Sajnos elég sokáig elhúzódód ennek a könyvnek az olvasása, de még így is imádom. De annál is nagyobb örömmel olvastam, mert nagyon kíváncsi voltam, mit tartogat még a tarsolyában az írónő. :) Az idei első értékelésem, nem más most, mint Robin O'Wrightly: A lantidák felfedezése (Tripiconi sztori 3.) már augusztus végén elkezdtem olvasni, de más-más könyv is elterelte a figyelmem, meg közbe jöttek dolgok, ezért sokszor csúszott szegénykém. :( De ma végre befejeztem. :) ❤

Fülszöveg:

Értékelés:

Ahogy az első és a második rész után, a harmadikat is ugyanúgy imádom. :) ❤ Izgalmas, szórakoztató, rejtélyes, csavaros, fordulatos, pörgős és titokzatos, sok mindenre fény derül, és a végén már majdnem minden titkot le is lepleznek a szereplők, ami ámulatba ejti az olvasóit, ahogy ez a két lenyűgöző világ is. Ismételten jó volt lemenni a mélybe, és átélni a főhősökkel egy újabb elképesztően fantasztikus kalandot, és az aggódás mellett, még jókat is nevettem rajtuk. XD Amilyen poénokat eldurrantottak néha... XD

De végre a gonosz is megkapta a magáét, amit már az első résztől kezdve nagyon, de nagyon vártam, és méltó büntetést kapott. XD A végeredmény pedig zseniális, már csak egy két dolog maradt titokzatos, remélem Robin O'Wrightly nem várat sokáig a leleplezésével. :P Az előző részek után, az írónő sok mindent felfedett az Amaták és a Pontik között, ahogy a Perllantitisz és Atlantisz között is, kiderül az is, mi lett, és kik azok a Lantidák, és mi közük van ehhez a két világhoz, meg a szereplőkhöz, miért olyan fontosak. :)

Közben a Pontik világa is fenekestül felfordul, a sok titok miatt, de lassan fény derül mindenre, és minden a helyére kerül. A kalandok ismét az első oldaltól a végéig nagyon izgalmasak, a főhősök imádni valóak, főleg Daniella, Matteo, Susanna, Arabella, Gregoria, bár néha ő kicsit túl rideg. XD De Maurice és Lorenzo meg Daniel zseniálisak. Beatrice-t, Larissa-t, Ludovica-t, Silvio-t, Abnimot, Szolt és Hieronimuszt ugyanúgy imádom.  Őket nagyon megszerettem, a régi és új karaktereket is, és az írónő stílusát még mindig imádom, mert egyszerűen fantasztikus. ❤

Mindig letud nyűgözni, mindig megtud nevettetni, a jóízű poénjaival, és történeteivel, ezzel sem volt másképp. ❤ De már most várom a negyedik részt, a további izgalmakat, mert ez így nem maradhat. :P Robin O'Wrightly újabbnál újabb utazásra viszi magával az olvasóit, akár legyen szó, lélektani, thriller, pszicho-thriller, sci-fi, fantasy, és szatíráról. Ráadásul minden egyes történetében megtalálható egy csomó érzelem, minden egyes történetében tudja fokozni a feszültséget, és a legeslegjobb humor, ami mosolyt csal az olvasói arcára, ettől lesznek annyira élvezhetőek a történetek, az írónő beleadja szívét lelkét, és még annál is többet, így válnak szerethetővé a karakterei, és én ezért is imádom a regényeit. ❤

Kedvenc idézeteim:

"Ki tudhatta előre? Még az sem, akinek olyan jók a megérzései, mint neki…"

"– De miért nem árultad el, hogy ilyet is tudsz? Mindig meglepsz valamivel, te lány!"

"– Ne legyetek már kishitűek, gyerekek! Egész idáig csodák sorozata vezérelt titeket, és most egy kis lakattól megfutamodnátok?!"

"Való igaz, mindennap a halál és a bukás ugyanúgy leselkedett rájuk, mint a túlélés és a siker jutalma. A különbség annyi volt, hogy míg az elsőt könnyűszerrel elérhették, a másodikért meg kellett dolgozni."

"Ha van isten, ilyenkor miért hagy magunkra?!"

