Kedvenc idézeteim:

"Ezúttal másképp lesz. A zsebemben rejlő levél maga az egyenes vonal. Közvetlen járat, ezt még én sem szúrhatom el. Csak meg kell jelennem a reptéren januárban. Egyszerű, mint a levegővétel." (6. oldal)

"Az üzletek már elkezdték telepakolni a polcaikat halloweeni holmikkal, a kukorica formájú cukorkáktól kezdve a tökökig, és nem kevesebb, mint két horrorfilmmaratont néztem végig, bár kábé annyira bírtam az ijesztgetést, mint egy csivava július 4-ét. Legjobban Freddy Krueger paráztatott be. Mármint mi ijesztőbb van a pasinál, aki álmodban kap el? Legalább a többi rosszfiú mellett lehetsz nem buta nőci a horrorfilmekből, akik persze sosem jönnek rá, hogy az alagsor egyenlő a halállal, az emelet egyenlő a halállal, a csépelőgépekkel teli fészer pedig mindenképpen egyenlő a halállal. Őszintén, ha én benne lennék egy horrorfilmben, összeszedném a barátaimat, belenéznék a tükörbe, és megpróbálnám eldönteni, melyikük hasonlít leginkább a cuki szomszédlányra. Mindenki más meghal, a srác pedig, aki menő sportolónak néz ki, valószínűleg titokban maga a gyilkos lenne. Kiszámítható vagy sem, attól még egy nagy párna mögül néztem a horrorfilmeket." (10. oldal)

"Ő az a pasi. Akiről akkor álmodsz, amikor elhalványulnak a fények, és öt percre elmerültél a habfürdőben. Amikor a gyertyák pislákolnak a kád mellett, és halk, selymesen lágy zene száll a levegőben.
"Ott és akkor ki tudtam volna találni pár ezer fantáziát. Annak a pasinak az ötven árnyalata." (15. oldal)

"A szívem kalapált a rövid beszélgetésünktől, és már rég nem éreztem magam ilyen kótyagosnak, pláne attól nem, hogy egy pasival beszéltem. Döbbenetesen jóképű volt, és rendelkezett azzal a gyors, játékos személyiséggel, amit szerettem." (22. oldal)

"Kihívás volt. Szerencséjére szerettem a kihívásokat. És véletlenül pont szerettem sütni is." (32. oldal)

– Ez a te bajod. A sors az arcodba bámul, te meg csak morgolódsz és vonogatod a válladat. Csinálj már valamit! Szerezd meg! Vedd le a lábáról! Támadd le a romantikával!" (47. oldal)

"– Arra gondoltam, kicsit jobban meg kellene ismerjelek, hiszen együtt fogunk dolgozni a projekten.
Az ajkamat rágcsáltam, és elmosolyodtam. Szóval már tegeződünk.
– Pontosan mennyit fogunk dolgozni? Azt hittem, csak néhány posztert és dekorkelléket készítek neked.
– Mindenre rá kell bólintanom. – A hangja kicsit védekezőnek tűnt. Cuki volt.
– Á, értem. (…) A francba a felelősséggel, legalábbis egy darabig! – Talán igazad van. Mit javasolsz, hogyan ismerjük meg egymást? Játszunk valamit telefonon, hogy megtörje a jeget?
– A telefon nem lesz jó. Arra gondoltam, személyesen kellene. Ma este.
Felegyenesedtem ültömben, és kétségbeesetten néztem végig a szerelésemen.
– Ma este?
– Persze. Miért ne?
– Csak úgy. Mire gondoltál?
– Azt mondtad, horrorfilmeket nézel? A lakótársam és a barátnője kisajátították a tévét. Seggfej lennék, ha meghívatnám magam, hogy együtt nézzük? Nagy horrorfan vagyok." (53-54. oldal)

