Shea Ernshaw The Wicked Deep – Gonosz mélység c. könyv értékelése
Egy újabb elolvasott könyv értékelésével érkezem. Egy kicsit csalódott vagyok vele kapcsolatban, nem igazán vagyok vele megelégedve. Shea Ernshaw The Wicked Deep – Gonosz mélység c. könyvet fejeztem be, éjfél után, de kissé csalódtam, a befejezése viszont jó volt, nem a szokásos happy end-el végződött, de remélem egyszer lesz folytatása, kíváncsi lennék Bo szemszögéből, és a Swan nővérek szemszögéből is a történtekre. :)
Fülszöveg:
"Köszöntünk az elátkozott városban, Sparrow-ban.
A Csendes-óceán parti városkában kétszáz évvel ezelőtt három nővért halálra ítéltek boszorkányságért. Köveket kötöttek a bokájukra, és a kikötő mély vízébe lökték őket.
Azóta minden nyáron visszatérnek egy rövid időre, és három lány testébe költözve bosszút állnak azzal, hogy fiúkat csalnak a kikötőbe, és vízbe fojtják őket.
Akárcsak sok helybeli, a tizenhét éves Penny Talbot is beletörődött a várost sújtó átokba. De ebben az évben, a nővérek visszatérésének éjszakáján egy Bo Carter nevű fiú érkezik, akinek fogalma sincs arról, hogy milyen veszélybe csöppent.
Bizalmatlanság és hazugságok kezdenek terjedni az eső áztatta utcákon. Penny és Bo is gyanakszik, hogy a másik titkokat rejteget. A halál pedig gyorsan utoléri azokat, akik nem tudnak ellenállni a nővérek csábításának.
Penny azonban olyasmit is lát, amit mások nem. És muszáj lesz választania: Bót mentse meg, vagy saját magát.
Legyőzheti egy boszorkány az óceán szirénénekét?"
Értékelés:
Hát nem teljesen vagyok megelégedve ezzel a könyvvel, de a borítóját imádom. Az volt az első, ami felkeltette a kíváncsiságom, mert gyönyörű szép. De a történet... Az első 50 100 oldalt majdnem csak halálra untam, mert semmi izgi nem történt, csak a titkok, meg Swan nővérek így, Swan nővérek úgy csináltak, meg majd jönnek, és elviszik a kiszemelt áldozatukat magukkal le a mélybe, mert hű de nagy boszik. Penny az elején hihetetlenül idegesített, agyamra ment, hogy próbálta kiszedni Bo titkait, miközben ő is ugyanúgy hazudott, majdnem mindenben. Rose se volt túlságosan szimpi, főleg a vége felé kész ideggóc lett, Bo szimpi volt, de túl titokzatos, rejtélyes fazon, tele titkokkal, de néha tök cuki volt. :)
Olivia és Gigi, hááát nem szimpik, se előzte, se utána, bár a végén sajnáltam őket, és Hazelt, annyi szenvedés után, és megvetés, meg gyűlölet után ezt érdemelték... Hazel sokkal szimpibb volt, mint Aurora vagy Margaret. Nagyon kíváncsi lennék egy róluk szóló történetre, mert ennyi nem volt elég. De ezen kívül a történettel semmi bajom sincs, mert tényleg nem rossz, csak lassú lefolyású, és eléggé kiszámítható volt egyes részei, hamar rájöttem, mit titkol Penny mindenki előtt, de engem nem vezetett meg annyira, meg sok a felesleges szövegelés, Swanékról alig derül ki valami, nagyon rejtélyes, és titokzatos az ő múltjuk, nem igazán feküdt rá az írónő, hogy még jobban kidolgozza az ő szálukat a könyvben, de nem volt annyira rossz.
A helyszínek leírását viszont élveztem, gyönyörű hely Sparrow, és a sziget, meg a tenger. 
A Bo és Penny közötti romantikus szál viszont aranyos volt, csak gyenge, nem igazán erőteljes, Hazel-é viszont tragikus, nagyon, nagyon sajnáltam őt, amikor kiderültek a dolgok vele kapcsolatban, és elszomorított, ő tényleg sokat szenvedett, és sokat veszített. 
Az ő karaktere sokkal szerethetőbb volt, ezért is kedveltem meg csak őt, meg persze Bo-t, mert ő is aranyos volt azért. Penny anyját is sajnáltam, ő is sokat szenvedett, amit nem igazán érdemelt meg, de arra nem számítottam, ami kiderült a végére. :/
Kedvenc idézeteim:
"Szellemek szállták meg ezeket a vizeket, ezt rebesgetik a mai napig a tengerészek – és igazuk van." (13. oldal)
"– Aki bármi olyanra kényszerít egy csajt, amit az nem akar megtenni, megérdemli, hogy fenéken billentsék – kezdi fahangon. – Ezért javaslom, hogy kérj tőle bocsánatot. Így megspórolhatsz egy utat a sürgősségi osztályra, ahol majd összevarrnak, meg egy holnap reggeli hasogató fejfájást." (40. oldal)
"– Még egyszer köszönöm! Mármint hogy megmentettél! – A srácra sandítok a szemem sarkából.