"– Ne vádold magad! […] – Hiszen nem esett nagy bajom. És te profin elláttad a sérülésemet, úgyhogy tutira túlélem.
A Perallantida nem húzódott el a kézfogástól, maga sem értette, hogyhogy nem zavarta a fiatalember közelsége, ellenkezőleg, miért érezte magát most olyan különösen.
– És úgyis mindig a véremmel fizetek – folytatta cinkos félmosollyal Maurice.
Gregoria nem bírta megállni, hogy ne kacagjon föl megint, de azt sem tudta teljesen megmagyarázni, miért érezte szükségét annak, hogy nevessen.
– A nevetés is gyógyít – tette még hozzá a francia, amikor felfedezte, hogy tetszett neki a lány csilingelő, tiszta kacaja. – A tiéd mindenképpen."

"Mi az ördög, az agyamra ment a stressz…?!"

"Ahogy Isten keveri a kártyákat, nem kever úgy senki!"

"– A, cette petite fille est d'une romatique! (Á, ez a kislány tele van romantikával!)"

"– Amilyen kicsi, olyan nagyszájú – biggyesztett elismerően a francia fiú."

"(…) Figyelj, ezek nem beszélnek sokat, inkább cselekszenek!"

"– Nem ismerlek régóta, de azt tudom, hogy amit akarsz, azt eléred, ahogy én is!"

"Eszébe jutott egy idézet a jó öreg Antoine de Saint-Exupéry-től: „Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.” Nem fordult meg, de érezte Gregoria pillantását a hátán. „Most egy irányba nézünk. Talán van remény.”

"– Okos lány vagy… Nekem csak te kellesz."

"– Az élet tele van váratlan helyzetekkel. Szerintem a lehető legjobban jöttünk ki belőle. Semmi szerencse nem játszott a kezünkre! Azzal védekeztünk, amink volt. […] Csodásak vagyunk együtt!"

"Soha ne becsüld le az ellenséget!"

"– Azt mondják az okosok, hogy a szerelem mindent legyőz…
(…)
– Sztereotípia a köbön!
– Az lehet, de azért sok erőt adhat az embernek. Legalább reménykedjünk, öreglány! (…)
– Ne hülyülj már, nincs olyan hangulatom!
– Akkor most eret vágunk…? (…)
– Nyilván nem, te lökött!"

„(…) hogy nyelne el a magma, te átkozott barom!”

„Reménykednem kell a csodában!”

„– De hogy sikerült megtalálnod minket? Ez annyira szuper! Te bölcs vagy és harcos, hogy kiviszel mindannyiunkat!”

„Azért mennyire abszurd egy tízes skálán, hogy a saját születésnapomon végeznek ki?”

„– Na, ez se hülye gyerek!”

„Micsoda ajándék… a szabadság!”

„– Kétféle kapcsolat létezik a mi fajtánk között: még él, és tartozik valakihez, vagy már meghalt, és nem.
– Tudod, én inkább élni szeretnék, és tartozni valakihez – mondta a francia, és lassan sóhajtott egyet, mert tényleg fájtak a törött bordái.
– Meg tudlak érteni – az amazon sokkal nyitottabban közelített már hozzá, hogy látta a halál torkában is.
Leült mellé a székre, és megfogta a srác kezét:
– Mi nagyon különbözőek vagyunk, de mégis hasonlítunk. Azt hiszem… Ugyanazt akarjuk. Életben maradni és tartozni valakihez.”

„– El sem tudjuk, min mész keresztül, de hisszük, hogy minden jóra fordul!”

„– Talán az uralkodó is csak egy ember, hozhat jó és rossz döntést, de a végén, ha jól határoz és helyesen cselekszik, akkor bizonyítja be az igazi nemességét – Susanna filozofikus hangot ütött meg.”

 „– Nem pusztíthatsz el úgy, hogy nyomot ne hagynék / Míg felveszel, hogy eldobj; én karcolok a földbe.
– Te jó ég… (…) – Ez gyönyörű!”

„– Ne szólj már be folyton, igazából én bírom, hogy kattant!”

