire vágyunk?
Most minden megváltozott. Az anyagias, léha fogyasztói lét helyébe a túlélés és a felelősség lépett. Rettenetes járvány söpört végig a bolygón.
Visszatértek a holtak, és az élőkre vadásznak. Hónapok alatt összeomlott az emberi civilizáció.
A társadalomnak vége. Kihaltak a boltok. Nem hoz levelet a postás, üresen sistereg a tévé.
Meg kell próbálnunk végre tényleg élni – egy halottak által uralt világban.
Értékelés:
Rick és a többiek élete ebben a részben kicsit nyugisabb, attól eltekintve, hogy a halál többször is bekopogtat hozzájuk, nem hagyja nyugton őket, és történnek dolgok. Nem tudom mit fűzzek Carol tettéhez, én nem igazán erre számítottam vele kapcsolatban, egy kicsit sajnálom is. Szegény nagyon magányos, pedig nem egyedül van a böriben, mégis fura nekem ahhoz a karakterhez képest, akit megismertem a sorozatbeli énje által. A képregényben azt mondanám sokkal nyugisabb, nem sok vizet zavar, nem akadékoskodik, nem csinálja azt, amit a tévésorozatban szokott, irtó nyugis egy karakter a képregényben, többek között ezért is döbbentett meg, a hirtelen tette, nem számítottam rá. De lehet, hogy jobb is így, legalábbis Carol számára. :D
Ricket is nagyon bírom, meg Tyreese-t, Glennt, és Carlt, meg Michonne-t, Andreát, és Maggie-t is, bár ez a három csaj, mint ahogy Carol is, teljesen máshogy viselkednek, de kezdem megszokni őket, és szétválasztani a sorozatbeli énjüktől, csak eleinte még furcsa volt. :D Mindegyikükben van olyan apró kis részlet, amit megszerettem, Michonne nagyon menő egy karakter, imádom őt, ő az egyik abszolút kedvencem a csajok közül, az egyik legszimpibb. :D Dale-t viszont iszonyatosan sajnáltam, szegény jól megjárta, de legalább vele másképpen történtek a dolgok, és megmaradt. Ő és Hershel, olyan a többiek számára, mint egy pót apuci, és én is így gondolok rájuk, amikor olvasom a képregényeket, én nézem a sorit, bár ott már egészen máshol tart a cselekmény. Nagyon szeretem ezt a két karaktert igazán kitartóak, és bátrak, na meg erősek is a maguk módján. Imádom az okosságaikat, olyan megnyugtatóak tudnak lenni. :D
Carl, a mindig is édes kisfiú, egyszerűen imádom, még Sophiát is, bár ők ketten nem sokszor bukkannak fel, csak egy-egy jelenetben, de őket is nagyon szeretem. Axel, és Alice is érdekes karakterek, ők még nem igazán győztek meg engemet. És végül eljött a várva várt két nagy pillanat, ami nekem nagyon tetszett, az egyik Glennel és Maggievel kapcsolatos, a másik persze, hogy Lorival... Nagyon nem bírom a csajszit, de legalább ezen a nagy eseményen is túl van, de még csak most kezdődik az igazi összecsapás, hisz ki tudja, mikor csap le a Kormányzó az embereivel... De én már izgatottan várom a folytatást, aminek mindjárt neki is állok, mert nagyon kíváncsi vagyok. :D
Kedvenc idézeteim:
"– Bízz bennem!" (5. oldal)
"– Olyan szimpatikus vagy.
– Köszönöm… ez kedves tőled." (10. oldal)– „Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.” "A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak. Örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindet remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha." (12. oldal)
"– Remek! Nem bírtál volna egy kicsit messzebbre sétálni?
– Menjek ki az erdőbe, ahol bármikor leharaphatják a szerszámot? Észnél vagy?" (33. oldal)"– REMEK! NYOMÁS!
– Lassabban, te bolond! Uram Isten!" (57. oldal)"– A fájós seggem most boldog." (83. oldal)
"– Csak a hit számít, szívem. És az én hitem még sosem volt ilyen erős!" (99. oldal)
Képregény adatai:
Képregény: Robert Kirkman: Siralomvölgy (The Walking Dead: Élőhalottak 6.)
Kiadó: Book & Stuff
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 136. oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Juhász Viktor
Illusztrálta: Charlie Adlard
ISBN: 9786158072816
Ajánlom: Mindenkinek, aki szereti a képregényt, és +16 éven felülieknek.
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó:
Szóval, nekem ez a rész is tetszett. Jöhet a kövi rész, Robert Kirkman és Charlie Adlard még mindig profi, nagyon profi. :D Jöhetnek az izgalmasabb részek, kíváncsi vagyok, mi fog történni velük az Ostromállapotban. További jó olvasást nektek!
