Értékelés:

Gabriela az első részben az agyamra ment, egyáltalán nem tűnt szimpatikusnak, de ez a kötet ezen, változtatott, mint azon is, hogy az első részét unalmasnak találtam, meg hiányzott belőle az izgalom, meg csak rettegtek Tuga jelenlététől, na, ez a kötet teljesen más. Megvan benne mindaz, ami hiányzott nekem az első részből. Az akció, a kaland, az izgalom, az, ahogy egyik csillagról a másikra utaztak, és ezzel megismerhettem jó pár más csillagot Serbenián kívül, amiket imádtam. :D Nagyon tetszett nekem ez a része, és ha egyszer sikerül, megszereznem az első részét, akkor újraolvasom, hátha megváltozik róla a véleményem. :D

Sokkal izgalmasabb ez a kötet, már az elején belelendül az egész sztori, azzal, ahogy Aslios és Gabriela útra kell, hogy támogatókat keressenek a cél érdekében, hogy megelőzzék Tugát és a Tanácsot, aki keresztbe akar nekik tenni, legalábbis Asliosnak. Elég sok minden kiderül időközben, pl: Gabriela szülei részéről, hogy kik is ők igazán, ami nekem már az első kötetnél nyilvánvalónak tűnt, szóval nem volt meglepetés nekem, de az igen, hogy van egy testvére, és az, hogy ki is az. Erre aztán tényleg nem számítottam. :D Ezzel meglepett az írónő, remélem a harmadik részben is ad neki valami szerepet, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi történt időközben vele. :D

Lenyűgözőek voltak a csillagok, amiket bejártak, Aslios és Gabriela. Az összes, amin jártak, és az is teljesen lenyűgözött, hogy Gabriela mire is képes igazán, és ez még nem minden. A Kaméleon nekem nagyon tetszett, Robolad és Myrta egyből a kedvenceimmé váltak, remélem a következő részben ők is visszatérnek, és Uule is nagyon tetszett, meg Gazu, Daro és Dan, meg Ygnu. :D Aina királyőt is nagyon megkedveltem meg a lányát, Tama-t, de Riobe-t nem sikerült. Annyira ellenszenves volt, bár értem, miért volt annyira hideg Gabrielával. :D Noba Tra Afis szintén szimpatikus volt, nagyon bírtam az öreget. :D Leum is szimpi volt, hamar megkedveltem, amikor felbukkant. :D Ja, és Sulu, őt el ne felejtsem, aki szintén nagyon szimpi, és érdekes karakter, ahogy a már megismertek is. :D Frena, Dromnis, Abal, Barul, Aslios, Gabriela, aki végre meggyőzött engem is. :D És Rona meg Aya meg a meg a többiek. :D

Tugát még mindig nem tartom félelmetesnek, ebben a részben se nagyon mutatta meg a gonosz arcát, ahogy a Tanács sem annyira, bár az a jelenet a fogadáson még engem is meglepett Miss. Hudsonnal, na, erre egyáltalán nem számítottam. Az első részben se volt valami szimpatikus, de ez a kis jelenet rész nem volt semmi. Nem csodálom, hogy Gabriela dühe majdnem kitört, és elpusztított volna mindent, de Aslios ezt nem engedte volna. Kíváncsi vagyok, mi lehet Gabriela igazi neve, remélem, a következőben kiderül, ha készen áll rá megtudni. Mindenesetre az ő képessége is nagyon tetszik, ahogy Asliosé, és Sulu-é is. Már csak egy kell, és tényleg teljes lesz. :D Kíváncsi vagyok, mi lett a történtek után Suluval, remélem, a következőben is visszatér, ahogy a Kaméleon is. :D

Sok mindent megszerettem ebben a kötetben, amiért hálás vagyok az írónőnek, és legalább most nagyon tetszett nekem ez a része, nem úgy, mint az első. :D Azok a helyek, mind gyönyörűek voltak a maguk módján. :D Aurora P. Hill stílusa nekem tetszik, alig várom, hogy olvashassam a harmadik részt, kíváncsi vagyok, mit tartogat még ezen kívül a tarsolyában. :D Csak úgy szólok, utálom a függővéget, és ez nagyon is az volt, de legalább most jól zárult, de még hátra van a nagy háború, gondolom, ennyi még nem volt elég Tugának és a Tanácsnak, nem hiszem, hogy annyiban hagyják… De kíváncsian várom, mi fog történni a továbbiakban. :D

Kedvenc idézeteim:

 „Lábuk alatt az út kanyarog és fordul,
Fejük fölé a hajnal koronaként borul.”