„– Nem érted… Hiszen te is földfelszíni vagy… Én viszont… Egészen más!
– Cicukám, ez a baj? Hát ha hiszed, ha nem, itt, „fent” is nagy különbségek vannak az emberek között. Nem is kell a másik nemből valónak lennie. De úgy érzem, ez nálad inkább csak egy ok, vagyis egy ürügy, hogy ellökd őt magadtól. Igaz? Hiszen te is szereted, nem? És ne tagadd, mert képes voltál ezt a srácot a saját hátadon becipelni, aztán két és fél napig el sem mozdultál mellőle!
– A vesémbe látsz, ugye, így mondjátok? (…) – De én nem akarok szerelmes lenni! Az egy őrület, egy eszement állapot, amiben végül mindent elveszít az ember. Egy olyan háború, amiben nem nyerhet senki!
– Igaz… (…) –, hogy a szerelem érzelmi hullámvasút, de hogy csak veszíteni lehetne benne? Ezzel nem értek egyet, kicsi lány – simogatta meg az arcát tanácsadója.”

„– Én nem tudok… – nagyot sóhajtott, de be kellett vallania: – veszíteni.
– Ha nem tudsz veszteni, nyerni sem fogsz.”

„– Azt hiszem, ez hiányzott! (…) – Egy teljesen más szemlélet!”

„Egy szörnyű igazsággal több vagy kevesebb, ugyan, ki számolja már?”

„– Több szem többet lát, tudjátok!”

„– Sorsodra jutsz, így is, úgyis! (…)
– Ahogy te is, nemkülönben!”

„– Köszönöm! Bölcs tanácsadó és igaz barát vagy – ölelte meg a lány, így búcsúzott tőle.”

„– Piszok szerencsétek van, két percre parkolok a kisbuszommal. Gyertek utánunk!
– Miért segítetek idegeneken? – Gregoria elég merészet kérdezett, de furcsának találta a kedvességet.
– Miért ne segítenénk akárkin? Hát mi a jó fenéért élünk itt egymás mellett ezen a szigeten? – fortyant fel a kocsitulajdonos.
– Na, végre egy ember, akit érdekel mások sorsa – sóhajtott fel reményteljes hangon Susanna.
– Pontosan ez az, amiből elegünk lett a srácokkal – magyarázott beleélve magát a második. – Ez a rohadt közöny! Hogy mindenki le se sajnálja a másik fejét. A szomszédok alig ismerik egymást, se összetartás, se segítségnyújtás…
– És ha történetesen megtámadnak titeket? – Danielt se kellett félteni, ha kíváncsiskodásról volt szó.
– Na, csak próbálják meg! Együtt tanultunk harcművészeteket is, és nem csak hárman vagyunk. Egy jel és itt lesznek még ötször ennyien – felelte teljesen szenvtelen hangon a harmadik. – Ti beteget visztek, eszetekben sincs támadni.
„Hát ilyet! Mintha a lenti béke ide is… Lehetséges ez, Daniel?!”
„Gregoria! Ha bármi is lehetséges, az az, hogy mi magunkban hordozzuk a békét.”

„– Látom, most máhr megmahradsz! – csibészes mosoly volt a jutalma.
– Hát te meg hogy nézel ki? – Lorenzo hangja gyenge volt, de ugyanaz a jókedv áradt belőle is, mint Maurice-ból, hogy látta a szinte testvérét.
– A lovagoknak, a tüdod, kijáhr a mellvéhrt – kuncogott a szőke.
– A lovagoknak, a tudod, mi jár ki! – nevetgélt a fekvőbeteg is. – Amúgy beszéltél már Gregoriával? Vagy… nem beszélgettetek, mi? – cinkosan kacsintott egyet.
– Aj, máhr! Meggyógyülsz, látom, mehrt megint hrossz vagy! – feddte meg játékosan a barátját. – Beszélgettünk, kisit, mehrt hro'antunk 'ozzád. Jó, hrelatíve hro'antunk, én, mint a hreumás siga.
– Jaj – rötyögött Lorenzo. – Ezt a vicces akcentust de hiányoltam!”

„És itt kezdődött az igazi történetmesélés, amellyel visszarepültek az időben…”

Könyv adatai:

Könyv: Robin O'Wrightly: A ​lantidák felfedezése (Tripiconi sztori 3.)

Kiadó: Mogul

Kiadás éve: 2021

Kötés: Ebook

ISBN: 9786156170262

Illusztrálta: Szabó Borka

Ajánlom: Azoknak, szeretik a fantasyt, és bírják a jóféle humort. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, mindenkinek csak ajánlani tudom, azoknak is, akik még nem olvastak Robin O'Wrightlyt, és azoknak is, akik már ismerik az írónő munkásságát, de még nem olvasták ezt a sorit, én csak ajánlani tudom őket is. :) További jó olvasást és boldog új évet mindenkinek!

Smurfettereads