"– A francba! A villámdákóból a „villám” arra vonatkozik, milyen gyorsan kapod elő a nehézfegyvert, nem arra, hogy milyen gyorsan végzel.
– Elmegyünk vásárolni – közölte Ryan.
– Vásárolni… – Steve meztelen, izmos hasát vakargatta a kezében tartott műanyag spatulával. – Azt hiszem, azt még soha nem próbáltam. Hé, ha nehezen áll fel neki, mutass neki pár klasszikus karácsonyi filmet! Seperc alatt benned találja magát, ha felpörgeted az ünnepekkel. Suttogd azt a fülébe, hogy: „feldíszítem a fádat”, vagy ilyesmit! Esetleg kérdezd meg, hogy meg akarja-e tömni a pulykádat!
– Aha – mondta Jenna teljesen komolyan. – A pulykás jobb. Stílusosabb – tette hozzá apró vállrándítással." (72-73. oldal)

"– Úgy érted, úgy fogsz használni, mint egy faltörő kost?
– Nem. Vagyis igen. De óvatosan.
Nagyot nyeltem.
– Oké, ökleljük fel ezt a ribancot! Óvatosan! – tettem hozzá.
Ryan nevetett.
– Tetszik a lelkesedés. Háromra! Egy, kettő, h…" (98. oldal)

"– Pontosan. És ne vegyél fel szexi halloweenjelmezt, mert ha a horrorfilmek szabályai szerint mészárlás történne a partin, minél szexibb a jelmezed, annál hamarabb halsz meg!
(…)
– Hűha! Azt hiszem, igazad van. A horrorfilmrendezők utálják a ledér halloweenjelmezeket. Szerintem le is porolom az „Emberi jogok nyilatkozata” jelmezemet.
(…)
– Nem tudom eldönteni, hogy ezt most találtad-e ki, vagy komolyan beszélsz.
– Azt hiszem, meg kell várnod a holnap estét, igaz?" (118. oldal)

"– Kezdheted te. Látom, hogy izgatott vagy." (139. oldal)

"– Ami azt illeti, tudom, hogyan érdemeld ki ezt a melltartót. A zakódat és a nadrágodat le kell dobnod a tetőről. Nagylelkűnek érzem magam, úgyhogy azt hiszem, az alsógatyádat megtarthatod.
– Hú, így vagy nagylelkű?
Keresztbe tettem a lábamat, közben véletlenül végigsimítottam az erekcióját. Próbáltam komoly arcot vágni, mintha ez is a csábítási manőverem része lett volna.
– Csak mert megkérdőjeleztél, a büntetésed még rosszabb lesz. Megtarthatod a zakót, mert azt én fogom felvenni, amint itt végeztünk. Te hordhatod a partin az Emberi jogok nyilatkozata jelmezemet.
– Ilyet nem tennél! – közölte.
Majdnem felkacagtam, mert őszintén megrémült.
– Ó, dehogynem! Látni akarom, hogyan fest a cuki popód a fegyverviselési jog mögött.
– És nem fejezhetném ki inkább a fenékviselési jogomat ahelyett, hogy azt az izét kelljen hordanom?
Felnevettem.
– Nem. Januárig az a fenék az enyém. És egyik nővel sem akarok rajta osztozni a partin.
– Úgy tűnik, te azt hiszed, hogy ezt befejezzük a parti vége előtt.
– Ne tereld a témát, nem menekülsz! Tedd le azokat a földre! Amikor visszamegyünk, a jelmezem lesz rajtad.
– Már ha beleférek.
– Nyúlik az anyag.
Felsóhajtott.
– Mázlid, hogy most mindennél jobban akarlak téged.
– Azt mondod, kérnem kellene még ezt-azt?
– Azt mondom, fogd be, és hagyd, hogy a magamévá tegyelek!
Mosoly suhant át az ajkamon.
– Hát, ha így mondod…" (158-159. oldal)

"– Úgy néz ki, nem lehetek biztos benne, hogy a tökéletesen kivitelezett tervek benne vannak a DNS-edben, de boldogan benne lennék egy vad menetben. (…) – Ez elég mocskosnak hangzott. Bocsánat.
– Kérlek, ne sajnáld, és szavadon foglak! A vad menet részre értve." (207. oldal)