„– Te mutatod az utat! Légy óvatos!” (12. oldal)

„– Ha innen elindultok, merre mentek? – érdeklődött Abal.
– Nem mindegyik csillag szerepel a terveimben, de elég rugalmas vagyok – felelte Aslios.” (23. oldal)

„– Hallottam már pár őrült dolgot, ne kímélj!” (29. oldal)

„– A nők máshogy gondolkoznak. Néha elég egy apró utalás, egy finom mozdulat, és máris szerelembe esnek. Ne kérdezd, miért, egyszerűen ilyenek vagyunk – tette hozzá, a vállát vonogatva.” (80. oldal)

„– Remek. Minden nő ilyen?
Gabriela felgyorsított, és felzárkózott mellé.
– Jó kérdés. Csak a Földön tapasztaltak és hallottak szerint tudok beszélni.
– Más lenne?
– Döntsd el az alapján, amit mondok! A Föld… Hogy is mondjam? Nyitottad. Nem éppen hűséges. Egy nő annyi férfit szerethet, ahány hajszál van a fején. Ugyanez igaz fordítva is, de persze, vannak kivételek. […] – Szerintem Serbenia hagyománytisztelőbb. Ott van például az együttalvás dolga. Itt nem megengedett, de a Földön sok helyen nem foglalkoznak ezzel. Ha úgy alakul, akkor egy lány rögtön együtt alszik egy fiúval. Az már csak rajtuk múlik, mit kezdenek a helyzettel.
Aslios felvonta a szemöldökét.
– A találkozásunk estéjén láttál először, mégis behívtál magadhoz.
A lány a fejét ingatta.
– Igen. Akkor nem tűnt akkora őrültségnek, hiszen kimentettél a bajból.” (80. oldal)

„A ködből hirtelen kibontakozott a legkülönösebb teremtmény, amit Gabriela valaha látott.
Olyan volt, mint egy óriás kígyó. Nem. Inkább sárkány. Mindkettő. Egyik sem. Hosszú nyaka hófehéren hajolt a lány fölé, szemei koromfekete ékkőként ragyogtak a csillagok fényében. Bőre lágy csillogással fénylett. Hogy mekkora volt valójában, nem derült ki, mert a testét elnyelte a pára.” (125. oldal)

„– Nem tudom, mi a rosszabb – szólalt meg halkan. – Ismerni a szüleidet, aztán nagyon gyorsan elveszíteni őket, vagy az egész eddigi életedet azzal a szörnyű tudattal leélni, hogy valószínűleg sosem lesznek meg. Nagyon jó és nemes ember vagy. Úgy gondolom, hogy mindketten előre indultak el, és nem félve mentek tovább. Bátor fiúnak csakis bátor szülei lehetnek.” (137-138. oldal)

„– Ne vesztegesd az idődet!” (173. oldal)

„– Bocsáss meg, amiért nőnek születtem! Egy férfival többre mennél, mint…
A fiú azonnal közbeszólt:
– Bármiért bocsánatot kérhetsz, de ezért soha. Tisztellek érte, hogy ilyen ember vagy. Elfogadlak olyannak, amilyennek születtél. – Tekintete őszinte volt. – Ez nem olyan dolog, amiért sajnálkoznod kell.” (214-215. oldal)

„– Mi az?
– Bolondot csinálok magamból minden alkalommal, amikor vitatkozni próbálok veled.
– Ugyan. – Aslios elnevette magát. – Szeretek veled beszélgetni.
– A beszélgetéseink fele vitába torkollt, ne tagadd!
– Van véleményed – jelentette ki a fiú –, és ennek roppant mód örülök. Ha azt akarnám, hogy senki ne mondjon ellent nekem, akkor felkaphattam volna egy kavicsot az Efe partjáról, és hozhattam volna azt magammal. – Gabriela elpirult a megjegyzésre. – Különben is – folytatta a fiú –, a végén valahogy mindig egyetértünk, nem igaz?
– De, igaz.” (257. oldal)

„– A levegőzésnek vége. A matrózoké a fedélzet. Legyen szép napod, kisasszony!” (309. oldal)

„– Örül a szívem, hogy épen és egészségesen látlak.” (363. oldal)

„– Hogy te mekkora… tökfej vagy!
[…]
– Cssss! Nem tudja senki, te kis kolomp!” (380-381. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Aurora P. Hill: Adelin ​és Ettran (Serbeniai Krónikák 2.)

Kiadó: Magánkiadás

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 396. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9783950510430

♥♥ Borító: 10/10 imádom. ♥♥

Ajánlom: Akinek tetszett az első rész, annak a második is fog. :D

Ennyi csillagot adok rá:

Előző rész:

Következő rész:

Végszó:

Habár az első részét 3 és fél csillaggal jutalmaztam, mert annyira nem tudott meggyőzni engem, de ezzel a kötettel kellemesen csalódtam. Örülök, hogy nem mondtam le arról, hogy ne folytassam ezt a sorozatot, és örülök, hogy részt vehettem ennek a kötetnek az utazókönyv eseményén a moly.hu-n, és köszönöm az írónőnek Aurora P. Hill-nek, ezt a nagyszerű kalandot, remélem a harmadik rész is ennyire izgalmas lesz, mint ez. :) Alig várom, hogy olvashassam. :)

További szép estét!

Smurfettereads