– Gondolom jókor voltam jó helyen.
– Az itteni srácok nem túl lovagiasak. […] – Díszfelvonulást érdemelnél.
Először mosolyodik el nyílt mosollyal, és a tekintete is ellágyul.
– Meglehetősen keveset várhatnak el egy hőstől ebben a városban.
– Csak szeretjük a parádékat." (42-43. oldal)
"– Lehet, hogy ez a város csak azért gyűlölte őket, mert különböztek tőlünk. Mert könnyebb volt eltenni őket láb alól, mint elfogadni, hogy az itteni férfiak tökkelütött, nőgyűlölő barmok!" (45. oldal)
"Anyám szokta mondani, hogy ő meg én hasonlítunk is rájuk: mások vagyunk, félreértenek mindkettőnket. […] Talán mindannyiunkban rejtőzik valamennyi különcség, hóbort, amit megpróbálunk elrejteni; amit sehogyan sem tudnánk megmagyarázni; amire vágyunk; ami elől menekülünk." (54. oldal)
"– Tényleg elhiszed ezt? Hogy nem vennéd észre, ha beköltöznének a testedbe?
[…]
– Azt hiszem, az elme könnyen felejt. Elnyomja, háttérbe szorítja az emlékeket." (70. oldal)
"Vér a holdon – rossz ómen." (94. oldal)
"Ugyanazt látja bennem, amit én őbenne: a titkok végeláthatatlan sorát, amit letagadni sem tudnék. Mindketten magukkal hordjuk ezt a terhet. Húsunkba égett billogként, múltunk szégyenbélyegeként. Talán csak azok ismernek egymásra, akiknek egyforma a sebhelyeik. Akiknek ugyanaz a félelem teszi karikássá a szemüket.
(…)
Felállok, nehogy szavaink törékeny békénket is széttépázzák. Még mielőtt olyan vallomásokat követelne tőlem, amiket nem adhatok meg neki." (122-123. oldal)
"Minden gondolata a lány volt: meleg ujjai a bőré; szája, ami olyan puha volt, hogy lángra lobbantotta az idegeit; átható tekintete, ami belelátott a gondolataiba.
Aztán az óceán a mélybe húzta, és soha többé nem engedte el." (151. oldal)
"– Senki nem jöhet ide! A végén befűz, hogy engedd szabadon.
– Azzal csupán a gyenge akaratú hímekre hathat – mondom." (164. oldal)
"Ez a pillanat – ez a fiú – ízekre szaggathatna engem, és mindent a feje tetejére állít." (182. oldal)
"Nem akarok sehol máshol lenni. Őt akarom, őt egyedül.
A szerelem veszedelmes csábító… vad és ördögi." (183. oldal)
"Egyszer olvastam egy verset arról, hogy a szerelem törékeny, mint az üveg.
Ez a fajta szerelem azonban nem él meg egy ilyen helyen. Sokat tűrőnek, szívósnak kell lennie. Keménynek.
(…)
Erősebb, mint a legtöbb fiú. Túl tudja élni ezt a helyet. Más fából faragták. A szíve kiégett, mint az enyém: kemény fémek és föld alkotja. Mindketten elvesztettünk már álmokat: elvesztettünk embereket. Megtört minket a sors, de tovább harcolunk a túlélésért. Talán ezért is van rá szükségem. Úgy érez, ahogyan én, azt akarja, amit én. Valamit feloldott a mellkasom mélyén, ebben a ridegségben, ahol most már lüktet a vér, az élet apró jeleként, mint amikor a növények elkezdenek a nap felé nőni.
Talán szeretem is." (194-195. oldal)
"– Kedvelem azokat, akik megdolgoznak azért, amire fáj a foguk – veti oda, és rám kacsint." (204. oldal)
"A percek hosszan elnyúlnak. Éreztem, hogy belecsúszom egy álomba, amelyből nincs felébredés. Mintha semmi sem lenne valóságos. Ritkán fordul elő, hogy valaki tudja, mindjárt itt a halál, vár rá, ujjai már a lelkéért karmolásznak. Éreztem, hogy utánam nyúl. Máris félig az övé voltam." (241. oldal)
"Noha szerelem és fájdalom is ül a szemében, a harag is ott van. Mély, letagadhatatlan, kitéphetetlen harag." (295. oldal)
Könyv adatai:
Könyv: Shea Ernshaw The Wicked Deep – Gonosz mélység
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 312. oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634578017
Fordította: Béresi Csilla
Ajánlom: 15 éves kortól
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó
Szóval, kissé csalódott vagyok, de a borított imádom, és az írónő stílusa is tetszik, remélem hamarosan lesz majd folytatása, jobban megszeretném ismerni Bo-t is. :) További jó olvasást mindenkinek!
